Akadémiás tweetek

Élő közvetítések

PA Open 3 szatellitekPA Open 3 szatellitek

PSOP XIIIPSOP XIII

Korábbi élő közvetítések:

Az elmúlt 24 órában:

  • Új tagok:Új tagok0
  • Tagok online:Tagok online684
  • Látogatók:Látogatók5241
  • Új fórum posztok:Új fórum posztok30
  • Összes tag:Összes tag37763

Póker hírlevél

Információ versenyeinkről és exkluzív online póker ajánlatainkról!

Póker szemtől szemben, kvázi vérremenően - MynJoe-interjú

Szerző: Pokeradmin2020. március 18., szerda 10:00

Bemutatjuk a magyar póker egyik nagy tehetségét, MynJoe-t, aki önerőből jutott el a magastétes cash game játékokig, most pedig az MTT meghódítását tűzte ki céljául.

Néhány hónapja egy új magyar nick jelent meg a PokerStars legnagyobb tétes MTT játékaiban. MynJoe sokak figyelmét felkeltette, hiszen felbukkanása óta alig telik el úgy hét, hogy ne számolhatnánk be kimagasló eredményről, nagy nyereményről vele kapcsolatban. MynJoe ráadásul nem csak a PokerStarson, de más termekben is nagy nyerő, a GGPokeren például Aladjinn nicken gyűjti a szebbnél szebb score-okat.

A PókerAkadémia új exkluzív interjújában közelebbről megismerhetitek a magyar póker egyik nagy tehetségét, akinek pókeres karrierje rendkívül érdekes, a ma pókerében kimondottan szokatlan, az "isilduri" időket idézi.



A póker alapvetően egy logikai játék, ahol részinformációk alapján, rövid idő alatt kell megtalálni a legnagyobb várható hozamú lépést. Ebben a magas intelligencia nagy segítséget jelent, ami nálad biztosan adott, hiszen a Mensa egyesület tagja vagy. Hogyan fedezted fel magadban, hogy a magasszintű logikai gondolkodás nem okoz számodra nehézséget, volt-e ehhez köze a pókernek, vagy esetleg épp fordítva, a magas IQ kihasználásához kerestél egy jövedelmező lehetőséget, amit a pókerben találtál meg?

Nem feltétlen úgy mondanám, hogy nem okoz nehézséget, de szeretek gondolkozni, nagy igényem van helyesen csinálni, igyekszem fejleszteni a racionalitásomat és szerencsére valóban van egy jó logikai és matematikai érzékem, mindig volt.

Egészen kicsi korom óta úgy gondoltam, hogy mindenekelőtt gazdagnak kell lennem, mert az jelent lehetőséget minden másra, és azt vártam magamtól, hogy nagyon fiatalon az is leszek. 13 évesen kezdtem el úgy érezni, hogy már kezd szorítani az idő, nekiláttam foglalkozni a dologgal, de ezután éveket pazaroltam olyan ötletekre, amik pénz nélkül esélytelenek voltak. Ezt akkor még nem tudtam, ezért túl sokáig próbálkoztam és bíztam meg ígéretekben, amikben nem kellett volna.

17 évesen tehát még mindig sehol nem tartottam, és már kezdtem pánikolni. Egyik délután, tudatosítva végre, hogy sürgősen új ötletre van szükség, egyszerűen beugrott a póker, amit korábban szerencsejátéknak és hülyeségnek tartottam, de most adni akartam neki egy esélyt. Rákerestem, kipróbáltam, nagy lehetőséget láttam benne és megszerettem.

A póker pedig mindenképp segített, nem annyira ráeszmélni valamilyen tehetségemre, hanem inkább fejlődni és bölcsebbé válni. Nem csak maga a játék, de mindazok az összefüggések, gondolkodásmód és képességek, amiket a póker megértésével és megtapasztalásával magamévá tettem. Mára azt hiszem sokszor és nagy hasznát vettem ezeknek a pókeren túl is, és még fogom is.


Különösen érdekes a pókeres pályafutásod, hiszen manapság már nagyon ritka, hogy valaki úgy váljon kimagaslóan sikeressé az online pókerben, hogy úgymond szigetként létezik benne. Nem tartozol és soha nem is tartoztál csapathoz, sőt, tudomásom szerint pókeres barátiköröd sincsen, autodidakta módon tanulva jutottál el odáig, hogy NL400-NL1000 regularrá válj, sőt NL2000-es asztalokon is játszottál. Mesélj nekünk a kezdetekről, hogyan ismerkedtél meg a pókerrel, hogyan haladtál előre a téteken, mennyire volt sima az előrejutásod, volt-e olyan limit, amivel nehezebben birkóztál meg?


Részletes leszek, mert csak így tudok elégedett lenni a válaszommal.

Szóval 17 évesen leltem rá a játékra (most 24 vagyok), és olyan volt, mintha csak nekem találták volna ki a pókert. Minden "normális" munkához alkalmatlan lettem volna, már ha azok nem lettek volna alkalmatlanok az ambícióimhoz. Elképesztően lusta voltam, nem tudtam volna sokáig elviselni, hogy főnököm legyen, már az iskolában sem bírtam a korán kelést, és megrémítettek az átlagos munkák és átlagos élet korlátai. Nem akartam olyan ember lenni még fiatalon sem, aki csak annyit keres, hogy önmagát eltartsa, és nem tud gondoskodni másokról vagy segíteni, ha kell. És nem is volt rá időm. Kisiskolás korom óta rettegtem az idő múlásától, a saját és a szeretteim öregedésétől, a tesóim gyerekkorának végétől, és nagyon sürgetve éreztem magam, hogy a legtöbbet hozzam ki a családom fiatalságából. Maximális kontrollt akartam az életem felett.

A póker tökéletesnek tűnt. Senki nem parancsol, nincs korán kelés, nincs munkába menés, csak teljes szabadság és szinte korlátlannak tűnő feljebb lépési lehetőség. Imádtam azt az ötletet is, hogy egy logikai/stratégiai játékkal lehet pénzt keresni, ráadásul másokkal kell megküzdeni érte, szemtől szemben, kvázi vérremenően, hiszen valódi, fájdalmas sebeket lehet ejteni egymáson. És nagyon tetszett az is, hogy itt csakis rajtad múlik, ki leszel. Ha jó játékos vagy, akkor pénzt, hírnevet, tiszteletet szerzel magadnak. Nagyon menő dolognak tűnt a póker, és mindenáron sikeres akartam benne lenni.

Valóban, mindig teljesen egyedül voltam. Soha nem voltam csapatban, nem voltak pókeres ismerőseim, a mai napig nem volt coach-om és soha nem is sztékelt senki. Mondhatjuk, hogy autodidakta módon tanultam, bár ez főleg youtube videókat jelent. Egy éve vásároltam először rendes tananyagot, sok különböző csomagot, de azóta se töltöttem velük egy percet sem :)

Gyerekfejjel egyébként ez még becsületbeli kérdésként indult, hogy márpedig minél inkább magamtól akarom megfejteni a játékot és a világ legjobb pókeresévé válni, mert különben hol a dicsőség, - később meg csak nem tudtam, hogyan csináljam másképp :)

Sima egyáltalán nem volt a dolog. Éppen azért, mert egyedül voltam. Nem csodálom, hogy ahogy mondod, ritka az ilyen. Olyan szinten volt rögös az út, hogy azt hiszem rettenetesen eltökéltnek és elkeseredettnek kell lenni, hogy az ember ne hulljon ki egy ilyen rostán. Rengeteg lehetőségem lett volna feladni, ha a feladást opciónak tekintettem volna. Bár kétségkívül lehet jobban is csinálni, mint ahogy én csináltam.

Másfél évig buktam, főként a rossz BRM miatt. Eleinte ingyentőkéket (szinte minden osztálytársammal csináltattam accot 8 dollárért), később 5-10 ezer forintos, a végén pedig még nagyobb befizetéseket, egy számláról, amiről nem szabadott volna ennyit költenem, de úgy gondoltam, visszateszem rá mielőtt bárki észrevenné (részben ezért kapkodtam annyira a rollépítéssel).

Nem voltam hajlandó feladni, mert nagyon akartam és tudtam, hogy képes vagyok profi pókeressé válni, még ha senki a környezetemben nem is hitte így. Se család (talán anyámat leszámítva), se barátok, és az iskolában is hülyének néztek egyesek, pláne, hogy én voltam a legrosszabb tanuló a gimiben. Pedig az direkt volt, egyszerűen nem láttam értelmét a kettesnél jobb átlagnak :)

Persze a legtöbben inkább a pókerben nem hittek, mint a képességeimben.

Még éppen a 19. születésnapom előtt, a sokadik befizetésem volt az - az addigi legnagyobb, 80 ezer forint -, amikor úgy éreztem, hogy már tényleg nincs tovább, ez az utolsó utáni befizetésem, a legutolsó esélyem, és ha most nem csinálom meg, akkor végem van. Ekkorra már messze túl sok pénzt játszottam el, nagyon szégyelltem magam és úgy éreztem, az életem múlik azon, hogy visszaszerezzem. Ha nem sikerül, akkor vesztesként és szégyenben, kilátások nélkül kéne élnem egy szar életet, egy szerencsejátékfüggő, szülei pénzét sunyimód elkártyázó, megbízhatatlan hülyegyerek pecsétjével a homlokomon. Egy hatalmas csalódásként mindenki, de főleg önmagam számára, és mindenkinek igaza lenne akkor, aki nem hitt a sikeremben. Nem voltam hajlandó ezt elfogadni. Nem lehetett igazuk, nem lehettem egy vesztes.

Elég nagy volt tehát a nyomás és a motiváció, hogy ezúttal komolyan vegyem a BRM-et, így végre elkezdtem nyerni.

Ezután is viszont, példátlanul nagy varianciával telt a karrierem. Még mindig nem voltam túl konzervatív a BRM-mel, rendszeresen elbuktam a rollom 70-80, néha még több százalékát, és kezdhettem újra kisebb téteken. Aztán mindig magasabbra jutottam, mint előtte valaha, mielőtt újra beleszaladtam egy ilyen downswingbe. Ez ment három-négy éven át, párhavonta átélhettem egy rekordösszegű bukószériát. Haladtam, de lassan és fájdalmasan. A variancia kegyetlen játékot űzött velem, nagyon durva swingjeim voltak, így esélyem sem volt belőni azt sem, mennyire vagyok jó.

Az sem segített, hogy mindig túl korán léptem limitet bankroll és tudás szempontjából is. CG-re is úgy váltottam SNG-ről, hogy rögtön NL100-on kezdtem, és vagy négyezer dolláros tanulópénzt fizettem, mire végre nem voltam fish.

Csak azért éltem túl mindezt, mert már lefelé is tudtam lépni, ha kellett. Muszáj volt, mert nem volt B tervem, nem bukhattam el a rollomat.

Egy jó példa a swingjeim brutalitására, hogy 2016 nyarán még 18k, októberre már csak 2200$ volt a rollom, karácsonyra pedig 30k+. Ekkor végre nyeregben éreztem magam, de nem tartott sokáig, mert hamarosan egy minden addiginál hosszabb downswingbe szaladtam midstakes CG-n. Kétségkívül játszottam magasabb téteken is, mint a tudásom indokolta volna, de a pechszériám is végnélküli volt. Napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra csak buktam, több mint a rollom felét. Egy idő után annyira elegem lett, hogy úgy döntöttem, szünetet tartok, mert már minden alkalommal úgy ültem le játszani, hogy szinte tudtam, hogy veszíteni fogok. A szünet messze túl sokáig, csaknem egy évig húzódott, mert irtóztam az asztaloktól, ezért időközben mással próbáltam foglalkozni és pénzt keresni. Két más dologgal is.

Vicces módon akkor voltak a legnagyobb swingjeim, amikor egyáltalán nem pókereztem. Két rekordméretű, és minden korábbinál lesújtóbb veszteségem volt ebben az évben. Több pénzt buktam az elsővel, mint amennyim előtte valaha volt, párezer dollár híján mindenemet, és miután óriási szerencsével visszamásztam, még ennél is jóval többet buktam néhány hónappal később. És ezúttal fogalmam sem volt, hogyan jöhetnék ebből vissza.


Gyakorlatilag a nulláról kellett visszakapaszkodnod?

Igen, 2018 elejére lenulláztam magam. Életem mélypontja.

Maradt úgy 500 dollárom egy teremben, meg még kb 1500$ azon kívül. Ez együtt pont fedezte volna a tartozásomat a haverom felé, akinek én segítettem megkeresni ezt a pénzt, ezért most kölcsönadta, hogy talpra állhassak. Vicces, hogy a rengeteg korábbi comeback miatt ezen a ponton többen is úgy gondolták, hogy simán képes leszek rá, és én voltam az, aki már nem igazán hittem ebben.

Teljesen kivoltam. Kilátástalanságot éreztem, egy hatalmas vesztesnek éreztem magam, úgy éreztem, el kell fogadnom, hogy nem az vagyok, akinek gondoltam magam, nem vagyok olyan okos. Mindent lenulláztam, amit addig elértem, évek váltak elpazarolttá. Összezúzódtak az álmaim. Újra másokra voltam utalva. Letört a szarvam.

Napokig csak aludtam és nem ettem semmit. Néha levonultam végignézni a családon, hogy meggyőzzem magam, hogy a legfontosabb dolgokat nem veszítettem el, de olyankor hallgathattam és láthattam apám kárörömét, aki előre megmondta.

Azt hiszem, ez a veszteség volt a legmeghatározóbb tapasztalat az életemben. Nagyon sok dolgon kellett elgondolkoznom, nagyon sok mindent kellett átértékelnem, nagyon alaposan felül kellett vizsgálnom önmagamat. Ettől az élménytől más ember lettem. Bizonyos értelemben ekkor nőttem fel, ezután tettem szert nagyobb tudatosságra, céltudatosságra, felelősségtudatra és némi alázatra. Életem legdrágább leckéje volt, de tanultam belőle. Nem játszom többé főnixmadarat :)

Szóval igen, két évvel ezelőtt broke voltam. Kezdhettem mindent elölről, leszámítva a tudást és a tapasztalatot, amit szereztem. Összeszedtem magam, és a teremben lévő pénzzel elkezdtem pókerezni, NL20-on, az 1500 dollárt pedig másba fektettem. Külön kezeltem a kettőt, a pókeren szerzett pénz volt a pókeres roll, ahhoz nem nyúltam, a másikból szerzett pénzből pedig éltem, és azt nem számítottam a rollhoz.

Egy bő hónappal később aztán apám, gondolván, hogy teljesen le vagyok égve, kirúgott a házból. Nem mintha nem költöttem volna addig havi átlag 250 ezret a családra.

Szerencsére kicsit elkésett. Folyamatosan grindoltam és csak a pénzkereséssel foglalkoztam, ezért ekkorra már elkezdtem talpraállni, így albérletbe tudtam költözni (akkor egy lánybarátommal, azóta pedig egy haverommal hárman lakunk). Egy éven belül NL20-ról NL2000-re jutottam. Jó kis bankroll challenge lett volna :) Sokkal jobban ment, mint korábban, és úgy vágtam át a limiteken, mint kés a vajon.

Miután elköltöztem, megígértem anyámnak, hogy őket is elköltöztetem otthonról, amint biztos vagyok abban, hogy anyagi biztonsággal meg tudom tenni. Ezt egy évvel ezelőtt sikerült betartanom. Kivettem egy második albérletet is, és azóta eltartom anyámat és a kistesóimat (hat kistesóm van, de a két nagyobb már maguk is ügyesen keresnek pénzt). Ez az egyik fő dolog, ami mindig motivált, hogy megtehessek ilyeneket, ha kell. Amióta csak elkezdtem pénzt keresni, imádtam a családra költeni, közös élményekre és hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben. Továbbra is a család motivál elsősorban. Hogy minél kevesebb dologban jelentsen számunkra akadályt a pénz, soha ne kelljen a pénz miatt olyasmit csinálniuk, amit amúgy nem akarnának, és minél teljesebben élhessük le ezt a rövid életet. Mostanában fogok kivenni nekik egy új albérletet, amiben végre mindenkinek lehet saját szobája, és úgy tervezem, hogy elkezdünk utazgatni is, meg közös bizniszeket indítunk. Azért írom ezt le, mert azt hiszem a motivációim és a felelősségérzetem a legfontosabb elemei a sztorimnak és a sikereimnek, eddig és ezután is.

Visszatérve a magányos farkasként pókerezésre, ez közel sem volt a leghatékonyabb út. Sajnos sosem volt olyan munkamorálom, mint egyeseknek. Pókert is mindig úgy játszottam, hogy session közben böngésztem és youtube-oztam. Talán az ujjaimon meg tudnám számolni, hány leosztást elemeztem ki, és eddig a solverem is csak díszként funkcionál az asztalon. Még csak soha nem is asztalszelektáltam vagy készítettem note-okat. Nem az a fajta vagyok, akinek motivációs posztereket találsz a falán, noha végtelenül ambiciózus és kompetitív vagyok. Kevesebbet is játszottam általában, mint kellett volna, nem beszélve a tanulás hiányáról és a hosszú szünetekről, és hogy rengeteg időt pazaroltam SNG-re a karrierem elején. Sokáig el is voltam veszve, nem tudva, mit és hogyan kéne egyáltalán tanulnom.

Mert azért néha igyekeztem, és például sokat elemeztem az adatbázisomat, de idővel falakba ütköztem, nem tudtam, hogyan fejlődjek tovább és rengeteget foglalkoztam olyasmivel, amivel nagyrészt felesleges volt. Évekkel korábban is eljuthattam volna oda, ahol most vagyok, ha jobb játékos vagyok az asztalokon kívül. Ez pedig nagyon mar, főleg mert a nagymamám másfél éve halt meg, nemcsak hogy szegényen, idegeskedve olyan összegek miatt, ami mára szinte nem is lenne tétel, de még miattam is aggódott, hogy pókerezek és nem mentem egyetemre. Ha legalább fél-egy évvel gyorsabb lettem volna, boldogabbá és nyugodtabbá tehettem volna. Ez egy olyan jóvátehetetlen hiba, amilyenektől mindig féltem, és ezek után tényleg igyekszem úgy élni az életemet, hogy az ilyen megbánásokat mindenáron elkerüljem.

Fejlődök, így egy ideje már nem vagyok annyira lusta, és sokkal racionálisabb és produktívabb vagyok, mint korábban, viszont jóval elfoglaltabb is, úgyhogy az aktív pókertanulás még egy darabig várólistán marad.


Pontosan milyen eredményeid vannak cash game-ben? Milyen bb/100-at hozol a leggyakrabban játszott téteiden?


A legjobb eredményem, hogy amikor két éve újrakezdtem a pókert, NL20-ról és kb 500 dolláros bankrollal indulva egy éven belül NL2000-ig jutottam. De már vagy háromnegyed éve nem cash-eztem, és nem tudni, hosszútávon hogyan teljesítettem volna 2k-n. Még akkor is a karrierem elején használtan vett, öreg, 50 ezer forintos laptoppal játszottam, amit azóta újabbra cseréltem és nem tartottam meg az adatbázist, de azt hiszem rb-vel 6-8bb/100-at hoztam NL200-600-on ebben az évben. Ezeken a téteken játszottam a legtöbbet.

Érdekesség, hogy hatékonyabban nyertem regektől, mint fishektől. Az egyedüllét néhány pozitívumának egyike volt, hogy teljesen más játékstílust alakítottam ki, mint ami a legtöbb regulárnak volt, és ez egy kvázi anti-reg stratégiának bizonyult.


Miért váltottál cash game-ről MTT-re a sikereid ellenére?

Amikor úgy láttam, hogy az elkövetkező időszakban kevesebbet tudnék keresni (mezőny, forgalom és rakeback változások), megragadtam az alkalmat a pihenésre. Rövidebb szünetnek volt tervezve, de októbert megelőzően vagy fél éven át nem pókereztem egyáltalán, mert nem volt sok kedvem játszani, más dolgokkal akartam foglalkozni és haladni, nem éreztem elég nagy nyomást, mert póker nélkül is jól kerestem, illetve ahogy telt az idő, egyre kevésbé éreztem úgy, hogy megvan még a tudásom. Ez mindig így van hosszabb kihagyásnál, és minél tovább tart, annál nehezebb visszaülni. Amikor végre rájöttem, hogy még nem engedhetem meg magamnak, hogy ne pókerezzek, elkezdtem néhány élő versenyre elmenni, mintegy mártogatva a lábamat a vízbe, hogy majd visszatérjek cash-ezni, de közben rájöttem, hogy tudok MTT-zni és jobban is élvezem. Nem csak hogy izgalmasabb, de nem is olyan fárasztó, mint a cash, mert valamelyest primitívebb játék. A CG-s háttér persze elég nagy hasznomra van, azt hiszem abban a játékban lehet igazán megtanulni pókerezni.

Éveken át fel sem merült bennem, hogy MTT-zzek, mert elvileg ebben a műfajban van a legnagyobb variancia és én már így is bőven eleget szenvedtem a varianciától, és mert nem tetszett az ötlet, hogy meg van adva, mikor kell játszani, mikor lehet szünetet tartani, és ott kell ülni, amíg vége nincs a versenynek. A cash nagyobb szabadságot jelentett, a szabadság pedig óriási része annak, hogy pókerezni kezdtem. Pedig valójában nekem nagyon is jót tesz, hogy meg van adva, mikor és hány verseny elérhető, mert így ott vagyok rajtuk minden nap. Sokkal szembetűnőbb, mit veszítek azzal, ha nem ülök le játszani. Ráadásul nagy előny, hogy MTT-n akár annak is tudok örülni, ha veszítek. Ha nyerek, tök jó, de ha kiesek, legalább foglalkozhatok mással :)

Valahogy a többezer fős versenyek éltek a fejemben, és ez nagyon szerencsétlen dolog, mert így sokkal később adtam esélyt az MTT-knek, mint kellett volna.


Nyugodtan mondhatjuk, hogy eddig crusholod a versenyeket, pedig rögtön a magas nevezési díjú tornákat kezdted játszani, a legkeményebb mezőnyökben érvényesülsz. Nemrég például megnyerted az 1050$ Monday 6-Maxot, ahol olyan játékosokkal pókereztél a döntőben, mint Simon "C. Darwin2" Mattson, Juan "Malaka$tyle" Pardo és Phil "Infestus176" Ward, de a teljes mezőny hemzsegett az MTT klasszisoktól. És mindezt úgy, hogy mint mondtad, nem igazán fejleszted a játékod. Mennyire vagy magabiztos ilyen játékosok között? Ilyen mezőnyökben is kiszúrod a hibákat az ellenfeleknél? Illetve manapság sem fejleszted az MTT játékodat, kizárólag a cash game tapasztalatodra és a logikádra hagyatkozol?

Alig öt hónapja versenyzek csak, úgyhogy nem túl nagy a minta, de igen, eddig szerencsére jól futok. Az elején még nem így volt, és ahogy felléptem rájuk, kis túlzással szinte minden 500-1000$ versenyen buborék lettem, és 20k$ mínusszal kezdtem a versenykarrieremet, de hamar belerázódtam és a szerencsém is jobbra fordult.

Hogy melyik ellenfél kicsoda, azt eddig nem tudtam, úgyhogy nem is féltem tőlük :) Nyilvánvalóan nem lehetek a legjobbak között, ahhoz közel sem elég precíz a tudásom, de azért elég magabiztos vagyok abban, hogy verni tudom ezeket a versenyeket.

Még mindig nem sokat foglalkozom a játékom fejlesztésével az asztalokon kívül, legfeljebb néha bedobok ezt-azt egy nash vagy equity kalkulátorba. Sőt, MTT-ről még csak videókat sem néztem. Tapasztalat és logika, valahogy úgy, meg hogy értem a játékot. Úgy érzem, elég jó érzékem van a versenyekhez és tudom, mit miért teszek, de persze hibázok is eleget. Néha olyanokat, hogy elszégyellem magam. Bőven lenne mit tanulnom és csiszolnom a játékomon, de egyelőre nem jut rá idő. Talán majd a következő downswing rávisz :)


Nem csak a PokerStarson játszol, más termekben is aktív vagy, például a partypokeren és a GGPokeren. Mekkora volt a legnagyobb verseny, amin indultál? Például tudom, hogy egyszer missclickből neveztél egy 5 ezresre, de azt is, hogy nem missclickből is indulsz ekkora tornákon... :) Mekkora az eddigi legnagyobb MTT nyereményed? Összességében pedig mekkora az átlagtéted és milyen ROI-t hozol eddig?


Igen, missclickből volt egy ötezres, amikor még csak az ezresekig indultam. Azóta sok másik volt direkt. Nyertem egyet pár hete, de összességében nem mentek túl jól eddig.

A legnagyobb verseny, amin indultam egy 10.300$-os volt nemrég, de arra ajándék 100 dolláros jeggyel jutottam be.
A legnagyobb MTT eredményem az említett 5k verseny volt 71k dollárért, azelőtt az egyik 2100$-os verseny megnyerése volt 37k-ért, de voltak még ezt megközelítő nyereményeim.

Ami az átlagtétemet illeti, ahogy lassan bevettem az egyre nagyobb versenyeket, mára 500$ körül lehet, de persze pár hónapja még jóval kevesebb volt. Jelenleg igyekszem csaknem az összes 500-2500$ versenyen elindulni, ami online fut (mármint ami NLHE és nem KO), valamint a legtöbb 100-200$-os versenyen, illetve már indulok heti pár darab 5k versenyen is, de azokról még elképzelhető, hogy visszavonulok, ha rosszul alakul.

Nem tudok pontos számokat adni, mert semmi nem kezeli rendesen a reentry-ket, de október óta 2200-2500 nevezésen vagyok túl, és 25-30% átlag ROI-t hoztam eddig. Viszont kétlem, hogy ez a tudásomat tükrözi, és szerintem akár a felénél is több köszönhető a szerencsének. Nem várom azokat az időket, amikor újra a másik irányban kell megtapasztalnom ezt a varianciát :)

Bár mostanában már megcsapott a szele... Ráadásul ahogy a dolgok alakulnak, a pókerprofitomat lassan elbukom a részvénypiacon, úgyhogy kéne még a rungood egy ideig :)


Milyen pókeres terveid, céljaid vannak a jövőre nézve?

Egyszer el szeretnék indulni úgy a világ legnagyobb nevezési díjú versenyén, hogy ne legyen egyértelmű, hogy az üzletember vagy a profi pókeres kategóriában vagyok-e :D

Amúgy majd valamikor át kéne venni azt a sok tananyagot, amit vásároltam :) Szeretnék olyan játékos lenni, akinek félik a nicknevét, de már nem szeretném rááldozni azt az időt, ami ahhoz kéne, hogy esélyem legyen a legjobbak közé kerülni. És őszintén, a póker mai helyzete és iránya is elveszi a lelkesedésemet egy kicsit, konkrétan az oktatás és a solverek, amik miatt a magolás válik egy döntő erénnyé, és így sok veszik el a játék szépségeiből, értelméből.

Igazából azt is szeretném és igyekszem elérni, hogy a high stakes póker csak hobbi legyen számomra, mert jövedelmezőbb és több értéket teremtő dolgokkal szeretnék foglalkozni, beteljesíteni az ötleteimet és a terveimet, az egyéb álmaimat. Mivel a pókernek plafonja van, mindig inkább ugródeszkaként tekintettem rá. Persze valószínűleg még tolni fogom egy darabig.

És azért mindenképp szeretnék néha élő versenysorozatokra utazni. Idén először terveztem is erre-arra, de ugyebár esélyes, hogy most nem lesz hova. Illetve szeretnék megismerkedni majd a régi nagy tévés nevekkel esetleg, akiket gyerekként néztem a youtube-on, s játszani velük néhány high stakes partit :)


Mivel töltöd legszívesebben az időd, amikor nem pókerezel?


Mostanában valahogy így néznek (vagy már csak néztek) ki a napjaim: az első órákban a pénzkereséssel kapcsolatos, pókertől független feladataimmal és terveimmel, illetve a saját és a család mindennapi problémáinak megoldásával igyekszem foglalkozni, aztán a legtöbb délutánon, suliidő után vagy hétvégén átmegyek a családhoz és Csillagkaput nézünk vagy társasjátékozunk, vagy esetleg elmegyünk valami programra (cirkusz, állatkert, játékterem, mozi), este pedig hazajövök a sessionre, ami után, ha nem vagyok túl fáradt, megint igyekszem haladni a dolgaimmal. Ha nincs több kreatív energiám, youtube videókat nézek.

A barátaimmal (egyben lakótársaimmal) is szeretem ugyanezeket csinálni: sorozatot nézni, társasozni, elmenni erre-arra.


Köszönjük az interjút!




Kövesd a PókerAkadémiát az Instagramon is!


Elküldöm ismerősömnek