Mike "timex" McDonald napjaink egyik legjobb versenypókerese, a napokban a PokerListings magazinnak adott rendkívül érdekes interjút, amiből többek között kiderül, hogy számára a póker csak a nyert pénz miatt érdekes, és hogy visszavonulása után egész nap a Prismata nevű stratégiai játékkal akar majd játszani.
Az interjú fordítását/kivonatát az alábbiakban olvashatjátok:
Az interjú elején a PCA Super High Roller alatt kötött fogadásokról kérdezik. Mint azt megírtuk, McDonald $10,000-ban fogadott Bill Perkins-szel, hogy meg tud csinálni 300 guggolást egy óra alatt. McDonald könnyedén vette az akadályt, 37 perc alatt lenyomta a kívánt mennyiséget.
A következő szünetben Perkins és McDonald fekvőtámasz fogadást kötöttek, McDonald-nak 350 fekvőtámaszt kellett megcsinálnia egy óra alatt, ne felejtsük el, hogy mindeközben egy $100,000 nevezési díjú versenyen pókerezett.
Timex-nek végül 323 fekvőtámaszt sikerült lenyomni egy óra alatt, a fogadás $10,000-os tétjét pedig mind Perkins mind McDonald jótékonysági célra ajánlotta fel.
A riporter ezután eddigi pályafutásáról és a rá irányuló figyelem kezeléséről kérdezi Mike-ot.
Már régóta pókerezel, sokat grindoltál egyedül, hogy érzed magas most, hogy a póker nagyon szociális lett?
Egy kicsit fura. Én egy borzasztóan introvertált ember vagyok, a mai napig, ha valaki odajön hogy készítsen egy fotót vagy beszélgessünk pár szót, furán érzem magam. Egyáltalán nem vagyok szociális típus.
Egyes emberek, ha lefuttatnánk az életüket 100 párhuzamos univerzumban, az esetek mondjuk 50%-ban a rivaldafénybe fognak kerülni.
Nálam szerintem ez 100-ból 1 lenne. Nem nagyon szeretem a figyelmet, nem szeretem az embereket annyira. A tény hogy valamilyen szinten én is a rivaldafénybe kerültem az egy teljesen véletlenszerű esemény. Én csak jó akartam lenni ebben a játékban és az emberek figyelemmel követik a pókert. Nem természetes érzés számomra, a mai napig fura érzés.
Mit gondolsz, mi a legfurább pillanat amit tapasztaltál ebben a témában?
Nehéz megmondani, az egyik legfurcsább pillanat talán az volt amikor visszatértem a korábbi EPT győzelmem helyszínére a győzelmet követő évben. 19 éves voltam és egyáltalán nem szoktam meg a rivaldafényt és fura volt hogy sok ember néz amikor átvonulok a termen. Akkor vettem észre először, hogy "Hé, ezek az emberek figyelik, hogy hogy megy nekem a verseny."
Lehet, hogy nem a legjobb példa, de számomra fura volt. Amikor bementem egy étterembe és láttam, hogy több ember elkezd engem nézni, azt gondoltam, "Valószínűleg így érezheti magát egy dögös csaj."
Hogy kezeled most ezt a kérdést és mit érzel ezzel kapcsolatban?
Nem tudom. Már megszoktam, mondhatnánk annyira megszoktam hogy nem utálom az érzést. Régen sokszor kényelmetlenül éreztem magam, most rendben vagyok vele és úgy érzem valamilyen szinten az én felelősségem hogy ne legyek egy pöcs az emberekhez.
Különösen az asztalnál közelítenek meg nehezen az emberek. Sokan mondják miután összefutnak velem amikor nem játszom, hogy "Meglepett, hogy Mike valójában egy rendes srác annak ellenére, hogy minden leosztásban a lelkedbe bámu!l".
Az asztaloktól távol talán egy kicsit jobban megközelíthető vagyok és nem vagyok bunkó. Nem mondanám, hogy szeretem ha közelednek felém, de már sokkal jobban kezelem mint régen.
Még így is egy elég félszeg vagyok, de amikor odajön valaki aki imádja a pókert és egy autogrammot és tanácsot kér, akkor nem azt a választ kapja, hogy "Hé, valószínűleg rossz játékos vagy."
McDonald ezután új szerelméről, a Prismata nevű stratégiai játékról beszél.
Tudnál mondani egy kicsit erről a játékról azoknak akik nem ismerik?
Egy stratégiai játék szerencsetényező nélkül. Az emberek úgy beszélnek róla mint egy Starcraft amiben nem számít a micro, vagy a Hearthstone vagy a Magic: The Gathering, RNG nélkül.
A barátaim készítették ezt a játékot, a céljuk az volt, hogy egy olyan stratégiai játékot hozzanak létre, ahol a jobb játékos majdnem mindig nyer.
De nem olyan a játék, mint a sakk, ahol ugyan a jobb játékos szinte mindig nyer, de a játékmenet ugyanolyan. A Prismata egy olyan játék ami a lehető legváltozatosabb de a lehető legkisebb szerencsetényezővel rendelkezik, egy kicsit hasonlít a sakkra, ha a sakkban minden játszmában más bábuk lennének a táblán.
A játék elején a különböző épületek különböző egységeket építenek. A játék elején látod hogy mit tudsz építeni és erre kell építeni a stratégiádat. A kezdeti sorsolás után nincs szerencsefaktor, játszotok és a legjobb játékos nyer.
A Prismata a póker ellentéte, a póker szerintem egy "tűrhető" játék abból a szempontból, hogy miből áll össze egy jó játék. Fantasztikus szerencsejáték, de ha holnaptól megszűnne a világon a pénz, szó szerint soha többé nem pókereznék.
Ha a pénz nem létezne, soha többé nem lenne okom pókerezni, és a legtöbb játék amit játszok stratégiailag érdekesebb mint a póker.
A póker csak a nyert pénz miatt érdekes. Ha egy olyan világban élnék ahol a pénz nem létezik vagy ha trilliárdos lennék, akinek nem befolyásolja az életét egy Super High Roller vagy Main Event megnyerése...A póker szerintem nem nagyon érdekes játék.
Szerintem a Prismata a legérdekesebb játék.
Prismata
Mit tenne Mike McDonald ha ennyi pénze lenne?
Jó kérdés, mert én az életstílusomból adódóan nem költök sok pénzt. Mivel a Prismata-t jobban élvezem mint a pókert valószínűleg lesz egy pont amikor 30 éves leszek és csak random játékokkal játszom amiket élvezek. A póker évről évre keményebb lesz szóval lehet, hogy a következő 2-3 évet nagyon meghajtom - mondjuk a következő 3 évben $500,000-t vagy $1 milliót keresek, és lehet hogy később az életemben boldog leszek hogy extra pénzt kerestem.
Jelenleg úgy tűnik, hogy nem lesz szükségem több pénzre. Egyik részem úgy van vele, hogy szívesebben játszanék olyan játékokat amik érdekesebbek mint a póker.
Akármit is teszek, imádok játszani. Szeretem az intellektuális küzdelmeket, és az élő versenyek sajnos nem ilyenek. Nem stimulál annyira ha élő versenyeket játszok mert gyakran csak arról szól, hogy várunk amíg valaki egy hibát követ el.
Eljöhet egy pont a jövőben mondjuk 20 év múlva, ha néhány befektetésem bedől, amikor majd azt mondom, basszus, több pénzt kellett volna kiszedni a pókerből.
Szóval az elkövetkező 2-3 évben keményen fogok grindolni és elég valószínű hogy mire 28 - 29 éves leszek, okosabb és keményen dolgozó fiatal játékosok jönnek majd akik hajlandóak keményebben dolgozni mint én. Én pedig többé kevésbé egész nap Prismata-t fogok játszani.
Jelenleg a póker jobb helyzetben van mint bármikor lesz a jövőben, a Prismata pedig rosszabb helyzetben van mint bármikor a jövőben. A játékot nagyon sokat fejlesztik, jobb lesz jövőre és azután is.
Szóval több értelme van 2014 - 2016 között pókerezni aztán félig-meddig visszavonulni pár év múlva. Nem hiszem, hogy 10 év múlva még profi pókeres leszek, megpróbálom kihasználni az edge-emet amíg még érzem, hogy van, aztán pihenek.
A következő dolog amit akarok az egy falmászó klub indítása. Ez a jelenlegi kedvenc hobbim, nagyon addiktív. Ez egy növekvő sportág. A póker egy jobb "befektetése" az időmnek, de szeretem a sportot és promótálni a sportot, megmutatni a barátaimnak.
Mit gondolsz, mit tartogat az online póker jövője?
Nemrég beszélgettem erről egy barátommal. Ha tudod, hogy van valaki akinek van póker háttere, játszott már 100 óra online pókert, viszonylag okosak és alapvetően sikeresek a életben, és megkérdezi tőled "Mit tegyek ha pókeresek akarok lenni?".
Nos, régen erre azt válaszoltam, hogy "Kezdd el, játsz amennyit tudsz, hagyd ott az állásodat!" Amikor 17 - 18 éves voltam, senki nem hitt nekem, mindenki azt mondta, "Mike, el fogod játszani a pénzedet, őrült vagy!".
Akkoriban jó volt ez a tanács, a póker aranykora volt.
Néhány évvel ezelőtt azt tanácsoltam: "Kezdd el, keress egy oktató oldalt, dolgozz keményen, a játékok verhetőek. Még mindig vannak emberek akik hatszámjegyű nyereményeket tesznek zsebre évente. Csináld ezt, jobb mint ha egyetemre mennél vagy ilyesmi!"
Manapság ha megkérdeznek, annyit mondok: "Ne kezdd el." Ha a pókeresek 95%-nál jobb vagy, nem fogsz túl sok pénzt keresni. Ha belevágsz bármi másba és az emberek 95%-nál jobb vagy a szakmádban, többet fogsz keresni mint a pókerrel.
Ha a játékosok 99.9%-nál jobb vagy pókerben, körülbelül $200,000-t fogsz keresni évente, de az olyan állásokban, ahol a munkatársaid 99.9%-nál jobban teljesítesz, többet fogsz keresni.
Úgy gondolom hogy ha olyan országban élsz, ahol kevés hatszámjegyű összeget fizető állás van, és ha mondjuk tudsz évi $40,000-t nyerni, ami jobban megéri, mintha egyetemre mennél, akkor az ésszerű döntés.
De ha például Kanadában vagy az Egyesült Államokban élsz, és van valami ami iránt elhivatott vagy, akkor érdemes arra fókuszálni, mert szerintem a póker kezd olyan nehéz lenni, hogy már nem éri meg.
Az interjú fordítását/kivonatát az alábbiakban olvashatjátok:
Az interjú elején a PCA Super High Roller alatt kötött fogadásokról kérdezik. Mint azt megírtuk, McDonald $10,000-ban fogadott Bill Perkins-szel, hogy meg tud csinálni 300 guggolást egy óra alatt. McDonald könnyedén vette az akadályt, 37 perc alatt lenyomta a kívánt mennyiséget.
A következő szünetben Perkins és McDonald fekvőtámasz fogadást kötöttek, McDonald-nak 350 fekvőtámaszt kellett megcsinálnia egy óra alatt, ne felejtsük el, hogy mindeközben egy $100,000 nevezési díjú versenyen pókerezett.
Timex-nek végül 323 fekvőtámaszt sikerült lenyomni egy óra alatt, a fogadás $10,000-os tétjét pedig mind Perkins mind McDonald jótékonysági célra ajánlotta fel.
A riporter ezután eddigi pályafutásáról és a rá irányuló figyelem kezeléséről kérdezi Mike-ot.
Már régóta pókerezel, sokat grindoltál egyedül, hogy érzed magas most, hogy a póker nagyon szociális lett?
Egy kicsit fura. Én egy borzasztóan introvertált ember vagyok, a mai napig, ha valaki odajön hogy készítsen egy fotót vagy beszélgessünk pár szót, furán érzem magam. Egyáltalán nem vagyok szociális típus.
Egyes emberek, ha lefuttatnánk az életüket 100 párhuzamos univerzumban, az esetek mondjuk 50%-ban a rivaldafénybe fognak kerülni.
Nálam szerintem ez 100-ból 1 lenne. Nem nagyon szeretem a figyelmet, nem szeretem az embereket annyira. A tény hogy valamilyen szinten én is a rivaldafénybe kerültem az egy teljesen véletlenszerű esemény. Én csak jó akartam lenni ebben a játékban és az emberek figyelemmel követik a pókert. Nem természetes érzés számomra, a mai napig fura érzés.
Mit gondolsz, mi a legfurább pillanat amit tapasztaltál ebben a témában?
Nehéz megmondani, az egyik legfurcsább pillanat talán az volt amikor visszatértem a korábbi EPT győzelmem helyszínére a győzelmet követő évben. 19 éves voltam és egyáltalán nem szoktam meg a rivaldafényt és fura volt hogy sok ember néz amikor átvonulok a termen. Akkor vettem észre először, hogy "Hé, ezek az emberek figyelik, hogy hogy megy nekem a verseny."
Lehet, hogy nem a legjobb példa, de számomra fura volt. Amikor bementem egy étterembe és láttam, hogy több ember elkezd engem nézni, azt gondoltam, "Valószínűleg így érezheti magát egy dögös csaj."
Hogy kezeled most ezt a kérdést és mit érzel ezzel kapcsolatban?
Nem tudom. Már megszoktam, mondhatnánk annyira megszoktam hogy nem utálom az érzést. Régen sokszor kényelmetlenül éreztem magam, most rendben vagyok vele és úgy érzem valamilyen szinten az én felelősségem hogy ne legyek egy pöcs az emberekhez.
Különösen az asztalnál közelítenek meg nehezen az emberek. Sokan mondják miután összefutnak velem amikor nem játszom, hogy "Meglepett, hogy Mike valójában egy rendes srác annak ellenére, hogy minden leosztásban a lelkedbe bámu!l".
Az asztaloktól távol talán egy kicsit jobban megközelíthető vagyok és nem vagyok bunkó. Nem mondanám, hogy szeretem ha közelednek felém, de már sokkal jobban kezelem mint régen.
Még így is egy elég félszeg vagyok, de amikor odajön valaki aki imádja a pókert és egy autogrammot és tanácsot kér, akkor nem azt a választ kapja, hogy "Hé, valószínűleg rossz játékos vagy."
McDonald ezután új szerelméről, a Prismata nevű stratégiai játékról beszél.
Tudnál mondani egy kicsit erről a játékról azoknak akik nem ismerik?
Egy stratégiai játék szerencsetényező nélkül. Az emberek úgy beszélnek róla mint egy Starcraft amiben nem számít a micro, vagy a Hearthstone vagy a Magic: The Gathering, RNG nélkül.
A barátaim készítették ezt a játékot, a céljuk az volt, hogy egy olyan stratégiai játékot hozzanak létre, ahol a jobb játékos majdnem mindig nyer.
De nem olyan a játék, mint a sakk, ahol ugyan a jobb játékos szinte mindig nyer, de a játékmenet ugyanolyan. A Prismata egy olyan játék ami a lehető legváltozatosabb de a lehető legkisebb szerencsetényezővel rendelkezik, egy kicsit hasonlít a sakkra, ha a sakkban minden játszmában más bábuk lennének a táblán.
A játék elején a különböző épületek különböző egységeket építenek. A játék elején látod hogy mit tudsz építeni és erre kell építeni a stratégiádat. A kezdeti sorsolás után nincs szerencsefaktor, játszotok és a legjobb játékos nyer.
A Prismata a póker ellentéte, a póker szerintem egy "tűrhető" játék abból a szempontból, hogy miből áll össze egy jó játék. Fantasztikus szerencsejáték, de ha holnaptól megszűnne a világon a pénz, szó szerint soha többé nem pókereznék.
Ha a pénz nem létezne, soha többé nem lenne okom pókerezni, és a legtöbb játék amit játszok stratégiailag érdekesebb mint a póker.
A póker csak a nyert pénz miatt érdekes. Ha egy olyan világban élnék ahol a pénz nem létezik vagy ha trilliárdos lennék, akinek nem befolyásolja az életét egy Super High Roller vagy Main Event megnyerése...A póker szerintem nem nagyon érdekes játék.
Szerintem a Prismata a legérdekesebb játék.
Prismata
Mit tenne Mike McDonald ha ennyi pénze lenne?
Jó kérdés, mert én az életstílusomból adódóan nem költök sok pénzt. Mivel a Prismata-t jobban élvezem mint a pókert valószínűleg lesz egy pont amikor 30 éves leszek és csak random játékokkal játszom amiket élvezek. A póker évről évre keményebb lesz szóval lehet, hogy a következő 2-3 évet nagyon meghajtom - mondjuk a következő 3 évben $500,000-t vagy $1 milliót keresek, és lehet hogy később az életemben boldog leszek hogy extra pénzt kerestem.
Jelenleg úgy tűnik, hogy nem lesz szükségem több pénzre. Egyik részem úgy van vele, hogy szívesebben játszanék olyan játékokat amik érdekesebbek mint a póker.
Akármit is teszek, imádok játszani. Szeretem az intellektuális küzdelmeket, és az élő versenyek sajnos nem ilyenek. Nem stimulál annyira ha élő versenyeket játszok mert gyakran csak arról szól, hogy várunk amíg valaki egy hibát követ el.
Eljöhet egy pont a jövőben mondjuk 20 év múlva, ha néhány befektetésem bedől, amikor majd azt mondom, basszus, több pénzt kellett volna kiszedni a pókerből.
Szóval az elkövetkező 2-3 évben keményen fogok grindolni és elég valószínű hogy mire 28 - 29 éves leszek, okosabb és keményen dolgozó fiatal játékosok jönnek majd akik hajlandóak keményebben dolgozni mint én. Én pedig többé kevésbé egész nap Prismata-t fogok játszani.
Jelenleg a póker jobb helyzetben van mint bármikor lesz a jövőben, a Prismata pedig rosszabb helyzetben van mint bármikor a jövőben. A játékot nagyon sokat fejlesztik, jobb lesz jövőre és azután is.
Szóval több értelme van 2014 - 2016 között pókerezni aztán félig-meddig visszavonulni pár év múlva. Nem hiszem, hogy 10 év múlva még profi pókeres leszek, megpróbálom kihasználni az edge-emet amíg még érzem, hogy van, aztán pihenek.
A következő dolog amit akarok az egy falmászó klub indítása. Ez a jelenlegi kedvenc hobbim, nagyon addiktív. Ez egy növekvő sportág. A póker egy jobb "befektetése" az időmnek, de szeretem a sportot és promótálni a sportot, megmutatni a barátaimnak.
Mit gondolsz, mit tartogat az online póker jövője?
Nemrég beszélgettem erről egy barátommal. Ha tudod, hogy van valaki akinek van póker háttere, játszott már 100 óra online pókert, viszonylag okosak és alapvetően sikeresek a életben, és megkérdezi tőled "Mit tegyek ha pókeresek akarok lenni?".
Nos, régen erre azt válaszoltam, hogy "Kezdd el, játsz amennyit tudsz, hagyd ott az állásodat!" Amikor 17 - 18 éves voltam, senki nem hitt nekem, mindenki azt mondta, "Mike, el fogod játszani a pénzedet, őrült vagy!".
Akkoriban jó volt ez a tanács, a póker aranykora volt.
Néhány évvel ezelőtt azt tanácsoltam: "Kezdd el, keress egy oktató oldalt, dolgozz keményen, a játékok verhetőek. Még mindig vannak emberek akik hatszámjegyű nyereményeket tesznek zsebre évente. Csináld ezt, jobb mint ha egyetemre mennél vagy ilyesmi!"
Manapság ha megkérdeznek, annyit mondok: "Ne kezdd el." Ha a pókeresek 95%-nál jobb vagy, nem fogsz túl sok pénzt keresni. Ha belevágsz bármi másba és az emberek 95%-nál jobb vagy a szakmádban, többet fogsz keresni mint a pókerrel.
Ha a játékosok 99.9%-nál jobb vagy pókerben, körülbelül $200,000-t fogsz keresni évente, de az olyan állásokban, ahol a munkatársaid 99.9%-nál jobban teljesítesz, többet fogsz keresni.
Úgy gondolom hogy ha olyan országban élsz, ahol kevés hatszámjegyű összeget fizető állás van, és ha mondjuk tudsz évi $40,000-t nyerni, ami jobban megéri, mintha egyetemre mennél, akkor az ésszerű döntés.
De ha például Kanadában vagy az Egyesült Államokban élsz, és van valami ami iránt elhivatott vagy, akkor érdemes arra fókuszálni, mert szerintem a póker kezd olyan nehéz lenni, hogy már nem éri meg.
