Mélyrepülés a magánéletben, szárnyalás a pókerasztaloknál - Jungleman interjú (1. rész)

Interjúk | olvasási idő
2014. január 29.
Daniel "jungleman12" Cates pókeres pályafutásának kezdetéről, a szociális és tanulmányi nehézségekről mesélt két részes interjújának első darabjában.
Daniel "jungleman12" Cates minden idők egyik legsikeresebb NLHE heads-up játékosa. A HSDB adatai alapján $7.696.260 profitot épített a Full Tilt Poker high stakes cash game játékaiban, a PokerStarson pedig $560.670 pluszban van. A HUSNG műfajában is otthonosan mozog, idén például a legnagyobb nyerőnek számít.


Cates kivételes képességű pókeres, magánéletében azonban szociális problémákkal küzd, szorongásos, nehezen ismerkedik, ítélőképessége fejletlen a hétköznapi dolgokat tekintve. Valószínűleg ezzel van összefüggésben, hogy belekeveredett a Macedo-botrányba, ami nagy csapást jelentett a megítéslésének, annak ellenére is, hogy nem ő mozgatta a szálakat, inkább csak kihasználták a dollármilliók megnyerését követően feltűnt álbarátok.

A HU specialista nemrégiben az elsimert pókeresnek és szakírónak, Remko Rinkemának (iGaming magazin) mesélt. Az alábbiakban az interjú 1. részének magyar változatát olvashatjátok.  


Magányos srác az iskolában

"Bowie-ban nőttem fel, Maryland államban, Washington DC mellett egy felső-középosztálybeli családban. Nem igazán jöttem ki a szüleimmel, de azért nem is veszekedtünk folyton. Inkább csak zárkózott voltam, rohadt sok videójátékkal játszottam, miután felfedeztem őket magamnak" - kezdte Cates.

"Az általános iskolában eléggé magányos voltam, nem igazán voltak barátaim, nem tudtam ismerkedni. Viszont jól tanultam, sőt nagyon jól. Bekerültem az egyetlen jó nevű középiskolába a környéken, az Eleanor Roosevelt High School-ba, annak is a tudomány és technika programjába".

Érdekesség, hogy a Google egyik alapítója, Sergey Brin is ebbe az iskolába járt. Cates tehát itt végezte el a középiskolát, de nem egészen úgy, ahogyan azt szülei elképzelték. Jó jegyei ellenére egyáltalán nem volt ambíciózus, továbbra sem barátkozott, minden figyelmét a videójátékok kötötték le.

"Többnyire színötös voltam minden tárgyból anélkül, hogy megszakadtam volna a tanulásban. De nem igazán érdekelt... Lusta voltam, a jó jegyek ellenére" - mondta Cates.

"A szüleim úgy gondolták, remete lesz belőlem. Le akartak szoktatni a videójátékokról, korlátozni akartak. Ez végül nem jött össze, pedig nagyon igyekeztek. Sokáig Command & Conquereztem, a világ egyik legjobb játékosa voltam. Nem az abszolút legjobb, de akik jobbak voltak nálam sokkal többet is játszottak. Nem volt tökéletes a tanulási módszerem sem, ugyanakkor részben ekkor sajátítottam el, hogyan váljak jobb pókeressé. Sokkal inkább a játékon való gondolkodás, beszélgetés és mások megfigyelése az, ami jobbá tehet, nem pedig az, ha annyit játszol, amennyit csak bírsz. Megéri tanulmányozni, mit csinálnak mások, mondom ezt úgy is, hogy nem igazán szeretem mások játékát nézni. Nem csak arra kell figyelni, mit csinálnak jobban, hanem arra, hogyan gondolkodnak" - folytatta Cates.

"Alapvetően arra koncentráltam, hogy szembe menjek a szüleim elképzeléseivel, és a saját világomban éljek. Nem voltak céljaim, bár azt elterveztem, hogy számítástechnikát tanulok majd a főiskolán, vagy valami más technikai dolgot. Ebben tényleg jó voltam, de aztán rátaláltam a pókerre a középiskola alatt. Igyekeztem sokat játszani, de nehéz volt élő játékokat találni. A barátaimat azért elég rendszeresen elvertem kisebb tétes SNG-kben. Persze rémesen játszottak, én viszont egyre és egyre jobbá váltam, folytonosan játszani akartam. Bejutottam néhány otthoni játékba a környékünkön. Itt már voltak keményebb ellenfelek, sok pénzt elbuktam. Ez nem szegte kedvem, fejlődni akartam, sokat gyakoroltam, könyveket olvastam a játékról".

Jungleman szülei nem lettek nyugodtabbak, hogy fiuk a videójáték után a póker felé fordult, Cates azonban eltántoríthatatlan volt.

"Sosem költöttem sok pénzt, viszont volt pár fizetett gyakornokságom. Kábé $6.000-t tudtam összespórolni, amiből nagyjából $3.000-t elbuktam azokon a hülye játékokon, még 17 évesen. Mivel nem nagyon volt más dolgom, tovább játszottam, hiszen tudtam, hogy valahogyan képes leszek nyerővé válni. Az élő játékokban eltartott egy darabig, amíg nyerni kezdtem, de a probléma részben abból is adódott, hogy néhány játékos nem volt tisztességes. Sok pénzt kicsaltak tőlem" - folytatta, még mindig idegesen a sok évvel ezelőtti események miatt.

"Abból jöttem rá, hogy csalnak ellenem, hogy elég különös dolgok történtek, mint például ez a leosztás. Dámáim voltak, a mellettem ülő srác pedig biztatott, hogy emeljek. Azt mondogatta: - Emelj rám Jungle, bubijaim vannak. Flopot néztünk, amire bubi-négy-kettő jött, na ekkor már azt mondta, ász-bubi van nála. A turnön vagy a riveren lejött még egy bubi és már azt sem tudta, mit mondjon. Végül ászokat mutatott, én pedig végig azt gondoltam: - Miért csinálja ezt? Visszatekintve már tudom, hogy látta a lapjaimat, ezért akarta, hogy emeljek az ászai ellen".

Az online póker végül jó lehetőségnek bizonyult Cates számára, hogy jobbá váljon és hogy úgy tudjon pókerezni, hogy nem kell élő játékokra járnia. Egy nagy gond azonban akadt: még nem volt 18 éves. Ennek ellenére sikerült befizetnie az egyik online pókerterembe, igaz, végül eltiltották néhány hónapra a játéktól.

"Volt egy kis problémám a pókeres karrierem kezdetén. A bankkártyámmal befizettem egy haverom számlájára, a Full Tilt pedig befagyasztotta az enyémet, mert azt hitték, hogy multi-accountolok. Mivel akkor még csak 17 voltam, nem tudtam feloldatni a számlámat 18 éves korom előtt. Csak $400-om volt és annyira szerettem volna játszani, de féltem, hogy elbuktam a pénzt ezzel a hülyeséggel. Pár hónappal később, amikor betöltöttem a 18-at, újra hozzáfértem a számlámhoz, és szerencsére megvolt a pénz" – mesélte Cates.

Póker a csúcsig

"Kisebb tétekről indult az online karrierem, $5 és $10 SNG-kkel kezdtem. Körülbelül másfél hét volt, mire nyerővé váltam. Innentől felfelé vezetett az utam".

De miért éppen Jungleman?

"A Jungleman név az élő játékokban ragadt rám. Akkoriban ugyanis hosszú hajam volt, és egyébként is elég szőrös voltam. Szóval úgy festettem, mint valami Tarzan, aki most keveredett ki a dzsungelből. Úgy gondoltam, ez egy vicces online név, ezért választottam. A PokerStarsos w00ki3z. régebbi, még 13 évesen hoztam létre, amikor játékpénzes asztalokon grindoltam. Őszintén szólva néhány évvel később már nem szerettem, másik accountot akartam indítani, de nem mertem, féltem, hogy multi-accountingnak számít. Végül sosem hoztam létre másik számlát. Később egyébként a Full Tilten is szerettem volna új számlát, mert mindenkitől azt hallottam, új accountot indítottak, hogy megkapják az FTP-s rakebacket. Én is ezt akartam. De aztán nem csináltam meg, tisztességtelennek éreztem. Ironikus, hogy végül épp egy multi-accounting csalás döntötte romba a reputációmat" - utalt Jungleman 2011 augusztusára, vagyis a Jose "Girah" Macedo botrányra.

"Annak ellenére, hogy hamar nyerő lettem az SNG játékokban, eleinte lassan haladtam felfelé a téteken. Ha jól emlékszem, 2008 novemberétől kezdtem többet játszani online, de 2009 májusában még csak $3.000 volt a bankrollom. Ekkor viszont megnyertem egy tornát, amiért $5.000-t kaptam. Teljes egészében levettem a pénzt, örültem, hogy végre van egy kis pénz a bankszámlámon. Rögtön vettem egy CardRunners előfizetést. A videók hatására a cash game heads-up felé fordultam, mert rájöttem, hogy sokkal több pénzt lehet ebben nyerni, mint az SNG-ken".

A CardRunners csatlakozás után felgyorsultak az események, Cates gyorsan lépkedett felfelé a téteken. Hamarosan azon kapta magát, hogy olyan a pókeresekkel kártyázik, akiknek néhány hónapja még irigykedve bámulta a heads-up oktatóvideóját a CardRunnersen.

"A kezdetekben idealizáltam őket, főként azokat, akikre istenként néztek a CardRunners tagok, mint például Cole South és Brian Townsend. Mindenki tudta, hogy ők a legkeményebbek. Megnéztem az összes elérhető videójukat, de így sem tudtam megverni őket. Ugyanakkor sokat segítettek ezek a videók olyanok ellen, mint például Aaron Jones, aki eléggé nit játékos volt akkoriban. Rengeteget dobott, szóval sokat blöfföltem ellene. A videók hatására minden területen fejlődött a játékom" - mondta Cates.

"Nem volt kérdés, hogy az NLHE heads-up nagyon fekszik nekem, gyorsan felvettem a ritmusát az SNG-kről történő átállás után. Hamar megtanultam, hogyan verjem meg a gyengébb játékosokat. NL50-en indultam, és dőlt a pénz".

"Az életem keveset változott a korábbihoz mérten. Sokat játszottam, annak ellenére, hogy főiskolára jártam. Már hosszabb ideje a főiskola hallgatója voltam, de nem volt egyetlen barátom sem. Ennek elsősorban az online póker volt az oka. Keveset jártam be a suliba, az idő nagy részét pókerezéssel töltöttem. Viszont ami működött a gimiben, az nem működött itt. A póker miatt kiesett idő meglátszott a tanulmányi eredményeimen is. Azt kell mondanom, hogy a műszaki sokkal nehezebb, mint a póker, különösen ha felsőbb matekos képzésre jársz" - mondta Cates, vázolva, hogyan került egyre közelebb a kirúgáshoz.

"A sulival szenvedtem, de egy nagy rakás pénzt nyertem, és mi tagadás, ez utóbbi sokkal jobban izgatott. Több pénzem volt, mint bárkinek, akit ismertem, ami jó érzés volt. A szüleim nem szóltak bele a dolgaimba, de az iskolai eredményeim miatt nagyon csalódottak voltak. Végül bekeményítettek, és azt mondták, ha nem veszem komolyan a sulit, fizessem magamnak" - mondta nevetve.

"Eleinte ők fizették, de a gyenge eredmények miatt már nem akarták. Hozzátették, hogy jobb, ha az egyéb költségekre is leveszek a pókeres pénzemből, ha már annyira megy a játék. Ez volt az a pont, amikor elkezdtem levenni a bankrollomból, és bár persze tudtam, mégis ekkor realizáltam először, hogy a nyereményeim valóságos dollárokat jelentenek. Valódi pénzt kerestem az online asztaloknál, méghozzá hatszámjegyű összegeket. A fősikola ekkor végérvényesen elvesztette számomra a jelentőségét. Több pénzt kerestem, mint amennyiről valaha is álmodtam. Minek pazaroljam az időm sulira? Már egyáltalán nem tudott motiválni, hogy befejezzem a tanulmányaim, csak azért, hogy találjak egy munkát, ahol évi $40.000-t fizetnek. Ez már jelentéktelen összeg volt számomra" - pedig Cates ekkor még olyan fiatal volt, hogy szeszes italt sem fogyaszthatott legálisan.

Búcsú az iskolapadtól

"Harmadéves voltam, amikor kicsaptak, nem végeztem el egy olyan tárgyat, amihez szükség lett volna a diplomához. Az sem segített, hogy volt néhány olyan tárgyam, amiből elképzelhetetlennek tartottam, hogy újra elvégezzek két szemesztert. Szóval miután kicsaptak, Londonba mentem, tornákon játszottam, illetve ez volt az az év, amikor 5 millió dollárt nyertem online. Mit mondjak, nem voltam túlságosan csalódott, amiért a póker mellett tettem le a voksom. Talán furcsa, de az 5 millió engem nem érdekelt, inkább az érzés tetszett, a magabiztosság, amit adott. Úgy éreztem, hogy én vagyok minden idők legjobb játékosa" - mesélte nevetve.

"Miután megnyertem a pénzt, sok új emberrel találkoztam, sok új barátom lett. Már nem csak a szobámban ücsörögtem magányosan. Ma már azt kell mondanom, nem a legjobb módzser akkor barátokat gyűjteni, amikor hirtelen gazdag és híres leszel, hiszen a legtöbben a pénzedért vannak veled. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy kizárólag rossz embereket ismertem meg ebben az időszakban, és a mai napig örülök, hogy kinyílt számomra a világ".

Cates egycsapásra a gazdag és híres társasági személyek közé került, és nem is tagadja, tetszett neki.

"Persze, akartam ezt. Mindenki vágyik valami ilyesmire szerintem" - mondta, de gyorsan felfedte a dolog árnyoldalát is.

"Rengeteg hibát elkövettem, amikor elkezdtem sikeressé válni. Például semmi érzékem nem volt a póker üzleti részéhez. Ebben azóta fejlődtem. Például ha van egy kis fogalmam a dolgokról, sokkal többet kereshettem volna a durrrr challenge 2-n. Mondjuk markuppal. Nem kellett volna a Viffer féle fogadásba se belemennem, hatalmas hülyeség volt az idő távlatából. Körültekintőnek kellett volna lennem, hogy ne verhessen át, mert mint később kiderült, Viffer nem a legmegbízhatóbb ember".


Folyt köv.


Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás