Hullámvasút, és a fogadás, hogy lehúzom Patrik Antonius gatyáját (5.rész)

2012. szeptember 10., hétfő 16:32
Eljött a május. Finnországban van egy ünnep május elsején, amit én "mindenki berúg-nap"-nak neveznék.
Emiatt másodikán masszív fejfájással ébredtem. Elmentem a legközelebbi Mekibe, és 30 percet álltam sorba egy másnapos menüért. Alig maradt bent. Megettem a burgeremet, és nem volt semmi dolgom, úgyhogy elhatároztam, hogy grindolok egyet. 
Kicsivel több, mint 20 ezer dollárom volt online. Alig volt eddig vesztő napom, és még mindig azzal hitegettem magam, hogy a 20 buy-ines bankroll menedzsment a standard, így megpróbálkoztam az 5/10-el. Azt gondoltam, ez is ugyanolyan könnyen fog menni, mint a 2/4 vagy a 3/6. 
Beültem egy svéd reg ellen. Az első buy-inemet egy egészen brutális bad beat alkalmával veszítettem el, amikor a flössömmel egy runner-runner full ellen véreztem el. A következő pár buy-in elveszítésének körülményeire nem is emlékszem; elég gyorsan történt minden. Minden alkalommal, amikor value betelni akartam, kiemelt a partiból. Ha nuts-om volt, dobott. És persze akárhányszor ki akartam blöffölni, snap callolt. Teljesen uralta a játékot, és ezen kívül minden flipet megnyert. Gyorsan ajándékoztam neki 10 ezer dollárt. Egy kicsit még mindig bágyadt voltam az előző este miatt, és nem is vettem észre, mennyit is buktam valójában. Ilyen szempontból mindig is gyenge volt az ítélőképességem, de ez erre a napra különösen igaz volt. 
Az egómat természetesen rendkívül rosszul érintette a 10 buy-in elvesztése, főleg, hogy eddig sérthetetlennek képzeltem magam. Megkértem a srácot, hogy játsszunk nagyobb téteken, és beültünk 10/20-ra. Nem tartott sokáig, amíg a bankrollom másik részét is elbuktam. Párezer dolláron kívül mindenem elúszott, mivel 10/20-on is borzasztóan teljesítettem. Ekkor már rettenetesen ideges voltam, 4 ezer dollárom maradt, és ezt már el akartam veszíteni. Felmentem 25/50-re, de valamilyen okból kifolyólag senki sem akart játszani ellenem. 
Körülnéztem a lobbiban. Azon agyaltam, hogy ha senki nem akar velem high stakes-et játszani, mi lenne a legkönnyebb módja, hogy visszanyerjem a 20 ezret vagy elbukjam a pénzem. Így találtam rá az internet-kaszinókra. Piros-feketéztem párat ezer dollárral, és el is ment a pénzem. Nagyon szívesen, kedves Whitebet kaszinó.
Itt megjegyezném, hogy a srácról, aki ellen játszottam, később kiderült, hogy superuser-botrányba keveredett. Sok reg állította, hogy őket is becsapta. Sose néztem utána, és még mindig tudom úgy nézni, hogy engem tisztességes úton vert meg a srác. Csak maga a tudat vicces, hogy az első ember, aki ellen veszítettem, ismert csaló volt. 
A következő pár nap nagyon nehéz volt. Zsibbadást és szabadságot éreztem. Elveszítettem húszezret, körülbelül annyit, amennyit anyám egy évben keres, én pedig egy óra alatt elszórtam. De azt is tudtam, hogy már nem kell stresszelnem nagy pénzeken, és ez először tetszett. Úgy gondoltam, hogy a következő befizetésem alkalmával simán megismétlem a bravúromat, és megint sok pénzem lesz. Most viszont nem volt munkám, így fogalmam sem volt, miből tudnék majd befizetni. 
A következő érzés, ami eluralkodott rajtam, a bűntudat volt. Rosszul éreztem magam a családom anyagi helyzete miatt, és folyton az járt a fejemben, hogy mit gondolnának rólam a szüleim, ha tudnák, mit tettem. Ezután jött a kétségbeesés. Pár pókermentes nap után annyira hiányzott már a játék, hogy játékpénzes asztaloknál játszottam. Épp, amikor azon gondolkoztam, hogy ismét felveszek valami gyorskölcsönt, érkezett egy nagyobb összegű rakeback a számlámra. Fogalmam sem volt róla, hogy ekkora összegeket is lehet kapni rakeback-ként. 2008-ban mindig rengeteg ideig tartott, hogy az affiliate-ek kifizessék a rakeback-et. 60%-ot kaptam vissza, gyakorlatilag az összes cash game-em után egyszerre. Ez kétezer dollár volt, és én egyből tudtam, hogy ismét grindolnom kell. 
