Jack Effel vs William Kassouf - interjú a WSOP versenyigazgatójával

Interjúk | olvasási idő
2016. október 21.
A WSOP versenyigazgatója, Jack Effel, a szakíró Frank Op de Woerdnak mondta el a véleményét a Will Kassouffal folytatott összetűzésekről.
William Kassouf az ESPN WSOP Main Event összefoglalóinak legnagyobb sztárja, szinte minden epizód körülötte forog. Az angol hatalmas dumagép, aki minden eszközt megragad, hogy kizökkentse ellenfeleit. Ezt rendkívül szórakoztató nézni, ellenfélként viszont biztosan nem kellemes átélni.

Kassoufnak számos összetűzése volt a világbajnoki főverseny versenyigazgatójával, Jack Effellel is, és ezek rendszerint nagy vitát váltottak ki a pókeres fórumokon. Sok vélemény szerint bár Kassouf valóban nem kellemes ellenfél, semmi olyat nem tesz, ami figyelmeztetést vagy büntetést kellene, hogy maga után vonjon.

Szeptemberben mi is megszavaztattunk benneteket, szerintetek jogos vagy jogtalan volt-e Kassouf egyik büntetése, és 71%-ban azt mondtátok, hogy jogtalan volt.

A Pokernews szakírója, Frank Op de Woerd a napokban interjút készített Effellel. A beszélgetésben kiemelt szerepet kapott a Kassouf-konfliktus.

Az alábbiakban két videót tekinthettek meg Effel és Kassouf összetűzéséről, majd az interjú erre vonatkozó részét olvashatjátok el magyarul.  

Az 1. csörte (01:05-től):


Egy újabb összecsapás (23:00-tól):


Az interjú:

Már az első epizódoktól William Kassouf számít az ESPN WSOP Main Event összefoglaló központi figurájának. A 4. részben volt az első nagy összetűzésetek, amikor is egykörös  büntetést szabtál ki rá. Hogyan látod utólag ezt a szituációt?


Először is azt kell tisztán látni, hogy a tévé nem mutat meg mindent, csak néhány pillanatot, egy szituáció végkifejletét, de nem mutatja meg, pontosan hogyan jutottunk el odáig, milyen interakciók történtek előtte a játékossal. Nem látható, ha egy játékos már figyelmeztetést kapott előtte vagy különféle viták történtek vele.

A WSOP-n nagyszámú személyzet dolgozik. Ha engem odahívnak valahová, az azt jelenti, hogy a személyzet a korábbi beavatkozásokkal képtelen volt kontrollálni egy játékos viselkedését. Ebben az esetben a játékos már kapott figyelmeztetéseket, és ez a játék folytonos leállását eredményezte, ezért szükséges volt valamiféle szankciót kiszabni.

Higgyék el, nem az a dolgom, hogy árgus szemekkel sétálgassak az Amazon teremben, vadászva az alkalomra, amikor büntetést oszthatok ki vagy kiabálhatok egy jót valakivel. Az a dolgom, hogy fenntartsak egy olyan játékkörnyezetet, amely tisztességes, jó szellemiségű versenyt biztosít a résztvevőknek.

Vannak szabályok, amelyek egyértelműek, mint például hogy a székeden ülsz-e, amikor a korongnál ülő játékos megkapja az utolsó lapját (rule 82) vagy hogy nem tehetsz zsetonokat a zsebedbe (rule 107). Ezek tiszta, egyértelmű dolgok. Néhány dolog azonban nem ilyen a pókerben. Az egyik szabály például így fogalmaz, "a döntések esetén a méltányosságot, a verseny érdekeit kell szem előtt tartani" (rule 45). Vannak olyan helyzetek, amikre nem lehet konkrét szabályt találni, de ezekben az esetekben is döntést kell hozni.

Will Kassouf esetében ugyanakkor szerintem elég egyértelmű volt a helyzet. Minden cselekedetével megerősítette bennem, hogy büntetést kell neki adnom. A büntetés három szabályon alapult: túlzóan sok beszéd (rule 48), bomlasztó viselkedés (rule 111) és gúnyolódás (rule 47).

Két leosztással a tárgyalt parti előtt figyelmeztetést kapott. Ezután három vagy négy asztallal arrébb álltam, de akkor is tisztán hallottam a folyamatos szövegelését. És ha én hallottam, akkor a játékosok is hallottak a környező asztalokon. Egy ilyen jellegű folyamatos zaj zavaró, így a verseny érdekeivel ellentétes.


Viszont az élő póker részét képezi a társalgás is, szerintem egy kis ugratás bőven belefér, vagy nem? Én sosem voltam nagy rajongója az olyan asztaloknak, amelyeken a játékosok csak bámulnak egymásra és szó nélkül pókereznek.

Én is egyetértek azzal, hogy az élő póker egyfajta bajtársiasságról szól, aminek részét képezik a szociális interakciók, az ugratás is. Egy kis pszichológiai hadviselésbe sem halt még bele senki. De abban is hiszek, hogy van egy vonal, amit nem szabad átlépni. Azok a szavak, amiket Kassouf használt, nem mondanám, hogy túl vannak ezen a vonalon, de ahogy használta őket, az agresszív mentalitása feszültséget keltett az ellenfelekben, emiatt egyáltalán nem pozitívan volt interaktív az asztala. Nem olyan környezet volt, amiben szívesen pókerezik az ember.

Hiszek abban, hogy a beszéd a póker része, és ha megnézed a világ különféle versenyeit, az alapján szerintem mondható, hogy én nagyon elfogadó vagyok ezzel kapcsolatban. De ha úgy érzem, hogy egy asztal zavarja a többi asztalt, akkor odamegyek és szólok, hogy "Hé srácok, nem csak ti játszotok ezen a versenyen. Vegyétek figyelembe a többieket is. Teremtsünk olyan környezetet, hogy mindenki nyugodtan játszhasson. Az hogy figyelmet kapsz, lehet, hogy jó neked, de nem csak rólad szól ez a torna. Ez mindannyiunkról szól, így mindannyiunkra oda kell figyelnem".

Ha az asztalnál folyó kommunikáció nem érint kellemetlenül egy asztalt, még mindig előfordulhat, hogy a környező asztalokat igen. Nem arról van szó, hogy mindenkire rászólok, hogy legyen csendben, mert úgy gondolom, hogy egy pókerversenyen csendben kell lenni. Egyáltalán nem. De ha egy asztalt három asztal távolságból is tisztán hallok, akkor az egyszerűen túl hangos, és ez már zavaró.


Amikor egykörös büntetést adtál Kassoufnak, ő szerette volna megvédeni magát, elmondani az érveit, de te ezt nem engedted. Nem kellene lehetőséget adni a játékosoknak ilyen helyzetekben , hogy megvédhessék magukat?


Nem engedtem, hogy védőbeszédet mondjon, mert úgy gondoltam, hogy már éppen eleget hallottam, és már egyértelműen eldöntöttem, hogy egy kis időt az asztalon kívül kell eltöltenie. Ugyanakkor tettem felé egy olyan gesztust, hogy beszélgettem vele az asztaltól távol, miután megkapta a büntetést. Kicsit vártam, aztán megkerestem, és elmondtam neki, hogy bár valóban nem szegett egyértelműen szabályokat, folyamatosan a határán lovagol, és ha ő nem képes arra, hogy felismerje, pontosan hol van az a vonal, amit nem átlépve még tiszteletben tartja az ellenfeleit, akkor majd meghúzom helyette én. Erről beszélgettünk. És megértette, amit mondtam. Mivel ő a civil életben ügyvéd, könnyű volt párhuzamot találni a tárgyalóteremmel.

Ezek azok a dolgok, amik nem láthatóak a tévében. Ott nem mindig az a cél, hogy egy konfliktus megoldását is bemutassák, így azt sem mutatták, hogy mi beszélgettünk egymással az eset után.


Nyilvánvaló, hogy a tévében nem tudják bemutatni a teljes interakciót, hiszen akkor többórásnak kellene lennie a shownak. Az emberek azonban az alapján ítélnek meg téged, amit a tévében látnak. Ez nehézséget jelent a munkádban?


Természetesen igen. Annyit tudok mondani, hogy ha nem is így látszik néha, én a legjobb szándékkal teszek mindent. Az a célom, ami minden WSOP szervezőnek, hogy minél jobban sikerüljön az esemény, mindenki jól érezze magát, egy olyan környezetben, ahol a legjobbját nyújthatja.

Nem az a feladatunk, hogy elhallgatassuk a játékosokat. Nem akarjuk nekik megmondani, hogy hogyan játszhatnak egy leosztást. Nem az a célunk, hogy szabályok közé szorítsuk őket az asztalnál. Arra törekszünk, hogy olyan környezetben pókerezhessenek, amivel elégedettek.

És amikor érzem, hogy a játékosok nem elégedettek, mert van valaki, aki a viselkedésével rontja a játékélményüket, akkor fellépek a zavaró játékos ellen. A többség érdekeit kell képviselnem, és nem Will Kassouf egyéni érdekeit.

Azt szintén nem mutatták a tévében, hogy mennyien jöttek oda hozzám, és mondták, hogy "Hé, tudnál valamit csinálni? Nem akarok konfliktusba kerülni az asztalomnál, de ez a srác nagyon zavar engem. Kényelmetlen, hogy vele kell játszanom". Persze, vannak olyanok, akiket nem zavar az ilyen viselkedés, de vannak, akiket igen, és ők odajönnek, és négyszemközt elmondják a személyzetnek. Ezek viszont nem látható dolgok egy összefoglalóban.



Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás