A Póker Akadémia hasábjain gyakran foglalkozunk Patrick "pads1161" Leonard-dal, a Budapesten élő brit regulárral. Leonard az év elején #bracelethunting címmel topikot indított a 2+2 fórumon, élő és online versenyeiről egyaránt gyakran ír. Legutóbbi írásai kitűnően megmutatják, milyen emocionális hullámvasút egy élő MTT reg élete.
Pads többször is leírta a topikban, a versenyekről való kiesés után egyből hazamegy és írni kezd a fórumba, hogy frissek legyenek az emlékei és érzései, állítása szerint a WSOP után pontosan tudni akarja, hogy egy-egy verseny után milyen lelki állapotban volt.
Az első poszt a $10,000 No Limit 6-max versenyről való kiesés után íródott, ennek magyar kivonatát az alábbiakban olvashatjátok.
"A mai napot iszonyatosan nehéz volt feldolgozni. Nem fogok handekről mesélni vagy bármi konkrétumot írni, de gyakorlatilag hibátlanul játszottam az év egyik legkeményebb versenyén, a $10k No Limit 6-maxon.
Nem vagyok arrogáns, csak tényszerű, ki****ott jól játszottam, de elbuktam a stackemet KK vs. AK leosztásban, a maradékot pedig AA vs. 77 preflop all-inben.
Nem érdekel ha ez a bukás elismerése. B***** meg, elbuktam. Nem bírom tovább, tudom hogy kis minta, de minden 5k-25k beülőjű versenyen szétszedtek, miközben olyan jól játszottam amennyire csak tudtam. Jelenleg sokkal jobb vagyok mint 6 hónapja és rengeteg fejlődtem az elmúlt 12 hónapban, de nekem ez túl sok és az elég az elég.
Akárhányszor kiesek egy versenyről, hazamegyek, órákat töltök a tanulással, ICM szituációkat vizsgálok, hand historykat nézek, próbálok a lehető legprofibb lenni. Korán kelek, meditálok, pihenek, masszázsra megyek, konditerembe járok, minden dolog amit meg kéne tennem, de semmi ki***** eredménye. Nagyon nehéz ezt elviselni és ez most sokkal több mint harag, egyszerűen úgy érzem, hogy már nem érdekel.
Utálok panaszkodni, de egyszerűen ezt érzem, az egész út során olyan jól játszottam ahogy csak tudok, lehet hogy nem vagyok olyan jó mint mások, de magamból a maximumot hoztam ki. Az az igazság, hogy vagy túlságosan magabiztos vagyok, vagy tévképzeteim vannak és sokkal nagyobb jogosultságot érzek mint amennyit kéne.
Nem hiszem, hogy tovább bírom ezt és őszintén szólva csak el akarok tűnni innen.
Az elmúlt pár évben mindenemet a pókernek adtam, sok mindent feláldoztam és erre tettem fel mindent. Most nem érzem magam motiváltnak, nem érzem magam elszántnak, úgy érzem, hogy minden igazságtalan és hogy ellenem van a világ.
Nagyon boldogtalan vagyok, ha nem vagyok sikeres a pókerben, mindent megteszek ami a sikerhez kell, de amikor rajtad kívül álló okok miatt buksz, az nagyon, nagyon fájdalmas.
Most elmegyek aludni azzal a céllal, hogy reggel elmegyek a reptérre és az első szimpatikus járatra felülök aztán meglátjuk hogy alakul.
Bocs, ha ez rinyálásnak tűnik vagy ilyesmi, de most ezt érzem."
Pads sok kritikát kapott a posztot követően, többek szerint nem kéne élő versenyeket játszania, ha ilyen nehezen viseli a kiesést.
Pads így válaszolt:
"Ezeket a dolgokat nem azért írom, mert úgy gondolom, hogy én vagyok a legjobb. Azért írom, mert nem tudok megbirkózni a varianciával. 3-4 hónappal ezelőtt felfogadtam Elliot Roe-t (egy mentál coach - a szerk.) és megmondtam neki, a következő három hónapon áll vagy bukik minden.
Mindent beleadtam. Hatalmas Monaco, hatalmas SCOOP, hatalmas Vegas. Elbuktam. Nagyon jól futottam a százalék cserélésekben, de mentálisan teljesen leszívott és már nincs sok energiám. Falba ütköztem és már nem bírom a fájdalmat. Komolyan imádom ezt a játékot, annyit segített abban, hogy élvezzem az életet és remélhetőleg ez folytatódni is fog, de az elmúlt 3-4 hónap szépen lassan lebontott.
Lelépek innen, és két versenyre fogok visszajönni, a One Dropra és a Main Eventre. Semmi elvárásom nincsen. Az egyetlen célom az lesz, hogy a lehető legtökéletesebben játsszak. Ha megbukok, megbukok. Számomra vége a nyárnak. Ez kudarc, de reális kudarc. Egyáltalán nem buktam sok pénzt, minden rendben van, csak fáj egy kicsit.
Mégegyszer bocsi a rinyálásért. Nekem ez a naplóm, nem blognak vagy nyilvános helynek veszem. Ez egy nagyon személyes napló ahol leírom hogy mit érzek. Talán sokaknak nagyképűségnek tűnhet, elismerem hogy bűnös vagyok a "jogosultság" érzésével.
Ki tudja, talán felébredek és beülök a $3ks eventre.
24 óra múlva ismét írok, vagy egy ismeretlen helyről, vagy arról, hogy éppen overbetelek a $3ks versenyen."
Pads aludni tért, másnap pedig újabb bejegyzésssel jelentkezett.
"Hosszan és keményen gondolkodtam a dolgokon. Nagyon rosszul viselem, amikor nagy várakozással kezdek bele valamibe és kudarcot vallok rajtam kívül álló okok miatt. Ez az egész "karkötő vadászat" irreális cékitűzés és én olyan ember vagyok akinek lételeme a siker. Amikor megbukom és nem tudok semmit tenni, hogy visszaforgassam az idő kerekét, nagyon szomorú és depressziós leszek. Ilyenkor előjön a már említett jogosultság érzése.
A SCOOP-on én akartam lenni a sorozat játékosa, napi 6 órát készültem a versenyre két héten keresztül a SCOOP előtt és emocionálisan "all-in" mentem a sorozatra. Nem futottam túl jól és nagyon rosszul sikerült a sorozat, ezt nagyon nehezen kezelem mentálisan.
Tudom hogy arrogánsan fog hangzani, de úgy gondolom hogy a tegnapi versenyen és az összes versenyen amin idén nyáron résztvettem a top 10 játékos között voltam a mezőnyben. Talán ez csak téveszme, de ezt érzem. Az alábbi versenyeket játszottam:
EPT Barcelona (2x), EPT Prága (2x), EPT Málta, EPT Monaco, EPT London, WSOP Main Event, WSOP $5,000 event (3x), WSOP 10k, Bécs 10k, Monaco $25k (2x), Málta 25k, London 10k, Málta 10k (2x).
Ezekről és talán még néhány versenyről ITM nélkül távoztam. A fájdalom még mindig annyira élénk, hogy bármelyik kieső handemet fel tudnám idézni. Általában nagyon jól játszom, aztán valami balszerencsés all-in elbukásával kiesek.
Ez első reakció nyilván az lesz, hogy mi a f***ról beszélek, ez csak 20-25 verseny. De szeretném ha az emberek elismernének mint az egyik legjobb.
Nem akarom úgy beállítani magam, mintha hibátlan lennék, nyilván nem vagyok az. Meg akarom érdemelni, hogy én legyek a legjobb, nem akarok úgy versenyt nyerni hogy előző este piálni mentem és három hete nem néztem hand historykat. Tudom hogy ez egy kemény játék, tudom hogy azt kapod vissza amit beleteszel és fel vagyok készülve, hogy keményen grindoljak és sikeres legyek. A múlt héten nagyon kritikus voltam magammal a blogban, mert sikeres akarok lenni és nem akarom hogy meglegyen a jogosultság érzése.
Most délután négy óra van és nem tudom mit csináljak. Sok minden azt súgja, hogy menjek San Diego-ba, és sok minden azt mondja, hogy túlteszem magam a dolgokon és megnyerek minden flipet a $3ks versenyen."
Pads a poszt utáni napokban válaszolt a fórumozok kérdéseire és észrevételeire, azt mondta, észrevétele szerint csak a nagyobb ($10,000+ beülő) versenyek után depressziós. Többek között a One Drop versenyről is írt.
"A Málta 25k High Rolleren nagy potot buktam az első nap végén amit nehezen viseltem, ezután szorongás fogott el, hogy mi lesz így a $111,111 One Dropon? Talán ez az egész kiborulás egy áldás volt, úgy érzem most már tökéletesen értem a dolgokat és jobban fel vagyok készülve egy nagy versenyre mint valaha. Ma a $10k 6-max heads-upja alatt voltam kommentátor, és egyáltalán nem gyötörnek a korábbi kétségek.
Késznek érzem magam ehhez a versenyhez és a kihívás és motiváció nagyon izgalmas. Nem vagyok ideges a nyerés vagy bukás miatt, csak megpróbálok a lehető legjobban játszani, és lesz ami lesz."
Pads azóta több versenyen is asztalhoz ült, az $1,500 Extended Play eventen például 22. helyen végzett, $13,953 nyert. Balszerencsés leosztásban távozott, nagy potért bukott király párral dáma pár ellen, dáma érkezett a riveren.
A kiesést követően azt írta a topikban, teljesen rendben van mentálisan, az előző heti események után sokkal jobban érti a varianciát és mentálisan is sokkal könnyebben dolgozza fel a kiesést és próbálja elkerülni, hogy jogosultságot érezzen.
Híreinket a Póker Akadémia hivatalos Facebook-oldalán is megtalálhatod
