-en, Matt "Hoss_TBF" Hawrilenko az egyik legsikeresebb limit és kevert játék specialistának számít, 2-7 Triple Drawban 1,7 millió dollárt nyert. Élő torna nyereménye 1,6 millió dollár, 2009-ben megnyerte a WSOP $5.000 NLHE - Six Handed eventjét.
Hawrilenko az idei WSOP-n gyengén teljesített, majd Main Event búcsúját követően bejelentette visszavonulását a pókertől. Hawrilenko többek közt döntésének okairól mesélt legújabb, HSDB-nek adott interjújában.
Matt Hawrilenko
Helló Matt! Köszönjük, hogy időt szakítottál a beszélgetésre. Hogy mennek a dolgaid mostanság?
Nagyszerűen! Jelenleg a feleségem családjánál vagyok Calgary-ban, ez rendszeres éves program a WSOP utáni időszakban. Nagyon tiszta, egészséges környezet, nagy zöldség ültetvénnyel. Ha nem segítesz be a munkába, rosszalóan néznek rád.
Haha, jól hangzik! Távol a vegasi nyüzsgéstől...
Igen, nincsenek neonok, bikák ugyan vannak, de nem a mechanikus fajtából.
Hogy érezted magad a WSOP-n?
Bár volt esélyem szép eredményre, a nagy lapok nem szerettek. Például chipleader voltam a $2.500 8-game eventen, amikor már csak 15-en voltunk, aztán hatalmas potot buktam David Baker ellen. Dámákat mutattam, ő tízeseket, és miközben fullra javult a handem, az övé pókerre. A $10.000 6-handeden meg bubikkal kerültem all-in bubik ellen, és persze kikaptam, a Main Eventen meg a soromat javulta le egy szet. Szóval a variancia most nem segített.
Mindhárom partit közel ugyanígy játszottam volna az ellenfeleim helyében is, ők sem hibáztak, egyszerűen peches szituációkba kerültem, ilyen a variancia. Néha persze úgy tűnik, hogy jobban sújtják a peches szituációk az embert, mint másokat. De ezzel együtt is azt mondhatom, összességében jó évet zártam.
A WSOP alatt több pókeressel béreltetek házat, az úgynevezett Math House-t. Kik tartoztak ide rajtad kívül?
Igen, minden évben összeállunk a barátokkal, és kibérelünk egy házat. Bill Chen, Jerrod Ankenman, Terrence Chan, Gavin Griffin és még néhány kevésbé ismert, de nagyon jó, okos játékos tartozik ide. Rengeteg igazán őrült mulatság dobja fel a hangulatot.
Mennyire nyomasztó, ha egy ilyen sikeres közösségben nem jönnek az eredmények? Vagy éppen ez a lényeg, hogy segíteni tudják egymást lelkileg azok a játékosok, akik rosszabbul szerepelnek?
Sok olyan dolog van, ami igazán nagyszerűvé teszi a házat. Először is azt hiszem, mindannyian megfelelően határozzuk meg az elvárásainkat. Hosszú ideje pókerezünk, és ismerjük annyira a tornajátékot, hogy minden évben felkészüljünk arra, esetleg pénzt fogunk veszíteni a vébén. Nem hiszem, hogy bármelyikünk irreális elvárásokat támasztana. Az 50 ezres verseny, valamint a Main Event kiesést leszámítva mindannyian könnyen átlépünk a kudarcokon. Ehhez hozzátartozik az is, hogy jól kezeljük a bankrollunk, és elég jól állunk ahhoz, hogy egy-egy gyengébb WSOP ne viseljen meg minket. Ez nagyban segít, hogy könnyen átlendüljünk a kudarcokon. Emellett nagyon jó viszonyban vagyunk egymással, így a többiek sikere is olyan, mintha az enyém is lenne. Nekem csapnivaló WSOP-m volt, de ott voltam Gavin döntőjén, amikor 2. lett és végigkövettem Terrence ITM halmozását, vagy említhetném Bill döntőjét az 50 ezres versenyen. Ezekenk a srácoknak a sikerei az én sikereim is. Nagy élmény együtt örülni a közeli barátokkal.
Jó hallani, hogy egyáltalán nincs köztetek féltékenység, nem rivalizáltok egymással. A WSOP Main Event kiesés után a következőt tweetelted: "Véget ért az utolsó versenyem pókerprofiként. Ismét az iskola kerül célkeresztbe. Azért jövőre találkozunk, de már csak buborékban dobáló hobbista leszek". Ez egy szomorú hír volt a pókervilágnak. Mesélj kicsit arról, miért hoztad meg ezt a döntést... Esetleg köze volt hozzá a gyengébb WSOP szereplésnek?
Az igazság az, hogy már a kezdetekkor sem gondoltam úgy, örökké pókerezni fogok. Csak annyit akartam, hogy nyerjek egy kis pénzt, amíg kitalálom, mihez akarok kezdeni az életemmel. Ne érts félre, szeretek pókerezni, a legjobb barátaim többségét a játéknak köszönhetően ismertem meg, de nekem fontos, hogy szerves része legyek a körülöttem lévő világnak, hogy valamilyen módon én is hozzájáruljak a magam kis szeletével a világ alakulásához. Nem azt akarom mondani, hogy ez a gondolkodás a helyes, és másnak is ezt tanácsolom, vagy ez bármiféle értékítélet lenne, egyszerűen csak én így gondolkodom, számomra ez fontos. Az elmúlt években egyre komolyabban érdekelni kezdett a pszichológia, ősszel indulok harcba a PhD-ért. Már amúgy sem pókereztem annyit, mint a Fekete Péntek előtt... De kétségtelenül nehéz olyan dolgot találni, ami jobb, mint a póker, ami hasonló jövedelmet, rugalmas időbeosztást tesz lehetővé.
Jelentkeztem néhány tanfolyamra az említett témakörben, emellett sokat olvastam és jelentkeztem gyakornoknak a Clark Egyetem orvosi tanszékén, közel a lakóhelyemhez Bostonban. Nagyon megszerettem ezt a környezetet, rendkívül érdekesnek találom a pszichológiai kutatással kapcsolatos munkát. Valójában kicsit olyan az egész, mint a póker nyolc évvel ezelőtt. Itt is megtalálható egy kettősség a kutatók és a gyakorlati szakemberek között. Olyan ez, mint amikor azt mondták, hogy a "matekos fiúk" sosem viszik sokra a pókerben, mert az egyszerű, tiszta matematika nem alkalmazható a póker komplex világában. Manapság pedig a legjobbak játéka matematikai elméletekre, disztribúcióra, gyakorisági rátára, stb. épül.
Van néhány elképesztően jó klinikai pszichológus, de a tanulmányok azt mutatják, hogy a gyakorló szakemberek jelentős része nem használja a bizonyítékon alapuló kezelési módszereket. Úgy gondolom, számos oka van ennek, és azt hiszem, a hozzám hasonló matekos srácok sokat segíthetnek a kutatások előremozdításában, ezért izgalmas dolgok várhatnak rám. Szóval nem, a gyengébb WSOP szereplésnek nem volt köze a döntésemhez. Ezt az döntést tulajdonképpen a Fekete Péntek után hoztam meg. Kiváló évem volt a pókerben, ugyanakkor egyre inkább a pszichológia foglalkoztatott. Ekkor értem válaszút elé, vagy Kanadába költözöm, és folytatom a pókert, vagy a laboratóriumi munkában mélyedek el. Sokat gondolkodtam, és végül arra jutottam: "oké, elég pénzt nyertem már pókeren, hogy olyan életet éljek, amilyet csak akarok, befejezem". Ha megtaláltad a valódi utad, már nem is olyan nehéz feladni a régit.
Szóval amikor úgy döntöttél, hogy nem mész külföldre a Fekete Péntek után, az csak amiatt volt, mert tanulni akarsz? Vagy az is közrejátszott, hogy kevesebb a high stakes játék manapság és a mezőny is keményebb?
A magam részéről elég sok heads-up akciót kaptam Triple Drawban, és bár nem szeretnék konkrét számokat mondani, az eredményeim többsége egyébként is kideríthető, elég jól szerepeltem. Viszont egyre több kötelezettséggel járt a laboratóriumi munka is, ezért döntöttem úgy, hogy itt a vége. Elképesztően nehéz bekerülni klinikai pszichológia doktori programokra ezekben a napokban, különösen ha valakinek olyan kevés tapasztalata van, mint nekem.
Természetesen az is igaz, hogy keményebb a mezőny manapság, de rám mindig is az volt jellemző, hogy ha könnyen jönnek a sikerek, kicsit ellustulok, de ha nehezebben, nagyon keményen dolgozom. Ezért az eredményességem alig változott a korábbihoz képest, csak keményebben dolgoztam a sikerekért. Tisztában vagyok azzal, mekkora energiát kell fektetni abba, hogy a legmagasabb szinten játsszak. Ha nem dolgozom keményen, csak idő kérdése, mikor megy el mellettem a mezőny, a top regularok rettentően jók, nem versenyezhetsz velük, ha nem fejleszted a játékod megfelelően. Nem szívesen élném át azt, ahogyan zuhanok lefelé a limiteken.
Amikor néhány éve otthagytam a munkám, pénzügyi területen dolgoztam, az akkori főnököm olyan tanácsokkal látott el, amelyeket sosem feledek. Többek közt azt mondta: "A póker egy buborék. Mindent adj bele, mielőtt kipukkad". És milyen igaza volt! Ma már senki sem képes hatalmas összegeket nyerni viszonylag kis tehetséggel és befektetett munkával, mint ahogy az korábban lehetséges volt. Már alig van olyan gyümölcs, amit komolyabb erőfeszítés nélkül le lehet tépni a fáról, a játék tele van okosabbnál okosabb emberekkel. Vagyis bár továbbra is jól ment a póker, szép pénzeket nyertem, azt gyanítom, a sikerességemnek korlátozott az időtartama, napról napra kisebb az edge-em az ellenfeleken.
Mindenkinél eljön az a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést, valójában mihez akar kezdeni az életével. És nálam már nem az az elsődleges, hogy minél több pénzt keressek. Bár a pókerben még mindig piszkosul sok pénzt lehet nyerni, szerencsésnek érzem magam, hogy találtam egy olyan más elfoglaltságot, szenvedélyt, amivel az időm szeretném tölteni. Ezután a póker feladása nem is döntés volt, hanem egyszerűen a szükséges következő lépés. Elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy komoly karriert építsek, mint kutató, és nagyon élvezem ezt az új kihívást. Ettől függetlenül továbbra is tisztelem azokat a játékosokat, akik a pókert választják hivatásuknak. Rugalmas időbeosztás, jó pénz és sok pókeres képes arra, hogy értékes tagja legyen a társadalomnak a játék mellett is. Ez egy remek életstílus, csak úgy érzem, nem számomra. :)
Milyen jövőbeni tereveid vannak a pókerrel? Vagy teljesen visszavonultál?
Amikor profi pókeressé váltam, az volt az álmom, hogy csomó pénzt keresek, és élvezetes módon töltöm az időm. Elég nyomasztó, ha nem tudjuk, mihez kezdjünk magunkkal, és nekem az egyetem alatt nem sikerült rájönnöm erre. Nagy megkönnyebülés volt, hogy rátaláltam. A legjobb barátaim pókeresek, vagyis nem kerülök ki teljesen a pókervilágból, és a WSOP-n is játszom majd, de már amatőr pókeresként. Jövök, játszom, de már nem leszek olyan jó, mint most. A döntésemnek ez a következménye. A pókeres tehetséget ápolni kell, nem olyan dolog, hogy így születtél, és kész. Nincsenek illúzióim, hogy különleges képességgel rendelkezem, és bármikor letarolom a high stakes limitet, akkor is ha nem fejlesztem magam, berozsdásodom.
A tervem, hogy elvégzem a sulit, remélem, professzor leszek valahol, és nyaranta játszom egy-két tornát a WSOP-n.
A póker újra csak mulatság lesz számomra. Szórakozás, a társasági élet eszköze. Nem szeretnék többé a profitért játszani. Elég jól szerepeltem ahhoz, hogy most úgy érezzem, nem akarok midstakes pókert játszani, a magasabb téthez viszont már nem akarok elég energiát befektetni. De azért fogok pókerezni...
Viszonylag kevés figyelmet kapott a visszavonulásod. Ez szándékos volt részedről?
Sosem próbáltam középpontba, a média figyelmének keresztüzébe kerülni. Amikor mégis megtörtént, inkább csak véletlen volt, nem tudatosan alakítottam így. A barátaim tudtak a döntésemről, nem hiszem, hogy közülük bárkinek is meglepetést okozott. Mindig is egy amolyan "leszegem a fejem, és grindelek" típus voltam. Ha mégis beszélni kellett, inkább a kudarcaimat helyeztem előtérbe, mint a sikereket, mert így több akciót kaptam az asztaloknál.
Okos húzás! Mesélj arról, hogyan kerültél kapcsolatba a pókerrel, hogyan lépdeltél felfelé a limiteken!
Az első egyetemi évem végén kezdtem online pókerezni. Azon a nyáron az egyik barátommal Washington DC-ben dolgoztunk, és olyan környéken laktunk, ahol nem szívesen mozdult ki az ember sötétedés után a házból. Az első héten lövöldözés is volt, bandák estek egymásnak. Ekkor döntöttünk úgy, otthoni elfoglaltságot keresünk magunknak. Ez volt az online póker.
A következő évben játszottam egy keveset a fősuli alatt, és lett egy melóm is egy volt pókeresek által alapított pénzügyi cégnél. Miután megkaptam a melót nyertem egy Main Event beülőt, mindezt még azelőtt, hogy egyáltalán elkezdtem volna dolgozni. A cégtulaj megtudta, és meghívott minket a feleségemmel, hogy a magángépén repüljünk vele Vegasba. Ezen a gépen találkoztam először Bill Chennel, aki ugyanennél a cégnél dolgozott (és még dolgozik is). Rájöttünk, hogy nagyon hasonló gondolataink vannak a pókerről, kissé eltérő nézőpontból (ő kicsit szigorúbban látta a dolgokat). Így kezdődött az együttműködésünk, és megtanultam Billtől és Jerrod Ankenmantől (a The Mathematics of Poker társszerzője), hogyan is tekintsek a pókerre. Azóta dolgozok együtt ezekkel a srácokkal.
Ahogy mindenki más akkoriban, mi is SNG-kel kezdtünk. Emlékszem egy WSOP-ra, ahol Billel a Limit Hold’emről kezdtünk beszélgetni, és kevésbé komoly játékokból átvett koncepciókat tárgyaltunk ki (olyan játékokból, amelyek hasonlítanak a pókerre, de annál jóval egyszerűbbek) és azt, hogyan tudnánk őket az igazi játékban hasznosítani. Vagyis játszottunk egy kis hold’emet, dolgoztunk, majd játszottunk egy kis hold’emet, és így tovább. Hihetetlenül jól ment a póker, 10-20-ról 300-600-ig jutottam kicsivel kevesebb, mint egy év alatt.
Wow az tényleg nagyon gyors! Ez mind online játék volt?
Igen, csak online játszottam. Jól emlékszem a 2005-ös WSOP-ra, mert akkor még mindig a SIG-nek dolgoztam (a pénzügyi cég) és pár nappal a WSOP előtt a partnerek behívtak a konferencia terembe és megkérdezték, hogy ki akarom-e venni a következő 6 hetet, hogy Billel játszhassak a WSOP-n. A következő reggel már a repülőn ültünk! Vagyis az első évben egy szobában laktam a Rióban 6 hétig Bill Chennel. Bátran mondhatom, akinek sztereotípiái vannak Billel kapcsolatban, bármilyen sztereotípia is legyen az, ami egy matekzsenivel kapcsolatban az ember eszébe juthat, TÉVED.
Haha. Tehát szeret partizni?
Ez vicces, mert én nem vagyok az a partizós típus, utálom a strip clubokat. Bill rávett egyszer, hogy elmenjek vele, és mikor végeztem a rejtőzködésemmel a mosdóban, arra lettem figyelmes, hogy épp egy elméletét dolgozza ki egy szalvéta hátulján. Azt állítja, hogy az ilyen környezetek segítik a legjobban a gondolkodását.
Mulatságos, de csodálatos is egyben. Tudnál példát mondani az említett "kevésbé komoly játékokra"?
A legegyszerűbb ezek közül talán az Ász-Király-Dáma játék lehet, ahol összesen 3 kártya van a pakliban, mindegyik játékos tesz 0,5 antét, és ezek után következik egy licitkör, ahol az első beszélőnek kötelezően checkelnie kell, a következő játékos választhat, hogy hív 1 egységnyit vagy checkel ő is, ezek után az első játékos megadhat vagy dobhat. Természetesen ez egy nagyon leszabályozott játék, léteznek ennél összetettebb verziói is, de ez a játék jó betekintést ad abba, hogy milyen kezekkel érdemes blöffölni (pl. soha ne blöffölj Királlyal, mert a rosszabb dob, a jobb pedig mindig megad), és megtanít, hogy balanszold a value betjeidet és a blöffjeidet (pl. ha csak Ászokkal emelsz, az ellenfeled mindig dobni fogja a Királyait).
Hamar rájössz, hogy mivel mindig value beteled az Ászokat, a blöffjeid gyakorisága a pot méretétől függ. Kitalálhatsz olyan verziókat, amelyekkel megtanulhatod manipulálni a kasszák méretét, pl. check-raise-el stb., de a legkönnyebben ezek a játékok a “nuts vagy semmi” szituációkban használhatók.
Számos más verzió is létezik. Van egy másik játék, amit úgy hívnak a (0,1) játék, amelyben minden játékos 1 egységnyi antét tesz, majd kap egy random hand-et 0 és 1 között (pl. lehet, hogy 0,9-et kapsz, amely veri a 0,85-öt. Ezek a százalékos eloszlást jelképezik), ésl kiismerheted a játékot, ha rájössz, mely erős kezekkel kell value betelned, és milyen gyenge kezekkel érdemes blöffölnöd.
Például rájöhetsz, hogyha checkelnek előtted, akkor érdemes value betelned a kezeid top 20%-ával és blöffölnöd a lapjaid alsó tartományának 10%-ával. A játékelmélet nagyrészt a saját lapjaid readeléséről szól. Ha az cselekedetek alapján pontosan tudod, hogy a lapod milyen erős, akkor könnyen ki tudod találni, hogyan játszd meg.
Összefoglalva, a játékelmélet lényege, hogy kidolgozz egy olyan stratégiát, ami break-evenné tesz egy ellened tökéletesen játszó kiváló játékost is. Tökéletes a value betjeid és blöffjeid aránya, és a legjobb szituációkban value betelsz vagy blöffölsz a megfelelő kezekkel (pl. a laptartományod legalja olyan kezeket tartalmaz, amelyekkel csak blöffel nyerhetsz, mert nem showdown képesek). Ha képes vagy erre és az ellenfeleid nem játszanak tökéletesen, akkor a saját hibáik tönkreteszik őket.
Én így próbálok játszani, és azt vettem észre, hogy az ellenfeleim megpróbálják hozzáigazítani ehhez a játékukat, de ezzel sokszor még rosszabb helyzetbe sodorják magukat. Ennek a módszernek a kidolgozása egy végtelen folyamat, de az egyik legnagyszerűbb dolog ezzel kapcsolatban az, hogy ez egy szisztematikus megközelítése a pókernek, mindig tudod, hogyan válaszolj egy kérdésre és mindig van egy követendő utad, hogy tovább javíts a stratégiádon.
Ez kontrasztban áll a readekre alapozott pókerrel, amelyben a játékosok számos különböző taktikát próbálnak más és más szituációkban alkalmazni. A játékelméletre alapozott póker egy olyan egység, amelyben minden részlet beleillik a magasabb szinten értelmezett játékba, és minden részlet együtt változik.
(Folyt. köv.)
Hawrilenko az idei WSOP-n gyengén teljesített, majd Main Event búcsúját követően bejelentette visszavonulását a pókertől. Hawrilenko többek közt döntésének okairól mesélt legújabb, HSDB-nek adott interjújában.
Matt Hawrilenko
Helló Matt! Köszönjük, hogy időt szakítottál a beszélgetésre. Hogy mennek a dolgaid mostanság?
Nagyszerűen! Jelenleg a feleségem családjánál vagyok Calgary-ban, ez rendszeres éves program a WSOP utáni időszakban. Nagyon tiszta, egészséges környezet, nagy zöldség ültetvénnyel. Ha nem segítesz be a munkába, rosszalóan néznek rád.
Haha, jól hangzik! Távol a vegasi nyüzsgéstől...
Igen, nincsenek neonok, bikák ugyan vannak, de nem a mechanikus fajtából.
Hogy érezted magad a WSOP-n?
Bár volt esélyem szép eredményre, a nagy lapok nem szerettek. Például chipleader voltam a $2.500 8-game eventen, amikor már csak 15-en voltunk, aztán hatalmas potot buktam David Baker ellen. Dámákat mutattam, ő tízeseket, és miközben fullra javult a handem, az övé pókerre. A $10.000 6-handeden meg bubikkal kerültem all-in bubik ellen, és persze kikaptam, a Main Eventen meg a soromat javulta le egy szet. Szóval a variancia most nem segített.
Mindhárom partit közel ugyanígy játszottam volna az ellenfeleim helyében is, ők sem hibáztak, egyszerűen peches szituációkba kerültem, ilyen a variancia. Néha persze úgy tűnik, hogy jobban sújtják a peches szituációk az embert, mint másokat. De ezzel együtt is azt mondhatom, összességében jó évet zártam.
A WSOP alatt több pókeressel béreltetek házat, az úgynevezett Math House-t. Kik tartoztak ide rajtad kívül?
Igen, minden évben összeállunk a barátokkal, és kibérelünk egy házat. Bill Chen, Jerrod Ankenman, Terrence Chan, Gavin Griffin és még néhány kevésbé ismert, de nagyon jó, okos játékos tartozik ide. Rengeteg igazán őrült mulatság dobja fel a hangulatot.
Mennyire nyomasztó, ha egy ilyen sikeres közösségben nem jönnek az eredmények? Vagy éppen ez a lényeg, hogy segíteni tudják egymást lelkileg azok a játékosok, akik rosszabbul szerepelnek?
Sok olyan dolog van, ami igazán nagyszerűvé teszi a házat. Először is azt hiszem, mindannyian megfelelően határozzuk meg az elvárásainkat. Hosszú ideje pókerezünk, és ismerjük annyira a tornajátékot, hogy minden évben felkészüljünk arra, esetleg pénzt fogunk veszíteni a vébén. Nem hiszem, hogy bármelyikünk irreális elvárásokat támasztana. Az 50 ezres verseny, valamint a Main Event kiesést leszámítva mindannyian könnyen átlépünk a kudarcokon. Ehhez hozzátartozik az is, hogy jól kezeljük a bankrollunk, és elég jól állunk ahhoz, hogy egy-egy gyengébb WSOP ne viseljen meg minket. Ez nagyban segít, hogy könnyen átlendüljünk a kudarcokon. Emellett nagyon jó viszonyban vagyunk egymással, így a többiek sikere is olyan, mintha az enyém is lenne. Nekem csapnivaló WSOP-m volt, de ott voltam Gavin döntőjén, amikor 2. lett és végigkövettem Terrence ITM halmozását, vagy említhetném Bill döntőjét az 50 ezres versenyen. Ezekenk a srácoknak a sikerei az én sikereim is. Nagy élmény együtt örülni a közeli barátokkal.
Jó hallani, hogy egyáltalán nincs köztetek féltékenység, nem rivalizáltok egymással. A WSOP Main Event kiesés után a következőt tweetelted: "Véget ért az utolsó versenyem pókerprofiként. Ismét az iskola kerül célkeresztbe. Azért jövőre találkozunk, de már csak buborékban dobáló hobbista leszek". Ez egy szomorú hír volt a pókervilágnak. Mesélj kicsit arról, miért hoztad meg ezt a döntést... Esetleg köze volt hozzá a gyengébb WSOP szereplésnek?
Az igazság az, hogy már a kezdetekkor sem gondoltam úgy, örökké pókerezni fogok. Csak annyit akartam, hogy nyerjek egy kis pénzt, amíg kitalálom, mihez akarok kezdeni az életemmel. Ne érts félre, szeretek pókerezni, a legjobb barátaim többségét a játéknak köszönhetően ismertem meg, de nekem fontos, hogy szerves része legyek a körülöttem lévő világnak, hogy valamilyen módon én is hozzájáruljak a magam kis szeletével a világ alakulásához. Nem azt akarom mondani, hogy ez a gondolkodás a helyes, és másnak is ezt tanácsolom, vagy ez bármiféle értékítélet lenne, egyszerűen csak én így gondolkodom, számomra ez fontos. Az elmúlt években egyre komolyabban érdekelni kezdett a pszichológia, ősszel indulok harcba a PhD-ért. Már amúgy sem pókereztem annyit, mint a Fekete Péntek előtt... De kétségtelenül nehéz olyan dolgot találni, ami jobb, mint a póker, ami hasonló jövedelmet, rugalmas időbeosztást tesz lehetővé.
Jelentkeztem néhány tanfolyamra az említett témakörben, emellett sokat olvastam és jelentkeztem gyakornoknak a Clark Egyetem orvosi tanszékén, közel a lakóhelyemhez Bostonban. Nagyon megszerettem ezt a környezetet, rendkívül érdekesnek találom a pszichológiai kutatással kapcsolatos munkát. Valójában kicsit olyan az egész, mint a póker nyolc évvel ezelőtt. Itt is megtalálható egy kettősség a kutatók és a gyakorlati szakemberek között. Olyan ez, mint amikor azt mondták, hogy a "matekos fiúk" sosem viszik sokra a pókerben, mert az egyszerű, tiszta matematika nem alkalmazható a póker komplex világában. Manapság pedig a legjobbak játéka matematikai elméletekre, disztribúcióra, gyakorisági rátára, stb. épül.
Van néhány elképesztően jó klinikai pszichológus, de a tanulmányok azt mutatják, hogy a gyakorló szakemberek jelentős része nem használja a bizonyítékon alapuló kezelési módszereket. Úgy gondolom, számos oka van ennek, és azt hiszem, a hozzám hasonló matekos srácok sokat segíthetnek a kutatások előremozdításában, ezért izgalmas dolgok várhatnak rám. Szóval nem, a gyengébb WSOP szereplésnek nem volt köze a döntésemhez. Ezt az döntést tulajdonképpen a Fekete Péntek után hoztam meg. Kiváló évem volt a pókerben, ugyanakkor egyre inkább a pszichológia foglalkoztatott. Ekkor értem válaszút elé, vagy Kanadába költözöm, és folytatom a pókert, vagy a laboratóriumi munkában mélyedek el. Sokat gondolkodtam, és végül arra jutottam: "oké, elég pénzt nyertem már pókeren, hogy olyan életet éljek, amilyet csak akarok, befejezem". Ha megtaláltad a valódi utad, már nem is olyan nehéz feladni a régit.
Szóval amikor úgy döntöttél, hogy nem mész külföldre a Fekete Péntek után, az csak amiatt volt, mert tanulni akarsz? Vagy az is közrejátszott, hogy kevesebb a high stakes játék manapság és a mezőny is keményebb?
A magam részéről elég sok heads-up akciót kaptam Triple Drawban, és bár nem szeretnék konkrét számokat mondani, az eredményeim többsége egyébként is kideríthető, elég jól szerepeltem. Viszont egyre több kötelezettséggel járt a laboratóriumi munka is, ezért döntöttem úgy, hogy itt a vége. Elképesztően nehéz bekerülni klinikai pszichológia doktori programokra ezekben a napokban, különösen ha valakinek olyan kevés tapasztalata van, mint nekem.
Természetesen az is igaz, hogy keményebb a mezőny manapság, de rám mindig is az volt jellemző, hogy ha könnyen jönnek a sikerek, kicsit ellustulok, de ha nehezebben, nagyon keményen dolgozom. Ezért az eredményességem alig változott a korábbihoz képest, csak keményebben dolgoztam a sikerekért. Tisztában vagyok azzal, mekkora energiát kell fektetni abba, hogy a legmagasabb szinten játsszak. Ha nem dolgozom keményen, csak idő kérdése, mikor megy el mellettem a mezőny, a top regularok rettentően jók, nem versenyezhetsz velük, ha nem fejleszted a játékod megfelelően. Nem szívesen élném át azt, ahogyan zuhanok lefelé a limiteken.
Amikor néhány éve otthagytam a munkám, pénzügyi területen dolgoztam, az akkori főnököm olyan tanácsokkal látott el, amelyeket sosem feledek. Többek közt azt mondta: "A póker egy buborék. Mindent adj bele, mielőtt kipukkad". És milyen igaza volt! Ma már senki sem képes hatalmas összegeket nyerni viszonylag kis tehetséggel és befektetett munkával, mint ahogy az korábban lehetséges volt. Már alig van olyan gyümölcs, amit komolyabb erőfeszítés nélkül le lehet tépni a fáról, a játék tele van okosabbnál okosabb emberekkel. Vagyis bár továbbra is jól ment a póker, szép pénzeket nyertem, azt gyanítom, a sikerességemnek korlátozott az időtartama, napról napra kisebb az edge-em az ellenfeleken.
Mindenkinél eljön az a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést, valójában mihez akar kezdeni az életével. És nálam már nem az az elsődleges, hogy minél több pénzt keressek. Bár a pókerben még mindig piszkosul sok pénzt lehet nyerni, szerencsésnek érzem magam, hogy találtam egy olyan más elfoglaltságot, szenvedélyt, amivel az időm szeretném tölteni. Ezután a póker feladása nem is döntés volt, hanem egyszerűen a szükséges következő lépés. Elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy komoly karriert építsek, mint kutató, és nagyon élvezem ezt az új kihívást. Ettől függetlenül továbbra is tisztelem azokat a játékosokat, akik a pókert választják hivatásuknak. Rugalmas időbeosztás, jó pénz és sok pókeres képes arra, hogy értékes tagja legyen a társadalomnak a játék mellett is. Ez egy remek életstílus, csak úgy érzem, nem számomra. :)
Milyen jövőbeni tereveid vannak a pókerrel? Vagy teljesen visszavonultál?
Amikor profi pókeressé váltam, az volt az álmom, hogy csomó pénzt keresek, és élvezetes módon töltöm az időm. Elég nyomasztó, ha nem tudjuk, mihez kezdjünk magunkkal, és nekem az egyetem alatt nem sikerült rájönnöm erre. Nagy megkönnyebülés volt, hogy rátaláltam. A legjobb barátaim pókeresek, vagyis nem kerülök ki teljesen a pókervilágból, és a WSOP-n is játszom majd, de már amatőr pókeresként. Jövök, játszom, de már nem leszek olyan jó, mint most. A döntésemnek ez a következménye. A pókeres tehetséget ápolni kell, nem olyan dolog, hogy így születtél, és kész. Nincsenek illúzióim, hogy különleges képességgel rendelkezem, és bármikor letarolom a high stakes limitet, akkor is ha nem fejlesztem magam, berozsdásodom.
A tervem, hogy elvégzem a sulit, remélem, professzor leszek valahol, és nyaranta játszom egy-két tornát a WSOP-n.
A póker újra csak mulatság lesz számomra. Szórakozás, a társasági élet eszköze. Nem szeretnék többé a profitért játszani. Elég jól szerepeltem ahhoz, hogy most úgy érezzem, nem akarok midstakes pókert játszani, a magasabb téthez viszont már nem akarok elég energiát befektetni. De azért fogok pókerezni...
Viszonylag kevés figyelmet kapott a visszavonulásod. Ez szándékos volt részedről?
Sosem próbáltam középpontba, a média figyelmének keresztüzébe kerülni. Amikor mégis megtörtént, inkább csak véletlen volt, nem tudatosan alakítottam így. A barátaim tudtak a döntésemről, nem hiszem, hogy közülük bárkinek is meglepetést okozott. Mindig is egy amolyan "leszegem a fejem, és grindelek" típus voltam. Ha mégis beszélni kellett, inkább a kudarcaimat helyeztem előtérbe, mint a sikereket, mert így több akciót kaptam az asztaloknál.
Okos húzás! Mesélj arról, hogyan kerültél kapcsolatba a pókerrel, hogyan lépdeltél felfelé a limiteken!
Az első egyetemi évem végén kezdtem online pókerezni. Azon a nyáron az egyik barátommal Washington DC-ben dolgoztunk, és olyan környéken laktunk, ahol nem szívesen mozdult ki az ember sötétedés után a házból. Az első héten lövöldözés is volt, bandák estek egymásnak. Ekkor döntöttünk úgy, otthoni elfoglaltságot keresünk magunknak. Ez volt az online póker.
A következő évben játszottam egy keveset a fősuli alatt, és lett egy melóm is egy volt pókeresek által alapított pénzügyi cégnél. Miután megkaptam a melót nyertem egy Main Event beülőt, mindezt még azelőtt, hogy egyáltalán elkezdtem volna dolgozni. A cégtulaj megtudta, és meghívott minket a feleségemmel, hogy a magángépén repüljünk vele Vegasba. Ezen a gépen találkoztam először Bill Chennel, aki ugyanennél a cégnél dolgozott (és még dolgozik is). Rájöttünk, hogy nagyon hasonló gondolataink vannak a pókerről, kissé eltérő nézőpontból (ő kicsit szigorúbban látta a dolgokat). Így kezdődött az együttműködésünk, és megtanultam Billtől és Jerrod Ankenmantől (a The Mathematics of Poker társszerzője), hogyan is tekintsek a pókerre. Azóta dolgozok együtt ezekkel a srácokkal.
Ahogy mindenki más akkoriban, mi is SNG-kel kezdtünk. Emlékszem egy WSOP-ra, ahol Billel a Limit Hold’emről kezdtünk beszélgetni, és kevésbé komoly játékokból átvett koncepciókat tárgyaltunk ki (olyan játékokból, amelyek hasonlítanak a pókerre, de annál jóval egyszerűbbek) és azt, hogyan tudnánk őket az igazi játékban hasznosítani. Vagyis játszottunk egy kis hold’emet, dolgoztunk, majd játszottunk egy kis hold’emet, és így tovább. Hihetetlenül jól ment a póker, 10-20-ról 300-600-ig jutottam kicsivel kevesebb, mint egy év alatt.
Wow az tényleg nagyon gyors! Ez mind online játék volt?
Igen, csak online játszottam. Jól emlékszem a 2005-ös WSOP-ra, mert akkor még mindig a SIG-nek dolgoztam (a pénzügyi cég) és pár nappal a WSOP előtt a partnerek behívtak a konferencia terembe és megkérdezték, hogy ki akarom-e venni a következő 6 hetet, hogy Billel játszhassak a WSOP-n. A következő reggel már a repülőn ültünk! Vagyis az első évben egy szobában laktam a Rióban 6 hétig Bill Chennel. Bátran mondhatom, akinek sztereotípiái vannak Billel kapcsolatban, bármilyen sztereotípia is legyen az, ami egy matekzsenivel kapcsolatban az ember eszébe juthat, TÉVED.
Haha. Tehát szeret partizni?
Ez vicces, mert én nem vagyok az a partizós típus, utálom a strip clubokat. Bill rávett egyszer, hogy elmenjek vele, és mikor végeztem a rejtőzködésemmel a mosdóban, arra lettem figyelmes, hogy épp egy elméletét dolgozza ki egy szalvéta hátulján. Azt állítja, hogy az ilyen környezetek segítik a legjobban a gondolkodását.
Mulatságos, de csodálatos is egyben. Tudnál példát mondani az említett "kevésbé komoly játékokra"?
A legegyszerűbb ezek közül talán az Ász-Király-Dáma játék lehet, ahol összesen 3 kártya van a pakliban, mindegyik játékos tesz 0,5 antét, és ezek után következik egy licitkör, ahol az első beszélőnek kötelezően checkelnie kell, a következő játékos választhat, hogy hív 1 egységnyit vagy checkel ő is, ezek után az első játékos megadhat vagy dobhat. Természetesen ez egy nagyon leszabályozott játék, léteznek ennél összetettebb verziói is, de ez a játék jó betekintést ad abba, hogy milyen kezekkel érdemes blöffölni (pl. soha ne blöffölj Királlyal, mert a rosszabb dob, a jobb pedig mindig megad), és megtanít, hogy balanszold a value betjeidet és a blöffjeidet (pl. ha csak Ászokkal emelsz, az ellenfeled mindig dobni fogja a Királyait).
Hamar rájössz, hogy mivel mindig value beteled az Ászokat, a blöffjeid gyakorisága a pot méretétől függ. Kitalálhatsz olyan verziókat, amelyekkel megtanulhatod manipulálni a kasszák méretét, pl. check-raise-el stb., de a legkönnyebben ezek a játékok a “nuts vagy semmi” szituációkban használhatók.
Számos más verzió is létezik. Van egy másik játék, amit úgy hívnak a (0,1) játék, amelyben minden játékos 1 egységnyi antét tesz, majd kap egy random hand-et 0 és 1 között (pl. lehet, hogy 0,9-et kapsz, amely veri a 0,85-öt. Ezek a százalékos eloszlást jelképezik), ésl kiismerheted a játékot, ha rájössz, mely erős kezekkel kell value betelned, és milyen gyenge kezekkel érdemes blöffölnöd.
Például rájöhetsz, hogyha checkelnek előtted, akkor érdemes value betelned a kezeid top 20%-ával és blöffölnöd a lapjaid alsó tartományának 10%-ával. A játékelmélet nagyrészt a saját lapjaid readeléséről szól. Ha az cselekedetek alapján pontosan tudod, hogy a lapod milyen erős, akkor könnyen ki tudod találni, hogyan játszd meg.
Összefoglalva, a játékelmélet lényege, hogy kidolgozz egy olyan stratégiát, ami break-evenné tesz egy ellened tökéletesen játszó kiváló játékost is. Tökéletes a value betjeid és blöffjeid aránya, és a legjobb szituációkban value betelsz vagy blöffölsz a megfelelő kezekkel (pl. a laptartományod legalja olyan kezeket tartalmaz, amelyekkel csak blöffel nyerhetsz, mert nem showdown képesek). Ha képes vagy erre és az ellenfeleid nem játszanak tökéletesen, akkor a saját hibáik tönkreteszik őket.
Én így próbálok játszani, és azt vettem észre, hogy az ellenfeleim megpróbálják hozzáigazítani ehhez a játékukat, de ezzel sokszor még rosszabb helyzetbe sodorják magukat. Ennek a módszernek a kidolgozása egy végtelen folyamat, de az egyik legnagyszerűbb dolog ezzel kapcsolatban az, hogy ez egy szisztematikus megközelítése a pókernek, mindig tudod, hogyan válaszolj egy kérdésre és mindig van egy követendő utad, hogy tovább javíts a stratégiádon.
Ez kontrasztban áll a readekre alapozott pókerrel, amelyben a játékosok számos különböző taktikát próbálnak más és más szituációkban alkalmazni. A játékelméletre alapozott póker egy olyan egység, amelyben minden részlet beleillik a magasabb szinten értelmezett játékba, és minden részlet együtt változik.
(Folyt. köv.)
