Ahogy már korábban beszámoltunk róla, visszatér a póker történetének egyik legnagyobb nevezési díjú élőversenye, a Big One. Az $1.000.000-os tornát december 18-20. között rendezik meg a WPT World Championship részeként.
Az utolsó alkalom, amikor megrendezték a szuperversenyt, 2018-ban volt. Az eddigi négy Big One számos feledhetetlen, szép pillanatot hozott a póker világába. Az egyik legemlékezetesebb eset azonban a póker árnyoldalát mutatta be.
Dan "mrgr33n13" Colman, a korszak legnagyobb high stakes HUSNG nyerője, mindössze 23 évesen megszerezte a Big One 2014-es kiadásán minden idők egyik legnagyobb pókernyereményét. Miután a heads-upban legyőzte Daniel Negreanut, $15.306.668-t vehetett át. Hihetetlen összeg. Azonban Colman nem ünnepelt...
Amint véget ért a heads-up, a média munkatársai azonnal megrohamozták. Az ifjú bajnok azonban kijelentette, hogy senkinek sem ad interjút, sőt, a győztes lapokkal és a karkötővel készülő hivatalos győzelmi fotó készítéséhez sem járul hozzá.
Egy ilyen nagy verseny megnyerése után ez legalábbis furcsának tűnt. Sokan felháborodtak a média munkatársai és a pókerközösség tagjai közül.
Sokan szorítottak a játékosért, és kíváncsiak lettek volna, hogyan éli meg a hatalmas siker, emellett többen úgy gondolták, döntésével rosszat tesz a pókernek, hiszen jól eladható figura, és egy ekkora sikerrel a háta mögött, megfelelő marketinggel, képes lehetne új játékosokat csábítani az online asztalokhoz.
"Ő egy igazi klasszis és egy jó srác, nagy tisztelője vagyok a játékának. Másképp pókerezik, mint a legtöbb fiatal, sokkal óvatosabb. Ő egy pókerjátékos, ez a munkája, ezért van itt. Ha nem akar interjút adni, azt tiszteletben kell tartani" - igyekezett enyhíteni a helyzetet Negreanu.
Az esetet követően a Las Vegas Sun éles hangvételű cikket közölt. Többek közt ezt írták: "Colman természetesen nem érdemel akkora figyelmet, mint egy profi sportoló. Senki nem fog fizetni neki, hogy megjelenjen a médiában". Illetve: "Szeretem a játékát, mondta róla Negreanu. Tökéletes a stílusa a versenypókerhez, biztos vagyok benne, hogy egy rakás tornát fog nyerni a jövőben, tette hozzá. Kár, hogy ez már senkit sem fog érdekelni..." - zárult a cikk.
Mivel az interjú megtagadása miatti vihar nem csendesedett, Colman posztot tett közzé a 2+2 fórumon, amelyben megmagyarázta, miért nem akart interjút adni.
"Nem mintha bárkinek is magyarázattal tartoznék, de...
Először is, nem tartozom semmivel a pókernek. Szerencsésnek érzem magam, hogy a játékkal anyagi biztonságot teremthettem magamnak, de már régóta játszom, és látom a negatív oldalát is. Ez nem az a játék, ahol a profik felhőtlen boldogságban fürdőznek, és teljes életet élnek. Ha ezt a munkát választod, ki vagy szolgáltatva a varianciának, ami őrült stresszt tud okozni, és rengeteg egészségtelen szokást eredményezhet. Soha senkinek nem ajánlanám ezt a pályát.
A póker a hobbijátékosoknak sem okoz felhőtlen örömöt, ami indokolttá tenné számukra, hogy a szórakozás kedvéért lelkiismeretfudalás nélkül bukják el a pénzüket. Ne feledjük, hogy a vesztesek több pénzt veszítenek a játékban, mint amennyit a nyertesek nyernek. Ez persze rendben van, hiszen ha valaki olyan hülye, hogy vidáman szórja a pénzét a pókerasztalnál, hát tegye, az ő problémája. Mégsem tudok ezzel azonosulni.
Egy tökéletes világban a piac megfelelően tájékoztatott fogyasztókra épülne, akik ésszerű keretek között szánják a játékra a pénzt. A szomorú valóságban azonban a vállalatok az emberek gyengeségére építenek, és ezt próbálják kihasználni. Nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy szerencsejáték-hirdetések jelenjenek meg a médiában, ahogyan az alkohol- és cigaretta-reklámokkal sem tudok azonosulni.
Zavar, hogy az emberek a jólétet társítják a pókerhez. Pedig a póker egy olyan játék, ami nagyon sok negatívumot hozhat az életedbe anyagi és érzelmi értelemben.
Nem akarok dicsfényben fürdőzni, mert nem gondolom, hogy meg kellene ünnepelni az ilyen egyéni eredményeket. Semmilyen módon nem kívánok ilyesmiben résztvenni, sem a más, sem a saját sikeremnél. Tudod, miért habarodott bele ennyire a társadalmunk az egyéni sikerekbe, a ballerségbe? Mert ez a vállalatok egyértelmű célja. Olyan embereket akarnak kirakatba állítani, akikre a közösség felnézhet, általuk sulykolják a fejekbe a "légy gazdag, ne foglakozz senkivel, csak magaddal" mottót, elidegenítik az embereket, ami persze számukra a legjobb dolog.
Ez az én személyes véleményem. És igen, tudom, ellentmondásos ezt épp az én számból hallani. Ebben a játékban építettem vagyont. Abban a játékban, amelyik igyekszik kihasználni az emberek gyengeségét. És még szeretem is, hisz imádom a stratégiai aspektusát a pókernek. De az árnyékos oldalát is látom.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és persze nyugodtan győzzettek meg arról, hogy tévedek" - írta Colman.
Ha azt írtuk, hogy az interjú megtagadása vihart kavart, akkor a fenti poszt valóságos tornádót indított.
Néhány a 2+2-n megjelentek közül:
commonsense: Őszintén megmondom, nagyon tisztellek. Talán sokan utálni fogják, de rengeteg igazság van abban, amit mondasz Gratulálok a győzelemhez!
PokerGasm: Tisztellek. Továbbra is kövesd a saját értékrendedet. Az is tetszik, hogy nem érdekel, ha negatív véleményeket kapsz, nem akarsz senkinek megfelelni, az igaz utat akarod járni. Tisztában vagy a szerencsejáték árnyoldalával, és nem támogatod, hogy tömegeket csábítsanak a játékba. Szurkolok neked, csak így tovább, és oktasd csak tovább az öreg profikat.
Atlantis1: Magam is mid-high stakes heads-upot játszom, és meg kell hogy mondjam, az én életemet se tette boldoggá, vagy teljessé a póker. Ugyanakkor hozzá kell tennem azt is, hogy valószínűleg más alternatívák sem tettek volna boldogabbá vagy teljesebbé. Jó ideig eltartott, amíg ezt megértettem, mert nagyon fiatalon kezdtem. Szerencsére inkább előbb értettem ezt meg, mint utóbb.
Úgy tűnik, ebben a topikban sokan nem értik meg a póker, illetve általánosságban a "szerencsejáték" sötét oldalát, különösen a ma piaci tényezőinek fényében.
Először is: elméletben a póker valóban tudásjáték, de a legtöbb játékos mégis ész nélküli szerencsejátékként játssza. Száz százalék, hogy veszíteni fognak hosszútávon, sőt mi több, nagyobb sebességgel, mint a klasszikus szerencsejátékokban.
Másodsorban: a póker sok tekintetben rosszabb, mint a legtöbb klasszikus szerencsejáték, például a rulett. A probléma az, hogy rengeteg vesztő játékos is úgy gondolja, hogy ez tudásjáték, és azt hiszi, benne megvan a tudás, ezért amikor bukik, a varianciára vagy a balszerencsére fogja. Más szerencsejátékban ez nem fordul elő. Személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy ez a fajta gondolkodás elhomályosítja az agyat, és nem tudsz továbblépni. A legtöbb játékos nem fogadja el, hogy rosszul pókerezik, inkább a szerencsére fogja az egészet.
Harmadsorban: sokszor csak nagyon nehezen felismerhető, ha egy játékos vesztő. Az MTT-k esetében például könnyen kialakulhat téves kép a saját tudásunkról. Ugyancsak elmondhatom, hogy több ellenfelem számláját nulláztam, mint azt hirtelen meg tudnám számolni. Az egyik alkalommal chaten beszélgettem a játékossal, aki egy hónapja fizetett be, és $2.000-ig felvitte a $700-os befizetését. Ellenem aztán mindent elbukott, és természetesen meg volt róla győződve, hogy csak pechje volt, hiszen egész hónapban nyert. Megkért, hogy várjak, amíg beutalja a megtakarításának egy részét a pókerszámlára, hogy folytatni tudja a játékot. Ez sokkolt engem. Természetesen tisztában voltam vele, hogy az emberek többsége pénzt veszít a játékban, de ez a szituáció valahogy más megvilágításba helyezte az egészet. Úgy gondolom, fontos tudatosítanunk magunkban, hogy miközben nyerünk, valaki a képernyő túloldalán elveszíti a pénzét.
Mrgreen győzelme azt a látszatot keltheti, hogy könnyedén hihetetlen összegeket lehet nyerni a pókerben. A nem pókeres barátaim állandóan erről beszélnek, hogy ők is pókerezni akarnak, ők is annyit akarnak nyerni, mint én, és azt kérdezik, hogyan csinálják. Képzeljétek el, hány nehéz sorsú ember rohan pókerezni, ha meghallja, hogy valaki öt éve még mosogatott, most meg $XX milliót nyert. Persze néhányukból jó játékos lesz, de a többség nem fogja fejleszteni a játékát, könnyű pénzt akar, és végül csak a pénzétől, idejétől és boldogságától búcsúzik el.
Elismerem, hogy ez az ő hibájuk is, de sokan közülük nem realizálják, hogy mi történik, csak amikor már túl késő.
Dantes: Rengeteg pókeres elmondja az interúkban, hogy nem tanácsolja, hogy valaki erre a játékra tegye fel az életét. Senki nem tiltja meg, hogy őszinte legyél egy interjúban, hogy elmondd, a pókert csak szórakozásnak tekintsétek, számítsatok arra, hogy veszíteni fogtok, ne öljetek bele túl sok pénzt, hasonlók. Mennyivel hatásosabb lett volna, ha kiáll a 15 millió dolláros győzelem után, és elmondja, azt kívánja, bárcsak sose talált volna rá a pókerre. Nem mondom, hogy ezt kellett volna tennie, csak azt akarom mondani, senki sem kényszeríti, hogy pozitív színben tüntesse fel a játékot.
Frenbar: A Colman által említett érvek nem a pókerre vonatkoznak, hanem a kapitalizmusra, tehát ez ellen kellene felszólalnia. Amit mondasz, ugyanúgy átültethető a tőzsdére, a bankhitelekre, vagy ezer további dologra. Sőt sokkal inkább igazak lennének, mint a póker vonatkozásában. Tetszik vagy nem tetszik, társadalmunk arra épül, hogy az okosabb és erősebb kihasználja a butábbat és gyengébbet. Engem nem zavar, hogy elmondtad mindezt, az viszont igen, hogy azt a látszatot kelted, mintha ez valami speciálisan a pókerre vonatkozó dolog lenne.
Goodie: Elolvastam, milyen negatív képet fest Dan a pókerről, és elmondom, mi a legnagyobb bajom ezzel. Amit ír, csak minimálisan vonatkozik a pókerre. Igen, van sötét oldala a pókernek. De ez nem a játék része, hanem a játékban lévő emberek sajátja. Elismerem, a póker természetéből adódóan magához vonz néhány különös figurát, de a póker sokkal többről szól és sokkal nagyobb ennél.
Ez a játék segít kapcsolatot teremteni, fejleszti az analitikus, többszintű gondolkodást, millióknak és millióknak nyújt szórakozást, kikapcsolódási lehetőséget. Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, megvan a saját nézőpontja. Az édesapám ötven éven át kártyázott, és imádta. Ő tanította meg nekem és a bátyámnak, és ma mindketten megélhetési pókeresek vagyunk. A póker közelebb hozott minket, rengeteg életreszóló élményt átéltünk édesapámmal és a testvéremmel a pókernek köszönhetően. Közelebb hozta a családot, megerősítette a kapcsolatunkat.
Megértem, hogy Dan más tapasztalatokat szerzett, másképp látja a dolgokat. De nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy figyelmen kívül hagyja a pozitív dolgokat, amiket szerintem nem csak én, hanem rengetegen átéltünk a játék miatt.
Az én véleményem, hogy a póker egy fantasztikus játék, úgy támaszt kihívást az ember elé, hogy közben izgalmat, szórakozást, társasági élményeket és szellemi fejlődést ad. Van egy sötét oldala? Persze. Mint ahogy mindennek az élet minden területén. Sajnos sok sérült ember él a világban. Ők a pókerben is megtalálhatóak, de ugyanúgy máshol is. Emiatt a játék egy gonosz ellenség volna? Nem hiszem. De ez az én nézőpontom, ami a saját tapasztalataimon alapul. Mint ahogyan Dan véleménye meg az övén.
A bejegyzés után sok kritika érte Colmant amiatt, hogy fenti véleménye ellenére a közösségi oldalakon nem éppen a póker árnyoldalait mutatta be, rendszeresen posztolt luxus életmódjáról, amivel vágyat ébreszthetett másokban a pókerezéshez. Illetve amiatt is, hogy véleménye ellenére nem hagyta abba a pókert, dollármilliókat keresett a játékkal a bejegyzést követő években is.
Mi a véleményetek?
Az utolsó alkalom, amikor megrendezték a szuperversenyt, 2018-ban volt. Az eddigi négy Big One számos feledhetetlen, szép pillanatot hozott a póker világába. Az egyik legemlékezetesebb eset azonban a póker árnyoldalát mutatta be.
Dan "mrgr33n13" Colman, a korszak legnagyobb high stakes HUSNG nyerője, mindössze 23 évesen megszerezte a Big One 2014-es kiadásán minden idők egyik legnagyobb pókernyereményét. Miután a heads-upban legyőzte Daniel Negreanut, $15.306.668-t vehetett át. Hihetetlen összeg. Azonban Colman nem ünnepelt...
Amint véget ért a heads-up, a média munkatársai azonnal megrohamozták. Az ifjú bajnok azonban kijelentette, hogy senkinek sem ad interjút, sőt, a győztes lapokkal és a karkötővel készülő hivatalos győzelmi fotó készítéséhez sem járul hozzá.
Egy ilyen nagy verseny megnyerése után ez legalábbis furcsának tűnt. Sokan felháborodtak a média munkatársai és a pókerközösség tagjai közül.
Sokan szorítottak a játékosért, és kíváncsiak lettek volna, hogyan éli meg a hatalmas siker, emellett többen úgy gondolták, döntésével rosszat tesz a pókernek, hiszen jól eladható figura, és egy ekkora sikerrel a háta mögött, megfelelő marketinggel, képes lehetne új játékosokat csábítani az online asztalokhoz.
"Ő egy igazi klasszis és egy jó srác, nagy tisztelője vagyok a játékának. Másképp pókerezik, mint a legtöbb fiatal, sokkal óvatosabb. Ő egy pókerjátékos, ez a munkája, ezért van itt. Ha nem akar interjút adni, azt tiszteletben kell tartani" - igyekezett enyhíteni a helyzetet Negreanu.
Néhány képhez azért kelletlenül odaállt,
majd - ahogyan a Las Vegas Sun írta - gyorsabban távozott, mint egy bankrabló
majd - ahogyan a Las Vegas Sun írta - gyorsabban távozott, mint egy bankrabló
Az esetet követően a Las Vegas Sun éles hangvételű cikket közölt. Többek közt ezt írták: "Colman természetesen nem érdemel akkora figyelmet, mint egy profi sportoló. Senki nem fog fizetni neki, hogy megjelenjen a médiában". Illetve: "Szeretem a játékát, mondta róla Negreanu. Tökéletes a stílusa a versenypókerhez, biztos vagyok benne, hogy egy rakás tornát fog nyerni a jövőben, tette hozzá. Kár, hogy ez már senkit sem fog érdekelni..." - zárult a cikk.
Mivel az interjú megtagadása miatti vihar nem csendesedett, Colman posztot tett közzé a 2+2 fórumon, amelyben megmagyarázta, miért nem akart interjút adni.
"Nem mintha bárkinek is magyarázattal tartoznék, de...
Először is, nem tartozom semmivel a pókernek. Szerencsésnek érzem magam, hogy a játékkal anyagi biztonságot teremthettem magamnak, de már régóta játszom, és látom a negatív oldalát is. Ez nem az a játék, ahol a profik felhőtlen boldogságban fürdőznek, és teljes életet élnek. Ha ezt a munkát választod, ki vagy szolgáltatva a varianciának, ami őrült stresszt tud okozni, és rengeteg egészségtelen szokást eredményezhet. Soha senkinek nem ajánlanám ezt a pályát.
A póker a hobbijátékosoknak sem okoz felhőtlen örömöt, ami indokolttá tenné számukra, hogy a szórakozás kedvéért lelkiismeretfudalás nélkül bukják el a pénzüket. Ne feledjük, hogy a vesztesek több pénzt veszítenek a játékban, mint amennyit a nyertesek nyernek. Ez persze rendben van, hiszen ha valaki olyan hülye, hogy vidáman szórja a pénzét a pókerasztalnál, hát tegye, az ő problémája. Mégsem tudok ezzel azonosulni.
Egy tökéletes világban a piac megfelelően tájékoztatott fogyasztókra épülne, akik ésszerű keretek között szánják a játékra a pénzt. A szomorú valóságban azonban a vállalatok az emberek gyengeségére építenek, és ezt próbálják kihasználni. Nem tudok hozzájárulni ahhoz, hogy szerencsejáték-hirdetések jelenjenek meg a médiában, ahogyan az alkohol- és cigaretta-reklámokkal sem tudok azonosulni.
Zavar, hogy az emberek a jólétet társítják a pókerhez. Pedig a póker egy olyan játék, ami nagyon sok negatívumot hozhat az életedbe anyagi és érzelmi értelemben.
Nem akarok dicsfényben fürdőzni, mert nem gondolom, hogy meg kellene ünnepelni az ilyen egyéni eredményeket. Semmilyen módon nem kívánok ilyesmiben résztvenni, sem a más, sem a saját sikeremnél. Tudod, miért habarodott bele ennyire a társadalmunk az egyéni sikerekbe, a ballerségbe? Mert ez a vállalatok egyértelmű célja. Olyan embereket akarnak kirakatba állítani, akikre a közösség felnézhet, általuk sulykolják a fejekbe a "légy gazdag, ne foglakozz senkivel, csak magaddal" mottót, elidegenítik az embereket, ami persze számukra a legjobb dolog.
Ez az én személyes véleményem. És igen, tudom, ellentmondásos ezt épp az én számból hallani. Ebben a játékban építettem vagyont. Abban a játékban, amelyik igyekszik kihasználni az emberek gyengeségét. És még szeretem is, hisz imádom a stratégiai aspektusát a pókernek. De az árnyékos oldalát is látom.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és persze nyugodtan győzzettek meg arról, hogy tévedek" - írta Colman.
Ha azt írtuk, hogy az interjú megtagadása vihart kavart, akkor a fenti poszt valóságos tornádót indított.
Néhány a 2+2-n megjelentek közül:
commonsense: Őszintén megmondom, nagyon tisztellek. Talán sokan utálni fogják, de rengeteg igazság van abban, amit mondasz Gratulálok a győzelemhez!
PokerGasm: Tisztellek. Továbbra is kövesd a saját értékrendedet. Az is tetszik, hogy nem érdekel, ha negatív véleményeket kapsz, nem akarsz senkinek megfelelni, az igaz utat akarod járni. Tisztában vagy a szerencsejáték árnyoldalával, és nem támogatod, hogy tömegeket csábítsanak a játékba. Szurkolok neked, csak így tovább, és oktasd csak tovább az öreg profikat.
Atlantis1: Magam is mid-high stakes heads-upot játszom, és meg kell hogy mondjam, az én életemet se tette boldoggá, vagy teljessé a póker. Ugyanakkor hozzá kell tennem azt is, hogy valószínűleg más alternatívák sem tettek volna boldogabbá vagy teljesebbé. Jó ideig eltartott, amíg ezt megértettem, mert nagyon fiatalon kezdtem. Szerencsére inkább előbb értettem ezt meg, mint utóbb.
Úgy tűnik, ebben a topikban sokan nem értik meg a póker, illetve általánosságban a "szerencsejáték" sötét oldalát, különösen a ma piaci tényezőinek fényében.
Először is: elméletben a póker valóban tudásjáték, de a legtöbb játékos mégis ész nélküli szerencsejátékként játssza. Száz százalék, hogy veszíteni fognak hosszútávon, sőt mi több, nagyobb sebességgel, mint a klasszikus szerencsejátékokban.
Másodsorban: a póker sok tekintetben rosszabb, mint a legtöbb klasszikus szerencsejáték, például a rulett. A probléma az, hogy rengeteg vesztő játékos is úgy gondolja, hogy ez tudásjáték, és azt hiszi, benne megvan a tudás, ezért amikor bukik, a varianciára vagy a balszerencsére fogja. Más szerencsejátékban ez nem fordul elő. Személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy ez a fajta gondolkodás elhomályosítja az agyat, és nem tudsz továbblépni. A legtöbb játékos nem fogadja el, hogy rosszul pókerezik, inkább a szerencsére fogja az egészet.
Harmadsorban: sokszor csak nagyon nehezen felismerhető, ha egy játékos vesztő. Az MTT-k esetében például könnyen kialakulhat téves kép a saját tudásunkról. Ugyancsak elmondhatom, hogy több ellenfelem számláját nulláztam, mint azt hirtelen meg tudnám számolni. Az egyik alkalommal chaten beszélgettem a játékossal, aki egy hónapja fizetett be, és $2.000-ig felvitte a $700-os befizetését. Ellenem aztán mindent elbukott, és természetesen meg volt róla győződve, hogy csak pechje volt, hiszen egész hónapban nyert. Megkért, hogy várjak, amíg beutalja a megtakarításának egy részét a pókerszámlára, hogy folytatni tudja a játékot. Ez sokkolt engem. Természetesen tisztában voltam vele, hogy az emberek többsége pénzt veszít a játékban, de ez a szituáció valahogy más megvilágításba helyezte az egészet. Úgy gondolom, fontos tudatosítanunk magunkban, hogy miközben nyerünk, valaki a képernyő túloldalán elveszíti a pénzét.
Mrgreen győzelme azt a látszatot keltheti, hogy könnyedén hihetetlen összegeket lehet nyerni a pókerben. A nem pókeres barátaim állandóan erről beszélnek, hogy ők is pókerezni akarnak, ők is annyit akarnak nyerni, mint én, és azt kérdezik, hogyan csinálják. Képzeljétek el, hány nehéz sorsú ember rohan pókerezni, ha meghallja, hogy valaki öt éve még mosogatott, most meg $XX milliót nyert. Persze néhányukból jó játékos lesz, de a többség nem fogja fejleszteni a játékát, könnyű pénzt akar, és végül csak a pénzétől, idejétől és boldogságától búcsúzik el.
Elismerem, hogy ez az ő hibájuk is, de sokan közülük nem realizálják, hogy mi történik, csak amikor már túl késő.
Dantes: Rengeteg pókeres elmondja az interúkban, hogy nem tanácsolja, hogy valaki erre a játékra tegye fel az életét. Senki nem tiltja meg, hogy őszinte legyél egy interjúban, hogy elmondd, a pókert csak szórakozásnak tekintsétek, számítsatok arra, hogy veszíteni fogtok, ne öljetek bele túl sok pénzt, hasonlók. Mennyivel hatásosabb lett volna, ha kiáll a 15 millió dolláros győzelem után, és elmondja, azt kívánja, bárcsak sose talált volna rá a pókerre. Nem mondom, hogy ezt kellett volna tennie, csak azt akarom mondani, senki sem kényszeríti, hogy pozitív színben tüntesse fel a játékot.
Frenbar: A Colman által említett érvek nem a pókerre vonatkoznak, hanem a kapitalizmusra, tehát ez ellen kellene felszólalnia. Amit mondasz, ugyanúgy átültethető a tőzsdére, a bankhitelekre, vagy ezer további dologra. Sőt sokkal inkább igazak lennének, mint a póker vonatkozásában. Tetszik vagy nem tetszik, társadalmunk arra épül, hogy az okosabb és erősebb kihasználja a butábbat és gyengébbet. Engem nem zavar, hogy elmondtad mindezt, az viszont igen, hogy azt a látszatot kelted, mintha ez valami speciálisan a pókerre vonatkozó dolog lenne.
Goodie: Elolvastam, milyen negatív képet fest Dan a pókerről, és elmondom, mi a legnagyobb bajom ezzel. Amit ír, csak minimálisan vonatkozik a pókerre. Igen, van sötét oldala a pókernek. De ez nem a játék része, hanem a játékban lévő emberek sajátja. Elismerem, a póker természetéből adódóan magához vonz néhány különös figurát, de a póker sokkal többről szól és sokkal nagyobb ennél.
Ez a játék segít kapcsolatot teremteni, fejleszti az analitikus, többszintű gondolkodást, millióknak és millióknak nyújt szórakozást, kikapcsolódási lehetőséget. Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai, megvan a saját nézőpontja. Az édesapám ötven éven át kártyázott, és imádta. Ő tanította meg nekem és a bátyámnak, és ma mindketten megélhetési pókeresek vagyunk. A póker közelebb hozott minket, rengeteg életreszóló élményt átéltünk édesapámmal és a testvéremmel a pókernek köszönhetően. Közelebb hozta a családot, megerősítette a kapcsolatunkat.
Megértem, hogy Dan más tapasztalatokat szerzett, másképp látja a dolgokat. De nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy figyelmen kívül hagyja a pozitív dolgokat, amiket szerintem nem csak én, hanem rengetegen átéltünk a játék miatt.
Az én véleményem, hogy a póker egy fantasztikus játék, úgy támaszt kihívást az ember elé, hogy közben izgalmat, szórakozást, társasági élményeket és szellemi fejlődést ad. Van egy sötét oldala? Persze. Mint ahogy mindennek az élet minden területén. Sajnos sok sérült ember él a világban. Ők a pókerben is megtalálhatóak, de ugyanúgy máshol is. Emiatt a játék egy gonosz ellenség volna? Nem hiszem. De ez az én nézőpontom, ami a saját tapasztalataimon alapul. Mint ahogyan Dan véleménye meg az övén.
A bejegyzés után sok kritika érte Colmant amiatt, hogy fenti véleménye ellenére a közösségi oldalakon nem éppen a póker árnyoldalait mutatta be, rendszeresen posztolt luxus életmódjáról, amivel vágyat ébreszthetett másokban a pókerezéshez. Illetve amiatt is, hogy véleménye ellenére nem hagyta abba a pókert, dollármilliókat keresett a játékkal a bejegyzést követő években is.
Mi a véleményetek?
