Az olimpiáról az EPT-re - interjú a golfozó Sergio Garciával

Interjúk | olvasási idő
2016. augusztus 26.
Sergio Garcia nemrégiben még Rióban hajtott éremre, azóta már az EPT Barcelonán igyekszik helytállni.
Az EPT Barcelona rendkívül sikeres, a főverseny például a legnagyobb létszámú Main Event lett a bajnokság történetében. A pókerprofik mellett nagyon sok hobbijátékos is indul az eventeken, köztük hírességek, leginkább profi sportolók. Az FC Barcelona futballistája, Gerard Piqué például a High Roller tornákat vette a célba, a többség azonban inkább a kisebb nevezési díjakat keresi. Utóbbiak közé tartozik a riói olmpiáról hazatért golfozó, Sergio Garcia is, aki a Pokerlistings magazinnak adott rövid interjút a helyszínen.


Sergio Garcia

Az alábbiakban a beszélgetés magyar változatát olvashatjátok. Az első kérdés arra vonatkozott, milyen érzés volt részt venni az olimpián.


Mindig is nagy rajongója voltam az olimpiai játékoknak. Nem hittem volna, hogy valaha nekem is megadatik, hogy részt vegyek rajta. Csodálatos élmény volt, és nemcsak azért, mert golfozhattam az olimpián, hanem mert megismerhettem egy csomó remek embert, ott lehettem a megnyitó ünnepségen és részese lehettem az egész olimpiai őrületnek. Azt hittem, ha olimpián szeretnék indulni, sportágat kell váltanom, mondjuk elkezdhetek futni, teniszezni, kosarazni, vagy mit tudom én...


A kosarazást nem javasolnánk, figyelembe véve a magasságodat. Azért nem volt minden szép és jó, hiszen sokan tiltakoztak az olimpia megrendezése ellen Brazíliában, rendszeresek voltak a tüntetések, egyáltalán nem volt nyugodt a helyzet. Te mennyit tapasztaltál ebből?


Semmit. Természetesen hallottam róla, de az idő nagy részében az olimpiai faluban voltunk, ami nagyon nyugodt volt, semmi sem szűrődött be a kinti dolgokból. De, őszintén szólva, egyébként sem tapasztaltam semmi rendkívülit. Amikor kimentünk, akkor is békés volt minden, oda mehettünk, ahová akartunk, nem volt semmi gond. Persze alapvetően a golffal voltam elfoglalva, a játékra koncentráltam, kizártam az ezen kívül eső dolgokat.


Sajnos a dopping is gyakori téma volt az olimpia alatt, persze, a golfozókat ez nem érintette.

Mit is mondhatnék... Nálunk a dopping nem igazán tud hozzátenni a teljesítményhez. Nem kell futnunk, vagy egyéb módon megterhelni magunkat, a technikán van a hangsúly. Talán egy 36 lyukas verseny négy egymást követő napon tudna annyira megterhelő lenni, hogy egyáltalán felmerülhessen ilyesmi, de a riói 18 lyukas játékban teljesen értelmetlen lett volna. Egy profi golfozónak ez egy könnyed séta volt a parkban. Olyan szer meg nincs, ami a technikádon javít.


Térjünk rá a pókerre. Meséld el, hogyan keveredtél Rióból a barcelonai EPT pókerasztalai mellé.

2008-ban kezdetem pókerezni, az egyik barátom ismertetett meg a játékkal. Néztem a WSOP közvetítéseket, és azonnal szemet szúrt, mennyire hasonló képességek szükségesek a sikeres játékhoz a pókerben és a golfban. Mindkettőben türelmesnek kell lenned, koncentráltnak és a körülmények, a szituációk változásához mérten kell alakítanod a stratégiád. Szóval azonnal beleszerettem a játékba.

Elsősorban arra használom, hogy kicsit kiszakadjak a golfból. Régen a foci és a tenisz volt a legkedveltebb kikapcsolódásom, de be kell látnom, hogy öregszem. A pókerben nem kell attól tartanom, hogy lesérülök, mert mondjuk a nyakamba ugrik valaki.


Ez tényleg valószínűtlen. Az alapján, amit mondasz, úgy tűnik számomra, hogy egyértelműen az élő játékot favorizálod.


Online is játszom, de keveset, valóban az élő játék vonz inkább. Versengő alkat vagyok, és úgy érzem, az élőversenyeken vagyok képes a legjobb teljesítményre. Itt érvényesülnek leginkább a golfban is kamatoztatott képességeim, például a türelem. Képes vagyok eldobni a rossz lapokat, és még a jókat is, ha úgy hozza a helyzet. Szeretem a versenyt, ezért pókerezem. Ez versengés a szó legnemesebb értelmében.


Ismersz még olyan profi golfozókat, akik pókereznek?

Igen, vannak néhányan. És egész sok caddie (akik a felszerelést tartalmazó táskát viszik a játékos után - a szerk) is játszik, bár, amennyire tudom, ők sosem nyernek. (nevetés)  


Köszönjük az interjút!


Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás