Az online póker nagy nyerői - Jungleman12 mindennapjai (2. rész)

Interjúk | olvasási idő
2011. március 31.
A New York Times Daniel Catesről (jungleman12) közölt cikkének 2. részében többek közt a feltörekvő fiatal pókergenerációról, a póker pszichológiai hatásairól esik szó.
A türelem többé nem kifizetődő. Ha egy 18 éves online pókeres egyszerre 12 asztalon tud játszani, 19 éves korára tapasztaltabbá válik, mint az a kártyás, aki a Bellagio készpénzes asztalainál ült sok-sok évig. Rövid időbe telt, mire a fiatal játékosok elkezdték eltiporni a nagy profikat. Egy kérdéstől kezdett zengeni a pókervilág: hogyan lehetséges, hogy ezen kölykök többsége még csak be se tette a lábát kaszinókba, de már levadásszák a cápákat?  

A Command and Conquerben, a videójátékban, ami Cates gyerekkorának meghatározója volt, a játékosok valós idejű csatába vezetik seregüket. A harci egységek futurisztikusak és magasan képzettek. A siker a játékos erőforrásépítési hatékonyságán, a fejlesztések sebességén múlik. Ez nagyon bonyolult, így rendkívül nehéz a játék mesterének lenni. A legjobb játékosok ragadozó ösztönöket fejlesztenek ki, hogy azonnal felismerjék az ellenfelük gyengeségeit. Az igazán fejlett stratégiák ötvözik a villámgyors reflexeket, a pofátlan agressziót és a tökéletesen megtervezett erőforrás managementet. Cates többször elmondta nekem, hogy 15 éves korára a világ egyik legjobb Command and Conquer játékosa lett.

Daniel Cates
Jungleman12

Phil Gordon, a 40 éves pókerprofi, aki eddig $3 milliót nyert tornákon, három bestsellert írt és számos TV show, például a Bravo's Celebrity Poker Showdown házigazdája volt, úgy véli, hogy a videójátékok által nyújtott korai és magával ragadó tréning az online póker "mainstream” térnyerésével párosulva kitűnő gyakorlóterepet jelentett a fiatal, rettenthetetlen és legyőzhetetlen játékosok valóságos serege számára. "A tipikus, sikeres fiatal tehetség gyors és kiszámíthatatlan” - mondja Gordon. "Ezek a tulajdonságok teszik legyőzhetetlenné őket, különösen amikor félelmetes sebességű játékot hoznak. Óriási kézügyességre van szükség, hogy 12 vagy akár 16-20 asztalon játszunk egyszerre. Nagyon rövid idő alatt kell számos döntést meghozni, hogy ilyen körülmények között teljesítsünk jól, lenyűgöző mentális képességek szükségesek. Sok olyan videójáték, mint a Command and Conquer vagy a Call of Duty, amiken a gyerekek felnőnek, hasonló ügyességet igényelnek, így előnyt jelenthetnek a srácok számára. Minél több asztalon tudnak egyszerre játszani, annál több döntést kell meghozniuk és annál gyorsabban lesznek képesek tanulni.”

És persze ott van az a tény is, hogy a high stakes játékokban az agresszió kifizetődő. Azon a játékoson, aki azért nem süt el egy blöfföt, mert aggódik a lánya magániskolai taníttatásáért, gyorsan keresztülgázolnak olyanok, akiknek nincsenek ilyen aggályaik. Míg a pontos döntésekben tapasztalható fokozott ügyesség és komfort, illetve a számítógép képernyője előtt töltött évekből merített állóképesség a fiatal online profik számára előnyt ad az idősebb játékostársak ellen, a videójátékokkal töltött élet legnagyobb haszna a szimulált és valós világ közötti különös kapcsolatban rejlik. A Command and Conquer csatái nem követelnek igazi áldozatokat. És nem veszítjük el a lábunkat egy sikertelen Aknakereső játék miatt sem.

Az online pókerben az elvesztett pénzek a játékos virtuális számláján jelentkeznek. Amikor egy játékos elveszít például egy milliódolláros potot, az mindössze rajzfilm animációként történik.

