Nagyon el vagyok kenődve, mert érzem, hogy jobb vagyok az állomány 80%-ánál. De itt sajnos még inkább számít a szerencsefaktor, amivel sem rövid-, sem hosszútávon nem vagyok kibékülve. Megadom magam...

Quimby: Magam adom

Hiába próbálom jobban erőltetni a postflop játékot, ha egyszerűen nem talál el a flop. Jellemzően: tegnap KK-ra hármasban nem toltam allint, csak emeltem. Ellenfelem BB-ből adta K6o-val, amihez lejött a flösse (flop egyszínű, ász-magas).

Ma behúztam egyébként két 30-70-et, sajnos olyan szituban, amikor már mindegy volt - éppen előtte mákoltak le, s mintegy 1,5BB-t sikerült megdupláznom, mert jött a 30%. :)

Íme az utolsó csepp(ek) a pohárban:

1. 100-200-as vaknál sok esélyem nem volt. Push. Gyönyörű mutatás, majd nice flop. lol

2. HU. Ellenfelem folyamatosan emelgetett, s miután folyamatosan 9-high lapom volt csak, csúnyán lefogytam 4500-ról. Gondoltam, egy Á-magas már elég. Jól gondoltam, csak azt felejtem el mindig, hogy ami másnak jó, az nekem kevés...

3.És itt jutottam el arra, hogy elég volt, köszönöm. Ráadásul kedves francia ellenfelem viselkedése kapcsán kinyílt a bicska a zsebemben - sajnos pont annyit beszélek franciául, hogy értsem, mit gagyog. Mondjuk a turn-nél már tudtam, hogy végem: meg is lepődtem, hogy nem jött neki a hetes.

4. Itt már félig tilten voltam. Illetve nem is tilten, csak olyan most már leszarom stílusban. Eme sng-ban ez volt az első parti, amiben részt vettem (első emelésem is egyben a 29. handben...). Ennek tükrében ellenfelem játékától hányinger-szerű érzés fogott el. Ez csak fokozódott a river után.

Hát ennyi. Most nem kívánok többet sng-zni, ipoker-en legalábbis biztosan nem. Valszeg megyek vissza cg-re. Nl50-re újra, mert vissza kell hozni pár száz dollárt. Sebaj, még élek - mi bajom lehet??? :))))