Póker és sport

2013. február 08., péntek 19:00
A Music74-el való közös munka egyik eredményeként, házi feladatnak készült ez az írás, eredeti formájában osztom meg veletek. Már van pólóm, pulcsim, az a kabát nem kell meg a könyvek is megvannak, de azért kommenteljetek bátran, hátha lesznek még menőbb cuccok:) (a word miatt néz ki ilyen bénán, de legalább áttekinthető)

   Sokakat foglalkoztatja a kérdés, vajon besorolható e a póker a szellemi sportok közé. Míg egyes országokban már sportnak tekintik, máshol továbbra is a szerencsejáték kategóriába sorolják, tapasztalatom alapján, a legtöbb laikushoz hasonlóan. Sokszor fordul velem elő, hogy ritkán látott ismerősök megkérdezik, hogy dolgozok e valamit, s amikor azt válaszolom, én bizony pókerezek, meghökkent arcokat látok. Abból meg lehet élni – kérdezik – én pedig már nem nagyon szeretem kifejteni a dolgot, mert ritkán sikerül bárkit is meggyőzni.

 Pedig a profi játékosnak a póker épp olyan munka, mint a hivatásos sportolónak a sport, már pedig sikeres sportolóinkra, persze teljes joggal, szinte minden hazánkfia büszke.   Talán a sztereotípiák miatt, talán mert sokan úgy tekintenek a pókerre, mint vadnyugati bűnözök sajátjára, úgy vélem egy pókeres, persze saját körén túl, sosem lesz annyira elismert, mint egy sportoló, pedig amennyire tudom, póker asztal mellett már régen nem lőttek le senkit.

Míg egy sportoló eredményeit elismeri és megérdemeltnek tekinti a legtöbb ember, ha egy pókerjátékos nagy nyereményéről hall, a többség szerencsét vagy akár csalást sejt a dolog mögött, magában pedig azt gondolja, hogy ez az ember sose dolgozik, csak a számítógép vagy a pókerasztal mögött ül.  Pedig a póker és a sport között sok párhuzam vonható, amiket végig gondolva láthatjuk, nincs is akkora különbség.

 Hiszek a tehetségben, tehát abban, hogy egyes embereknek olyan érzéke van bizonyos dolgokhoz, ami másoknak nincs.  Azt gondolom, aki nem csak szeret csinálni valamit, de tehetséges is benne, sokkal többre viheti azoknál, akiknél csak a szeretet van meg, vagy éppen az se.  Viheti, de vajon feltétlenül viszi is? 

  Lisztes Krisztián a Ferencváros egykori játékosa nyilatkozta azt, hogy korosztályában nem hogy nem ő volt a legtehetségesebb játékos, nem is tartozott a legjobbak közé kiskorában. Azt mondta furcsa, hogy egyedül ő lett első osztályú labdarugó abból a csapatból, pedig nála sokkal ügyesebb gyerekekkel focizott együtt.  Mégis ő játszott 10 éven át Németországban, nem azok a srácok. Vajon véletlen mindez?

 Akadnak ismerőseim, szintén focisták, akik 14-16 éves korukban a korosztályos válogatott tagjai voltak, azaz a legjobbak közé tartoztak, mára azonban a magyar másod vagy harmadosztályban játszanak, esetleg már abba is hagyták a futballt.

 Ha megkérdeznék, mire jó a tehetség azt mondanám, hogy egy irányadó, mely megmutatja, miben érheted el a legtöbbet és égig tolja a határokat.  Önmagában azonban csak arra jó, hogy fénylő csillagként tündökölj kicsit, majd lehullj és eltűnj, mintha sose lettél volna. A hozzáállás és a befektetett munka lesz az, ami eldönti majd, meddig is jutsz el.

 Így van ez az életben, így van a sportban és így van a pókerben is.  Az a kosárlabdázó, aki edzés után ott marad kosárra dobni vagy labdát vezetni kicsit, sőt a szezon szünetében is gyakorol napi 1 órát, jóval több időt tölt kosárlabdázással, mint azok a társai, akik nem teszik meg mindezt. Minden nap valamivel többet, de gondoljunk bele, 4-5 év alatt hány órával foglalkozik többet a fejlődéssel, mint a legtöbb játékos.  És ki tudja, talán pont ezen fog múlni..

 Pókerezni is lehet sokféleképpen, de abban megegyezhetünk, a legtöbb jó játékos nem született pókerzseni. A jó hozzáállás, a koncentrált játékkal, tanulással, leosztás elemzéssel töltött órák ugyan úgy megtérülnek, mint a gyakorlással töltött idő a sportokban. Ha meg tudjuk állapítani, hogy hol tartunk, mit érhetünk még el, és mindent meg teszünk azért, hogy el is érjük, nagyon messzire juthatunk a pókerben is. Azt szoktam mondani, lehetek nagyon jó pókeres, de amíg nem vagyok Phil Ivey, még van hova fejlődnöm.  Egyes kutatások szerint, ha tízezer órát foglalkozunk valamivel, profik lehetünk benne.  Ti hány óránál jártok?

 Hallottam már pókeresektől azt, hogy ha a sakk sport, akkor a póker is. Én pont annyira értek a sakkhoz, mint a sejtbiológiához  ,de abból kiindulva amit gondolok és látok, felfedeztem pár hasonlóságot a sakk és a póker között, különös tekintettel a párbajra, azaz a kétszemélyes heads up játékra.  Hasonló jelenség a kettő szerintem. Két ember, akik egymás ellenfelei, ülnek egymással szemben, mindkettejük célja a másik legyőzése. A pókerben rengeteg döntés függ az ellenféltől, különösen igaz ez a heads up játékra, ahol szinte minden döntésünket a velünk szemben álló fél tendenciái határozzák meg.  Folyamatosan figyeljük ellenfelünket, leosztásról leosztásra gyűlnek az információk, melyeket felhasználva megpróbáljuk kitalálni, mi a legjobb megoldás, milyen lépéssel fog reagálni ellenfelünk lépéseinkre és mit kéne nekünk arra lépnünk és miért. A sakkozók szerintem hasonlóan csinálják, megfigyelik, hogyan támad ellenfelük, milyen stratégiákat használ és kitalálják, mi lenne a legjobb ellenszer.  Ha lépnek egy bábuval, előtte elképzelik, mit fog erre lépni az ellenfelük.  Azt mondják, egy jó sakkozó több lépéssel előrébb jár, tudja miért lép valamit és milyen reakciókra számíthat.  Előre tudja azt is, melyikre mit kell majd reagálnia, azaz jó pár lépést megtervez előre. Egy jó póker játékos sem tesz másképp. Amikor licitálunk egy utcán, előre eltervezzük mit fogunk lépni a következőn annak függvényében, hogy mit tesz ellenfelünk vagy milyen közös lap érkezik. Ha magas szintre emeljük a tervezés képességét, ritkán ér megoldhatatlan feladat a pókerben, s úgy tűnik, mindez igaz a sakkra is. Lehet nem is vagyunk olyan messze egymástól?

 A szerencse szerepének megvitatását semmiképpen sem hagyhatom ki, hiszen egyértelmű különbség mutatkozik a sport és a póker között ezen a téren. Míg szinte lehetetlennek tartjuk, hogy egy kezdő boxoló legyőzze Mohamed Alit a ringben, s egy amatőr magyar focicsapat sem fogja legyőzni a Barcelonát egy 90 perces mérkőzésen, egy kezdő pókeres, ha elég szerencsés, legyőzhet akár egy profi játékost is egy pár száz leosztásig tartó párbajban.

 Egy profi tudja, hogy a szerencse szerepe hosszútávon sokkal kisebb, így minél többet játszanak együtt, annál valószínűbb, egy idő után szinte biztos, hogy a kezdő játékos veszíteni fog. Azonban, ha közel azonos képességű pókeresek játszanak együtt, ez a hosszútáv akár nagyon hosszú is lehet. Előfordulhat, hogy egy remek játékos, akár évekig nem nyer annyit, amennyit tudása alapján kellene, a szórás ugyanis elég nagy tud lenni.  A szerencse szerepe tehát vitathatatlan a pókerben.  De mi a helyzet a sportokkal?

 Rövidtávon azt hiszem, a sportban is múlhatnak dolgok a szerencsén. Egy-egy gólt még a gyengébb focicsapat is rúg néha az erősebbnek, sőt ha épp minden összejön, az ellenfél meg mondjuk kapufákat rúg és kihagy minden helyzetet, egy mérkőzés erejéig akár le is győzhetik a jobb képességű játékosokból álló csapatot. Egy-egy bírói tévedésen is nagyon sok múlhat, ott volt pl. a Francia – Írország összecsapás, ahol a franciáknak óriási szerencséjük volt, hogy a játékvezető nem vette észre Henry kezezését. Szintén szerencsés egy csapat, ha az ellenfélből sok alap ember sérült, de szerencsés az a futó is, akinek ellenfele megbetegszik vagy épp elbotlik a legfontosabb pillanatban.  

 Ha más szemszögből vizsgáljuk a kérdést rájövünk, van még miről beszélni.

 Egy budapesti, tehetős családba született srácnak vajon több esélye van sportolni, mint egy szegény család harmadik gyermekének, aki egy kis faluban él? Minden bizonnyal, hiszen míg a pesti srác szinte minden sport közül választhat, lehetősége van a legjobb helyekre menni, míg a vidéki fiú falujában sportegyesület is alig akad, ami pedig van, messze van a legjobb színvonaltól. Ha sikerül is találnia egy helyet, a családja talán meg sem engedheti magának a sporttal járó költségeket, esetleg sportolás helyett dolgoznia kell menni, hogy segíthesse a szüleit.  Ez természetesen nem jelenti, hogy a pesti fiúnak könnyű dolga van, de mindenképpen könnyebb, hogy szerencsétlenebb társának, hiszen neki csak a lehetőséget kell kihasználnia.

 Nagyon fontos az is, milyen edző keze alatt dolgozik egy fiatal sportoló, ez is a szerencsén múlik sok esetben. Az otthonról érkező támogatás szintén jól jöhet, egy egykori sportoló sokkal fontosabbnak tarthatja, hogy segítse gyermekét a sportban, míg egy olyan szülő, aki sosem foglalkozott ilyesmivel.

 A kapcsolatok nagyon sokat számítanak a sportban, az hogy kit ismerünk, ki tud segíteni nekünk egyesületet, vagy edzőt találni, ki ajánl be minket valakinél. Az, hogy épp kivel hoz össze minket a sors, sokszor múlik a szerencsén. Egy pókeres cimborámat, aki nagyon sokat segített, segít nekem azóta is, úgy ismertem meg, hogy egészen véletlenül egy szobába kerültünk egy nyaralás során. Ha valami miatt az egyikünk ezt kihagyja, sőt ha nem foglalják el a szobámat a lányok, talán sosem barátkozunk össze és nem ismerjük fel egymást egy házibulin 1 hónappal később, ahol kiderült, hogy unokatesóm régi barátja az illető. Ha ez nincs, valószínű, hogy sokkal kevesebbet tudnék ma a pókerről.

 Az egészség szintén nagyon sokat számít a sportban. Ne egy tehetséges sportolónak kellett abba hagynia a sportot például szívbetegség miatt, de a gyakori sérülések is nem egy karriert akadályoztak, vagy tettek tönkre.  Az, hogy ki mennyire sérülékeny, mennyire sújtja az ilyesmi, a szerencsén múlik leginkább.  Emlékszem, egy Sebastian Deisler nevű német játékosra, aki már 18 évesen az első osztályban focizott, nagy jövő állt előtte.  Végül a Bayern Munich-ig és 36 válogatott fellépésig vitte, azonban sorozatos sérülések miatt 27 évesen kénytelen volt visszavonulni. Büszke lehet a karrierjére így is, de vajon meddig vihette volna, ha kicsit szerencsésebb? Sosem derül ki.

 Továbbra is úgy vélem, aki rendesen dolgozik, abból jó sportoló válhat. De szerintem tagadhatatlan, hogy  a szerencse , még ha másképp is mint a pókerben, a sportban is nagyon sokat számít.

 A sport, legalábbis az általam ismert meghatározás szerint, olyan tevékenység, mely a fizikai, vagy szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja. A póker célja pedig a pénzszerzés, mondják sokan, ergo nem sorolhatjuk őket egy kategóriába.  Vajon tényleg így van?

 Azt gondolom, hogy a definíció pontosan illik a pókerre is, hiszen a szellemi képességek fejlesztését biztosan szolgálja. Szintén vonható párhuzam a célok között is.

 A sportban a cél az, hogy nyerjünk. Bármennyire is amatőr vagy szabadidő sportról van szó, mindenki törekszik arra, hogy nyerjen. Ha van ellenfél, őt akarjuk legyőzni, ha nincs, akkor a saját eddigi teljesítményünket akarjuk felülmúlni. A póker sem szól másról, le akarjuk győzni ellenfeleinket.

 A profi játékos célja valóban a pénz szerzés, de nem ugyan ez a profi sportoló célja is? Az élvezet és a sikerek mellett azért sportol, hogy megéljen. Vannak kőművesek, tanárok, ügyvédek, profi sportolók és profi pókerjátékosok. Egyik ebből él a másik meg abból.

 Szinte minden sportolni kezdő kisgyerek nagy focistaként, úszóként, kosárlabdásként képzeli el a jövőjét. Talán még nem is tudja, de ezzel gyakorlatilag megfogalmaz egy célt: ebből fogok élni.  Azonban legtöbbünknek a sport sosem hoz bevételt, sőt, pénzbe kerül.

Hiszen be kell fizetni a tagdíjat, meg kell venni a cipőt, a mezt, de ha csak szabadidőnkben hobbiból sportolunk, ahhoz is kell labda, pingpongütő, pályabérlés stb. Szeretjük csinálni és megfizetjük az árát.  A hobbi pókeresek ugyan így vannak, ők inkább az élvezetért játszanak, a győzelem ritka öröméért. Aki tisztán lát, az tudja, hogy vesztő játékos, de fizet azért, hogy játszhasson egy jót, jó esetben annyit, amennyit megengedhet magának.

 Bárkinek saját joga, hogy tét nélkül pókerezzen a barátaival, de a póker téttel, legyen az bármily csekély, izgalmas igazán.  Ez egyébként a sportban is így van, még jobban odatesszük magunkat a pályán, ha vesztés esetén mi fizetjük az ellenfelek kóláját.  Ahogy a sportolók többsége, a pókeresek többsége sem pénzért, hanem szórakozásért játszik. A profik pedig ebből élnek, akár az élsportolók. Talán csak annyi a különbség, hogy a focipályán nincs ott a pénz.

 . Egy ismerősöm, aki gyerekeket edzett mondta azt, hogy nem zavarja, ha nem lesz belőlük futballista, de reméli, annyit elért, hogy majd nem verik meg a gyereküket.

 Egyet értek azzal, hogy a sportolás, magánál a sportnál sokkal többet adhat egy embernek.  Aki tisztességes, alázatos a sportban, valószínűleg az lesz az életben is. Egy jó edzőtől, egy közösségtől és magától a sportból rengeteget lehet tanulni.

 Egy jó sportoló megtanul dolgozni a sikerért, megérti, hogy tenni kell az eredményekért. Megtanul csapatban, együtt dolgozni másokkal, alkalmazkodni, koncentrálni a feladatra.    Megtanulja, hogy tanulhat másoktól, nem beszélve arról, hogy jó esetben egy jól működő, vidám közösség tagja, barátokra tehet szert a sporton keresztül.  Vajon adhat nekünk ilyesmit a póker is?

  A válasz igen. Mivel David Sklansky és Alan N. Schoonmaker négy részes, A póker jó számodra című cikkükben behatóan foglalkoznak a kérdéssel, én csak röviden térnék ki rá.

Aki komolyan foglalkozni kezd a pókerrel, nagyon sokat profitálhat belőle az élet más területein is. Barátok, ismerősök szerzésére tökéletes, hiszen a pókeres társadalom kifejezetten közvetlen és segítőkész, könnyű kapcsolatokat kialakítani. A póker fejleszti a koncentrációt, a tanulási képességet, a gondolkodást. Aki sokra viszi a pókerben, képes lesz reálisan megítélni az eredmények eléréséhez szükséges befektetést, így más területeken is sikeres lehet.  Ahogy én eddig láttam, a pókeresek többsége rendes ember. Akár csak a sportolók többsége.

 Ezzel a kis regénnyel azt akartam szemléltetni, nem elítélendő dolog a póker és nincs olyan messze a sporttól, mint sokan gondolják. A profi póker játékos ugyan úgy dolgozik, mint mindenki más, még ha a szokottól eltérő munkát végez is. Azt mondom, ha gyermekünk pókerezni kezd, nem kell félteni, vagy tiltani tőle, mert profitálhat belőle, nem is keveset. Meg aztán ki tudja, talán belőle lesz a következő Phil Ivey. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

  • sabe832013. február 08., péntek 19:20
    avatar

    Nagyon összeszedett, jó írás, grat hozzá!

  • L.T.2013. február 08., péntek 19:34

    Elsőre megrémítenek az ilyen hosszú blogbejegyzések,aztán elolvasva rájövök h a legtöbbet érdemes elolvasni.Nagyon jó írás!.Grat!

  • bellaurora2013. február 08., péntek 19:41
    avatar

    5+++++ , köszönjük !Anyámnak már el is küldtem a linket! :)

  • wamcsi2013. február 08., péntek 19:51
    avatar

    nagyon profi, szép munka!

  • lumpi2013. február 08., péntek 19:56
    avatar

    Nagyon jó blog. Tetszik, hogy kiemelted a póker és a sakk közötti párhuzamot. Én 7-8 éven keresztül versenysakkozó voltam, és valóban rengeteg hasonlóság van közte. Kombinációs készség, számolás, előre tervezni, és látni x lépést a táblán, ahogy a pókerben bizonyos utcákra való tervek, és nem utolsó sorban rengeteget kell a sakkban is elemezni.

  • soux2013. február 08., péntek 20:12
    avatar

    Kellenek a realizáló pofán vágós blogok, és kellenek az ilyen erőt,motivációt nyújtó blogok is! :) Lájk. :)

  • peti892013. február 08., péntek 20:22

    Nagyon szép munka, köszi az írást. ;)

  • music742013. február 08., péntek 20:23
    avatar

    Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Bélakecske 4 héten keresztül ezen a színvonalon hozta a feladatokat, gondolkodott, kreatívkodott, és haladt előre, de ugyanezt a hozzáállást a többiekről is elmondhatom!!!

    Remélem a szkeptikusokat, a kétkedőket utólagosan is elgondolkodtatják a coach résztvevői által jegyzett írások, és igazolják, hogy a pókerről való gondolkodás fejleszthető, a szemlélet alakítható,ki lehet törni a rossz beidegződésekből is - mondom ezt azzal együtt, hogy ez a munka teljes egészében Bélakecske érdeme, és az ő eszét dicséri.


  • bakyka2013. február 08., péntek 20:36
    avatar

    Jó írás!

  • suta2013. február 08., péntek 20:45

    Tetszik a poszt!Jók a focis hasonlatok!!!Jól látod a helyzetet a tehetség nem minden,én úgy látom,főleg a gyerekeknél hogy aki szorgalmas az mindig többre viszi!!!

  • silee212013. február 08., péntek 21:12
    avatar

    Mennyire igazak az itt leírtak...

  • dexterjacko2013. február 08., péntek 23:13
    avatar

    Köszönjük szépen ;)

  • Gordon2013. február 09., szombat 05:26
    avatar

    Tartalmas írás, köszi a munkád :)

  • kircip2013. február 09., szombat 07:15
    avatar

    Szenzációs írás. A tartalma mellett a közérthető megfogalmazás is tetszik.

  • Prof.B.2013. február 09., szombat 07:41
    avatar

    Nagyon jó kis írás, de anyámat ez sem győzné meg. :)

  • Palesz762013. február 09., szombat 08:46
    avatar

    Tőlem is jár a pont!
    Nagyon tetszik, összeszedett, szimpatikus írás

  • Atazzz2013. február 09., szombat 10:51
    avatar

    Nagyon szép munka, elsőre engem is megijesztett a terjedelme, de egyáltalán nem bántam meg hogy végig olvastam, sőt...!

  • yeppiwasit2013. február 09., szombat 11:28

    Három dolog.

    1. Nagyon jó írás!
    2. Fene egye meg h előttem végeztél pár dollárral a Paf rake versenyen januárban:D
    3. Deisler nem fizikai dolgok miatt hagyta abba, hanem mániákus depressziót állapítottak meg nála.

  • BelaKecske2013. február 09., szombat 11:42
    avatar

    Februárban nem leszek, úgyhogy tiéd a pálya :)
    Deisler tényleg depressziós volt, de ennek egyik oka, amennyire én emlékszem, a sorozatos sérülései voltak.

  • sigray2013. február 09., szombat 11:51

    Nagyon jó írás. A párhuzamok megállják a helyüket. Nem véletlenül lesz sok sportolóból sikeres üzletember pályafutása után. Bár nem vagyok egy nagy sakkozó, én is nagyon sok párhuzamot vélek felfedezni a sakk és póker között. Sok sakkozó is pókeressé vált. Legjobb példa erre Dan Harrington, aki amerikai bajnok volt, még mielőtt pókerezni kezdett volna. Ma pedig sikeres üzletember.
    A témához tudok javasolni egy zseniális könyvet. Garri Kaszparov: Hogyan utánozza az élet a sakkot

  • csicso92013. február 09., szombat 12:42

    Érdekes párhuzam a póker és a sport között! Bár én a pókert személy szerint sportnak helyesebben szellemi sportnak tartom! A szerencse faktor meg minden hova kell a sportban és az életben ugyan úgy mint a pókerben!

  • Epiman2013. február 09., szombat 13:07
    avatar

    Kiváló írás! Jöhet még hasonló. :)

  • -Chris-2013. február 09., szombat 14:44

    Jó lett a cikk, grat hozzá.
    Prof. B.: anyád csak akkor lesz meggyőzve, ha minden számlát te fizetsz ezentúl.. (tapasztalat) :D

  • zavoka2013. február 09., szombat 17:05
    avatar

    Valóban nagyszerű írás ;)

  • iKeksz2013. február 09., szombat 19:50
    avatar

    korrekt kis házifeladat :D

  • kapitany102013. február 10., vasárnap 09:05
    avatar

    Ez igen :)

  • LRB2013. február 11., hétfő 21:53
    avatar

    Gratulálok. Mélyen elgondolkoztató, és inspiráló írás. A gyakorlás kiemelése különösen tetszik, jómagam versenyszerűen teniszez(t)em, és hosszabb ideig top 30-as játékos voltam szeretett hazánkban. Láttam azokat a játékosokat, kiknek mindenük megvolt, hogy a csillagos égig vihessék, de a munkához való alázat hiánya miatt, illetve beképzeltség miatt, sosem teljesítették be sorsukat. Mások viszont kevesebb tehetséggel (poker; pl.:gyenge matektudás), és néha rettenetes technikával (huge leak), sokkal többre vitték, mint tehetséges társaik.
    Ugyan mindannyian tudjuk, hogy az élet egy adott területén sosem lesz a legjobb tehetségetelen. Világelső abból lesz, akiben megvan a zsenialitás, de a szeretet, és az alázat is a munka felé, amely elengethetetlenül szükséges ahhoz, hogy valakinek esélye nyíljon a csúcsra érni.
    Talán érdemes Michael Chang nevét megemlíteni, mint a szorgalom mintaképét a teniszben, 160 egynéhány centijével szerintem az edzők 98%-a lebeszélte volna helyből a teniszkarrier gondolatáról, de minden labdát visszahordott az ellenfél térfelére elégszer ahhoz, hogy az alkatilag győzelemre predesztinált ellenfelek lelkileg feladják a küzdelmet. (nem állítom, hogy tehetségtelen volt, de kétségtelen hátrányból indult minden egyes meccsen). Világmásodik volt a legjobb helyezése.

  • SMaster502013. február 13., szerda 17:54

    Nagyon tetszett,köszi :)

  • TropiFish2013. február 18., hétfő 00:14

    Ez a sakk-poker parhuzam nem az igazi, max olyan ertelemben, hogy ha sokat tanulsz es gyakorolsz, akkor jobb leszel. De ennyi erovel lehetne akar curling is. A sakk joval melyebb jatek, mint barmelyik pokerfajta. En hiaba sakkoztam kb. 15 evig, Leko Peter 100 partibol 100:0 aranyban verne meg, mig ha Negreanuval headsup-olnek 100 meccset, valoszinuleg mas eredmeny szuletne.

  • music742013. február 18., hétfő 00:20
    avatar

    TropiFish: Teljesen igaz! Van egy-két alapvető karakterbeli különbség a két játék közt. Épp ezért a magam részéről távolabb érzem a pókert a sakktól, mint a kutyaszán versenytől.

  • BelaKecske2013. február 18., hétfő 01:02
    avatar

    Vilagos, nagyon messze van egymástól a kettő, de az említett hasonlóságok szerintem megvannak, ez nem is mond ellent annak amit te írtál, egyet értek én is.

  • music742013. február 18., hétfő 01:13
    avatar

    Ráadásul a konkrét feladat is megszabta, hogy a sakkal kapcsolatban is a lehető legtöbb párhuzam, kapcsolódás kerüljön feltárásra. Ebben az értelemben meg alapos, és részletes. BélaK. te tudod miért mondom amit mondok, mögé látsz a lapjaimnak....

  • zorck2013. február 18., hétfő 01:57

    Szerintem meg a sakk és a póker teljesen azonos.
    Például mindkettőt lehet élőben és online is játszani,sőt mind a kettőben szeretném leütni a sötét parasztot.

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!