"A fiatal srácok legtöbbje, akik ezeken a high stakes téteken játszanak, nincsenek tisztában a nyert vagy veszített pénz valódi értékével” - mondja Cates. "Legtöbbünk a pénzt egyfajta pontrendszernek tekinti. És mivel mindannyian versenyző típusok vagyunk, a legmagasabb pontszámot akarjuk elérni. De valójában fogalmunk sincs, mit jelent nyerni $400.000-t, vagy bukni $800.000-t, mert nincs családunk, vagy bármi másunk. Ez egyfajta szabadságot nyújt nekünk, hogy a legjobb döntéseket hozhassuk meg a szóban forgó összegtől függetlenül, és a döntésünket ne befolyásolja annak semmilyen lehetséges következménye."

Nem világos, Cates valóban megérti-e, hogy valódi pénzről van szó. A látogatásom második napján elmentünk a Best Buy-ba. Cates megunta a pókerezést, akart venni egy videójátékot. Ahogy a PS3 sorban álltunk, és azt vitattuk, melyik játék tűnik jónak, megkérdeztem tőle, hogy valaha, amikor besétált egy üzletbe, mint például a Best Buy, vagy esetleg betért egy autókereskedőhöz, gondolta-e azt magában, hogy "Hé, akár megvehetném az egész helyet". Cates félénken mosolygott, és így szólt: "Nem igazán számítanak nekem az anyagi javak. Ráadásul félre kell tennem némi pénzt. A 2011-es pénzügyi célom, hogy a rendelkezésre álló pénzem elérje a $10 milliót.” Megkérdeztem, mi a különbség 5 és 10 millió dollár között egy olyan 21 éves srác számára, akinek a költekezési szokásai a szerény és a szerzetesi határvonalán fekszenek. Így magyarázta: ”Bármit megtehetsz 10 millió dollárral. Például vehetsz egy házat és még mindig marad 5 milliód”.

Az első megbeszélt orlandói találkozásunk előtti napon Cates felhívott Ausztráliából, ahol egy a World Series of Pokerhez (WSOP) hasonló versenyen játszott, az Aussie Millionson. Kérte, ha lehetséges toljuk el pár nappal az időpontot. Indoka kicsit homályos volt, valamilyen "dologra” és "srácra” hivatkozott. Végül előjött az igazi indokkal. A találkozásunk megbeszélt napján Cates a texasi Austinba megy, hogy találkozzon egy emberi viselkedés specialistával. Ez a specialista megígérte, hogy segít Cates-nek megérteni a testbeszéd árnyalatait a társadalmi szituációkban. Cates számos emberi pszichológiáról és viselkedésmódról szóló könyvet olvasott, beleértve a "Social Intelligence”-t is, amely könyv a digitális világ veszélyeire figyelmeztet. Ezen tanulmányok célja, hogy elérje az "élet egyensúlyát” (az együtt töltött időnk alatt Cates több mint 50-szer használta ezt a kifejezést), amely tulajdonképpen lehetővé teszi számára, hogy élvezze a szerencséjét.

Amikor megkérdeztem, mit vonhat maga után ez az életbeli egyensúly, Cates megvonta a vállát és így szólt: „Nem tudom. Lányok. Alapvetően azt kell kitalálnom, hogyan legyek Daniel és ne jungleman.” Ha készítesz egy Venn-diagramot Danielről és junglemanről, akkor láthatod, hogy jungleman teljesen beágyazódott Danielbe, de ő valójában mégse Daniel. Rosszul esik, amikor emberekkel találkozom, és mindannyian junglemant látják, nem engem. Zárkózottá váltam emiatt. Ha sikerül egy élet egyensúlyt elérnem, kiegyensúlyozni Danielt, hogy jungleman kicsit háttérbe szoruljon, akkor komolyabb sikereim lehetnek az emberi kapcsolatokban."

Ashton "theAshman103" Griffin, Cates szobatársa és online riválisa, szintén az életegyensúlyt nevezi meg, mint a fiatal pókermilliomosok végső célját. Griffin azt mondja, hogy 2009 közepén 7 millió dollárt nyert mindössze három hónap alatt, de a 3/4 -ét el is bukta a következő öt hónapban. Karrierje fordulópontjaként említi ezt az ingadozást. "Amikor annyi idős voltam, mint jungleman, a pénzre csak pontrendszerként tekintettem” - mondja. "De az ingadozások nem múltak el nyomtalanul. Nem bírtam gyomorral, hogy napi 6-8 órát üljek a gép előtt, és végül 2-3 milliót bukjak. Manapság az elsődleges célom már az élet egészséges egyensúlya.”

Hogy elérje ezt az egyensúlyt a 22 éves Griffin lecsökkentette a számítógép előtt töltött idejét napi két órára. Maradék idejét a Central Florida egyetemen birkózva tölti. Emellett hivatásos futó is. Nemrégiben Griffin a következő fogadást kötötte Haseeb "InternetPokers" Qureshivel, aki szintén profi és Cates, illetve Griffin egykori szobatársa: ha Griffin képes 70 mérföldet futni 24 óra alatt, akkor nyer $300.000-t. Ha nem sikerül neki, akkor $900.000-et fizet. Griffin végül a 23. órában lépte át a 70. mérföldet.

Látva Cates-t és Griffint három hatalmas monitor fénye előtt, egymás mellett ülve pókerezni apartmanukban, lehetetlen nem arra gondolni, mikor kell számot adnia Cates-nek. A Gus Hansen elleni milliódolláros veszteség végső napjainak kezdete volt? A bukás, még ha egy rajzfilm animáción keresztül történik is, pszichikai következményeket indít el. Doc Hollidaytől jungleman12-ig nem volt még olyan játékos, aki megélte a póker okozta fájdalmat, és pozitív értékkel jött ki az esetből.

Lillian Cates egyszerűen látja a dolgokat: "A szerencsejáték az szerencsejáték” - mondja. "Néhányan a pókerprofik közül, úgy tűnik, boldog életet élnek. Néhányan pedig ellenkezőleg, nem úgy tűnnek, mintha jól éreznék magukat. Nem igazán tudom, mi fog történni Daniel esetében, de remélem, nála rendben fog működni minden. Egy idő után a gyerekeid felnőnek, és csak reméled, hogy eleget tanultak tőled ahhoz, hogy boldog életük legyen.”


Jungleman FTP grafikonja

Az egyik hosszú session során, amikor Cates mellett ültem a számítógépénél, a játék "kiszáradt", nem nagyon maradt tenni való. Gyakran nehéz játszani hajlandó ellenfelet találnia junglemannek. Hogy elüsse az időt, csevegett egy milliomos online pókeres haverjával, Scott "Urnotindanger2" Palmerrel. Ők tinédzserkoruk óta ismerik egymást, azóta, hogy a közös "nem igaz barátoknak" nevezhető személyek konyhájában és nappalijában pókereztek. A jungleman becenév is innen ered, utalva Cates gyakran zilált megjelenésére és majomszerű kezeire. Kábé egy órát töltött el Cates és Palmer alacsonyabb téteken játszva, közben egymással viccelődve. Cates, aki ezidáig zavartan válaszolt a kérdéseimre, most teljesen kizárt engem, minden figyelmét régi barátjára fordította. Kuncogott és kétségbeesetten gépelte válaszait Palmer vicceire, amelyek elsősorban a póker körül forogtak. Habár dollárezrek cseréltek gazdát, jungleman12 és Urnotindanger tisztán szórakozásból játszott, vad blöfföket sütöttek el, majd vidáman tárgyalták meg ezeket a Skype segítségével.

Megkérdeztem Cates-t, ő és Palmer visszatekintettek-e valaha a konyhákban játszott játékokra, nem érzik-e kicsit álomszerűnek, hogy azóta milliomosok? Szégyenlősen elvigyorodott: "Igen, ez nagyon cool” - mondta. "De tudod, mindketten nagyon keményen dolgoztunk.”


Az online póker nagy nyerői - Jungleman12 mindennapjai (1. rész)


Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás