Önértékelés és függőség

2020. február 16., vasárnap 19:00
További gondolatok egy pszichológustól
Két témát igyekszem összefoglalni és érthetően (na meg helyesen) megírni.
Az egyik, ami szerintem tényleg a legtöbb problémánk, nehézségünk hátterében áll, és ez alól az online póker játékosok sem kivételek, az, hogy hogyan gondolkodunk magunkról és a világról.
A másik téma a függőségek idegrendszeri háttere, és persze próbát teszek a két téma közös pontjának megmutatására is.

Életünk első éve viszonylag nagy jelentőséggel bír, többek között az önértékelésünk alapjai is ekkor alakulnak ki. Az önértékelés a kapcsolatokon belül alakul, a kis babák bár nagyon hatékony és okos emberek, de azt tekintve, hogy mit gondoljanak saját magukról és a többi emberről, még viszonylag fehér lapnak számítanak. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy új szülött az anyja vagy apja reakciójából tudja meg, hogy ő milyen pl.: mosolyognak rám, reagálnak rám, figyelnek rám, akkor ezek szerint értékes és fontos vagyok, az emberek pedig megbízhatóak, megéri segítséget kérni, ha bajban vagyok stb. Ez egy nagyon egyszerűnek tűnő dolog, de mégis ez alapján építjük fel legmélyebb szinten, hogy mit gondolunk magunkról. Az első kapcsolatok emléke sémákká szerveződik, amiket egész életünkben használni igyekszünk, vagy megkeressük azt a környezetet, ahol ugyanezt a visszajelzést kapjuk, tehát sémába illő, vagy nyomást gyakorlunk a környezetünkre, hogy bele tudjuk illeszteni őket. Amikor valakinek szerencséje van és az alap sémái adaptívak, úgy érzi, hogy ő egy értékes ember, a többi emberben pedig megéri megbízni, akkor számára ez egy egész jó pályát jelöl ki az életére. Érhető módon olyan társat keres majd, aki felnéz rá szereti, és szintén értékesnek látja. Mivel elég jónak érzi magát adott ember így kiteljesíti képességeit, könnyen választ szakmát, amiben sikeres, könnyen megküzd a nehézségekkel stb. Ugye ha ez mindig így menne nem lenne munkám, de valójában elég sok van. Szóval a másik forgatókönyv, hogy a szülők többé- kevésbé nem tökéletesek, ráadásul történelmileg is megágyazott, hogy itthon a gyerekek érzelmeire figyelő nevelés csak most jön divatba. Szóval sok olyan emberrel találkozom emiatt, akik alap sémáiban az értéktelenség, a szerethetetlenség jelenik meg, valamint az inkompetencia, tehát ők azt építették be nagyon mélyen az agyukba, hogy nem képesek megcsinálni dolgokat, és úgy sem lesznek soha elég jók. Rengetegszer látni olyan embereket, akik elképesztően tehetségesek, és mégis mindig kigáncsolják magukat az életben, náluk látványosak a maladaptív sémák. Nyílván két végpontot írtam le, de a legtöbb embernél egy-két terület érintett, bizonyos szempontból sérült az énképe, és ez egy olyan alapvető rendező elv, ami mindennél erősebb. Tehát ha én az én sémám szerint inkompetens vagyok, akkor mindegy, hogy ki mit mond mire lennék képes, nem fogok belekezdeni semmibe. Sokszor azt látom, hogy ez a lustaság, a bukástól való félelem. A témával kapcsolatban az egy plusz nehezítő dolog, hogy ezek a korai tapasztalatok és érzések nem könnyen elérhetőek, hiszen nem verbálisan kódolódtak, egy felnőttek által használt emlékezeti tárba (hippokampusz), hanem az agy egy másik részében (amygdala) alakultak ki ezek a kapcsolatok. Így érthető, hogy ez nem egészen úgy működik legtöbb esetben, hogy „oh hát emlékszem nem figyeltek a szüleim rám, hát ezért éreztem magam jelentéktelennek eddigi életemben, na jó holnap máshogy csinálom már”, hanem kicsit mélyebben kell azzal foglalkozni, hogy az ember helyre tegye az önértékelését. Ugyanakkor szerintem az is látható, hogy mi is a jelentősége ennek.

A második téma az idegrendszer érése, illetve ebben az esetben inkább a nem megfelelő érése. Az online szerencsejáték függőség kb 5 éve bekerült a pszichés betegségek kézikönyvébe, tehát már mentális betegségként tekintünk rá hivatalosan is, nyílván a póker nem szerencsejáték, persze tudom. Azért mégiscsak sok pókeres esetében tapasztalható némi függési hajlam (nem kell fogadni ugye mindenre is). Szóval talán mégis csak ideillő lehet a téma. A függőségek hátterében komoly agyi folyamatok játszanak szerepet, még a témához köthető agyi régió is jól körvonalazható. Szóval nem érdemes azt mondani, hogy a rossz környezet, meg a gonosz társadalom a felelős az ügyben. Az agy jutalmazó rendszere szintén a korai életszakaszban alakul ki. A jutalmazó rendszer ugye annyit jelent, hogy mikor élek át kellemes érzéseket, mitől termelődnek olyan hormonok, neurotranszmitterek, amitől én jól érzem magam. Egy megfelelő környezetbe helyezett agy jutalmazó rendszere tökéletesre érik, tehát a hétköznapi élmények elég hatást gyakorolnak rá, nem kell feltétlenül extrém ingereket, vagy extrém anyagokat keresni, ahhoz hogy bizonyos kellemes érzéseket átéljen az ember. Nem megfelelő környezetben ugyanaz az agy nem egészen érik meg. Az adott idegpályák nem működnek olyan tökéletesen. Ebben az esetben beszélünk arról, hogy valakinek nagy lesz a függőségi potenciálja, tehát ha kipróbál egy szert nagy eséllyel függő is lesz. A póker és egyéb online játékok persze nem ennyire egyszerűen működnek, viszont a „nyerek, elnyerem a pénzét kockáztatok stb” élmények sokkal intenzívebb hatást gyakorolnak az idegrendszerre, amin keresztül sikerül kicsikarni ezekből az idegpályákból is, hogy működjenek. Nyílván, ha én könnyen hozzájutok ehhez az élményhez mindenféle tevékenység során, akkor például a pókerezési szokásiamat is könnyű megszervezni, kordában tartani, hiszen nem ez az egyetlen „drogom”. Minél inkább megvan valakiben ez a függőségi potenciál, annál nagyobb rá az esély, hogy a pókeres életmód sok veszélyt tartogat számára. Ráadásul érthető módon, ha az agyam számára a póker kvázi drog, amitől függök az azt is jelenti, hogy sokszor fogok rossz döntéseket hozni (tilt kezelés, bank roll managment stb). Az idegrendszerem hiányai meghatározóbbak lesznek, mint a józanul felépített stratégiák. Ezek mellett még a pókerre való beszűkülés szociális kapcsolatokra gyakorolt hatását is említhetjük, vagy úgy általában az életmóddal kapcsolatos nehézségek is könnyebben előjönnek ezekben az esetekben. Az emberi szervezet szabályozása egy egészen lenyűgöző együttműködés.

Az immunrendszer, az idegrendszer, az érzelmeink és még sok más rendszer együtt dolgoznak azon, hogy általában jól tudjon működni egy ember, valamint hogy a különböző eseményekhez alkalmazkodni tudjon. Számomra a korai időszak azért is bír ekkora jelentőséggel, mert szinte mindenhol tapasztalható a hatása, a gén kifejeződésünket is ez határozza meg. Ez a nagyon bonyolult rendszer nehezen újrahangolható - és persze most jön a pszichoterápia reklámozása- ráadásul egy tudattalan emlékezeti tárban van, amit leginkább a mélylélektani terápiákon keresztül tudunk elérni jelen tudásunk szerint. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel rosszul bántak gyerekként, és most irány a pszichológus, de valamit megmutat abból, hogy egyszerű dolgok, mint a lustaság vagy halogatás nem is annyira egyszerűek.

Könnyebben írok ,ha vannak kérdések, vagy témák, amik foglalkoztatnak titeket, különben mindig a saját érdeklődési körömnél fogok kilyukadni Üdv

Hozzászólások

  • hokuszpoker2020. február 16., vasárnap 19:31
    avatar

    Ez a téma engem is nagyon érdekel. Sajnos sokszor olyan kijelentéseket teszel amiket nem támasztasz alá magas impaktfaktorú, nemzetközi hosszú távú kutatásokkal, így ez a bejegyzés konyhapszichológiának tűnik csak (és az előzőek is akár a függőség, a lustaság vagy a gyerekkora visszavezethető agyi sémák). Ez amúgy nem feltétlenül a te hibád, keveset tududnk ezekről a folyamatokról és az agyról magáról. Még a "legmenőbb", "legnagytudásúbb" pszichológusok is a felszínt kapargatják, én azt gondolom, hogy a magyarázat valahol a biológiában keresendő, a neuronokban a hormonokban, gyakorlatilag a biológiai felépítésünkben.
    Ha időd, pénzed engedi, arra sarkallnálak hogy ha érdekel, akkor kezdj el ilyen területen kutatni és publikálni akár M.o.-n, de méginkább külföldön (nem pszichológiában hanem biológiában) mert azt gondolom a jövő (sőt már a jelen: AI/ML) erről szól, bizonyított hogy az agyi tanulásunk sémáink - egyre nagyobb részben - mesterséges neurális hálózatokkal reprodukálhatóak.

  • andada2020. február 16., vasárnap 20:24

    Szia Hokuszpoker,

    Az, hogy egy blogban nem idézek kutatásokat, nem azért van, mert ne lennének metaanalízisek, amik alapján gondolom, azt amit gondolok, hanem mert egy blog. Természetesen szívesen keresek olyan tudományos cikkeket elő, ahol pontosan le van írva,csak azt gondolom, hogy nem ez az a tér, ahol a pontos idegpályák, agyterületek és gének leírása szükséges. A pszichés folyamatok aggyal és neurobiológiával való összekapcsolása egy fejlődő tudományág, amely egészen sokat ért és tud az agy működéséről, nem csak úgy tippelget.

  • pokeryorki2020. február 18., kedd 20:40

    Jó írás, köszi! Kezdem érteni, h egy mentál kócs három hónapos gyorstalpaló pöcstréning után miért olyan okos!

  • crazy33172020. február 20., csütörtök 14:39
    avatar

    ismét nagyon jó poszt, köszi! néhány enter azért még elférne benne :)

  • crazy33172020. február 21., péntek 13:24
    avatar

    ja és a témában az edzett agy című könyvet ajánlom minden érdeklődőnek, illetve ez a videó is érdekes:
    https://www.youtube.com/watch?v=esPRsT-lmw8

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!