Esti mese

2011. január 28., péntek 15:50
Egy kis mese (nemcsak) nektek
Kisróka és Nyuszika


  Egy nap a Kisróka hazafelé tartva az erdei futball mérkőzésről a fűben meglátott egy 1000 petákos bankjegyet. Úgy látszik szerencsés napja volt, a meccsen is 3 gólt rúgott, pedig az ellenfél kapuját Macska Mirtil őrizte, az erdő legjobb kapusa. Na jó, a gyerekek közt a legjobb. Jó alaposan körülnézett, de senkit nem látott közel s távol, így úgy döntött, hogy elrakja. Nagy pénz ám a 1000 peták! Nyúl úr talán 2 hónapra elegendő répát is tudna venni belőle Borz Balázs zöldségboltjában. Hazaérvén elbújt a szobájába Kisróka, elővette a pénzt és ábrándozni kezdett, hogy mit is fog kezdeni most ezzel a nagy vagyonnal. Mire kitalálta volna róka asszony vacsorázni hívta, így elhalasztotta a döntést és eldugta a pénzt.

  Másnap az erdei iskolában nagy súgás-búgás volt már reggel, mire beért.
- Hallottad? - kérdezte tőle Nyuszika - Kártyaklub nyílik a patak melletti nagy domb aljában, a barlangban! 2 gorilla fogja üzemeltetni szavannai licenc alapján, már az engedélyeket is beszerezték.
- Ez komoly? - csodálkozott Kisróka. Már sokszor beszélgettek a többiekkel, hogy milyen lehetne sok pénzt nyerni kártyával mióta a pókok behálózták az egész erdőt és mindenhol nézni lehetett a Spuri1, Spuri2 csatornákat is, ahol ilyen kártya versenyeket is adtak.
- Én is szeretnék játszani. - folytatta Nyuszika. - Tudod évek óta minden nyáron dolgozok és a félretett pénzemmel akarok játszani. Már kértem is kölcsön pár könyvet a nagybátyámtól és beszélgettem vele, hogy mit kell tudni, hogy tudjak nyerni.

  Nyuszika sosem felejtett el pár szót ejteni a nagybátyjáról, akire az egész család büszke volt, mióta a káposzta kereskedemben megkeresett pénzét a Kerekerdőben lévő Tropikalma kaszinóban megduplázta. Nyuszika oéldaképének tekintette, most is tőle kért tanácsot. Persze Kisróka már a rokon említésétől is a falnak ment volt annyiszor hallotta, hogy "a nagybátyám így, a nagybátyám úgy". Most is kibukott belőle rögtön a rosszindulat:
- Méghogy könyvek! Ne röhögtess Nyuszika! Az a világ nem neked való, hanem egy ragadozónak, mint én! Majd meglátod, hogy mindenféle könyvek meg tanulgatás nélkül is gazdag leszek, csak nyíljon meg a kártyaklub! Tegnap is milyen nagy szerencsém volt, ott is biztos ki fog tartani!
- De Kisróka, ahhoz sok pénz kell ám, hogy játszhass! Te soha nem dolgoztál semmit, a szüleid pedig biztos nem adnának ilyesmire! Tanulni meg igenis kell, mert ez nem csak a szerencséről szól! A nagybátyám... azaz hallottam már sok helyütt, hogy a szerencse mellett milyen sok dologra kell még figyelni és milyen sok idő meg fáradtság mire valaki jó játékos lesz!
- Ugyan már Nyuszika! Ne hidd el már azt a sok maszlagot amivel a fejedet tömik! A kártyajáték az szerencse és szerencse kérdése és kész! Ha szerencséd van, mint neked, akkor nyerő leszel mindig, ha nem, akkor meg egy lúzer, mint Lajhár Lajos!
- Lajos nem is lúzer, csak olyan lusta, mint a disznó! Azaz lusta, mint egy jóllakott ember - javította ki magát gyorsan, amikor észrevette, hogy Malac Manfréd, az osztály "legnagyobb egyénisége" meghallotta, hogy mit mondott.
- Majd meglátod Nyuszika! 2 hónap múlva 2 éves leszek és beengednek, aztán majd csak csodálkozhatsz!

  Ettől a naptól kezdve Kisrókának más se járt a fejében, mint a kártyaklub, már tudta mire használja a talált pénzt. Hetente többször elment bámészkodni az alakuló klubhoz. Nyuszikával szinte egy napon születtek, így várható volt, hogy egyszerre fognak belépni a kártyaklub áhított kapuján is. Nyuszika is nagyon készült! Bújta a könyveket, partikat elemzett a barátaival, másról se lehetett beszélni vele csak a kártyáról. Kisróka mindig nevetett rajta, amikor mindenféle százalékokkal meg idegen szavakkal jött. Ő inkább beszerzett egy marék zsetont és az ujjai közt pörgetést meg toronyépítést gyakorolta, hogy lássa már mindenki az első naptól kezdve, hogy egy profival van dolga.

  Már nagyon közelgett a várva várt nagy nap, a klub hetek óta üzemelt, mindenki az ott zajló eseményekről beszélt, a gazdát cserélő mesés összegekről és a szomszédos erdőkbpl érkezett idegen szerencsevadászokról. Egyszer csak azt kezdték mesélni, hogy 2 farkas érkezett messze földről és sorban nyeri a partikat. Az egyiket valami Ájvínak, a másikat Dvannak hívták. Biztos, hogy valami exotikus országból érkeztek, mert ilyen nevek a környéken nem fordulnak elő! Mondta is Kisróka Nyuszikának:
- Na majd én móresre tanítom ezt a két farkast! Csak így idejönnek, azt se tudjuk kifélék, mifélék, aztán nyerni mernek! Majd én megmutatom nekik, hogy nem lehet mindenkivel ezt megtenni!
- De Kisróka, Kisróka! Legalább 1000 peták kell ám hozzá, hogy velük játsz! Nekem van 500 petákom, de biztos, hogy messze elkerülöm őket!
- Persze, mert te egy gyáva nyúl vagy! - röhögött a róka. - A pénz meg legyen csak az én gondom!

  Pár hétre rá, túl a szülinapi bulikon Kisróka és Nyuszika elindultak a kártyaklub felé. Biztos a sors akarta így, de éppen egyszerre értek a bejárathoz, így együtt lépték át a "szentély" kapuját. Nyuszika rögtön elkezdte keresni a kis tétes asztalokat, Kisróka pedig a farkasokat.
- Te nem erre jössz? - kérdezte Nyuszika 10 petinkis asztalok felé mutatva.
- Én nem filléreskedni jöttem ide! - szegte fel az állát Kisróka és megindult az egyik farkas felé aki negyedmagával ült a 10 petákos asztalok egyikénél. Büszkén letette az 1000 petákját és az osztó zsetont adott neki. Szerencsére a szabályokkat már tisztában volt a TV-ből, így nem kellett kellemetlen magyarázatokba fogni.

  Kisrókának valóban szerencsés napja volt. A farkastól ugyan nem igen tudott nyerni, de a többiek kifizették több jó lapját is. Nem értette hogy lehet, hogy ő állandóan meg kellett mutassa a jó lapjait, a farkas meg mutatás nélkül szedegette a zsetonokat az asztalról. "Na majd én szembeszállok veled, te farkas!" - gondolta magában egy óra játék után. Elkezdett ráemelni a farkasra, de az dobott amikor Kisrókának jó lapja volt vagy javult játék közben és visszaemelgetett, amikor Kisrókának dobnia kellett. Nem értette még mindig. "Nem foghat ki rajtam!" - lovalta bele magát egyre jobban és egyre többször, nagyobbakat és nagyobbakat emelt vissza. A többiek már alig-alig avatkoztak a játékba, inkább csak nézték, ahogy az unott tekintetű farkas és az egyre vörösebb róka egymásnak esik. Kisróka egyszerre csak azt vette észre, hogy a nagy kupac zsetonja egyre kisebb lett a sok vesztett parti után. Mérgében a lapját éppcsak megkukkantva mindent középre tolt egy emelésre. A farkas elmélázott pár percig, majd ugyanolyan unott, lassú mozduattal, mint az este már oly sokszor megadta az emelést és nyert is a két hölgy, amit a kezében tartott. Kisróka ekkor döbbent rá, hogy elfogyott az 1000 petákja és a farkát behúzva sunnyogott ki az ajtón, hogy az ekkor még nagyban játszó Nyuszika nehogy meglássa.

  Napokig bújdosott Nyuszika elől, nehogy el kelljen mesélnie, hogy mi is történt annyira szégyellte magát. Ráadásul a fülébe jutott, hogy Nyuszika aznap este 25 petákkal gazdagabban ment haza. Persze örökké nem kerülgethette Nyuszikát, aki hetekkel később odament hozzá:
- Ne búsúlj Kisróka, akárkivel előfordulhatott volna, a farkasok mindenkinél jobbak. Gyere, segítek tanulni neked is és ha már jól megy adok kölcsön egy kis pénzt a nyereményemből, te meg majd meghálálod valahogy.


  A mai napig is emlegetik erdőszerte a rettegett nyúl-róka párost, aki végigfosztotta a Két Nagy Folyó közét és pár év múlva sportszerű küzdelemben együtt fosztották ki Dvant, a farkast.

  Álmodjatok szépeket, jó éjszakát gyerekek!

Hozzászólások

  • csirke002011. január 28., péntek 16:14
    avatar

    Hát ez nagyon jó mese, így biztosan könnyebben alszok majd este. Jaaa, este grind, akkor majd valamikor.
    Ájvii, Dwann...megalol. :)

  • Sziszko03132011. január 28., péntek 16:18
    avatar

    lol...
    Ez aztán a mese! :)
    Csak kár, hogy nem este olvastam el, mert akkor biztos jobbat aludtam volna... :D
    Most viszont elkezdek olvasgatni egy kicsit, aztán nyomok egy session-t. Köszi az ihletet!!! :D

    Ajánlom ezt a mesét a gyermek(ek)kel rendelkezőknek... :D

  • bakyka2011. január 28., péntek 17:26
    avatar

    hát, ez mosolyt csalt az én arcomra is, pedig pont közben estem ki egy versenyről. köszi

  • rockett2011. január 28., péntek 17:48
    avatar

    nekem is tetszett! Úgy látszik, a blogírók egy részét, szép kreativitással is megáldotta az ég!:) Én meg szívesen olvasom az ehhez hasonló történeteket:)

  • tomy1232011. január 28., péntek 23:02

    Jó volt, csak kicsit túl hosszú volt ehhez a sztorihoz
    De jöhet még!

  • Prof.B.2011. január 29., szombat 08:19
    avatar

    Nagyon jo volt, csak igy tovabb. :)

  • mario12122011. január 29., szombat 12:26
    avatar

    Jó mese volt nagyon :)

  • bogeszmix2011. január 30., vasárnap 11:01

    Nagyon jó :D "Bármilyen egyezőség a valósággal csak a véletlen műve" :D

  • chubbyhun2011. január 30., vasárnap 11:42
    avatar

    nagyon tetszett. Vártam, hogy majd nyer a Kisróka, de nem, szóval szép mese :)

  • Jenobence2011. február 05., szombat 21:53
    avatar

    piff.

    most olvastam végig a blogod, elejétől kezdve.
    kedves hangulata van a bejegyzéseidnek, maradok olvasód.

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!