A következő pár héten annyit játszottam, mint egy elmebeteg. Éjjel-nappal pókereztem, és bár az eredményeim nem voltak olyan jók, mint először, azért nyertem. Sokat is tanultam, és majdnem minden HU videót megnéztem, amit a CardRunners-en találtam. Azt hiszem, ekkor játszottam először igazán jól (0.5/1 - 2/4 közötti téteken toltam). Az a színvonal ma már semmire sem lenne jó, de 2008-ban elég volt az, ha úgy játszottál, mint minden profi, akiket a videókban láttál. Ez azt jelentette, hogy önálló gondolatra nem igazán volt szükség. Még mindig nem volt HUD-om, és még mindig ne tudtam volna megmagyarázni, mit miért csinálok; csak kattintgattam. Néha-néha megálltam, és megkérdeztem magam: "Mit tenne Brian Hastings?". Még ha nem is értettem a range-eket, általában jó döntést hoztam. Minden bizonnyal rengeteg nálam jobb regular volt az asztaloknál, de amit tudtam, elég volt ahhoz, hogy legyen nyereségem. 
A rakeback-pénzemet feltornásztam kb. 10 ezer dollárra, elkezdtem ismét 2/4-en grindolni, és megint heater-be futottam. Megláttam J. Braddock-ot, hogy bent ül, és ötezret nyertem tőle. Remélem, hogy nem olvassa ezt, mert körülbelül 30ptBB/100-on futottam ellene. Nevetséges volt. Biztos vagyok benne, hogy ő most gyűlöl engem. Júniusra a bankrollom ismét elérte a 20 ezer dollárt. 
Júniusban sok minden történt. Először is, a nagymamámnál rákot diagnosztizáltak. Észak-Finnországban lakott, 800 kilométerre tőlünk. Gondolkoztam előtte is, hogy elköltözöm valamerre egyedül, de nem tettem meg, mielőtt anyámnak el kellett mennie. Ő egy nővér, és olyan orvos, aki iddősekkel foglalkozik, és azonnal otthagyta a munkáját, hogy nagyanyámhoz utazzon. Mindent hátrahagyott. Még mindig csodálom a bátorságát, hogy ezt megtette. 
Így hát enyém volt az egész ház. Nem volt egy nagy durranás, de természetesen addig ott akartam maradni, amíg anyám vissza nem jön. 
A következő történés a legnagyobb svéd póker oldal partija volt. Abban az évben először nyáron is szerveztek egy bulit, hogy megünnepeljék a Helsinkiben tartott Midnight Sun versenysorozatot. Ismét meghívtak, és most még inkább elvárták, hogy megjelenjek. A blogomat körülbelül félmillióan nézték meg, és egyre többen megkérdőjelezték a létezésem. Az a hír járta, hogy csak egy balfék vagyok, aki ül a szobájában, és kitalálja ezeket a történeteket. Mindenfélével meggyanúsítottak. Például amikor a 20 ezer dolláros swingemről írtam, grafikont követeltek. Mondtam nekik, hogy nincs Poker Tracker-em, és nem hitték el, hogy bárki is játszana anélkül ilyen magas téteken. Azt hiszem, egyszer meg is próbáltam felinstallálni, de túl magas volt nekem a PostGreSQL dolog. 
Megpróbáltam bebiztosítani, hogy ne legyek megint beteg, de mit ad Isten, az lettem. Nevetséges. 2008 januárja óta hívtak meg évente kétszer ezekbe a bulikba, összesen nyolc partiba. Én nyolcból nyolcszor lettem beteg, vagy aznap, vagy az azt megelőző napon. 2008 júniusában pár nappal előtte lettem influenzás, így éppen annyira lettem jól, hogy el tudjak menni. Vittem magammal egy jó nagy adag zsebkendőt, és emlékszem, hogy már az első vodka után kapatos voltam a fájdalomcsillapítók miatt, de ott voltam. 
Nem ismertem senkit. Ekkoriban 0 darab pókeres volt a barátom. Soha nem találkoztam egy finnel sem, aki pókerezett, kivéve a két ex-munkatársamat, akik mikro téteken játszottak, és nem tudták, ki vagyok. Nagyon nehéz volt beilleszkedni. Egyáltalán nem voltam annyira nyitott, mint manapság, sőt, egyenesen rettegtem attól, hogy kommunikálnom kell valakivel. Nem attól féltem, hogy idegenekkel kell beszélgetnem, csak egyszerűen nem tudtam mit mondani. "Hello, ismeretlen. Én vagyok az a blogos srác. Nézz meg, akár meg is érinthetsz, látod, igazi vagyok". Ez nem hangzott túl jól. Ittam még pár vodkát. 
Megláttam azt a Jasper nevű színészt, aki kommentelt a blogomra régebben. Azt is tudtam, hogy ő részt vett a parti szervezésében. Küldött is egy e-mailt, amiben külön megkért, hogy menjek el, és találkozzak vele, így gondoltam, hogy vele kezdem az ismerkedést. Odasétáltam tehát Finnország legismertebb színészéhez, és bemutatkoztam. Nagyon rendes volt, és annak ellenére, hogy rettenetesen szégyenlős voltam, a helyén tudtam kezelni a szituációt. Bemutatott több embernek, például ismert grindereknek, és többükkel is jól jöttem ki. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember van, aki hozzám hasonlóan gondolkozik a pókerről és az életről. Sokan mondták, hogy minden évben pár hónapot külföldön töltenek, és ez nekem nagyon tetszett. Az egyikük még meg is hívott, hogy menjek vele Thaiföldre játszani. Végül nagyon berúgtam, és remekül éreztem magam. 
Az egyik srác, akivel beszélgettem, Jens "Indigenous89" Kyllönen volt, aki alig kilenc hónappal később megnyerte az EPT Koppenhágát 1.1 millió dollárért. Később írtam róla egy 12 oldalas cikket az egyik magazinba. Még később mindkettőnket összekötött az egyik bulvárlap egy szőke reality show-szereplővel, mondván, hogy pénzért szexelt velünk (de erről majd később). Vicces, ahogy ez az univerzum működik. Csakúgy történnek a dolgok, és mindig kis hülyeség, amit csinálsz (például, hogy beszélgetsz valakivel egy buliban), később őrült dolgokhoz vezethet. 
Jens már túl volt egy ECOOP Main Event online-győzelmen 200 ezer dollárért, és 10/20-on meg 25/50-en játszott 6-maxon, jó eredményekkel. Amikor a buli véget ért, Jens, Jasper, pár másik ember meg én ugyanabban az afterpartyban kötöttünk ki. Patrik Antonius is ott volt. Akkor már az Egyesült Államokban élt, és csak a családját látogatta meg Finnországban. Hatalmas dolognak számított, hogy Jasper és a többiek el tudták csalogatni egy ilyen buliba. 
Az afterpartyn szóba jött, hogy fogadhatnánk Jenssel, hogy lehúzzuk Patrik gatyáját. Megegyeztünk, hogy ha bármelyikünk megcsinálja, kap 500 eurót. Jensnek már körülbelül félmilliós vagyona volt, amíg nekem csak 20 ezer dollár. Nagyon közel voltam hozzá, hogy megtegyem. Boldog vagyok, hogy nem tettem, mert PA szétrúgta volna a seggem, engem hazaküldtek volna, és mindenki azt gondolta volna, hogy egy idióta vagyok. Sok minden nem történt volna meg velem, ha lettem volna akkora idióta, hogy ezt megcsináljam Finnország legsikeresebb pókeresével. Jens sem tette meg. Bár Jens aznap írt a 2+2-ra egy posztot, amelyben másképp mesélte el a dolgokat, de az a poszt le lett törölve (Jens neve Jeans a 2+2-n). Másnap találkoztunk egy másnapos ebédre, és emlékszem, hogy Jens attól félt, hogy PA megkeresi emiatt. Tudomásom szerint ez nem történt meg. 
Nem sokkal a parti után kaptam egy emailt Jaspertől, miszerint egy új pókermagazin van indulóban. Azt akarta, hogy rendszeres írója legyek az újságnak. Ezzel számomra egy álom vált valóra. Lesz egy igazi írói állásom, és a világ legjobb dolgáról, a pókerről íratok majd - gondoltam. Sosem válaszoltam még gyorsabban egy emailre; emlékszem, hogy még a kezeim is remegtek. Ő csak pár nap múlva válaszolt, én meg halálra paráztam magam. Lehet, hogy találtak mást? Lehet, hogy túl merész húzás lennék? Szerencsére nem ez volt a helyzet. A következő email a főszerkesztőtől érkezett, aki találkozni akart velem. 
Az a fajta ember vagyok, aki mindig mindenhonnan elkésik, de ez nem olyan alkalom volt. Körülbelül 20 perc volt az út, és én 40 perccel előbb indultam. Egy előkelő kávézóban találkoztunk. Fogalmam sem volt, mit mondjak. Nem tudtam, hogy ő ismer-e engem, vagy hogy miről kellene majd írnom. Azt sem tudtam, hogy fel vagyok-e véve, vagy ez egy próbainterjú. Mindenesetre magammal vittem pár oldalt a blogomból. 
Erre nem volt szükség. Gyakorlatilag elmondta nekem, hogy lenyűgözte a blogom, és hogy arról írhatok, amiről akarok. Minél botrányosabb a téma, annál jobb. Azt mondta, az első rész két hónap múlva jelenne meg, és hogy egy hónapom lesz az első cikkem megírására. Az első nyomtatott cikkem. 

 kép hamarosan
Végül a póker prostituáltjairól írtam, és a cikk címe "SuckMyAAs" volt. 
Az első cikkem, amely a Pokerisivut 2008-as, első számában jelent meg. A kép 20 éves koromban készült, amikor még szemöldökpiercingem volt. 
A parti után pár héttel Las Vegasban kötöttem ki. Részben azért mentem, hogy részt vegyek életem első WSOP-ján, részben, hogy lássam a várost és keményen bulizzak, részben pedig, hogy anyagot gyűjtsek az első cikkemhez. Ez az út megérdemel egy külön posztot, úgyhogy erről majd legközelebb!

 

Hozzászólások

  • danfiu2012. szeptember 10., hétfő 19:52
    avatar

    durva

  • Gsaghy2012. szeptember 10., hétfő 20:16
    avatar

    Nagyon nagy figura!

  • pokermadness2012. szeptember 11., kedd 03:12
    avatar

    tud élni annyi szent...

  • balazs4562012. szeptember 11., kedd 16:11

    4,5 milliót keres anyuci egy évben? Vajon mit dolgozhat...?!

  • Krono2012. szeptember 11., kedd 16:23

    balazs456: igen, mert biztos ott is nettóban 68K hufot kapnak......................

  • Cream2012. szeptember 11., kedd 17:03
    avatar

    Az kint teljesen átlagos fizetés volt akkor szerintem!

  • straubbazsi2012. szeptember 11., kedd 21:08
    avatar

    @balazs456

    :D pontpontpont :D

  • JuhaAasz2012. szeptember 12., szerda 10:08
    avatar

    svédországba egy bolti eladó keresett 2008-ban, átszámítva havi ~800k hufnak megfelelő svéd koronát. úgyhogy dolgozhat sokmindent :D

  • Joe Oetschay2012. szeptember 12., szerda 13:53
    avatar

    Az első blogban még ez van... " fogadásból lehúztam Patrik Antonius gatyáját" .....Gondolom,hogy igazi boom sztori legyen.. Akkor most le sem húzta neki? FAKE FAKE FAKE... Ennyi erővel az egész kamu lehet.

  • redoubtable2012. szeptember 12., szerda 14:12
    avatar

    még lehúzhatja később is. Vegasban PL.

  • Joe Oetschay2012. szeptember 12., szerda 16:55
    avatar

    Ennyi erővel .. :)

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!