A WSOP Main Event döntő sztárja - Michael Mizrachi interjú

WSOP 2010 | olvasási idő
2010. november 05.
A World Series of Poker (WSOP) Main Event szombati döntőjében Michael Mizrachi a legnagyobb név, ha heads-upba jut, minden idők legtöbbet nyerő élő torna játékosa lesz. Hogy a Grinder becenévre hallgató kártyás lát-e erre reális esélyt, kiderül hivatalos WSOP interjújából, aminek fordítását nálunk is elolvashatjátok.
Jelenleg Phil Ivey vezeti az élő torna játékosok nyereménylistáját, $13.742.275-t kártyázott össze eddigi pókerpályafutása során. Michael "The Grinder" Mizrachi azonban átveheti a vezetést, amennyiben heads-upot játszik a WSOP Main Event szombaton kezdődő döntőjében. Jelenleg a nyereménylista 14. helyét foglalja el $9.613.917-tel, ha megszerzi a világbajnoki karkötőt $17.746.232-re ugrik, második helyezés esetén pedig $14.347.949-re.

Michael Mizrachi
Michael Mizrachi


Bár Mizrachi csak a 7. helyről kezdi a kilencfős döntőt, sokan őt tartják a legnagyobb esélyesnek. De mit gondol az esélyeiről Mizrachi? Az alábbiakban hivatalos WSOP interjúját olvashatjátok.


Amióta novemberben rendezik a WSOP főversenyének döntőjét, a játékosok mindig hatalmas rivaldafénybe kerülnek. Megfigyelhető, hogy a közös élmények hogyan tömörítik egységbe a kilenceket, gyakran szoros barátságok alakulnak ki közöttük. Te azonban kicsit kilógsz a csapatból. Számodra nem idegen az ekkora felhajtás, már jóideje a legsikeresebb élő torna játékosok közé tartozol. Lesz ennek jelentősége a döntőben?


Igen, és meg is próbálok előnyt kovácsolni belőle. A kamerák, a rivaldafény könnyen negatív irányba befolyásolhatják azoknak a játékát, akik nincsennek ehhez hozzászokva. A tapasztalatomból sokat profitálhatok. A többiek szinte mind nagyobb stackkel kezdenek. De rám nem lesznek hatással a külső körülmények, csak leülök a kisebb stackem mögé, és hozom amit tudok. A selejtezők végéhez közeledve is tudtam, ha koncentrált maradok, bejutok a döntőbe. Bár hátrányban vagyok, továbbra is pozitívan látom a helyzetet. Mint a Players Championship eventen. Nem adtam fel egy pillanatra sem, keményen játszottam, igyekeztem minimálisra csökkenteni a hibákat, csak arra törekedtem, hogy az adott szituációban a helyes döntést hozzam meg. És végül győztesen álltam fel az asztaltól.

Milyen hatással vannak rád a közelmúlt döntői? Arra gondolok, hogy a legismertebb pókeresek nem tudtak maradandót alkotni, pedig Phil Ivey, Lee Watkinson, Allen Cunningham és Dan Harrington is harcba szállt a karkötőért.


Nincs rajtam nyomás emiatt. Egyszerűen boldog vagyok, hogy idáig eljutottam. Az én felfogásomban ha a November Nine tagja vagy, már nyertél. Amikor az emlékezetes 10-handed játékot toltuk, olyan volt az egész, mintha egy különleges single table szatelliten lettünk volna, ahol kilenc győztes van és egy vesztes. Mindenki dobált, még én is, pedig volt olyan pillanat, amikor egészen jól álltam, csak éppen kerültek a lapok... Most én vagyok az, aki tavaly Phil Ivey volt. De nem zavar, csak magammal és a játékommal foglalkozom. Leülök, és élvezni fogom a döntőt. Nem pakolok magamra felesleges terheket. Ugyanúgy állok neki, mint minden más döntőnek, mondjuk egy $500 nevezési díjú verseny végjátékának. Gyakran akkor nyersz, amikor a legkevésbé számítasz rá, mást úgysem tehetsz, bízol magadban, és soha nem adod fel.

Felmerült benned, akár álmodozás szintjén, hogy ilyen nagyszerű nyarad lesz? Megnyerted a Players Championshipet, majd a November Nine tagja lettél.

Szerintem kevesen tudják, milyen jó pókeres vagyok valójában. Én tudom és a testvérem Robert is tudja. Nagyon jól ismerjük egymás játékát, maximálisan tisztában vagyunk a másik képességeivel. Hála az égnek nagyszerű családba születtem, nálunk mindenki támogatja a másikat, mindenki segít a másiknak a bajban. Tudtam, hogy ha koncentrált leszek, jól fogok teljesíteni. Ugyanakkor eleinte nem voltam különösebben motivált. Rossz volt a sajtóm, senki sem tartott esélyesnek a Players Championshipen. Ebből sikerült extra motivációt merítenem. Ezután már tudtam, hogy remek WSOP-m lesz.    

Megjártad a mennyet és a poklot a pókerben. Szereted még csinálni?

Ha munkának tekinteném a pókert, nem hiszem, hogy még mindig játszanék. Csak olyan dolgokkkal tudok hosszútávon foglalkozni, amiket szeretek. A póker az én pályám. Egy őrült módja annak, hogy étel kerüljön az asztalra.

Mit szólnál hozzá, ha mondjuk felpattanna egy palack teteje, kiugrana egy dzsin, és felajánlaná neked a második helyet a döntőben? Ez ugyebár 5,5 millió dollárt jelentene, na meg preztízst, tévé szereplést. Elfogadnád, vagy mennél a győzelemért?

Szóval megkapnám az 5,5 milliót? Látom, hazugságra akarsz kényszeríteni, és azt várod, hogy rávágom, persze, mennék a győzelemért. Az igazság az, hogy azonnal rábólintanék az ajánlatra.


Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás