Évi 20 millió dollár irodai munkáért? Évi 100 millióért sem csinálnám, annál sokkal jobban szeretem az életet - Phil Ivey filozófiája

Egyéb | olvasási idő
2015. szeptember 02.
Mottószerű idézetek a tízszeres WSOP-bajnok high stakes profitól, minden idők talán legnagyobb pókersztárjától, Phil Iveytól.
Bár Phil Ivey ritkán nyilatkozik, több mint 15 éves pókeres pályafutása során így összegyűlt néhány vele készült anyag. A P5s magazin áttekintette ezeket, és összeállítást közölt, ami kis betekintést enged a póker talán legnagyobb sztárjának, Phil Ivey-nak a gondolkodásába, filozófiájába. Az összeállítás mottószerű idézeteket tartalmaz, az interjúk mellett, fórumposztokra, illetve chat-beszélgetésekre épül.
Phil Ivey filozófiája:
A nagymamám is kiblöffölném.
Ha nincs köze a szerencsejátékhoz, nem érdekel.
Ahogy öregszünk, és egyre érettebbé válunk, megváltozik az értékrendünk, megváltozunk, mint emberek. Nálam egy dolog nem változott, imádom a pókert.
Megvan a pénzed, hogy befizesd a buy-int, vagy nincs. Értesz a játékhoz, vagy nem. A pókerben mindössze ennyi számít.
Sosem merült fel bennem, hogy nem leszek sikeres a pókerben. Én nem így gondolkodom. Eszembe sem jut ilyesmi.
Doyle Brunson, Chip Reese, Amarillo Slim – ők mind anélkül tanulták meg a játékot, hogy bármiféle információ a rendelkezésükre állt volna, és koruk legjobbjai voltak. Próbálkoztak, és tanultak a hibákból. Én is így tanulom a játékot. Új dolgokat próbálok ki, és tanulok a hibákból.
Nem szoktam a jövőn gondolkodni. Sőt, mivel high stakes játékos vagyok, a múlton sem. Nem vihetsz lelki terheket az asztalhoz, ha pókerezel, csak az adott pillanat létezhet számodra.
Range? Az meg micsoda?
Hogyan nyerhetsz annyi pénzt, mint én? Mindig tudd, hogy miután felcsapták a rivert, nálad van-e a legerősebb lap.
El sem hinnétek, milyen peches játékos vagyok.
Mint profi szerencsejátékosnak, az a feladatom, hogy a törvény adta kereteken belül eltüntessem, vagy csökkentsem a ház előnyét. De sosem csalnék, sosem kockáztatnám ilyen módon a megszerzett hírnevem.
Minden a győzelemről szól. Sosem éreztem elégedettséget, amikor második lettem.
Minden versenyt, amire nevezek, megpróbálok megnyerni. Ebből adódóan megvisel a kisesés. Körülbelül 10-15 percig vagyok letört, függően attól, mekkora volt a torna.
Előfordul, hogy nem gondolok a pókerre. De ez elég ritka, többnyire a játékon gondolkodom.
Imádok játszani. Ha valami vissza akar tartani a játéktól, bármi is legyen, az ellenzője leszek.
Fiatalon kezdtem játszani, egy hamis személyit is beszereztem. Nem azért mondom, mert ezt tanácsolom.
Ez nem igaz, sosem aludtam híd alatt. Parkokban aludtam. Összesen talán kétszer.
Sosem fogom elfelejteni azt a benzinszagot, ami a buszokon terjeng, elviselhetetlen. Sosem ülök újra buszra. Inkább vettem egy magánrepülőt.
Veszel egy 100 ezer dolláros autót, és három napig boldog vagy. Csomó menő karórám van, Patek Philippe, Audemars Piguet, de semmit nem jelentenek nekem.
Amikor megláttam a shopingoló csinos barna csajt, kezében a csomagokkal, odamentem, és azt mondtam neki: "Helló! Részmunkaidős londiner vagyok. Vihetem a csomagjait?". Hát nem ez a legrosszabb csajozós duma a világon?
A felismerés akkor jön, amikor leülsz játszani egy olyan pókeressel, akit mindenki nagyon jónak tart, régóta benne van a szakmában és rengeteg pénzt nyert. Aztán realizálod, hogy képes vagy ellene játszani. Aztán rájössz, hogy simán vered. Ezután joggal gondolhatod, hogy van keresnivalód a pókerben.
Nem tudom, miért mondják, hogy rémisztő vagyok. Egyszer egy nagy kasszáért játszottam Daniel Negreanuval, jó régen történt. És hirtelen azt mondta: "Haver, ne bámulj már így! Megijesztesz!".
Sosem gondoltam, hogy ilyenek a szemeim játék közben, amíg Daniel meg nem mutatott néhány TV-felvételt.
Évi 20 millió dollár irodai munkáért? Évi 100 millióért sem csinálnám. Annál sokkal jobban szeretem az életet.
Bár Phil Ivey ritkán nyilatkozik, több mint 15 éves pókeres pályafutása során így összegyűlt néhány vele készült anyag. A P5s magazin áttekintette ezeket, és összeállítást közölt, ami kis betekintést enged a póker talán legnagyobb sztárjának, Phil Ivey-nak a gondolkodásába, filozófiájába. Az összeállítás mottószerű idézeteket tartalmaz, az interjúk mellett, fórumposztokra, illetve chat-beszélgetésekre épül.


Phil Ivey

Phil Ivey filozófiája:

A nagymamám is kiblöffölném.

Ha nincs köze a szerencsejátékhoz, nem érdekel.

Ahogy öregszünk, és egyre érettebbé válunk, megváltozik az értékrendünk, megváltozunk, mint emberek. Nálam egy dolog nem változott, imádom a pókert.

Megvan a pénzed, hogy befizesd a buy-int, vagy nincs. Értesz a játékhoz, vagy nem. A pókerben mindössze ennyi számít.

Sosem merült fel bennem, hogy nem leszek sikeres a pókerben. Én nem így gondolkodom. Eszembe sem jut ilyesmi.

Doyle Brunson, Chip Reese, Amarillo Slim – ők mind anélkül tanulták meg a játékot, hogy bármiféle információ a rendelkezésükre állt volna, és koruk legjobbjai voltak. Próbálkoztak, és tanultak a hibákból. Én is így tanulom a játékot. Új dolgokat próbálok ki, és tanulok a hibákból.

Nem szoktam a jövőn gondolkodni. Sőt, mivel high stakes játékos vagyok, a múlton sem. Nem cipelhetsz lelki terheket az asztalnál. Ha pókerezel, csak az adott pillanat létezhet számodra.

Range? Az meg micsoda?

Hogyan nyerhetsz annyi pénzt, mint én? Mindig tudd, hogy miután felcsapták a rivert, nálad van-e a legerősebb lap.

El sem hinnétek, milyen peches játékos vagyok.

Mint profi szerencsejátékosnak, az a feladatom, hogy a törvény adta kereteken belül eltüntessem, vagy csökkentsem a ház előnyét. De sosem csalnék, sosem kockáztatnám ilyen módon a megszerzett hírnevem.

Minden a győzelemről szól. Sosem éreztem elégedettséget, amikor második lettem.

Minden versenyt, amire nevezek, megpróbálok megnyerni. Ebből adódóan megvisel a kisesés. Körülbelül 10-15 percig vagyok letört, függően attól, mekkora torna volt.

Előfordul, hogy nem gondolok a pókerre. De ez elég ritka, többnyire a játékon gondolkodom.

Imádok játszani. Ha valami vissza akar tartani a játéktól, bármi is legyen, az ellenzője leszek.

Fiatalon kezdtem játszani, egy hamis személyit is beszereztem. Nem azért mondom, mert ezt tanácsolom.

Ez nem igaz, sosem aludtam híd alatt. Parkokban aludtam. Összesen talán kétszer.

Sosem fogom elfelejteni azt a benzinszagot, ami a buszokon terjeng, elviselhetetlen. Sosem ülök újra buszra. Inkább vettem egy magánrepülőt.

Veszel egy 100 ezer dolláros autót, és három napig boldog vagy. Csomó menő karórám van, Patek Philippe, Audemars Piguet, de semmit nem jelentenek nekem.

Amikor megláttam a shopingoló csinos barna csajt, kezében a csomagokkal, odamentem, és azt mondtam neki: "Helló!

Részmunkaidős londiner vagyok. Vihetem a csomagjait?". Hát nem ez a legrosszabb csajozós duma a világon?

A felismerés akkor jön, amikor leülsz játszani egy olyan pókeressel, akit mindenki nagyon jónak tart, régóta benne van a szakmában és rengeteg pénzt nyert. Aztán realizálod, hogy képes vagy ellene játszani. Aztán rájössz, hogy simán vered. Ezután joggal gondolhatod, hogy van keresnivalód a pókerben.

Nem tudom, miért mondják, hogy rémisztő vagyok. Egyszer egy nagy kasszáért játszottam Daniel Negreanuval, jó régen történt. És hirtelen azt mondta: "Haver, ne bámulj már így! Megijesztesz!".

Sosem gondoltam, hogy ilyenek a szemeim játék közben, amíg Daniel meg nem mutatott néhány TV-felvételt.

Évi 20 millió dollár irodai munkáért? Évi 100 millióért sem csinálnám. Annál sokkal jobban szeretem az életet.



Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás