Két dolláros pizza, Lamborghini és a család támogatása - Timex interjú (1. rész)

Interjúk | olvasási idő
2014. március 06.
Az év legnagyobb élőtorna nyerője, Mike "Timex" McDonald karrierjéről, gondolkodásmódjáról és a megfelelő családi háttér erejéről mesél.
Mint arról beszámoltunk, Mike "Timex" McDonald jelenleg a legnagyobb 2014-es élőtorna nyerő. A PCA $100.000 nevezési díjú Super High Roller versenyén indított rohamot, a 8. helyet szerezte meg ($217.320). Ezután a $10.300 PCA Main Event következett, 1.031 játékos közt lett 2. helyezett ($1.064.865). A kiválóan sikerült PCA után az Aussie Millionsra utazott, ahol még nagyobb nyereményeket vágott zsebre. A High Rolleren 2. helyen végzett (A$1.500.000, azaz $1.343.436), majd a Super High Rolleren 3. lett (A$1.900.000, azaz $1.701.808). Teljes idei nyereménye $4.327.428.     

A mindössze 24 éves McDonald élőtorna össznyereménye jelenleg $10.015.035. A hatszoros WSOP bajnok Daniel Negreanu ($21.250.973) és a világbajnok Jonathan Duhamel ($12.168.610) után ő a harmadik kanadai játékos, akinek live MTT nyereménye nyolc számjegyű.       

A GPI Player of the Year rangsor aktuális éllovasa nemrégiben az elismert pókeresnek és szakírónak, Remko Rinkemának (iGaming magazin) mesélt pályafutásáról. Az alábbiakban a két részes interjú első darabjának magyar változatát olvashatjátok.


Mike "Timex" McDonald

"A PCA után olyan fáradtságot éreztem, mint soha korábban. Ez annak az eredménye volt, hogy betegen játszottam, illetve sok egymást követő napot pókereztem végig. Szóval a versenyt követően ágynak estem, és csak vagy öt nappal később realizáltam, hogy mekkora score-okat gyűjtöttem, karrierem legnagyobb nyereményei közé tartoznak" - nyilatkozta McDonald, aki egymillió dollár felett nyert az év első kiemelt tornáján. Ekkor még nem sejtette, hogy 30 napon belül két további egymillió feletti nyereményt is szerez, így teljes élőverseny nyereménye meghaladja a 10 millió dollárt.

Bár McDonald átvette a vezetést a GPI Player of the Year versenyben, és örülne, ha övé lenne a nagy presztízsű cím, nem akar több tornán indulni, mint eredetileg tervezte.

"Amikor elutazom egy élőversenyre, nagyon komolyan veszem, fegyelmezett vagyok, ami produktív, ugyanakkor megterhelő is. Nem lennék képes egy évet végiggrindolni az élőverseny cirkusszal, kiégnék. Jó, ha tíz embert ismerek, aki képes erre és még élvezi is. Hirtelen Marvin Rettenmaier, Dominik Nitsche és Sorel Mizzi jut az eszembe. Illetve van néhány olyan játékos, akik valamivel jobban megválogatják a versenyekeit, de még mindig rettentő sokat utaznak, például a szponzorált profik. Negreanu és Philipp Gruissem tipikusan ilyen. Én azok közé tartozom, akik igyekeznek időt szakítani egy-egy megállóra, ha megfelelő összegeket lehet nyerni. Tulajdonképpen még így is sokat játszom" - mondta McDonald.

Visszatekintés a nagy eredményekre

"Talán furcsa, ha azt mondom, hogy a 2. hely jobb mint az 1., de sokkal elégedettebb voltam a mostani PCA siker után, mint az EPT győzelmem idején. Amikor megnyertem az EPT-t még nagyon fiatal voltam és naív, nem értettem olyan mélyen a pókert, nem tudtam, mennyire könnyen megeshet, hogy mélyen pénzbe érek egy tornán, majd kiesek a 20. helyen. Nem tudtam, mennyire nehéz megszerezni a győzelmet, inkább csak jól alakultak a dolgok. A PCA siker azonban rendkívül tudatos volt, nagy elégedettséggel tölt el, ahogyan sikerült megfelelnem a kihívásoknak. A PCA 2. hely nagyobb büszkeséggel tölt el, bár az EPT és Epic győzelem többet hozott a konyhára".

Számomra inkább az furcsa, hogy egy 24 éves fiatalembert kérek arra, tekintsen vissza karrierjére, de mind a tornacirkuszban, mind online játékosként hosszabb időnek számít egy év, mint a hétköznapi életben. McDonald mögött hosszú évek tapasztalata áll pókeresként. Ennek ellenére mindössze egyetlen dolgot csinálna másképp, ha visszamehetne az időben.

"Nem tudnék sok tanácsot adni a 18 éves Mike-nak, mindössze egyetlen dolgot mondanék, használja fel kicsit jobban a reflektorfényt. Sajnos akkoriban utáltam interjút adni, mindenféle médiatevékenység távol állt tőlem, és azt hiszem, ez a legfőbb oka, hogy soha nem kaptam szponzori szerződést. Amúgy mindig is fegyelmezett játékos voltam, nem próbálkoztam hatalmas shotokkal, nem vállaltam túlzott kockázatot, vagyis, visszatekintve, kevés olyan dolog van, amit a 18 éves Mike másképp csinált, mint a 24 éves".

Pedig egy átlag fiatal számára nem lett volna könnyű kezelni a sikereket, megbecsülni a megnyert dollármilliókat, McDonald viszont lenyűgöző módon teremtett egészséges egyensúlyt az életében. Ez az önfegyelem nagyban hozzájárulhatott a pókeres fejlődéséhez. McDonald számára magától értetődő volt ez, pedig egyáltalán nem magától értetődő, számos tehetséget láttunk elkallódni lényegesen kisebb sikerek után, mint amiket a kanadai fiatalember elért.

"Én úgy érzem, ezt kicsit túlmisztifikálják velem kapcsolatban, sokkal profibbnak tartanak, mint amilyen valójában vagyok, de tény, hogy felelősségteljesen döntök abban, mibe fektetem a pénzem, milyen játékokban veszek részt és milyenekben nem. Ellenőrzés alatt tartom az egóm, nem engedem, hogy negatívan befolyásoljon. Van önbizalmam, de semmivel sem nagyobb, mint mondjuk az év elején volt, miközben másoknak, ezt én is látom, 800-szorosára nő egy hasonló siker után. Odafigyelek, hogy ne értékeljem túl a sikereket, de ne törjenek le túlságosan a rosszabb időszakok sem".


McDonald 2007-es EPT győzelmekor

Kamasz évek, póker és Lamborghini

"Azt hiszem, sokban hozzájárult a gondolkodásom fejlődéséhez, hogy a pókerben nőttem fel, azt megelőzően viszont kevés pénzem volt. A gimnáziumban, tizenegyedikesként kezdtem pókerezni, és már a kezdetekkor szép összegeket nyertem. Ennek ellenére nem szórtam a pénzt. Két pizzázó volt az iskola közelében, egy körülbelül 20 perc sétára, $2-ért árulták a nem túl jó pizzájukat, egy pedig rögtön a sarkon nagyon finom pizzával, amit $2,50-ért árultak. Én mindig elmentem a távolabbi pizzázóba, csak mert olcsóbb volt. Pedig ekkoriban már $80 volt az órabérem az online asztaloknál, de sétáltam, télen is, hogy $2,50 helyett $2-ért egyem a pizzát. Mindig is ilyen voltam. Na jó, azért vettem egy Lamborghinit, de akkor már idősebb voltam" - mondta nevetve, hiszen közismert, hogy McDonald Lamborghinivel jár, annak ellenére, hogy ez nem igazán illik a hozzá társított felelősségteljes költekezéshez.

Egy Lamborghini vásárlása önmagában is olyan sztori, ami sokakat érdekelhet, hiszen legtöbben rajongunk az autókért, luxus holmikért. McDonald története azonban külön elemzést igényel.

"Amióta láttam a Dumb és Dumbert, úgy gondolom, hogy Lamborghini tulajdonosnak lenni menő. Nem voltam akkora rajongó, hogy posztereket aggassak a falra, meg ilyenek, de emlékszem, beszéltem az egyik pókeres haverommal, aki azóta a kereskedelemben dolgozik, és azt mondta, hogy a csúcskategóriás olasz autók viszonylag keveset veszítenek az értékükből az évek során. Egy idős Lamborghini vagy Ferrari ára sokkal közelebb van az eredeti árhoz, mint mondjuk egy Porsche ára. Először hülyeségnek tartottam ezt, de aztán utána olvastam. Rájöttem, hogy ha csak 3-4 évig tartom meg a kocsit, aztán eladom, körülbelül $30.000-$40.000-ral ér majd kevesebbet, mint amennyiért vettem. Elég sok pénzem volt, szóval ez az összeg nem tűnt nagy érvágásnak, ennek ellenére annyi kitételt szabtam, hogy csak akkor vehetem meg, ha lesz egy legalább $500.000-os score-om. A következő versenyem a 2011-es Epic event volt, feladat kipipálva. A tél a megfelelő autó kiválasztásával telt, végül 2012 tavaszán vettem meg a Lamborghini Gallardo Spidert" - mondta McDonald, újra bizonyítva, mennyire megfontolja minden nagyobb kiadását.


Tréfásan megjegyeztük, hogy a Lambo a csajozásban is jelentős segítség lehet, McDonald pedig nem tért ki a válaszadás elől.

"Bizonyos értelemben igen, de azért nem úgy, mint a rap videókban" - mondta mosolyogva. "Volt néhány eset, amikor leintettek lányok, és megkérdezték, elvinném-e őket egy körre. Egyszer elvittem egy lányt néhány háztömbnyire, biztos voltam benne, hogy le akar feküdni velem, de nem, ehelyett egy másik lánnyal láttam aznap este. Ilyen "pattanj be és levarrlak" szitum még nem volt. Viszont volt egy vicces helyzet, amikor bejegyeztettem az autót. Egy lány, akivel egy általánosba jártam, épp ott volt, és meghallotta, hogy milyen autót regisztráltam, mert az ügyet intéző hölgy elég nagy felhajtást csapott. Ezután rögtön bejelölt a Facebookon, stb, pedig ekkor még tulajdonképpen meg sem érkezett a kocsi. Azt hiszem, a Lamborghini egy olyan autó, ami a nemből talánt, a talánból pedig igent csinál a lányoknál" - tette hozzá elemzően, megerősítve, amit eddig is tudtunk, hogy a csajok szeretik a drága kocsikat.

"Amikor 17 éves voltam, vettem egy Tag Heuer órát, ez volt az öreg Timexem első update-je. De nem dobtam ki a Timexet sem, a mai napig ott van az egyik fiókban. Annak ellenére, hogy nem működik, megtartottam" - mesélte McDonald arról az óráról, amelyikről a nevét kapta.

"Van egy lakásom, illetve néhány ingatlan befektetésem, de ezt leszámítva nem szoktam jelentős összegeket költeni. Nincs igényem drága holmikra, főként más pókeresekhez mérten. Lehet, hogy megveszek egy $60-os pólót, annak ellenére, hogy a $8-osban is jól érezném magam, de ennyiben kábé ki is merül a luxus, nem szórom a pénzt".


Timex Lambo

Használd ki az esélyt

McDonald nem egyik pillanatról a másikra kereste meg azt a pénzt, amiből megengedheti magának többek közt a $60-os pólókat. Sikerében hatalmas szerepe volt a családjának. McDonald édesapja maga is pókerezik, és arra tanította fiát, hogy akárcsak a pókerben, az életben is merjen kockázatot vállalni.

"Apám szintén pókerezik, előbb volt meg az első $5.000 score-ja, mint nekem. Egy ideig együtt haladtunk felfelé a szinteken, még azelőtt, hogy megismertem Steve Paul-Ambrose-t, akitől rengeteget tanultam" - mondta McDonald.

"Vannak olyan családok, ahol a pénz amolyan tabutéma, de mi mindig nagyon nyíltan beszéltünk róla. A szüleim mindig követték a pénzügyi piacok történéseit. Mindketten matekos beállítottságúak, édesanyám például könyvelőként dolgozik, szóval nálunk természetes volt, hogy beszélünk a pénzről. Apámmal sokkal jobb a kapcsolatom, mint bármely ismerősömnek a saját apjával. Mindig is az elsőszámú példaképet jelentette számomra, és amióta komolyan pókerezem, ő az elsőszámú rajongóm. Remekül érezzük magunkat együtt, bármit megbeszélhetek vele".

"Az egyik legfontosabb dolgot körülbelül nyolc évesen tanultam tőle. Találkoztam egy nagyon okos fickóval, aki béna munkát végzett, sokat dolgozott, ugráltatták, és alig kapott érte pénzt. Illetve találkoztam egy fickóval, aki nagyon butának tűnt, de remek állása volt, tele volt pénzzel. Ez alaposan összezavart, mert a világot addig meritokráciaként láttam, ahol az okosabb jobban érvényesül".

"Beszéltem erről apámmal, aki azt mondta, hogy azok az emberek érvényesülnek, akik kihasználják az adódó lehetőségeket és mernek kockáztatni, nem pedig azok, akiknek magas az IQ-ja, vagy kimagasló iskolai végzettséggel rendelkeznek. Tehát ha lehetőséget látok, csapjak le rá, ne féljek akkor sem, ha az adott lehetőség nem éppen konvencionális. Eszerint élek, és tulajdonképpen ma már kijelenthetem, számomra a póker volt ez a lehetőség".

"Nekem, mint középiskolai tanulónak, felfoghatatlan volt, hogy $10/$20 Limit Hold’em asztalokon játszhatok $150 órabérrel, anélkül, hogy dollárezreket fektettem volna be, vagy órákat töltenék gyakorlással. Mindig hitetlenkedtem, hogy ennyi pénz lehet a pókerben, túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen. Realizáltam, hogy a legtöbb játékos szerencsejátékként tekint a pókerre, ami elképesztően jövedelmezővé teszi a játékot".


McDonald egy gimis home game közepette, csuklóján a legendás Timex

Erős szülői támogatás

Még a legtámogatóbb szülők esetén sem magától értetődő, hogy kiálljanak gyermekük profi szerencsejátékos ambíciója mellett. Akkor sem, ha az édesapa az, aki arra bátorította fiát, merjen kockázatot vállalni az életben. McDonald szülei azonban végig mögötte álltak, egyetlen apró esetet kivéve, amikor is úgy döntött, felhagy a jégkoronggal.

"A szüleim mindig mindenben támogattak, bármit akartam csinálni. Hacsak nem olyasmiről volt szó, ami eleve kudarcra ítéltetett. Mondjuk, hogy festő akarjak lenni. Természetesen nem szobafestőre gondolok, hanem arra, aki művészi festményeket készít. Ez talán kicsit aggasztotta volna őket, mivel annyira nehéz ezen a területen elhelyezkedni, de bármi másban támogattak volna".

"Amíg gyerek az ember, mindig azt hiszi, hogy a szülei szigorúak, de visszagondolva szerintem az enyémek a legkevésbé sem voltak azok. Úgy éreztem, sok szabály van, de most már úgy látom, hogy egyáltalán nem így volt. Sok mindenre lehetőségünk nyílt, én például szerintem minden lehetséges sportot kipróbáltam. A szüleim nem szóltak bele, hogy a húgom meg én mit csinálunk. Olyan 12-13 éves koromban a három fő tevékenységem a röplabda, a jégkorong és a sakk volt. A szüleim - különösen édesanyám, aki vérbeli kanadai -, azt szerették volna, ha jégkorongozom, de mivel a három dolog együtt túl sok volt, azt mondták, válasszak kettőt. Én a röplabdát és a sakkot választottam, pedig titokban biztosra vették, hogy a hokit és a másik kettő közül fogom valamelyiket. Ennek nem örültek, de ezt is csak évekkel később tudtam meg" - nevet McDonald.

"Akkor meg sem említették. Nem akartak győzködni, hogy folytassam a jégkorongot, azt választhattam, amit akartam."

McDonaldot ez a szabadság végül egészen a PCA főversenyén elért második helyig segítette, miközben szülei végigdrukkolták a tornát.

"Minden tökéletesen alakult. Amikor elhívtam őket arra a hétre, megmondtam előre, hogy nagyon elfoglalt leszek, valószínűleg még vacsorázni sem fogunk tudni együtt. A PCA és a Monte Carlo az év két legsűrűbb hete számomra, és előre szóltam a szüleimnek, hogy az összes side eventen elindulok, ha esetleg kiesek a főversenyről. Végül azonban a főverseny játéknapjai olyan rövidek voltak, hogy rengeteg időm maradt rájuk, csaknem minden este együtt vacsoráztunk".

"Izgultak ugyan kicsit, de azért végignézték a tornát. Azt mondták, az első pár órában minden nap azt remélték, hogy inkább dobok, nehogy kiessek. Nyilvánvalóan nem ugyanazzal a mentalitással állnak a játékhoz, mint én és a pókeres barátaim, de azért élvezték. A legjobban az tetszett nekik, hogy láthatták, hogyan kommunikálok a többi játékossal. Láttak már a Twitteren, Facebookon, még a TwoPlusTwo-n is, de egy élő versenyen még sosem. Nagyon boldoggá tette őket, hogy látták, milyen sokan szorítanak értem, beleértve a média képviselőit, osztókat, barátokat és póker rajongókat. Nagyon büszkék voltak, szerintem erre még inkább, mint magára az eredményemre" – mondta McDonald.

Pókeres karrier és a továbbiak

Ha pókerjátékos az ember, különösen, ha olyan szinten űzi a játékot, mint McDonald, az sokak számára meglepő lehet, különösen, ami az avatatlanokat illeti. Természetesen neki is többször mondták már, hogy nem ártana más foglalkozás után néznie, de ő tudja, hogy éppen neki való a hivatása.

"Megesett egyszer, egy családi összejövetelen, hogy az egyik unokatestvérem nagymamája a kezembe nyomott egy szerencsejáték-ellenes szórólapot. Hát az iszonyú ciki volt. Azokat sem volt könnyebb kezelni, akik magyarázták, hogy Isten nem hisz a szerencsejátékban, sem pedig azokat a barátaimat, akik azután, hogy megtudták, hogy sikeresebb vagyok, elkezdték mondogatni, hogy függővé fogok válni".

"Fiatalabb koromban sokan gondolták, hogy el fogom cseszni az életem, de az utóbbi években erre már nem nagyon volt példa. Ma már tudják, hogy ez a karrierem".


Kedvenc hobbi

"Mindig sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen lesz a póker utáni élet. Tény, hogy a játékosok többnyire homályos választ adnak erre a kérdésre; sokan üzleti vállalkozásról meg tőzsdézésről beszélnek, de ez általában csak a valódi döntés elodázása" - jelentette ki határozottan.

"Az, hogy visszamentem az iskolába, részben amiatt volt, hogy egy nap vállalkozó lehessek. Gondoltam, a megfelelő oktatás mindenképp kifizetődik, de konkrétabb lépéseket még nem tettem a póker utáni jövőm megalapozására".

"Jelenleg a póker a leghasznosabb időtöltés számomra, a következő és utolsó évek pedig életem legjobbjai lesznek, legalábbis erre számítok. Arra koncentrálok főként, hogy elég jól menjen a póker ahhoz, hogy utána soha se kelljen csinálnom semmi olyat, amit nem akarok. Sosem szeretnék azért munkát vállalni vagy befektetni, mert pénzre van szükségem. Inkább kihasználom a pókert, jól csinálom és így a jövőben úgy hozhatok majd döntéseket, hogy nem kell közben a pénz miatt aggódnom. Ez a célom a pókerrel".

"A pókert követően olyasmibe akarok kezdeni, amit szeretek csinálni, nem pedig abba, ami anyagilag megéri. Már beszéltünk aejonesszal (Aaron Jones) és Steven Silvermannel arról, hogy esetleg nyitunk egy sziklamászó termet. Nem mintha meg lehetne belőle gazdagodni, de nagyon szeretjük ezt a sportot. Még nem igazán gondoltuk végig a dolgot, de ez például olyasmi, amit szívesen csinálnék a póker után. Lehet, hogy nem olyasmibe vágok bele, amire a legalkalmasabb vagyok, hanem amit a legjobban élvezek" – mondta McDonald, akinek a belátható jövőben azért biztosan a póker marad a fő bevételi forrása.


Folyt köv.


Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás