Akinek éves nettó jövedelme ötszörösét ajánlották a szülei, hogy abbahagyja a pókert - Maria Ho interjú

Interjúk | olvasási idő
2016. július 22.
Maria Ho pókerről, a szülők elleni lázadásról, spiritualitásról és a magányról.
A 33 éves Maria Ho az egyik legsikeresebb női játékos. Az idei WSOP-n például hat ITM-et szerzett, teljes élőtorna nyereménye pedig $2.024.424. 2011-ben kevés választotta el első aranykarkötője megszerzésétől, az $5.000 NLHE eventen lett 2. helyezett Allen Bari mögött, amiért $540.020-t kapott.

Háromszor kapta meg az olvasók szavazatai alapján a Bluff magazin "Favorite Female Poker Player" díját.

A póker mellett műsorvezetéssel is foglalkozik, többek közt a CBS Sports alkalmazza, ő volt a WinStar World Casino arca és a  Battle of Malta háziasszonya, de például részt vett az Amazing Race című TV-műsorban is.

Ho a napokban a CalvinAyre magazinnak nyilatkozott. Az alábbiakban az interjú magyar változatát olvashatjátok.


Maria Ho

Érzel magadon amiatt nyomást, hogy mindig jól nézz ki?

Kicsit igen, hogy őszinte legyek. Ez egy kicsit mindig ott van a fejemben, de szerintem valahol érthető. Ott van például Clonie Gowen, akiről készült az az emlékezetes kép, amelyiken talán csak fáradt, talán csak nem volt ideje eleget aludni, vagy rosszak voltak a fények, vagy egyszerűen csak a fotós készített egy rossz képet, és ennyi. Az emberek könyörtelenek, a 2+2 pedig nem a legbarátságosabb hely, és hát évekig röhögtek azon a fotón, hogy úristen, hogy néz már ki Clonie. És mindezt azért, mert készült róla egy rossz kép. Mindenkinek lehet rossz napja.

Szóval van rajtam egy kis nyomás, amikor látom, hogy fotóznak, nem akarom, hogy rólam készüljön a következő "Clonie Gowen fotó". De ahogy öregszem, egyre kevésbé érdekel. De egy kicsit még manapság is ott van bennem ez a nyomás, hazudnék, ha tagadnám.


Végül is te már egyfajta brand vagy...

Büszke vagyok arra, hogy úgy érezhetem, hozzájárultam ahhoz, hogy ma már a mainstream közvélemény is másként látja a pókert, mint korábban, sokkal elfogadottabb iparággá vált a széles közvélemény számára. De úgy gondolom, fontos, hogy továbbra is a legjobb képet mutassuk magunkról minden tekintetben. Sokan a mai napig úgy gondolnak a profi pókeresekre, mint otthon ülő, igénytelen emberekre, akik csak nagy ritkán fürdenek és egész héten ugyanazt a pólót hordják. Én mindent elkövetek azért, hogy ez a kép megváltozzon. Lehet, hogy ez sokak számára felszínes apróságnak tűnik, de úgy érzem, az ilyen dolgok is számítanak, ha teljes mértékben elfogadottá szeretnénk tenni a pókert.

A személyes brandnek mindig tükröznie kell a személyes értékeket, és az enyémet így foglalnám össze: wellness, egészség és önfejlesztés. Ezért fontos számomra, hogy büszke lehessek a külsőmre. Nem érzem azt, hogy bármi más rovására menne, hogy azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben, kicsivel több időt töltök a fürdőszobában reggelente.


Vannak olyan értékek, amik ha nincsenek meg valakiben, akkor nehezen tudod elképzelni, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljetek?

Igen, a legfontosabb ezek közül a spiritualitás. Ahogy öregszem, egyre inkább megérint, és nehezen tudom elképzelni, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljek valakivel, aki teljesen elzárkózik ettől.


Milyen vallású vagy?

Katolikusként nevelkedtem, anyukám katolikus. Már gyermekkoromban megkereszteltek. Néhány évig templomba is jártam és egy katolikus leányiskolában tanultam. De ahogy növekedtem, egyre távolabb kerültem a vallás ezen formájától, és mint sokan, végül én is magam döntöttem arról, hogy mi az, amiben hiszek, ahelyett, hogy vakon kitartottam volna amellett, amire neveltek. Rájöttem, hogy nem tudok azonosulni az egyházakkal. Ennek ellenére hiszek egy felsőbb hatalomban, és úgy gondolom, a vallás fontos értékeket tanít az embereknek, de például azt a módot, ahogyan tanítják ezeket, nem tudom elfogadni.

Szóval ma már nem vagyok katolikus, de úgy érzem, szorosabb a kapcsolatom ezzel a magasabb hatalommal, mint valaha. Én úgy gondolkodom erről, hogy a spiritualitás egy korlátok nélküli személyes utazás, ami lehetőséget ad a fejlődésre, a vallás pedig egy olyan út, amelyben néhányan megmondják nagyobb tömegeknek, hogyan is kellene fejlődniük. Nem értek egyet az utóbbi megközelítéssel. De semmi gondom azzal, ha vannak, akik ezen keresztül érzik közelebb magukat a felsőbb hatalomhoz. Egyszerűen csak ez már nem az én utam.


Esetleg okozott ez a gondolkodás konflikust a szüleid és közted?

Nem igazán. Anyukám szereti úgy gondolni, hogy mi mindannyian vallásosak vagyunk. Nem hiszem, hogy bántja, hogy a saját utam járom. A póker talán nem az a dolog, amit elképzeltek nekem, de a spirituális fejlődésemmel kapcsolatban elfogadóak.


Azt olvastam az egyik interjúdban, hogy a szüleid megkérdezték, mennyit nyertél a pókerrel eddig, és felajánlották az éves nettó jövedelmed ötszörösét, csak hogy abbahagyd. Ez hogy érintett?

Az ilyesmi mindig nehéz, mert mindegy, hogy honnan, milyen kultúrából érkezel, mindenki azt szeretné, ha a szülei büszkék lennének rá. Én úgy nőttem fel, hogy a szüleim mindig egyértelművé tették számomra a velem kapcsolatos elvárásaikat, és határozottan terelgettek abba az irányba. Nehéz, amikor ezek után egy olyan szakmát választasz, amit nem tisztelnek, és rosszul esik, amikor odáig mennek, hogy meg akarnak vesztegetni, hogy elérjék a céljaikat. Nehéz számomra megérteni őket. Azt hiszem, van egy határvonal a nem megengedhető és a teljesen elfogadhatatlan között, és már igencsak ezen a határon mozog, amikor arról beszélgetsz nagyon komolyan a szüleiddel, hogy milyen hatással lesz az a kapcsolatotokra, ha folytatod a pókert.

Soha sem volt a személyiségem része, hogy a tömeget kövessem. Sosem tettem így. Valószínűleg vannak olyanok, akik megadták volna magukat a nyomásnak a helyemben, de engem ez csak méginkább feltüzelt a harcra. Bizonyos értelemben a szüleimnek köszönhetem a pókeres karrierem, mert folyamatos motivációt adtak az újabb sikerek eléréséhez.


Mikor kezdtél lázadni ellenük?

Ez fokozatosan alakult. A nővérem a tökéletes lány a szemükben, és valahogy az ő előrehaladásával távolodtam a spektrum másik vége felé. Amikor felnőttem, sokat gondolkodtam azon, hogy mik azok a dolgok, amik engem boldoggá tesznek, és mik azok, amik őket teszik boldoggá, és az idő múltával egyre tisztábban láttam, hogy nem az általuk kijelölt úton kell haladnom.


És mikor jött el az a pont, amikor rájöttél, hogy a póker sem tesz boldoggá önmagában?

Nagyon könnyű póker-központúvá válni. Amikor belecsöppentem a játékba, egyetlen dolog járt a fejemben, hogy a legjobbá váljak. Kizárólag a pókeren gondolkodtam. A póker azonban nem egy beszédes játék, minden belül, a fejedben zajlik. Az évek során egyre kevésbé éreztem jól magam így, és úgy döntöttem, hogy amellett, hogy próbálok előrelépni a pókerben, elkezdek olyan dolgokkal is foglalkozni, amik a pókert tehetik nagyobbá.

Nagyon sok intelligens ember van a pókerben, akik kizárólag a játékra fordítják az energiáikat. Én szerettem volna másra is, és úgy érzem, a játékomra is jó hatással volt, hogy teljesebbé tettem a életem.


Volt, hogy úgy érezted, hogy nem illesz bele a póker világába?


Én már a kezdetektől kívülállónak érzem magam a játékban. Ha végigsétálok a termen egy versenyen, akkor egy csomó mindenkit ismerek, de ha belegondolok, hogy milyen ember vagyok, akkor úgy érzem, hogy különbözöm tőlük, és a mai napig sem érzem közéjük tartozónak magam. Sokkal otthonosabban érzem magam a pókeren kívüli közegben, a legtöbb időmet mégis a pókeres közegben töltöm. Ez számomra is egy érdekes dinamika.

Ugyanakkor az is igaz, hogy minél több időt töltök a pókeres közegben, annál nehezebben kommunikálok azon kívül. Amikor egy olyan helyiségben vagyok, ahol mondjuk doktorok és ügyvédek vannak, nem igazán tudok beszélgetni velük. A pókeres élet egy olyan szabadságot ad, hogy nehéz kapcsolódási pontokat találni olyanokkal, akik nem ebben a közegben élnek. Nagyon szociális voltam korábban, de a póker kevésbé szociálissá tett, azt hiszem.


Ez azért lehet, mert a pókerarasztaloknál folyó beszélgetések többnyire fekszínesek, így nem igazán van lehetőséged mélyebb beszélgetésekre, tartalmasabb kapcsolatok kialakítására?

Vicces ez az egész, mert szerintem az a helyzet, hogy a pókeresek állandóan csak a pókerről akarnak beszélgetni. De amikor nem pókeresekkel vagy, és megtudják, hogy ebből élsz, akkor a nem pókeresek is a pókerről akarnak beszélgetni. Úgy érzem, már minden helyzetben a megszokott sablon válaszokat adom, és emiatt nem alakulnak ki mélyebb kapcsolataim.


Magányos vagy?


Azt hiszem, mondhatjuk, hogy igen. A póker egy magányos játék. Vagy te és vannak az ellenfelek. Az igazán komoly pillanatokban pisszenést sem hallani. Ráadásul, ha élőben játszol, rendszerint egyedül utazol városról városra; az sem segíti a kapcsolatok kialakítását, hogy sehol sem töltesz huzamosabb időt. Sehol sem vagy igazán otthon.


Azért emlékszel még igazán tartalmas beszélgetésekre?

Ezek főleg azok, amikor a spiritualitásról beszélgetek, arról, ahogy én látom a dolgokat és arról, ahogyan a beszélgetőpartnetem, vagy akár arról, hogy valakiből miért hiányzik ez. Ha erről beszélgetek, úgy érzem, képes vagyok igazán megmutatni a lelkem, és én is sokkal jobban megismerek másokat ezáltal.

Hiszek az energiákban. Vannak olyan emberek, akikkel az energiáink azonnal kapcsolódnak.


Mely időszakok járultak hozzá a szellemi fejlődésedhez?

Többek közt azok az időszakok, amikor rászorulókkal foglalkozom. Los Angelesben sokáig dolgoztam önkéntesként. A pókereseknek sok szabadidejük van. Úgy döntöttem, hogy munkával töltöm, mert bár pénzzel is támogathattam volna valamely szervezetet, személyesebb kapcsolatot akartam. Nem akartam azzal beérni, hogy felmegyek a Paypalra, és megnyomok egy gombot. Nagy örömmel tölti el az ember szívét, amikor ehelyett feltűri az ingujját, és munkával segít, nem törődve azzal, hogy bepiszkolódik a keze.

A fejlődésem nagyrészt a 20-as éveimhez és a 30-as éveim elejéhez köthető. Két féle ember van a Földön. Vannak, akik mindig arra törekednek, hogy jobbá váljanak és vannak, akik inkább a kényelmes életet választják. A démonainkkal harcolni mindig nehezebb, mint beletörődni a létezésükbe.

Engem a status quo sosem tett elégedetté, én változtatni akarok a rossz tulajdonságaimon. Felvillanyoz az a gondolat, hogy képes vagyok a változásra. Ez fontos nekem. Nagyon sok feladat vár még rám, és az eddigi életem bizonyítja, hogy a helyes úton járok. Úgy érzem, bármit is hozzon az élet, képes vagyok arra, hogy megbirkózzak vele, és ezáltal még erősebbé váljak.


Mit remélsz a jövőtől?


Szeretem a jövő bizonytalanságát, hogy nem látom magam előtt biztosan, hogy mi fog történni. A célom az, hogy egyre nagyobb szeletét képezze az életemnek a pókeren kívüli világ. Szenvedélyes vagyok, sok dolog érdekel, sok dolgot szeretnék még kipróbálni. De még a pókerben is van dolgom. Még ezen a területen is vannak céljaim, de azért szeretném jobban kiszélesíteni a világom.



Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás