Csipkerózsika (20. rész)

2013. január 28., hétfő 14:04
A 2009-es EPT Prága 1A napjának reggelén ébredtem. Még egy napom volt, hiszen indulhattam az 1B-n is. Tudtam, hogy vészesen futok ki az időből, az mégis úgy tűnt, mintha csigalassúsággal telne.
Olyan volt, mintha rabként ültem volna a cellájában, várva a kivégzésemre; az egész nap egy lassított felvétel volt számomra. Mikor fél háromkor felébredtem, úgy keltem ki az ágyból, mint valami zombi. Kimentem enni, de úgy mozogtam, mintha 80 éves lennék. Tudom, ezerrel azon kellett volna agyalnom, hogy kitaláljak valamit, de már feladtam. Egyszerűen tudtam, hogy nem lesz jó vége.

Persze megpróbáltam elérni Davidet, de mindössze annyit tudtam kicsikarni belőle, hogy egy üzenetben közölte, az élőverseny menedzser, akit felbérelt, lelépett a pénzzel. Mondtam neki, hogy Prágában vagyok, 100 eurót fizetek éjszakánként a hotelszobáért és nincs elég pénzem játszani, ha nem küld. Nem válaszolt. Megkérdeztem, hol van a többi pro team tag, akikkel azon a napon kellett volna találkoznunk Prágában. Nem válaszolt. Megkérdeztem, hol a rakebackem, miért nem fizette még mindig ki az öt számjegyű összeget, amivel csak rakebackben tartozott nekem. Ha már csak azt megkapnám, több mint elég pénzem lenne, hogy be tudjam bizonyítani a többieknek, hogy megvan a pénzük, és minden rendben lesz. Nem válaszolt.

Miután befejeztem az olcsó és középszerű kínai kajámat, elkezdtem sétálgatni. Semmi sem jutott az eszembe. Valahol mélyen tudtam, hogy viszonylag könnyen vissza tudnék kapaszkodni. Amiben volt százalékom eladva, még minden hónapokra volt. Korábban, valahányszor sarokba szorítottak, sikerült összeszednem magam. Sosem volt gondom a grindinggal, amikor tényleg szükségem volt a pénzre, a probléma a megszerzett pénzem megtartása volt. Az igazi problémát a 24 órán belül rám váró ítéletnap jelentette. Volt nagyjából 1.000 euró készpénzem, valamennyi beragadva a moneybookersen, amit utalási limit miatt nem tudtam levenni (de ha ott legalább lett volna elég, megmutathattam volna, hogy megvan a pénz, ha valaki most arra gondol, miért próbáltam kierőszakolni az MB utalást a Towertől), aztán talán 1k körül a bankszámlámon, végül az $1500-as kiutalás a Starsról. Azt hiszem, szinte pontosan a prágai verseny beülője volt nálam, de részben online és olyan helyeken, ahol nem tudtam elérni a pénzt. Vicces módon még a bankszámlámra sem tudtam belépni, mivel elfogytak a biztonsági kódjaim (a bankom papírlapon küld ki egyedi kódokat, amikből mindegyik egyszer használható egy-egy belépés alkalmával, és amikor elfogynak, kapsz egy újat. Ezt az otthoni címemre küldték, ahol hónapok óta nem jártam), szóval még csak azt sem tudtam, pontosan mennyim van. Támadt viszont egy remek ötletem.

Megálltam egy régi templom előtt. Hideg volt nagyon, vacogtam. Azon gondolkodtam, vajon mióta állhat ott a templom, mennyi háborút láthatott már, hány magamfajta, elkeseredett lélek kereste már fel, hogy nyugalmat találjon. Ugyanebben a pillanatban megvilágosodtam. Nem tudom, miért nem jöttem rá hamarabb. Az EPT előtti utolsó napokban őrülten próbáltam készpénzben megszerezni a beülőt, hogy játszhassak a tornán és elkerülhessem a kérdéseket. De mi lenne, ha kihagynám a tornát valami kamu indokkal, például, hogy eltörtem a karomat, és rögtön vissza is küldeném a többieknek a pénzt? Ezután lenne egy hónapom összeszedni az összeget, ami még hiányzik (a következő versenyre a határidő januárban volt), hiszen annyim volt még, hogy a prágai tartozásomat az utolsó centig visszafizessem. Nem volt annyim, hogy játsszak, de annyim igen, hogy a megvett százalékokat vissza tudjam fizetni. A probléma az volt, hogyan magyarázom meg a dolgot. Már kihagytam a legutóbbi EPT-t is a csomagból, amit eladtam, és bár mindenkinek visszafizettem a részét, elég rendesen kijutott a kritikákból. Ha ezen sem játszom, lehetetlen volna utána bebizonyítani, hogy nem pontosan arról van szó, aminek az ügy látszik: kölcsönökről anélkül, hogy az emberek biztosak lehetnek benne, hogy vissza is fizetem őket. Kérdezősködni kezdenének és bizonyítékokat akarnának, hogy a pénzük biztonságban van, én pedig nem tudnám bebizonyítani, mivel nem volt több pénzem.

Még egyszer megpróbáltam felhívni Davidet. „Kérlek, kérlek, csak vedd fel és valahogy küldj pár ezret, hogy játszhassak” – gondoltam. Nem vette fel. Már túl voltunk az utolsó alkalmon, hogy valaha is telefonon beszéltünk, csak én még ezt nem tudtam.
Elég nyilvánvaló volt számomra, hogy semmi esélyem rá, hogy időben hozzájussak a pénzhez. Ismertem pár játékost a tornán, de egyiküket sem túl jól. Senki nem volt ott a legjobb pókeres barátaim között, nem volt ott senki, akitől kölcsönkérhettem volna annyit, hogy az bármit is javítson a helyzeten. Csak két lehetőségem maradt: bevallani mindent vagy kijátszani a jokert. Azt hiszem, még akár ekkor is, $15.000-os hiánnyal egy vallomással legalább részben képes lettem volna megóvni a jó hírnevemet. Senki nem számított tőlem ilyesmire, így egy vallomás, amikor még senki nem sejtett semmit, miközben előállok egy visszafizetési tervvel is, talán nyert volna számomra némi megértést. Nem hiszem, hogy akár csak egy barátom is elkezdett volna átnézni rajtam, vagy másképp kezelt volna emiatt. Azonban nem a barátaimtól féltem, hanem az ellenségeimtől.

Már többször elmondtam, de elmondom még egyszer. A hatalmas egóm, a szerte a világon való ámokfutásomról közölt, ostoba blogbejegyzéseim és a sok faszság, amiket a különböző fórumokon írtam, gúnyt űzve az alacsony tétes játékosokból, tetemes utálói tábort eredményezett számomra. Szinte vallásosan követtek mindenhová, ahová (az interneten) mentem. Messze a legellentmondásosabb figurája voltam a finn pókeres társadalomnak. Megvoltak a rajongóim is persze, sokkal többen, mint a haterek, de egy vallomás ezt teljesen megfordította volna. Láttam magam előtt, ahogy mindenki rajtam röhög. Az ellenségeim vég nélkül lovagolnának azon, hogy mindvégig igazuk volt velem kapcsolatban, a mellettem kiállók pedig átverve és megsértve érezték volna magukat és átpártoltak volna a másik oldalra. Nem volt rá esély, hogy vallomást tegyek és ne váljak örök nevetség tárgyává. Ez lett volna a helyes lépés, de képtelen voltam valódi lehetőségként tekinteni rá. Ezen felül természetesen a vallomás a szponzori szerződést is hazavágta volna. Már minden el volt rendezve, az üzlet értéke 50k körül volt, így egyértelműen úgy tűnt, megéri a kockázatot, hogy a szponzori szerződést ne bukjam el. Persze az EPT-dicsőség illúziója is ott lebegett a szemem előtt, ahogy addig is, így szinte elképzelhetetlen volt számomra abban a helyzetben, hogy kellő realitásérzékkel rendelkezzek és megtegyem a vallomást. Még ha a jelenlegi énem meglátogatott is volna a jövőből és elmondta volna, mi fog történni, akkor sem hiszem, hogy ne tettem volna meg mindent azért, hogy a szponzori szerződésről szőtt álmaimat megvédjem.

Csak egy lehetőséget tartottam elképzelhetőnek: kijátszani a jokert. Még erről írni is rossznak, tisztátlannak érzem, és ennek az elolvasása után nem hiszem, hogy lesz még bárki is, aki szerint nem egy borzasztó ember vagyok. De, ha már idáig jutottam, nem tehetem meg, hogy ne írjak róla.

Úgy éreztem, mintha egy bankot készültem volna kirabolni. Figyelembe kellett vennem minden lehetséges változót, gondolni a különböző magyarázataimra adott, minden lehetséges reakcióra, ha nem játszom a tornán. Mindössze annyit kellett csak tennem, hogy a lehető leghihetőbb indokkal állok elő, miért nem játszom az EPT-n, majd rögtön ezután felajánlom a pénz visszautalását és olyan simán kivitelezem, amennyire csak lehetséges, hogy elkerüljem a kérdezősködést. Ha valaki bizonyítékokat követelne, hogy megvan az egész pénz, vége a játéknak, hacsak a Tower a csodával határos módon ki nem fizet mindent, de ez amúgy is rajtam kívül álló tényező volt. Mint a pókerben is, csak annyit tehettem, hogy a lehető legjobban játszom meg a szituációt és remélem, hogy összejön.

Egy ideig komolyan gondolkodtam, hogy kárt teszek magamban. Mondjuk, eltöröm az egyik karomat és akkor mutogathatnám a kórházban készült képeket, vagy valami. Nem jutott azonban az eszembe semmilyen módszer, amit reálisan meg tudok valósítani, már csak azért sem, mert eléggé beszari vagyok, ha a fájdalomról van szó. Azért elmentem az Intercontinental konditerembe, hiszen az egyetlen használható elképzelésem az volt, hogy súlyokat ejtek magamra, nekik azonban nem voltak szabad súlyaik. Gondoltam az ételmérgezésre is, hogy eszem valami vackot, de nem vagyok allergiás semmire és azt sem tudtam, vajon némi hasfájás elég hihető indok-e egyáltalán. Tudom, ezek elég beteg gondolatok, de hát ennyire kétségbeesetten próbáltam megmenteni magamat a megszégyenüléstől és megőrizni a szponzori szerződést. Annyira undorodtam magamtól, attól, amit tenni készültem és attól, ahogy eljátszottam azt a rengeteg pénzt, hogy amúgy is majdnem hánytam.

Végül úgy döntöttem, hogy „véletlenül” elalszom az event napján. Ez tűnt a leghihetőbb lehetőségnek azok közül, amelyekben nem kellett bántanom magamat (az egyetlen, még hihetőbb az lett volna, ha leiszom magam, de az csak felidegesített volna mindenkit és visszaköveteltek volna minden pénzt), hiszen híres voltam arról, mennyire nehezen kelek fel reggel. A probléma az volt, hogy egy haverral közösen béreltük a hotelszobát. Szerencsére ő is aznap játszott, így mondhattam neki, hogy még egy kicsit alszom tovább és late reggel ülök majd be. És íme, már láttam is magam előtt az egészet, kristálytisztán. Ezt mondom majd, aztán egyáltalán nem jelenek meg a tornán, majd később posztolok a fórumokon egy szánom-bánom üzenetet és azonnal vissza is utalom a többiek részét, talán még valami kompenzációt is felajánlok. Ennyi, ezzel meg van oldva. Persze rengeteg ponton romolhat el a dolog, de ezek amúgy sem rajtam múltak. Furcsán megnyugodtam.

Még előttem ált egy éjszaka, amit el kellett valahogy ütnöm. Csak azt akartam, hogy már másnap délután legyen és túl legyek az egészen. Az idő még lassabban telt, mint szokott. Nem voltam ideges, csak vártam az ítéletnapomra. A következő 24 óra fordulópont az egész pókerkarrierem, a szponzori szerződésem, a barátaim, a barátnőm és minden egyéb tekintetben is. Mégsem tehettem semmit, csak vártam. Újra elmentem sétálni (vicces, már számtalanszor voltam Prágában azóta, mégis, amikor a városra gondolok, csak ezekre a végtelen sétákra tudok emlékezni) és azon gondolkodtam, hogy mennyire sülhet el rosszul ez az egész. Előttem volt a rajtam nevető emberek arca. Ha láttad Stanley Kubrick Mechanikus narancs című filmjét, amikor a részegek, szegények és mindenki, akit korábban Alex vert meg, most nevetnek és megverik a megváltozott Alexet, hát ennek a jelenetnek egy kissé módosított változata játszódott le előttem. Rájöttem, mekkora nagy ******* lettem, miután szert tettem némi pókeres hírnévre. Ha nyilvánosságra kerülne a valódi anyagi helyzetem, akkor, ami azután következne, az alsó hangon felérne egy keresztre feszítéssel.

Visszamentem a hotelbe és lementem a fürdőbe. Szaunáztam, majd úsztam egyet, hátha el tudom terelni a gondolataimat, de nem sikerült. Olyan este 8 körül lehetett. Fogalmam sem volt, mit csináljak, így aztán elindítottam egy sessiont. Be tudtam fizetni a Visa kártyámról, ami a bankszámlámhoz volt kötve, annak ellenére, hogy az online felületre nem tudtam belépni. Kisebb összegeket fizettem be különböző termekbe és elindítottam minden, alacsony beülőjű tornát, amit csak találtam.
És amint elkezdtem játszani, hirtelen minden aggodalmam elmúlt. Könnyű voltam, mint egy tollpihe, olyan megkönnyebbülést éreztem, mint csak akkor, amikor korábban pénzt buktam el a cash game karrierem során. Tudtam, hogy ez, a póker tornák pontosan azok, amikkel foglalkoznom kell. Nem aggódtam, nyugodt voltam és kegyetlen az asztaloknál. Én domináltam mindent. Tudtam, hogy egy hónap alatt eleget nyernék ahhoz, hogy meglegyen a teljes szükséges összeg januárra. Láttam magam előtt az egészet, tudtam, hogy minden rendben lesz.

Kora hajnalig játszottam. Részben azért, mert muszáj volt, hogy hihetőbb legyen az elalvásos sztorim, részben pedig azért, mert akartam. Beültem minden ostoba $5-os, $500 garantált tornára, amit csak találtam. Olyan $1k körül nyertem a maratoni session alatt, ami végül több mint 12 órán át tartott, és tudtam, hogy ez volt az első köre az első hónapnak, amely során sikeres MTT játékosként játszom a megélhetésemért. Amit viszont nem tudtam, hogy ezt a hónapot beárnyékolja majd az egész finn pókeres közösség haragja.

Az első akadályba reggel 10 óra körül ütköztem. Épp be akartam fejezni a sessiont, amikor az egyik haverom, Rebuy Roope beesett a szobánkba. Egész éjjel bulizott, és bár már elfelejtettem, hogy hogyan, de végül nálunk kötött ki: bekopogott, majd szépen kiürítette a minibárt. Tudtam, hogy a szobatársamat biztosan ki tudom tessékelni a szobából, hogy aztán hihetően elaludjak, de most ezt  srácot is ki kellett raknom. (Egyébként Rebuy Roope legalább akkora arc élőben, mint online, hallgatni a részeg marhaságait a világ egyik legszórakoztatóbb dolga. Tényleg sajnáltam, hogy ki kellett paterolnom.)
A reggeli események kissé homályosak. Emlékszem, hogy Rebuy Roope azt mondta, annyira részeg és rosszul van, hogy nem képes hazamenni. 30 perccel az 1B nap kezdete előtt a szobatársam elment a versenyre, én úgy tettem, mintha aludnék, Rebuy Roope pedig a földön feküdt és magában beszélt. Egy kis időre elaludtam, de aztán Rebuy Roope valamikor magához tért és rájött, hogy nekem az EPT-n kellene játszanom. Ha filmet készítenének a történetemről, ezt a jelenetet lenne a legnehezebb megcsinálni a színészeknek, egyúttal ez lenne a legröhejesebb is.

Roope már szinte teljesen józan volt mentálisan, fizikailag azonban csaknem béna még. A földön fetrengett a szobánk sarkában, kezében pia, és különféle hangok kiadásával próbált meg felébreszteni. Én persze fent voltam, de muszáj volt úgy tennem, mintha nem lettem volna. Roope a jelek szerint még mindig túl részeg volt, hogy értelmes mondatokat alkosson, ezért csak időről időre random szavakat kiabált, mint például, hogy „torna!”Alkalmanként ilyen fura, magas hangokat is hallatott, amik úgy hangzottak, mintha épp egy énekesmadarat szúrt volna le valaki. Keményen kellett küzdenem, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni a próbálkozásain. Ez ment két órán keresztül. Ekkor végül sikerült valahogy feltápászkodnia, szerencsére azonban már így is túl késő volt, vége volt a késői regisztrációnak, így mikor odajött és megrázott, nekem csak elő kellett adnom a legjobb „A *****ba, nem hiszem el, hogy elaludtam! Francba, ez hihetetlen, most mit csináljak?” szövegemet. Miután közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy pillanatnyilag semmit sem tudok tenni, végre, olyan délután négy körül, lelépett. Én elaludtam, ezúttal tényleg.

Olyan este nyolc vagy kilenc körül ébredtem fel, amikor a szobatársam visszajött a szobába. Továbbjutott a második napra. Elmeséltem neki az elalvásomat, ami nem igazán érdekelte, bár azt mondta, volt valami sustorgás a kaszinóban a finn regulárok között, hogy nem direkt csináltam-e. Az emberek gyanakodni kezdtek. Ez nem volt jó. Azonnal írtam a fórumokra, leírtam, hogy azért aludtam el, mert egész éjjel játszottam, bocsánatot kértem és közöltem, hogy azonnal utalom vissza a pénzt, amint három nap múlva Finnországba érek (mivel az online bankomba nem tudtam Prágából belépni).

Elmentem lezuhanyozni és megmosni a fogamat. Nagyon ideges voltam. Egész idő alatt a fürdőben azon pörgött az agyam, hogy vajon válaszolt-e már valaki. Visszaültem a gép elé, F5-t nyomtam, de nem volt semmi. Túl nagy volt a nyomás, nem bírtam volna egész éjjel ott ülni és frissítgetni az oldalt. Inni akartam. Felhívtam Rebuy Roope-t, aki néhány másik finnel ivott a Hilton legfelső emeleti bárjában. Mondtam, hogy egy percen belül ott vagyok, felöltöztem és már mentem is, nem is ettem. Mind egy italokkal teli asztal körül ültek, ahol Ziigmund játszott kínait egy másik finn high stakes játékossal. Mindenkinek a kezében pia volt és remekül szórakoztak, ám amikor beléptem, kínos csend támadt. Valaki szememre vetette, hogy elaludtam, én pedig elvörösödtem. Próbáltam a lehető legjobban kimagyarázni magam; nem tudom, bevették-e, vagy sem, mindenesetre ezután már nem nagyon érdekelte őket a dolog, intettek, hogy csatlakozzam. Kikértem az elsőt az éjszaka elfogyasztott rengeteg pia közül.

Ismertem a Ziigmund ellen játszó srácot, aki engedte, hogy nézzem a lapjait, amíg rendezgeti őket. Kábé egy órával és pár itallal később egy alkalommal valami Ad8d7d6d5d4d 66 szerűség volt nála, meg még pár random lap. Ad8d7d5d4d 666xx xxx handet állított össze, nem véve észre a színsort. Öt számjegyű bónusz járt a színsorra. Nem tudom, az ital miatt vagy más oka volt, de bármiféle gondolkodás nélkül kitört belőlem, hogy „de hát színsorod van!” Ez olyan 20k-ba került Ziigmundnak. Nem örült, én pedig a következő órát sűrű bocsánatkéréssel töltöttem és ezután nem néztem senki lapjait.
Valamivel később Rebuy Roope is ki akart állni Ziigmund ellen. Azt mondta, nagyjából az egész liferollját elhozta Prágába, olyan 60-70k volt nála a szobaszéfjében. Néhány órával később átadta a széf kulcsát Ziigmundnak. Nem én voltam ez egyetlen degenerált a házban.

Hajnalban egy burleszk sztriptízbárba mentünk át. Emlékszem, megállapítottam a táncosokról, hogy hihetetlenül jól néznek ki, Ziigmund pedig fizette mindenki italát egész éjjel, hogy megünnepelje a győztes kínai sessionjét. Jó éjszaka volt.
Mikor másnap reggel felébredtem, természetesen az első dolgom volt megnézni, hogy elkezdtek-e már kritizálni a fórumokon. Volt pár megjegyzés, de egyiket sem olyan írta, aki százalékot vett, akik pedig igen, azok beleegyeztek, hogy akkor fizessem ki őket, ha hazaérek. Elmentem valami másnaposságra való kajáért, és jobban élveztem a hamburgert, mint korábban valaha. Csaknem biztosnak tűnt, hogy megúsztam. Megígértem magamnak, hogy soha többé nem játszom -EV játékot. Ennyire közel kerültem a padlóhoz, az utolsó utáni pillanatban menekültem csak meg. Nem érdekelt az $50k, amivel a TowerGaming tartozott. Le volt szarva. Teljesen készen álltam rá, hogy tiszta lappal kezdjek, elkezdjek profi módon tornákat játszani és többé ne dobjam ki a pénzt hülyeségekre.

Elindítottam egy esti sessiont, izgatott voltam és őszintén élveztem minden pillanatát. Beültem minden, elfogadható szintű tornára, amit csak találtam és újra nyertem. Éreztem, hogy jó vagyok, dominálom az asztalokat. A legkevésbé sem éreztem szükségét, hogy rulettezzek, vagy megpróbálkozzam a PLO-val, hiszen szinte hullott az ölembe a pénz a tornákon. Teljes egészében arra koncentráltam, hogy január előtt visszanyerjek minden pénzt, amivel taroztam, és tudtam, hogy sikerülni fog. Újra az EPT szponzori szerződésről álmodoztam, illetve a következő évi WSOP-ról. Talán tényleg jóvá válok majd a versenypókerben, nem csak az alacsony téteken leszek nyerő, mint most. Talán igazi, magas tétes cápa lehetek. Talán egy nap majd EPT-t is nyerek? Csak úgy ragyogtam. Minden kis pot, amit megnyertem, egy lépésnek tűnt egy jobb jövő felé.
Az örömöm azonban rövid életű volt. Néhány órája játszottam, amikor megjelent egy bejegyzés a finn fórumokon, az egyik legvalószínűtlenebb embertől és arról a témáról, amit a legkevésbé szerettem volna látni. Ez volt az a bejegyzés, ami megváltoztatta az életemet.

Hozzászólások

  • Sempronius2013. január 28., hétfő 14:39

    Jó rész. Megismertük az új példaképet Rebuy Roope-ot.

  • iKeksz2013. január 28., hétfő 14:53
    avatar

    Hihetetlenül jól el tudja húzni a dolgokat...

  • iKeksz2013. január 28., hétfő 14:53
    avatar

    Na ja... :D

  • kapitany102013. január 28., hétfő 15:07
    avatar

    sok folytatása lesz remélem :)

  • Koszka99992013. január 28., hétfő 15:28
    avatar

    Valamivel később Rebuy Roope is ki akart állni Ziigmund ellen. Azt mondta, nagyjából az egész liferollját elhozta Prágába, olyan 60-70k volt nála a szobaszéfjében. Néhány órával később átadta a széf kulcsát Ziigmundnak. Nem én voltam ez egyetlen degenerált a házban.

    :DDDD

  • majosg2013. január 28., hétfő 15:39
    avatar

    Sztem egy jó ideig nem lesznek további részek. Blogjában azt írta, hogy már majdnem befejezte (kb. 3 rész lesz még). Ezt a fejezetet még szeptember közepén írta, azóta semmi (egyéb blogbejegyzész írt, de nem erről). A végkifejletre pedig kíváncsi lennék, még akkor is, ha sztem jó ha 40 %-a igaz a sztorinak. Lehet ihletet gyűjt mi legyen a vége? :)

  • csicso92013. január 28., hétfő 15:49

    Biztos lesz! Érdekes, de fele kamu szerintem! Zigmundot megkérdezném!:)

  • kapitany102013. január 28., hétfő 15:59
    avatar

    őt én is :D ki nem? :D

  • Atazzz2013. január 28., hétfő 16:15
    avatar

    Rebuy Roope kemény tag lehet:D

  • mati19792013. január 28., hétfő 16:47
    avatar

    nincs tovább??? na ne basszatok már :(

  • Thorles2013. január 28., hétfő 17:40
    avatar

    2+2-n nagyjából azt írta: Nem tudom pontosan, de kb 40% van legépelve a következő részből, de már jó ideje nem nyitottam meg az állományt. Meg, hogy nem könnyű élete legsz..abb döntésére ilyen pontosan és részletesen visszaemlékezni, valamint mikor elkezdte írni a sztorit, akkor épp nagyon bejött neki az élet. 2012 viszont "egy rémálom volt", így nem igen van kedve még szarabb dolgokkal foglalkozni. A rossz élményeket(dark ones) taglaló részek utáni 4 rész viszont könnyedebb lesz, azokat egy nap alatt meg tudná írni.

  • Shokyu2013. január 28., hétfő 19:12

    Thorles: Várjál kitalálom, 2012 elején nagyon keményen grindelt, csomó pénzre tett szert, azonban egy-két átpiált éjjel során elbukta mindenét, sőt még kölcsön is kért egy alvilági finn fickótól. Neki viszont 48 órán belül kellett a pénz, így olyan dologra szánta el magát, amire sosem gondolt volna... de ezt majd a következő részben.

  • Sempronius2013. január 28., hétfő 22:04

    Thorles: Kár akkor ezek szerint még mindig csak egy gambler a csávó ma is.

  • Thorles2013. január 28., hétfő 22:13
    avatar

    2013-at jól kezdte asszem, eddig 80K pluszban van

  • Thorles2013. január 28., hétfő 22:36
    avatar

    "2013 has started ridiculously well (life has been pretty good non-pokerwise and I'm up like 80k already for the year) so there's hope tho." 2013 nevetségesen jól indult (az életem jó volt nem pókeres vonatkozásban is és 80K pluszban vagyok ebben az évben) szóval azért van remény.

  • davidgeszt2013. január 28., hétfő 22:54
    avatar

    Most se sok konkrétumot olvastunk... :D

  • vadallat2013. január 28., hétfő 23:26
    avatar

    b+ mindig a legjobb résznél van vége b+ b+ b+!!! :D

  • Altos2013. január 29., kedd 10:10
    avatar

    Profi dolog úgy abbahagyni, hogy fokozza az érdeklődést, de most már tényleg derüljön ki amit három rész óta lebegtet... :-)

  • kadaspeter2013. január 29., kedd 10:14
    avatar

    kell a pulcsi :D

  • dfecco232013. január 29., kedd 10:54
    avatar

    Egyszer mindennek vége van :(

  • vadallat2013. január 29., kedd 13:18
    avatar

    jó blognak indult de így már elég lapos

  • dyabló732013. január 30., szerda 17:05
    avatar

    Nincsen tovább

  • lawabidingcitizen2013. január 30., szerda 19:00

    nem írta meg tovább? a fenébe.
    kár volt így elkezdeni fordítást

  • JackJ0hns0n2013. február 06., szerda 23:51
    avatar

    Rebuy Roope omg : D

  • arabraB1102013. február 07., csütörtök 17:42

    sírok ezen a részen XDDDDD Rebuy Roope XDDDDDDDDDDDDDDDDDD

  • vadallat2013. február 16., szombat 12:07
    avatar

    kíváncsi vagyok hányszor fogja még lenullázni magát :P

  • vadallat2013. február 19., kedd 00:35
    avatar

    lefordítanám a blog többi részét, feltéve ha van még több része :P na mindegy, akkor olvasom angolul...

  • vadallat2013. február 19., kedd 00:35
    avatar

    ...mármint a twittert...

  • SenkiAlfonz62013. március 13., szerda 00:09

    Még mindig semmi?:(

  • silee212013. március 29., péntek 20:46
    avatar

    Mikor tudjuk meg végre, hogy alakult Báró Münchausen élete a fórumbejegyzés után?...

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!