Az amerikai Newsweek hetilapot 1933-ban alapították, az egyik legnagyobb, legnevesebb hetilappá nőtte ki magát az évek során. Fénykorát a '90-es években élte, a második legnagyobb amerikai hetilapnak számított. Az online média térhódításával a magazin az internetes megjelenésre helyezte a hangsúlyt, a nyomtatott kiadványt átmenetileg meg is szüntették, idén márciustól indították újra, de már csak csökkentett példányszámban.
A Newsweek online azonban továbbra is hatalmas olvasótáborral rendelkezik, ennek megfelelően írásaik jelentős hatást gyakorolnak a közvéleményre.
A Newsweek internetes magazin augusztus 14-én az online szerencsejátékkal, elsősorban pedig az online pókerrel kapcsolatban jelentetett meg cikket. Az írás nemcsak a pókeresek körében, de gyakorlatilag minden olvasónál kiverte a biztosítékot, sorban jönnek a szerzőt, illetve a Neewsweeket elmarasztaló kommentek. Még Rich Muny is közzé tett egy posztot a Poker Players Alliance képviseletében, sokat elmond, bejegyzése cikkünk megjelenéséig 262 lájkot kapott.
A "How Washington Opened the Floodgates to Online Poker, Dealing Parents a Bad Hand" című cikk, amelyet Leah McGrath Goodman újságíró követett el, első bekezdéseiben az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumát (DOJ), valamint a hivatal jogtanácsosát, Virginia Seitzet bírálja a "Wire Act" újraértelmezése miatt, amely "szélesre tárta az ajtót az online szerencsejáték előtt..., ezzel kinyitotta Pandóra szelencéjét".
A folytatásban a szerző Goodman főként arra helyezi a hangsúlyt, hogy a döntés gyermekeink ártatlanságát veszélyezteti, ezentúl semmi sem akadályozhatja meg a kiskorúakat, hogy a kizárólag a profitra hajtó online termek megmételyezzék lelküket.
A cikk számos tényt elferdít, illetve úgy egyszerűsít, hogy a szerző igazát támasszák alá, emellett kizárólag olyan politikusoktól idéz, akikről köztudott, hogy az amerikai online póker legalizáció nagy ellenzői. Az egyik ilyen a republikánus Jason Chaffetz, aki már régóta szorgalmazza, hogy szövetségi szinten tiltsák az online szerencsejátékot az USA-ban.
"Attól tartok, ha nem lépünk gyorsan, nem módosítjuk megfelelően törvényeinket, amelyekkel komoly problémák vannak jelenleg, már nem tudunk gátat szabni a folyamatnak, és minden államot megfertőz az online szerencsejáték" - mondta Chaffetz.
A "hallgatassék meg a másik fél is" elve nem kap szerepet, egyetlen legalizációt támogató politikust, vagy iparági szereplőt sem kérdeztek meg. Goodman arról szintén jótékonyan hallgat egyébként hosszadalmas értekezésében, hogy három amerikai államban már legalizálták az online szerencsejátékot. Mindhárom állam rendkívül komolyan veszi a korhatárok betartását, a kiskorúak védelmét, csak szigorú ellenőrzés mellett regisztrálhatnak a játékosok. Egyetlen ilyen jellegű panasz sem érkezett, amióta a termek megkezdték a legális szolgáltatásnyújtást.
Az írás a Full Tilt Poker kifizetési botrányát azonban már nem mulasztja el megemlíteni, ezzel a témával zárul az írás.
"A 2012-es Seitz-döntés miatt a DOJ-nak kellett kifizetnie a becsapott amerikai Full Tilt Poker ügyfeleket, akik annak ellenére játszottak a Full Tilt Pokeren a Fekete Pénteket megelőzően, hogy közben tudniuk kellett, az illegális szerencsejáték az USA törvényeibe ütközik."
A cikk zárásával Goodman azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha tulajdonképpen az amerikai adófizetők kártalanították volna a játékosokat, és nem a PokerStars.
Mint fentebb említettük, a Newsweek a cikk megjelenése óta gyakorlatilag a fórumozók támadása alatt áll. Sokan azzal vádolják a szerzőt, hogy kenőpénzt fogadott el Adelsontól a cikkért, mások méltatlannak találják a Newsweek hírnevéhez, hogy egy ilyen elfogult, tényeket elferdítő, pontatlan, az újságírás szabályait félresöprő cikket engedett megjelenni. Többen kijelentik, a továbbiakban nem hajlandók a Newsweek más írásait sem olvasni.
Néhány a kommentek közül:
Rich Muny (PPA): Wow... ilyen egyoldalú írást rég olvastam. Nem kérdeztetek meg egyetlen pókerest sem, semmilyen adatot, információt nem közöltetek a New Jersey, Nevada és Delaware szabályozott piacainak termeiről, nem is beszélve az európai piac több mint egy évtizede működő termeiről. Csak gondosan szemezgettetek, kiválasztottátok a nektek megfelelő véleményeket, és személyeskedő támadást intéztetek a DOJ jogásza ellen, aki nem tett mást, mint annak megfelelően értelmezett egy jogi szöveget, ahogy az meg van írva, nem pedig saját ízlése szerint kicsavarva, mint ahogy azt többen próbálták itt a cikkben.
Azt sem tudom, hol kezdjem. Először is, a weboldalak megfelelően blokkolják az államon kívüli illetve korhatár alatti játékosokat. Senki nem állítja hogy nem teszik. Ha nem járnának sikerrel ebben, a szerző példákat hozott volna fel olyan esetekről, amikor államon kívüli játékosok a utahi sivatagból szereznek hozzáférést, ahelyett hogy egy a szerencsejátékot tiltó politikus anekdotáját mondaná el.
A szerzőnek ezen kívül bizonyítéka lenne korhatáron aluli játékosokról, nem pedig egy 12 évesről közölne képet, ahogy éppen kártyát tart, és egy cikket, ami 18-25 év közötti "gyerekekről" beszél - akik nem is passzolnak a kontextusba (hiszen 21 év a korhatár).
A problémás játékosokkal kapcsolatban, ez egy komoly gond annak a viszonylag kevés embernek, aki a hatásaitól szenved, ezért is undorító, hogy a póker ellenfelei demagóg módon mindenkitől el akarják tiltani a játékot. A tényállás az, hogy a pókeroldalak sokkal jobb védelmet nyújtanak ezeknek az embereknek, mint például a tradicionális kaszinók. Az online játékosok limitet tehetnek napi, heti, vagy havi veszteségeikre. Akár a játékos kirekesztő listára is felrakhatják magukat, ami az egész államra vonatkozik. És meglévő technológia van a problémás játékosok mintáinak kielemzésére is.
Ezen kívül, a szerző hibásan azt állította, hogy a Fekete Péntek előtt online pókerezni szövetségi bűncselekmény volt a Wire Act korábbi értelmezése szerint. Ez teljesen hibás. A Department of Justice sose állította, hogy a játék törvényellenes lenne, úgyhogy természetesen a játékosok visszakapták a pénzüket a Full Tilt Pokertől.
És, fwiw, a cikk a lóversennyel kapcsolatban is hibás. Amerikai oldalak államokon átívelő lóversenyfogadást már több mint egy évtizede nyújtanak, az Interstate Horse Racing Act of 1978 szabályozás alatt.
Összefoglalva, minden amerikainak joga kéne, hogy legyen online pókert játszani otthonából, és az államoknak meg kéne engedni, hogy ezeket a játékokat engedélyezzék, vagy saját maguknak, vagy szövetségi szinten. A koncepciót szabadságnak hívják.
Donald Spann: Rich kommentje sokkal többet ért számomra, mint az egész cikk.
Michelle Minton: Micsoda képmutató cikk! Erősen szelektált a "kövesd a pénzt" része, egy szó sem esik például Adelson szerepéről (100 millió dollárt ígért a Republikánus Pártnak, hogy segítsék a Wire Act újrafogalmazásáért vívott harcát). Szintén meglepő egy olyan szerzőtől, aki többek közt történészként tünteti fel magát, hogy egyetlen szót sem ejt a Wire Act történelméről. A Bush-kormány (vitathatóan Clinton-kormány) volt az első, amely újraértelmezte a Wire Actot. Előtte senkiben sem merült fel még kormányzati szinten sem, hogy ez vonatkozhat nem sport alapú online szerencsejátékra. Ha még korábbra visszanyúlt volna szerző, könnyen elegendő bizonyítékot talált volna arra vonatkozóan, hogy Robert F Kennedy (a Wire Act megalkotója) a sportra korlátozta, amivel a kongresszus is egyetértett. És szintén rengeteg írást talált volna arról, hogy 1962-ben a kongresszus megpróbálta kiterjeszteni "új technológiákra", de nem jártak sikerrel - épp abból adódóan, mert úgy ítélték meg, a törvény nem alkalmazható olyan határok nélküli technológiákra, mint a távíró, vagy telefon.
Ray Caywood: LOL, mennyit fizetett ezért Adelson?
Jason Raymond: Az első bekezdés után abbahagytam az olvasást, mert már abban annyi nevetséges pontatlanság volt, hogy kevés esélyét láttam, hogy ne így folytatódjon. Az internetes szerencsejáték nem volt illegális 2007-ben, nem volt az 2011-ben és most sem az a jártékosok számára. A lóverseny legális volt (és most is az) számos államban. A fogadáshoz nem kell kimenni a pályára. A póker legális volt (és most is az) sok államban. Az UIGEA csak a bankok számára nem engedélyezi az ilyen jellegű pénzmozgásokat. A játékosok nem sértik meg a törvényt, egy szó sem esik benne a játékosokról.
Tisztelt szerző, ha legközelebb is megtalálja magának a szerencsejátékot (vagy bármi más témában újságírásra szánja el magát), kérem, ellenőrizze az információkat, ne állítson valótlanságokat.
Nath Pizzolatto: Szégyenletes újságírás. Kizárólag az egyik felet hallgatja meg, az online szerencsejáték elleni lobbi jeles képviselőit. Szégyen a szerzőre nézve és szégyen a Newsweek számára, hogy engedélyezte a megjelenést.
Michael Horton: Eddig nem gondoltam, hogy a Newsweek a politikai propaganda szócsőve.
Gregory Proof: Hosszú évek óta a Newsweek olvasója vagyok, előfizetője a magazinnak, és kijelenthetem, soha korábban nem olvastam ennyire elfogult írást itt. Elgondolkodtam az előfizetés lemondásán.
Johnny Blakeman: Számomra egyértelmű, hogy Adelson áll a cikk mögött. Pedig amikor 16 voltam, én is többször besettenkedtem az egyik kaszinójába, és sosem raktak ki. Sőt, alkoholos italokat szolgáltak fel nekem, miközben a blackjack asztalnál játszottam. LOL... Óriási képmutatás!
Hogy Adelsonnak valóban köze van-e a cikk megjelenéséhez, az valószínűleg sosem derül ki, a kommeteket látva azonban egyértelmű, nem a várt hatást váltotta ki az olvasókból.
A Newsweek online azonban továbbra is hatalmas olvasótáborral rendelkezik, ennek megfelelően írásaik jelentős hatást gyakorolnak a közvéleményre.
A Newsweek internetes magazin augusztus 14-én az online szerencsejátékkal, elsősorban pedig az online pókerrel kapcsolatban jelentetett meg cikket. Az írás nemcsak a pókeresek körében, de gyakorlatilag minden olvasónál kiverte a biztosítékot, sorban jönnek a szerzőt, illetve a Neewsweeket elmarasztaló kommentek. Még Rich Muny is közzé tett egy posztot a Poker Players Alliance képviseletében, sokat elmond, bejegyzése cikkünk megjelenéséig 262 lájkot kapott.
A "How Washington Opened the Floodgates to Online Poker, Dealing Parents a Bad Hand" című cikk, amelyet Leah McGrath Goodman újságíró követett el, első bekezdéseiben az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumát (DOJ), valamint a hivatal jogtanácsosát, Virginia Seitzet bírálja a "Wire Act" újraértelmezése miatt, amely "szélesre tárta az ajtót az online szerencsejáték előtt..., ezzel kinyitotta Pandóra szelencéjét".
A folytatásban a szerző Goodman főként arra helyezi a hangsúlyt, hogy a döntés gyermekeink ártatlanságát veszélyezteti, ezentúl semmi sem akadályozhatja meg a kiskorúakat, hogy a kizárólag a profitra hajtó online termek megmételyezzék lelküket.
A cikk számos tényt elferdít, illetve úgy egyszerűsít, hogy a szerző igazát támasszák alá, emellett kizárólag olyan politikusoktól idéz, akikről köztudott, hogy az amerikai online póker legalizáció nagy ellenzői. Az egyik ilyen a republikánus Jason Chaffetz, aki már régóta szorgalmazza, hogy szövetségi szinten tiltsák az online szerencsejátékot az USA-ban.
"Attól tartok, ha nem lépünk gyorsan, nem módosítjuk megfelelően törvényeinket, amelyekkel komoly problémák vannak jelenleg, már nem tudunk gátat szabni a folyamatnak, és minden államot megfertőz az online szerencsejáték" - mondta Chaffetz.
A "hallgatassék meg a másik fél is" elve nem kap szerepet, egyetlen legalizációt támogató politikust, vagy iparági szereplőt sem kérdeztek meg. Goodman arról szintén jótékonyan hallgat egyébként hosszadalmas értekezésében, hogy három amerikai államban már legalizálták az online szerencsejátékot. Mindhárom állam rendkívül komolyan veszi a korhatárok betartását, a kiskorúak védelmét, csak szigorú ellenőrzés mellett regisztrálhatnak a játékosok. Egyetlen ilyen jellegű panasz sem érkezett, amióta a termek megkezdték a legális szolgáltatásnyújtást.
Az írás a Full Tilt Poker kifizetési botrányát azonban már nem mulasztja el megemlíteni, ezzel a témával zárul az írás.
"A 2012-es Seitz-döntés miatt a DOJ-nak kellett kifizetnie a becsapott amerikai Full Tilt Poker ügyfeleket, akik annak ellenére játszottak a Full Tilt Pokeren a Fekete Pénteket megelőzően, hogy közben tudniuk kellett, az illegális szerencsejáték az USA törvényeibe ütközik."
A cikk zárásával Goodman azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha tulajdonképpen az amerikai adófizetők kártalanították volna a játékosokat, és nem a PokerStars.
Mint fentebb említettük, a Newsweek a cikk megjelenése óta gyakorlatilag a fórumozók támadása alatt áll. Sokan azzal vádolják a szerzőt, hogy kenőpénzt fogadott el Adelsontól a cikkért, mások méltatlannak találják a Newsweek hírnevéhez, hogy egy ilyen elfogult, tényeket elferdítő, pontatlan, az újságírás szabályait félresöprő cikket engedett megjelenni. Többen kijelentik, a továbbiakban nem hajlandók a Newsweek más írásait sem olvasni.
Néhány a kommentek közül:
Rich Muny (PPA): Wow... ilyen egyoldalú írást rég olvastam. Nem kérdeztetek meg egyetlen pókerest sem, semmilyen adatot, információt nem közöltetek a New Jersey, Nevada és Delaware szabályozott piacainak termeiről, nem is beszélve az európai piac több mint egy évtizede működő termeiről. Csak gondosan szemezgettetek, kiválasztottátok a nektek megfelelő véleményeket, és személyeskedő támadást intéztetek a DOJ jogásza ellen, aki nem tett mást, mint annak megfelelően értelmezett egy jogi szöveget, ahogy az meg van írva, nem pedig saját ízlése szerint kicsavarva, mint ahogy azt többen próbálták itt a cikkben.
Azt sem tudom, hol kezdjem. Először is, a weboldalak megfelelően blokkolják az államon kívüli illetve korhatár alatti játékosokat. Senki nem állítja hogy nem teszik. Ha nem járnának sikerrel ebben, a szerző példákat hozott volna fel olyan esetekről, amikor államon kívüli játékosok a utahi sivatagból szereznek hozzáférést, ahelyett hogy egy a szerencsejátékot tiltó politikus anekdotáját mondaná el.
A szerzőnek ezen kívül bizonyítéka lenne korhatáron aluli játékosokról, nem pedig egy 12 évesről közölne képet, ahogy éppen kártyát tart, és egy cikket, ami 18-25 év közötti "gyerekekről" beszél - akik nem is passzolnak a kontextusba (hiszen 21 év a korhatár).
A problémás játékosokkal kapcsolatban, ez egy komoly gond annak a viszonylag kevés embernek, aki a hatásaitól szenved, ezért is undorító, hogy a póker ellenfelei demagóg módon mindenkitől el akarják tiltani a játékot. A tényállás az, hogy a pókeroldalak sokkal jobb védelmet nyújtanak ezeknek az embereknek, mint például a tradicionális kaszinók. Az online játékosok limitet tehetnek napi, heti, vagy havi veszteségeikre. Akár a játékos kirekesztő listára is felrakhatják magukat, ami az egész államra vonatkozik. És meglévő technológia van a problémás játékosok mintáinak kielemzésére is.
Ezen kívül, a szerző hibásan azt állította, hogy a Fekete Péntek előtt online pókerezni szövetségi bűncselekmény volt a Wire Act korábbi értelmezése szerint. Ez teljesen hibás. A Department of Justice sose állította, hogy a játék törvényellenes lenne, úgyhogy természetesen a játékosok visszakapták a pénzüket a Full Tilt Pokertől.
És, fwiw, a cikk a lóversennyel kapcsolatban is hibás. Amerikai oldalak államokon átívelő lóversenyfogadást már több mint egy évtizede nyújtanak, az Interstate Horse Racing Act of 1978 szabályozás alatt.
Összefoglalva, minden amerikainak joga kéne, hogy legyen online pókert játszani otthonából, és az államoknak meg kéne engedni, hogy ezeket a játékokat engedélyezzék, vagy saját maguknak, vagy szövetségi szinten. A koncepciót szabadságnak hívják.
Donald Spann: Rich kommentje sokkal többet ért számomra, mint az egész cikk.
Michelle Minton: Micsoda képmutató cikk! Erősen szelektált a "kövesd a pénzt" része, egy szó sem esik például Adelson szerepéről (100 millió dollárt ígért a Republikánus Pártnak, hogy segítsék a Wire Act újrafogalmazásáért vívott harcát). Szintén meglepő egy olyan szerzőtől, aki többek közt történészként tünteti fel magát, hogy egyetlen szót sem ejt a Wire Act történelméről. A Bush-kormány (vitathatóan Clinton-kormány) volt az első, amely újraértelmezte a Wire Actot. Előtte senkiben sem merült fel még kormányzati szinten sem, hogy ez vonatkozhat nem sport alapú online szerencsejátékra. Ha még korábbra visszanyúlt volna szerző, könnyen elegendő bizonyítékot talált volna arra vonatkozóan, hogy Robert F Kennedy (a Wire Act megalkotója) a sportra korlátozta, amivel a kongresszus is egyetértett. És szintén rengeteg írást talált volna arról, hogy 1962-ben a kongresszus megpróbálta kiterjeszteni "új technológiákra", de nem jártak sikerrel - épp abból adódóan, mert úgy ítélték meg, a törvény nem alkalmazható olyan határok nélküli technológiákra, mint a távíró, vagy telefon.
Ray Caywood: LOL, mennyit fizetett ezért Adelson?
Jason Raymond: Az első bekezdés után abbahagytam az olvasást, mert már abban annyi nevetséges pontatlanság volt, hogy kevés esélyét láttam, hogy ne így folytatódjon. Az internetes szerencsejáték nem volt illegális 2007-ben, nem volt az 2011-ben és most sem az a jártékosok számára. A lóverseny legális volt (és most is az) számos államban. A fogadáshoz nem kell kimenni a pályára. A póker legális volt (és most is az) sok államban. Az UIGEA csak a bankok számára nem engedélyezi az ilyen jellegű pénzmozgásokat. A játékosok nem sértik meg a törvényt, egy szó sem esik benne a játékosokról.
Tisztelt szerző, ha legközelebb is megtalálja magának a szerencsejátékot (vagy bármi más témában újságírásra szánja el magát), kérem, ellenőrizze az információkat, ne állítson valótlanságokat.
Nath Pizzolatto: Szégyenletes újságírás. Kizárólag az egyik felet hallgatja meg, az online szerencsejáték elleni lobbi jeles képviselőit. Szégyen a szerzőre nézve és szégyen a Newsweek számára, hogy engedélyezte a megjelenést.
Michael Horton: Eddig nem gondoltam, hogy a Newsweek a politikai propaganda szócsőve.
Gregory Proof: Hosszú évek óta a Newsweek olvasója vagyok, előfizetője a magazinnak, és kijelenthetem, soha korábban nem olvastam ennyire elfogult írást itt. Elgondolkodtam az előfizetés lemondásán.
Johnny Blakeman: Számomra egyértelmű, hogy Adelson áll a cikk mögött. Pedig amikor 16 voltam, én is többször besettenkedtem az egyik kaszinójába, és sosem raktak ki. Sőt, alkoholos italokat szolgáltak fel nekem, miközben a blackjack asztalnál játszottam. LOL... Óriási képmutatás!
Hogy Adelsonnak valóban köze van-e a cikk megjelenéséhez, az valószínűleg sosem derül ki, a kommeteket látva azonban egyértelmű, nem a várt hatást váltotta ki az olvasókból.
