Amir Lehavot az idei WSOP Main Event döntő legidősebb játékosának számított 38 évével. A tapasztalt profi számos nagy sikerrel a háta mögött kezdte a pókervilágbajnokság fináléját, például 2011-ben megnyerte a WSOP $10.000 Pot Limit Hold'em Championshipet ($573.456), de a WPT sorozatban is szerzett már nagy score-t, 4. lett az L.A. Poker Classicon ($421.680).
Lehavot nemcsak a pókerasztalnál, az életben is megfontolt. Miközben a világbajnok Ryan Riess és a 2. helyet megszerző Jay Farber szívesen szórja a pénzt, ő nem tervez nagy költekezést a 3,7 millió dolláros világbajnoki nyeremény ellenére. Ezt többek közt új, CardPlayer magazinnak adott interjújában mondta el, számos egyéb érdekesség mellett. Az alábbiakban például azt is megtudhatjátok, hogyan segítette a WSOP Main Event döntő asztal buborékja, Carlos Mortensen Lehavot felkészülését.
Amir Lehavot
Kezdjük a WSOP Main Event nyári végjátékával, vagyis a döntő asztal buborék szakasszal. Volt valami speciális terved?
Nem volt stratégiám, a szituációkat játszottam. Bőven volt zsetonom, nem igazán tartottam attól, hogy én leszek a buborék. Sokkal inkább az aggasztott, mekkora stackkel jutok be a fináléba. Két aktív játékos ült a balomon, méghozzá sok zsetonnal, vagyis nem volt lehetőségem arra, hogy átgázoljak az asztalon. Ráadásul nagyon fáradt voltam. Hét napja pókereztünk, és az utolsó néhány órára teljesen elkészültem az erőmmel. Inkább mindent kétszer átgondoltam, óvatosan hoztam meg a döntéseimet, nem hagytam, hogy a fáradtság hibát szüljön.
Gondolom, akkor örültél a novemberig tartó szünetnek, kipihenten kezdhetted a döntőt...
Nem vagyok a szünet híve. Annak valóban örültem volna, ha van 1-2 nap szünet, de novemberig várni túl sok szerintem. Úgy gondolom, hogy ez rombolja a WSOP Main Event döntő integritását. Az ilyen hosszú szünet hatással van a döntő dinamikájára, a játékosok oktatót vehetnek fel, jelentősen megváltozhat a stílusuk. Volt a játéknak egy lendülete, voltak readjeink a korábbi leosztások alapján, de jött a szünet, és minden információ elérhetővé vált mindenki számára.
A 3. helyen kezdted a döntőt, de aztán belefutottál egy coolerbe Marc -Etienne McLaughlin ellen, elég hamar shortstackké váltál. Ennek fényében hogyan értékeled, hogy végül a harmadik helyet szerezted meg?
Örülök a 3. helynek. Tudtam, mennyire szerencsés vagyok, hogy világbajnoki döntőben pókerezhetek, ez már önmagában hatalmas dolog, nem határoztam meg elvárásokat a döntőre a helyezésemet illetően. Az elmúlt években sok pókeres tapasztalatot gyűjtöttem, tisztában vagyok a játék varianciájával, amit képes vagyok megfelelően kezelni. Tisztában voltam azzal, hogy a szerencse döntő szerepet kap, emiatt pozitívan áltam a játékhoz, oda megyek, teszem a dolgom legjobb tudásom szerint, és bármilyen eredménnyel elégedett leszek. Képtelenség minden spotot tökéletesen játszani, nem állhat mindig melléd a szerencse sem, szóval elégedett vagyok azzal, hogy ilyen messzire jutottam. Alakulhattak volna jobban a dolgok, de sokkal rosszabbul is.
Úgy gondolom, kimondottan jól játszottam shortstackként és a szerencsére sem panaszkodhattam ebben az időszakban. Sokat shove-oltam, és senkinek nem volt olyan keze, amivel tarthatott volna, egészen a legvégéig. Közben fogytak a játékosok, elég jó pénzt sikerült nyerni.
3,7 millió dollárt nyertél. Mit jelent ez a pénz neked, illetve a családodnak?
Ez a pénz egyértelműen anyagi biztonságot jelent a családomnak. Nincsenek nagy terveink, nem lesz nagy költekezés, okosan szeretnénk bánni a nyereménnyel.
Készültél bármivel is a döntő asztalra?
Részt vettem a döntő asztal egy élő szimulációjában, ami szerintem sokat segített a felkészülésben. Matt Stout szervezte a saját házában, összesen kilenc játékossal, velem együtt. Volt ott egy-két játékos, akik igencsak messziről utaztak oda, hogy segítsenek, többek közt Steve Gross, James Carroll és Ryan Welch.
A legnagyobb meglepetés a srácok számára Carlos Mortensen volt, aki szintén belegyezett, hogy játszik velünk. Carlosszal először a WPT L.A. Poker Classic döntőjében találkoztam, amelyen szintén ott volt Steve is.
Mindannyian beleegyeztek, hogy valaki mást személyesítsenek meg az asztalnál, és elképzelni sem tudtam volna alkalmasabbat Carlosnál J.C. Tran szerepére. Persze rendkívül körültekintően kértem fel, mert nem akartam megbántani, de végül habozás nélkül igent mondott. Úgy vélte, a tizedik hely teljesen jó eredmény, nem zavarta, hogy így lett számára vége. Igazán értékelem az érzelmi érettségét, szerintem Carlos a lehető legjobban kezelte a helyzetet. Ez is megerősített abban az elhatározásomban, hogy úgy ülök le az asztalhoz a döntőben, hogy örülni fogok bármilyen eredménynek.
Szóval mindenki a döntő egy játékosaként pókerezett, a pontos stack méretekkel, ülésrenddel kezdtük el játszani a fake döntőt. Nem gondoltam, hogy különösebben hasznos lesz a dolog, de a végén sokkal többet tanultam belőle, mint amire számítottam. Tényleg jó rálátást biztosított arra, hogy milyen gyorsan esnek majd ki a játékosok, mi az asztal dinamikája változó stack méretek mellett. A játék színvonala nagyon magas volt, sokat beszélgettünk, nagyon hasznos volt meghallgatni, hogy ezek a játékosok hogyan játszanának meg egy-egy leosztást.
Végül két szimulációt játszottunk le két nap alatt, de egyiket sem végig. Az egyikben four-handed játékig jutottunk és nálam volt a játékban levő zsetonok fele. A másikban öt főig játszottuk, ekkor én voltam a shortstack. Mindkettő egészen másként alakult, mint a döntő, de a tapasztalatok nagyon értékesek voltak. Szerintem mindenki pontosan hozta a döntőbeli megfelelőjének a játékát, ennek eredményeként nem lepett meg semmi, amit a Rióban láttam.
Lehavot nemcsak a pókerasztalnál, az életben is megfontolt. Miközben a világbajnok Ryan Riess és a 2. helyet megszerző Jay Farber szívesen szórja a pénzt, ő nem tervez nagy költekezést a 3,7 millió dolláros világbajnoki nyeremény ellenére. Ezt többek közt új, CardPlayer magazinnak adott interjújában mondta el, számos egyéb érdekesség mellett. Az alábbiakban például azt is megtudhatjátok, hogyan segítette a WSOP Main Event döntő asztal buborékja, Carlos Mortensen Lehavot felkészülését.
Amir Lehavot
Kezdjük a WSOP Main Event nyári végjátékával, vagyis a döntő asztal buborék szakasszal. Volt valami speciális terved?
Nem volt stratégiám, a szituációkat játszottam. Bőven volt zsetonom, nem igazán tartottam attól, hogy én leszek a buborék. Sokkal inkább az aggasztott, mekkora stackkel jutok be a fináléba. Két aktív játékos ült a balomon, méghozzá sok zsetonnal, vagyis nem volt lehetőségem arra, hogy átgázoljak az asztalon. Ráadásul nagyon fáradt voltam. Hét napja pókereztünk, és az utolsó néhány órára teljesen elkészültem az erőmmel. Inkább mindent kétszer átgondoltam, óvatosan hoztam meg a döntéseimet, nem hagytam, hogy a fáradtság hibát szüljön.
Gondolom, akkor örültél a novemberig tartó szünetnek, kipihenten kezdhetted a döntőt...
Nem vagyok a szünet híve. Annak valóban örültem volna, ha van 1-2 nap szünet, de novemberig várni túl sok szerintem. Úgy gondolom, hogy ez rombolja a WSOP Main Event döntő integritását. Az ilyen hosszú szünet hatással van a döntő dinamikájára, a játékosok oktatót vehetnek fel, jelentősen megváltozhat a stílusuk. Volt a játéknak egy lendülete, voltak readjeink a korábbi leosztások alapján, de jött a szünet, és minden információ elérhetővé vált mindenki számára.
A 3. helyen kezdted a döntőt, de aztán belefutottál egy coolerbe Marc -Etienne McLaughlin ellen, elég hamar shortstackké váltál. Ennek fényében hogyan értékeled, hogy végül a harmadik helyet szerezted meg?
Örülök a 3. helynek. Tudtam, mennyire szerencsés vagyok, hogy világbajnoki döntőben pókerezhetek, ez már önmagában hatalmas dolog, nem határoztam meg elvárásokat a döntőre a helyezésemet illetően. Az elmúlt években sok pókeres tapasztalatot gyűjtöttem, tisztában vagyok a játék varianciájával, amit képes vagyok megfelelően kezelni. Tisztában voltam azzal, hogy a szerencse döntő szerepet kap, emiatt pozitívan áltam a játékhoz, oda megyek, teszem a dolgom legjobb tudásom szerint, és bármilyen eredménnyel elégedett leszek. Képtelenség minden spotot tökéletesen játszani, nem állhat mindig melléd a szerencse sem, szóval elégedett vagyok azzal, hogy ilyen messzire jutottam. Alakulhattak volna jobban a dolgok, de sokkal rosszabbul is.
Úgy gondolom, kimondottan jól játszottam shortstackként és a szerencsére sem panaszkodhattam ebben az időszakban. Sokat shove-oltam, és senkinek nem volt olyan keze, amivel tarthatott volna, egészen a legvégéig. Közben fogytak a játékosok, elég jó pénzt sikerült nyerni.
3,7 millió dollárt nyertél. Mit jelent ez a pénz neked, illetve a családodnak?
Ez a pénz egyértelműen anyagi biztonságot jelent a családomnak. Nincsenek nagy terveink, nem lesz nagy költekezés, okosan szeretnénk bánni a nyereménnyel.
Készültél bármivel is a döntő asztalra?
Részt vettem a döntő asztal egy élő szimulációjában, ami szerintem sokat segített a felkészülésben. Matt Stout szervezte a saját házában, összesen kilenc játékossal, velem együtt. Volt ott egy-két játékos, akik igencsak messziről utaztak oda, hogy segítsenek, többek közt Steve Gross, James Carroll és Ryan Welch.
A legnagyobb meglepetés a srácok számára Carlos Mortensen volt, aki szintén belegyezett, hogy játszik velünk. Carlosszal először a WPT L.A. Poker Classic döntőjében találkoztam, amelyen szintén ott volt Steve is.
Mindannyian beleegyeztek, hogy valaki mást személyesítsenek meg az asztalnál, és elképzelni sem tudtam volna alkalmasabbat Carlosnál J.C. Tran szerepére. Persze rendkívül körültekintően kértem fel, mert nem akartam megbántani, de végül habozás nélkül igent mondott. Úgy vélte, a tizedik hely teljesen jó eredmény, nem zavarta, hogy így lett számára vége. Igazán értékelem az érzelmi érettségét, szerintem Carlos a lehető legjobban kezelte a helyzetet. Ez is megerősített abban az elhatározásomban, hogy úgy ülök le az asztalhoz a döntőben, hogy örülni fogok bármilyen eredménynek.
Szóval mindenki a döntő egy játékosaként pókerezett, a pontos stack méretekkel, ülésrenddel kezdtük el játszani a fake döntőt. Nem gondoltam, hogy különösebben hasznos lesz a dolog, de a végén sokkal többet tanultam belőle, mint amire számítottam. Tényleg jó rálátást biztosított arra, hogy milyen gyorsan esnek majd ki a játékosok, mi az asztal dinamikája változó stack méretek mellett. A játék színvonala nagyon magas volt, sokat beszélgettünk, nagyon hasznos volt meghallgatni, hogy ezek a játékosok hogyan játszanának meg egy-egy leosztást.
Végül két szimulációt játszottunk le két nap alatt, de egyiket sem végig. Az egyikben four-handed játékig jutottunk és nálam volt a játékban levő zsetonok fele. A másikban öt főig játszottuk, ekkor én voltam a shortstack. Mindkettő egészen másként alakult, mint a döntő, de a tapasztalatok nagyon értékesek voltak. Szerintem mindenki pontosan hozta a döntőbeli megfelelőjének a játékát, ennek eredményeként nem lepett meg semmi, amit a Rióban láttam.
