A Full Tilt Poker zuhanása - Interjú a Tiltware-részvényes Andy Bloch-kal (2. rész)

Interjúk | olvasási idő
2012. szeptember 18.
A Tiltware LLC részvényese, a pókerprofi Andy Bloch a DiamondFlushPoker számára adott interjú 2. részében többek közt azokról beszél, akik nem voltak hajlandóak kifizetni milliós tartozásaikat a Full Tilt Pokernek, még nehezebb helyzetbe hozva a vállalatot.
Az alábbiakban Andy Bloch-DiamondFlushPoker interjú 2. részének fordítását olvashatjátok.

Az interjú 1. része ide kattintva olvasható.

Andy Bloch
Andy Bloch

DF: Hol voltál a Fekete Péntek idején? Hogyan hallottál az eseményekről?

AB: Coachellában voltam. Volt néhány telefonhívás, de nem tudtam, mit tegyek, kivel beszéljek, közel egy hétig semmilyen hivatalos információm nem volt. Az eredeti tervem az volt, hogy Amszterdamba repülök április végén, és az események fényében úgy döntöttem, ha már ott vagyok, Dublin felé veszem az irányt, és megnézem, mit tehetek, gondoltam, segítek, amiben tudok, illetve információkat szerzek.


DF: Ekkor szereztél először tudomást a vállalat súlyos anyagi helyzetéről?

AB: Igen, Amszerdam felé már kaptam néhány információt ezzel kapcsolatban, ez volt az első alkalom, hogy szembesültem a pénzügyi helyzet súlyosságával.


DF: Ray felhívott, és elmondta neked a tényeket, vagy láncban terjedt a hír, vagy konferenciabeszélgetést folytattatok, amely során mindenkit tájékoztattak?

AB: Volt ilyen konferenciabeszélgetés, de már később. Egy üzenetet kaptam Howardtól, mielőtt Amszterdamba indultam, hogy maradjak elérhető, és a repülő leszállását követően kaptam teljesebb tájékoztatást.


DF: És ekkor tudtad meg, hogy kifogyott a pénz a vállalat kasszájából?

AB:
Igen, és hogy tárgyalásban állnak egy csoporttal, akik talán megveszik a céget, vagy befektetnek, esetleg csak a vállalat egy részét adják el. És aztán sorban jöttek az egymásnak ellentmondó jelentések, hogy megkötötték az üzletet, aztán hogy nem kötötték meg, aztán hogy mégis megkötötték, aztán mégsem.


DF: Ez 2011 áprilisának végén történt?

AB: Igen, április 30-án érkeztem meg Dublinba.


DF: És szabad betekintést engedtek a könyvelésbe?

AB: Nem tudom, hogy volt-e szabad betekintés, én azokat az információkat kaptam meg, amiket a többiek is, hogy keményen dolgoznak, hogy megállapodjanak egy vevővel, befektetővel. Egyértelműen elég sivár volt a kilátás akkoriban.


DF: Részt vettél a lehetséges befektetőkkel folytatott tárgyalásokon?

AB: Néhányon ott voltam. Néhány már azelőtt véget ért, hogy megérkeztem Dublinba. Ezek a tárgyalások áprilisban és májusban futottak. Azt hiszem, körülbelül két hétig maradtam Dublinban. Talán hasznos volt, hogy egy olyan személy is ott volt ezeken a megbeszéléseken, aki nem volt tagja az Igazgató Tanácsnak, és akivel a befektetők kötetlenebbül elbeszélgethettek.


DF: Ott voltál az AGCC-vel folytatott tárgyalásokon is?

AB:
Azokon nem.


DF: Szóval, csak hogy tisztázzuk ezt a kérdést, te ekkoriban már tudtad, hogy a vállalatnak tulajdonképpen nincs pénze. Május végére majdnem teljesen kiürült a kassza. Igaz ez?

AB: Nem teljesen igaz, hogy semmi nem maradt. Voltak nagyobb, több tízmillió dolláros összegek, amelyeket nem fagyasztott be az Igazságügyi Minisztérium, de más okokból nem voltak hozzáférhetők.


DF: Most a cég által lekötött külföldi számlákra gondolsz?

AB:
Igen. Azt hiszem, a teljes összeg körülbelül 60 millió dollár volt. Néhányat elég gyorsan fel lehetett szabadítani, néhányhoz viszont hónapok kellettek. Szóval ott volt ez a pénz, és voltak a tárgyalások, és talán egy e-mail, hogy nincs pénz, de az nem foglalta magában ezeket a számlákat. Másképpen fogalmazva, gyakorlatilag nem volt pénz, de elvileg rögtön lett volna mondjuk 20 millió, ha sikerül felszabadítani...


DF: Értem. Tehát konkrétan azokról az ír, svájci és luxemburgi számlákról beszélsz, amelyeket szintén le akart foglalni az Igazságügyi Minisztérium, ugye? És néhányat sikerült felszabadítani. Ugyanakkor az Igazságügyi Minisztérium tárgyalt ezekkel a bankokkal, hogy hozzájusson a pénzhez.

AB: Igen. Egyrészről az Igazságügyi Minisztérium igényt tartott rá, másrészről még mi kezeltük.


DF: És körülbelül az összeg feléhez sikerült viszonylag korán hozzájutni, körülbelül május környékén, igaz?

AB: Igen.


DF: És javíts ki, ha tévednék, de ezt a pénzt teljesen felemésztették a vállalat működési költségei, a fizetések, a szerverpark fenttartása, stb. Fordítottatok ebből a pénzből a játékosok kifizetésére?

AB: Úgy gondolom, a működésre és a kifizetésekre is fordítottak az összegből. Véleményem szerint ha a teljes 60 millióhoz sikerült volna gyorsan hozzájutni, a túlnyomó részét a játékosok kifizetésére fordítják. Ha meg lett volna ez az összeg, az FTP elkezdte volna kifizetni az amerikaiak felé fennálló tartozásokat, ha nem is egyben a teljes összeget, de egy jelentős részét, később pedig a többit egy meghatározott struktúra szerint.


DF: Volt ilyen jellegű vita a tagok között akkoriban? Hogy valamekkora összeg kifizetésre kerüljön a játékosok felé?

AB: Igen, folyamatos tárgyalások voltak azzal kapcsolatban, hogyan és mikor tudjuk megkezdeni az amerikai játékosok kifizetését. Phil Ivey keresete előtt voltak konkrétabb tervek is erre vonatkozóan, ezt később tudtam meg. Legalábbis volt egy javaslat az asztalon, de a kereset benyújtása pánikot keltett, és a világ minden táján elkezdték levenni a pénzeket, ami felemésztette azokat a tartalékokat, amelyek a javaslat megvalósításához kellettek volna. Nem ismerem a pontos részleteket, talán a kisebb bankrollokat akarták kifizetni először, később pedig a nagyobbakat valamiféle megállapodás keretében, de a kereset meghiúsította ezt, hirtelen 10 millió dollárnyi kifizetési kérelem érkezett. Szóval ha a teljes említett összeghez hozzájut a vállalat, és nincs Ivey keresete, 10-20 millió dollárt kifizettek volna az amerikai játékosoknak. Mégegyszer mondom, a pontos tervről nincs tudomásom, nem jutottunk messze ebben az ügyben, de a kezdetektől téma volt a játékosok kifizetése.  


DF: Ebben segített valamiféle pénzügyi infúzió, befektetői pénz is?

AB: Ettől függetlenül is tárgyaltunk a játékosok kifizetésére vonatkozó tervről.


DF: Volt arra vonatkozó terv, hogy a tagoktól hívjon vissza pénzt a vállalat?

AB: Igen, ez is szóba került. A legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban az volt, hogy néhány tulajdonosnak, ilyen-olyan okokból, nem állt rendelkezésére nagyobb mennyiségű pénz. Sokan ingatlanokba fektettek, voltak akik sokat buktak belőle rossz befektetésekkel. Sajnos nem mindenki olyan, mint Chris Ferguson, aki alig költ valamire. Ha mindenki olyan lenne, mint ő, a tulajdonosok úgy raktak volna össze 100 millió dollárt a játékosok kifizetésére, hogy meg sem érzik.


DF: Nos, egyetértek azzal, hogy a gazdasági válság is szerepet kaphat a Fekete Péntekhez vezető úton, sokan vesztettek nagy pénzeket ingatlan vagy más befektetéssel. De mi havi 10 millióról beszélünk, amit hónapról hónapra a tulajdonosokhoz utalt a vállalat. Nehéz elhinni, hogy a május 1-jei, vagy az április 1-jei osztalék teljesen eltűnt, vagy akár a márciusi, februári, vagy januári. Márpedig 5, 4, vagy 3 hónapnyi osztalék nagy változást okozhatott volna, jónéhány játékost kifizethettetek volna belőle.

AB: Ez igaz, és sok megbeszélés volt erről. Egy csomóan ígértek pénzt. Sokan törekedtek arra, hogy ez megtörténjen. Mások viszont ellenálltak, és voltak, akiknek tényleg nem állt rendelkezésére. Az pedig nagyban bonyolította a helyzetet, hogy egyesek nem tudtak, vagy nem akartak fizetni. Így nehéz volt bárkit is rávenni, hogy küldje a csekket.


DF: Vagyis azért nem fizettek olyanok, akik egyébként tudtak volna, mert mások megtagadták a fizetést?

AB: Ez volt az egyik ok. A másik ok pedig az volt, hogy semmilyen garancia nem volt arra vonatkozóan, hogy értelme van ennek a kifizetésnek. Igyekeztünk meggyőzni a tulajdonosokat, küldjék el a pénzt, legalább amivel tartoznak a vállalatnak, de tudomásom szerint ezt egyedül Howard tette meg.  


DF: Úgy tudom, más is küldött, bár nem nagy összeget...

AB: Igen, lehettek mások is, például Phil Ivey azt mondta, hogy küldött pénzt, de ez soha nem jutott el az FTP-ig.


DF: Te nem voltál rajta azon a listán, akik tartoztak a vállalatnak a Fekete Péntek idején?

AB:
Nem, nem tartozom a cégnek.


DF: De mindenkivel felvettétek a kapcsolatot, aki rajta volt ezen a listán, vagyis tartozott az FTP-nek, többek közt a tulajdonosokkal is, hogy fizessék vissza a pénzt. De nem tették meg...

AB:
Igen, mindenkit megkerestünk, függetlenül attól, hogy tulajdonos, vagy nem, és megkértük, hogy fizessen. Voltak, akik egyszerűen nem tudtak fizetni, és voltak, akik úgy gondolták, nem fizetnek, és ha csődbe megy a vállalat, véglegesen megússzák ezt a tartozást.  


DF: Maradjunk még ennél a témánál kicsit. Említetted, hogy voltak olyanok a tulajdonosokon kívül, akik tartoztak, de nem tudtak, vagy nem akartak fizetni. Mondanál többet erről?

AB: Néhányan azt mondták, "Addig nem küldök pénzt, amíg Ray az igazgató", vagy "Nem küldök pénzt, amíg ennyire bizonytalan a helyzet a vállalat körül". Úgy érzem, néhányan csak kifogásokat kerestek. Azt hiszem, ha más lett volna a helyzet, sokan akkor is találtak volna kifogást, miért nem fizetnek. Ha mindenki képes lett volna elküldeni egy mindenki számára azonos százalékot a tartozásokból, könnyebben ment volna a dolog, senki sem érezte volna úgy, hogy rosszul jár a másikhoz képest. De hogyan ösztönzöl valakit fizetésre, ha közben azt látja, más nem fizet? Nagyon sok vita volt ezzel kapcsolatban.


DF: Elég ösztönzés lehetett volna a cég megmentése.

AB: Igen, ez nyilván ösztönző volt, de nagy volt a kockázat, és sokan úgy voltak vele, mi értelme van pénzt küldeniük, amikor a náluk jóval nagyobb részvényes semmit sem küld.


Kapcsolódó írásunk:

A Full Tilt Poker zuhanása - Interjú a Tiltware-részvényes Andy Bloch-kal (1. rész)


Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás