Szponzorált NL4-játékossá válok (8. rész)

2012. október 01., hétfő 10:26
Mindig is szerény gyerek voltam. A legtöbben, akik olvasták a blogomat, ezt nem fogják elhinni, de mielőtt elkezdtem poókerezni, soha nem dicsekedtem semmivel.
Persze ez amiatt is lehetett, hogy a pókeren és az íráson kívül nem igazán voltam jó semmiben. De akkoris, két lábbal a földön jártam, sokkal inkább, mint az átlagember. 
2008 őszére azonban már minden voltam, csak szerény nem. A legrosszabb fajta pózer lettem; a pénzemmel menőztem. Angolul ezt "balla"-nak hívják. Mindig is szerettem a nyereményeimmel dicsekedni a blogon. Eleinte visszafogottabban csináltam: "Itt a múlt havi SNG grafikonom, nem rossz, mi?" De a vége felé már ilyeneket írtam: "Ma is négyjegyű összeget nyertem, ezt kapjátok ki, megyek a legkirályabb night clubba, ahol foglalt asztal és csajok várnak. Király az élet. Csá!"
A "balla" szót Phil Galfondtól tanultam. Phil utálja az ilyen embereket. Én viszont elkezdtem rajongani ezért az életstílusért. 2008 előtt nem igazán szórtam a pénzt (a szerencsejátékon kívül). Legtöbbször a Subway-ben ettem, attól függetlenül, hogy 5k-s rulett-flipeket játszottam. A legtöbb pókeres haverom egyébként ilyen - abszurd összegeket játszanak el, de egyébként egészen spórolósak. 
Mivel én akartam a legnagyobb "balla" grinder lenni Finnországban, elkezdtem hülyeségekre költeni a pénzem, és persze mindig blogoltam is róla. Ekkoriban ismertem meg "J"-t, akivel rengeteget chateltem. Máltán dolgozott pár évig egy affiliate site-nál, aztán otthagyta a munkahelyét. A való életben eddig nem találkoztunk, de most, hogy visszajött, elmentünk inni egyet. 
Az éjszakázásainkból heti rutin lett. Mindig foglaltunk egy asztalt valami menő klubban, és gondoskodtunk róla, hogy érkezésünkkor már tele legyen pakolva vodkával. A számláink néha négyjegyűek voltak, bár egyikőnk sem keresett igazán nagy pénzeket. Meghívtuk a barátainkat is, és nekik is vettünk piát. Emlékszem alkalmakra, amikor húszan ültek az asztalunk körül, és mind ingyen ittak. Nem aggódtunk miatta; menőzni akartunk. 
Ugyanekkor megismertem még egy srácot, akit most Z-nek fogok hívni. High stakes PLO-t játszik, és több, mint 2 millió dollárt nyert már. Akkoriban középmagas téteken játszott. Sokat buliztunk így hármasban. Minden pénteken és szombaton elmentünk inni, elköltöttünk egy rakat pénzt, és aztán nagy dobra vertük. Mindegyikőnknek volt saját blogja, ahova rendszeresen felkerültek a sztorik, képekkel. 
Hármunk közül nekem volt a legnagyobb a szám. Z volt a legszerényebb, és azt hiszem, ő csak ilyen időszakos "baller" volt, és azért csinálta, mert örült, hogy vannak pókeres barátai. Persze lehet, hogy nincs igazam. Mentségére szóljon, hogy neki tényleg rengeteg pénze volt. Most, hogy felnőttünk, mindannyian szégyenkezve tekintünk vissza erre az időszakra (én rákvörös leszek, ha eszembe jut). 
Az őrült estéink és a beszámolóink igencsak megosztották az olvasókat. Egy részük élvezte a sztorikat, és sokan mondták, hogy nagy király vagyok. Sokan irigyeltek, amit én nagyon élveztem. Sokan viszont, akik eddig semlegesek voltak, elkezdtek utálni emiatt, mondván, hogy a sok szar, amit posztolok, buta dolog, és hogy egy arrogáns pöcs lettem. Igazuk volt.
Egyszer szerveztünk egy estét, amire mindenkit meghívtunk. Kiírtuk a blogra, hogy bárki csatlakozhat a "balla" esténkhez, egy feltétellel: műbajuszt kell viselniük. Az én ötletem volt. Úgy gondoltam, nagyon király lesz csupa műbajuszos ismeretlennel ülni egy asztalnál. Kár, hogy előtte egész reggel grindoltam, és ezért elaludtam, és lemaradtam az egészről. Volt egy srác, aki a végletekig elment azon a bulin. Olyan későn olvasta el a posztot, hogy az egyetlen bolt, ahol műbajuszt lehetett kapni, már bezárt. De ő nagyon el akart jönni, ezért levágott egy darabot a kutyája szőréből, és a szájára ragasztotta. 
De ez az egész nagyon elvonta a figyelmemet a fontos dolgokról. Előtte minden hétvégén grindoltam a verhető ellenfelek miatt, most meg állandóan részeg voltam. A winrate-em jelentősen visszaesett. A barátnőmmel is kevesebb időt töltöttem, hiszen most csak hétköznap esténként találkoztunk, amikor épp nem dolgoztam vagy játszottam. Még az írás rovására is ment az egész, hiszen az életstílusom miatt egyre több napot hagytam ki a munkából is. Mindenki kedvence voltam az irodában, hiszen mindent gyorsan megtanultam, és szerették, ahogy írok. Még. 
November végére a kapcsolatom a mélyponthoz érkezett. Nem volt semmi drámai, csak már nem volt benne semmi szenvedély, és én elég rossz pár voltam. Más volt számunkra a fontos, és nem nagyon volt már keresnivalónk egymás mellett. Így hát szakítottunk. 
Kevesebb, mint egy héttel később meg kellett volna jelennem egy karácsonyi bulin. Az Unibet szervezte a partit. A finn menedzserükkel nagyon jóban lettem az Unibet Open-es túrám alkalmával, de egyébként is meghívtak volna a blogom miatt. A probléma az volt, hogy én mondtam nekik, hogy a barátnőmmel fogok érkezni, így két meghívót kaptam. Úgy gondoltam, hogy ciki lenne, ha egyedül érkeznék (egy igazi balla sehova nem megy csaj nélkül), így megkértem egy Helena nevű ismerősömet, hogy jöjjön el velem. 
A teljes neve Ingrid Helena volt, Ingrid Bergman és a trójai Helena után. Pár éve ismertem már, és mindig is tetszett, csak az időzítés nem volt soha megfelelő, hogy összejöhessünk. Én Ausztráliában voltam, aztán amikor visszajöttem, neki volt barátja, utána ő szingli lett, én meg kapcsolatban éltem. Amikor visszajöttem Ausztráliából, volt egy kis kalandom a legjobb barátnőjével, ami nem annyira tetszett neki. Amikor elhívtam a partira, nagyon kétségbe voltam esve, és repdestem az örömtől, amikor igent mondott. 
Helena sok galibát okozott nekem. Félreértés ne essék: nem hibáztatom őt semmi miatt, és minden, ami történt, az én rossz megítélésem miatt történt. Annak ellenére, hogy ő már nem áll szóba velem több, mint két éve (a Facebookon is blokkolt), nem tudok semmi rosszat mondani róla. De ettől függetlenül sok bajt hozott rám. 
Az Unibet karácsonyi bulija remek volt. Bármennyit lehetett inni, nem hívtak meg túl sok embert, és nagyon jó volt a hangulat. Két új barátot is szereztem a bulin: az egyik egy Okko nevű mid-stakes grinder, aki a legnagyobb ivó volt, akit ismerek. A buli után rengeteg görbe estét csaptunk, és hat hónappal később együtt ültünk az Unibet Open Portugal döntő asztalán. Kevesebb, mint egy évvel később együtt voltunk Thaiföldön. A másik srác, akivel megismerkedtem, Ilari Tahkokallio volt, aki az EPT Berlin második helyezettje lett 2010-ben 813 ezer dollárért. Az volt az az EPT, ahol a rablás történt, és ő a sportszerűségéről lett híres, mert hagyta az ellenfelének, hogy folytassa a partit közvetlenül a rablás után, pedig csak három outja volt. Ezután a torna után írtam róla egy sztorit a magazinunkba. Ez volt az utolsó cikkem a magazinnál. 
Vissza a bulihoz: nagyon ideges voltam, hiszen ez volt az első randim Helenával. Elég gyorsan berúgtam, és megpróbáltam elérni, hogy ő is ugyanezt tegye, hogy ne vegye észre, mennyire ideges vagyok. A parti után elmentünk valami diákbuliba, mert Ilari barátnője állatorvosnak tanult. Ott még részegebbek lettünk, aztán végül egy klubban kötöttünk ki Jasperrel, Ziigmunddal és még pár grinderrel. 
Ekkorra világossá vált számomra, hogy Helena bizony tud inni. Illetve nézőpont kérdése, úgy is mondhatjuk, hogy nem tud inni, hiszen rendkívül részeg volt. Úgy ivott, mint Charles Bukowski. Később tudtam meg, hogy igen komoly alkoholproblémái voltak. 18 éves korában fekélyt diagnosztizáltak nála, és az orvosa nyomatékosan közölte vele, hogy távol kell tartania magát az alkoholtól, különben halálos baja is lehet. Nem emlékszem pontosan, de volt egy lyuk a gyomrában vagy a májában, ami az alkoholtól nagyobb lett. Borzasztó hasfájása volt majdnem minden nap, méghozzá egyértelműen amiatt, mert annyit ivott, de ő nem állt le. Sosem mondta, hogy a fájdalom miatt iszik, de szerintem annak az enyhítésére használta az alkoholt. 
Megkaptam Helenától az első csókomat, aztán a másodikat, majd a harmadikat is. Az este végére teljesen össze voltunk már gabalyodva. Reggel négykor pont azon gondolkoztam, hogy hazaviszem, de nem találtam sehol. "Last-minute" feleseket ittunk, ami azt jelentette, hogy mindenki megivott öt feles tequilát gyorsan, mielőtt bezárt a klub (ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy le akartam feküdni Helenával, nem ilyen vagyok. Ez az én hülyeségem: mielőtt bezár a hely, mindig kirendelek egy hatalmas adag piát, amit senki nem tud meginni). Nem emlékszem pontosan, hogy mi történt, mert rettenetesen részeg voltam. Annyira emlékszem, hogy nem találtam Helenát. Próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva. Mínusz húsz fok volt odakinn. Az egyik srác azt mondta, hogy látta a klub előtt sétálni, és hogy annyira részeg volt, hogy fejre esett. 
Pánikba estem. Finnországban viszonylag sokan fagynak halálra részegen (később velem is történt majdnem ilyesmi, amikor bedrogoztatott egy "ellenségem", erről majd mesélek). 18 éves volt, vékony, és miattam rúgott be. Ezek a gondolatok pörögtek a fejemben, de nem nagyon tudtam gondolkodni az öt tequila meg 15-20 egyéb ital miatt, ami bennem volt. 
Két órán keresztül kerestem mindenfelé a városban. Emlékszem, hogy én magam is iszonyatosan fáztam, elvesztettem a kesztyűmet, és egy idő után az ujjaimat sem tudtam mozgatni. Nem ismertem a barátait, így senkit sem tudtam felhívni, hogy épségben hazaért-e. Kerestem tovább. Két órával később annyira fáradt voltam és fáztam, hogy feladtam. Helsinki nagy város, és mivel a klub a városközponthoz közel volt, nem igazán volt rá esély, hogy senki ne találja meg, ha esetleg elájult volna valahol. Részegen persze sokkal durvábbnak tűnt a helyzet. 
Amikor feladtam a keresést, nagyon mérges voltam. Nem igazán vagyok az a típus, aki részegen agresszív lesz. Volt már részem pár verekedésben, de sosem kezdeményeztem ilyesmit. Inkább boldog szoktam lenni az alkoholtól. De most valamiért nagyon ideges voltam. Elmentem kajáért az egyik gyorsétterembe, és miután általánosságban véve elég rosszul viselkedtem, kihívták rám a rendőröket. Nem voltam hajlandó távozni, ez lehetett az indok. 
Amikor megjöttek a rendőrök, a székemben ültem, és emberi jogokról ordítoztam. Majdnem bevittek, de végül elengedtek. Emlékszem, hogy ettől csak még mérgesebb lettem, de nem igazán tudom, miért. Elkezdtem bolyongani, fogalmam sem volt, hová megyek. Meg kellett állnom dobni egy sárgát, és remek eszköznek tűnt ehhez egy nagy fekete autó. Elkezdtem a kocsira vizelni, de eközben a sofőr, aki benne ült, vadul dudálni kezdett. Kiderült, hogy az utca közepén, a lámpánál álltam meg. Sosem futottam még olyan gyorsan, mint akkor. 
Végre hazaértem, és amikor bekapcsoltam a gépem, láttam, hogy Helena fent van a chaten. Épségben hazaért, és elnézést kért azért, ami történt. Azt mondta, hogy kirúgták a klubból, a telefonja pedig lemerült. Megbeszéltük, hogy a héten még találkozunk. 
Lefeküdtem aludni, és pont, mielőtt elaludtam, világossá vált számomra, hogy nekem tényleg fontos volt ez a lány. Már az első randi után izgultam, hogy mi van vele, és mindenáron meg akartam védeni. Hallottam a barátaitól, hogy veszélyes a kiscsaj, és én elhatároztam, hogy megmentem őt. Ez nagyon rossz ötletnek bizonyult. Ha valaki megmentésre szorult, az én voltam, hiszen az életem így is kezdett kifordulni önmagából, és kezdtem egy két lábon járó katasztrófa lenni. Ha nem jöttem volna össze Helenával, sok rossz dolog kimaradt volna az életemből. Ugyanakkor, ha nem jövök össze Helenával, valószínűleg a következő barátnőmmel sem találkoztam volna, és ha az nem történt volna meg, sosem ismertem volna meg Minttu-t, aki még Helenánál is jobban meg tudta dobogtatni a szívemet. De ne szaladjunk ennyire előre. 
Az, hogy összejöttem Helenával, azonnali rosszabbodást eredményezett az életemben. Minden randink ivással kezdődött. Tudtam, hogy nem tesz jót neki, de annyira meg akartam felelni, hogy féltem, hogy egyébként unalmas lennék. Nagyon akartam tetszeni neki, ezért, ha kellett, végigittam vele az egész hetet. A munkában kezdtem elúszni a határidőkkel. Amikor bent kellett volna lennem, otthon feküdtem másnaposan. Amikor írnom vagy játszanom kellett volna, buliztam. Több, mint háromezer dollárt költöttem bulizásra pár hét alatt. De nem érdekelt. Imádtam az új életstílusom. Mindenki azt hitte, hogy én vagyok a király, volt egy jó csajom, akit minden ismerősöm meg akart fektetni, és még mindig úgy gondoltam, hogy a póker annyira könnyű, hogy bármikor tudok több tízezer dolláros profitot produkálni. Helena és én is annyira nemtörődöm, "egyszer élünk" életvitelt folytattunk, hogy az elsőszámú célunk csak az volt, hogy berúgjunk. 
Két dolog történt még 2008 decemberében. Az egyik életem legelcseszettebb utazása volt. Mindenen túlment, amit addig átéltem, és még mindig a legőrültebb dolog, ami velem történt. A varsói Unibet Open volt, ahová Helenát is magammal vittem. Sőt, vettem neki egy kutyát. Ezekre visszatérek majd a kilencedik fejezetben, mert most egy napom rámenne, ha elkezdeném mesélni. Tehát, mielőtt erre visszatérnék, hadd ugorjak előre pár hetet. 
Teljesen lecsövesedtem Varsóban, ami, gondolom, mostanra senkinek nem okoz meglepetést. Pár nappal az út után kaptam egy érdekes telefonhívást a magazinunktól. Egy TowerGaming nevű céggel kötöttek épp üzletet, akik szponzorált játékost kerestek. A magazin engem ajánlott. Azt hiszem, köszönetet akartak mondani mindenért, mert egészen eddig gyakrolatilag egy áldás voltam nekik. A blogomra több, mint egymillióan kattintottak, és én segítettem a magazinban is. A TowerGaming publicitást akart, és egyetértettek a magazinnal abban, hogy az mindenképp jó ötlet, ha szponzorálják Finnország legnépszerűbb bloggerét, aki egyébként még a magazinba is ír. Az emberek még mindig úgy gondolták, hogy egy sikeres grinder vagyok, sok pénzzel. Senki nem tudott arról, hogy szerencsejáték-függőségem az összes bankrollomat elpusztította. Így engem választottak. 
El sem akartam hinni az ajánlatot, amit kaptam. 60 vagy 70 ezer dollárt adtak (nem emlékszem pontosan), amit utazásra és élő tornákon való nevezésre költhettem. ‌Minden nyereményt megtarthattam. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a logójuknak ott kellett lennie az avataromon, amikor a blogra posztoltam, és a cikkjeimben is meg kellett említenem őket. A magazin minden számában volt egy négyoldalas cikkem az utazásaimról, ahol az ő szponzorálásuk mellett pókereztem. Ugyanakkor egyébként semmi pénzem nem volt, és épp azon voltam, hogy NL4-ről újra felépítsek egy bankrollt. Mármint volt pénzem, épp annyi, hogy éljek belőle, de pókeroldalra nem tudtam befizetni. De volt egy site, ami engedélyezett mobilegyenlegről való feltöltést egészen öt euróig, így elküldtem az sms-t, és elkezdtem játszani az 5 eurómmal. Egészen biztos vagyok benne, hogy én voltam az egyetlen olyan személy a póker történetében, aki szponzorált játékosként NL4-en játszott. 
Az 5 eurós befektetésemből életem egyik legnagyobb upswingje kerekedett. Kevesebb, mint három hét alatt már ötjegyű volt az összeg, és amikor elindultam a PCA-ra 2009 januárjában, már ismét rendes bankrollom volt. Kár, hogy nem tudtam blogolni róla - nem akartam, hogy a szponzorom megtudja, mennyire nem volt pénzem. Két asztalon kezdtem NL4-en 50BB-vel, aztán, amikor elértem a 30 dollárt, hat asaztalon játszottam NL10-en 50BB-vel, így lett egy bankrollom, ami már NL400-ra is elég volt.
 
 

Hozzászólások

  • vadallat2012. október 01., hétfő 12:54
    avatar

    filmet kéne csinálni ebből az egész történetből :D

  • Holdenper2012. október 01., hétfő 13:11
    avatar

    Uhh kemény...azért a fekete kocsira vizeléses résznél nagyot röhögtem:D

  • aussyman2012. október 01., hétfő 13:57

    ez nagyon komoly és mennyire igaz az életművészekre: :)))
    "Egészen biztos vagyok benne, hogy én voltam az egyetlen olyan személy a póker történetében, aki szponzorált játékosként NL4-en játszott. "

  • knockout2012. október 01., hétfő 14:47

    nade komolyan elhiszem hogy tehetseges meg mind en, de hogy sose akkor kapta el egy down amikor epp 5 euroja maradt, hanem mindig hotrunon volt az azert kicsit irrealis...

  • SzTamas2012. október 01., hétfő 15:02

    Szerintem csak szeretne ha úgy élt volna, mint ahogy leírja.... A másik: ennyit piálni, ilyen fiatalon és nem lett alkoholista, aki a piros lámpánál kéreget, számomra FURCSA....

  • SzTamas2012. október 01., hétfő 15:03

    bocs: "szeretné"

  • adambarttt2012. október 01., hétfő 15:07
    avatar

    továbbra is jó a történet :D:D

  • thomyca2012. október 01., hétfő 16:47

    Jó történet, kérdés, hogy igaz-e (illetve mennyi valóság/fikció ráta)...

  • Galambos Tarzan2012. október 01., hétfő 17:13
    avatar

    Ez tényleg abszurd, hogy miután elszórakozott több K vagy több 10K -t, akkor mindig az utolsó X dollárjából ami maradt neki, tud összehozni akkora bankrollt, ami másnak évekbe telik. Istenadta tehetség? Hatalmas mázlista? Vagy csak jó a fantáziája amit jól is tud tálalni?:)

  • Gsaghy2012. október 01., hétfő 17:17
    avatar

    Errol a sracrol es storyrol mar tenyleg filmet kene csinalni!Nagyon nagy a figura.

  • JuhaAasz2012. október 01., hétfő 18:00
    avatar

    GT +1 ... nálam kezd kicsit hiteltelenné válni az egész ...

  • spl2012. október 01., hétfő 18:28

    Írni tud és jól tudja színezni is a dolgokat, ez jó pár leírt részletnél látszik, ahol azért akad ellentmondás is  pl itt, hogy egy piros lámpánál kezdett el pisálni egy kocsit, utána pedig levágta élete leggyorsabb futását, irreális természetesen de funny :D Persze mivel nem volt már szomjas, simán emlékezhetett úgy, hogy még Bolt-nak is beintett közben  Ezekből lehet levágni(szerintem), hogy szépen tudja leírni a dolgokat, ezt a részét nem is vitatom, legfőképp azért sem, mert én az írásának a mivoltját nézem első körben, a tartalom azon része hogy igaz-e vagy sem, az már mellékes számomra(kb a 2. rész óta).

  • Bakfity2012. október 01., hétfő 19:05

    Szerintem ez minimális csúsztatásokkal de igaz.

  • Joe Oetschay2012. október 01., hétfő 19:12
    avatar

    Ahogy a blog elején betolták hírnek,hogy lecibálta Patrik Antonius gatyáját... és a végén meg benyögte,hogy jah.. izé mégse-"mert szétrúgta volna a seggem..." Nah kb. ennyire lehet igaz a többi sztori is. Innentől kezdve a kaszinós füves sztori is kamu lehet. Olvasni érdekes,de nem kell mindent elhinni.

  • mizse2012. október 01., hétfő 23:11

    Kezd egyre erőltetett lenni a mondandója.
    Jól látszik, hogy már próbálja és tudja manipulálni az olvasót pl, hogy a saját hibát beismeri és mindenkinek igazat ad stb.
    Hitelét vesztette, és talán amit kérdez sem szabad elhinni.

  • screwtape2012. október 02., kedd 10:19
    avatar

    Sosem gondolkoztam azon, mely részek - lehetnek - valósak. Szimplán csak rendszeresen olvasom, mert bármi is legyen az igazság engem nagyon szórakoztatnak a bejegyzései.

  • Holdenper2012. október 02., kedd 13:53
    avatar

    Haters gonna hate...ha nem tetszik, kamunak gondolod akkor gtfo, nem muszáj olvasni

  • csabadeak2012. október 02., kedd 13:56
    avatar

    "Ez az én hülyeségem: mielőtt bezár a hely, mindig kirendelek egy hatalmas adag piát, amit senki nem tud meginni)."
    Én is ezt csináltam :)
    Amúgy meg nagyon szórakoztató!

  • dr.drogba2012. október 02., kedd 17:05
    avatar

    Nekem elég volt ebböl mesedélutánból...

  • fleaa2012. október 02., kedd 19:26

    sztem mindenki ismer durva arcokat a környezetéből, vagy valahonnan távolról és azok nem ilyenek... Srác egyszerűen jól ír, és jól manipulál, hogy időnként elismer/beismer/reflektál, de ez tényleg sok. Ha az ember tényleg durván iszik akár már csak 2-3 napon át, és tényleg rendesen akkor utána nem is bír a piára nézni egy ideig még a keményebb fajtából valók sem. Itt pedig a leírtak alapján többhónapos "hotrun"ja volt. Márpedig a sztorik 95%-a erre van alapozva.
    Meg a másik, ha ilyen "értelmes" akkor 1-2 éve nem lehetett ekkora douchebag, az ember személyisége ennyire nem változhat meg. Na mind1, jó írás, de mostmár sztem tényleg tisztes távolságtartással kezelni

  • Krono2012. október 02., kedd 20:32

    "a az ember tényleg durván iszik akár már csak 2-3 napon át, és tényleg rendesen akkor utána nem is bír a piára nézni egy ideig"

    tavalyi 4-5 napos nyaraláson kb nem volt tiszta pillanatunk., de szerintem nem csak én éltem már át ilyet...

    A személyiség tud változni ennyi idő alatt is, csak olyan dolognak kell történnie, ami alapjaiban változtat meg.

  • fleaa2012. október 02., kedd 21:36

    jó most ebbe ne menjünk bele, természetesen én is voltam már nyaralni 1 hétig úgy hogy ment rendesen a piálás, persze h lehet. A 2-3 napos piálást úgy értettem mondjuk, hogy tényleg végig inni, annó csináltunk egy ilyet, hogy óránként meg kell inni 1 sört 1 házmestert 1 felest, és mindig valamelyikből duplázni kell, és legkésőbb reggel 9kor meg kell kezdeni a menetelést. Na ebbe 2 és fél nap után belefáradtunk úgy, hogy 1 hétig nem ivott senki utána. És ahogy leírja kb erre hasonlít csak hosszan, hogy aludt egy kicsit, majd felkelt és tolta keményen. Természetesen, ha ti is hasonló kaliberű nyaralást csináltatok, akkor le a kalappal, tényleg jól bírjátok. Csak én ekkor döbbentem rá a többiekkel egyetemben, hogy azért van határ tényleg:)
    jellemfejlődés meg azért fura, mert az hogy valaki kimegy rákászni ausztráliába már önmagában egy tök jó dolog, és nagy elhatározás, kalandvágyás. És ott elvileg látod a világnak olyan formáját ami megváltoztat (legalábbis ezt írta) akkor utána nem leszel 1-2 évre rá ekkora faszfej.

  • Holdenper2012. október 02., kedd 21:49
    avatar

    Te miből gondolod, hogy minden bejegyzés közvetlenül egymás utáni napok történéseit meséli el?

    Később lesz nyugisabb időszaka, amikor ritkábban iszik, és miközben írta ezt a sztorit kapott valami gyomorbetegséget is a sok piálástól (akit érdekel keresse meg 2p2-n), ezért nem is postolt egy ideig.

    Szerintem igaz a sztorik nagyja...ha nem is 100%-osan így történt, de nagyjából igen. A rollom/életem azért nem tenném rá, de én úgy gondolom, hogy a nagyja igazság.

    Amúgy marhára nem tudjátok mik történtek vele (én előre olvastam angolul), volt pár durva dolog, ami miatt átgondolhatta az életét.

  • qwertibie2012. október 02., kedd 22:01
    avatar

    ne spoilerezz holdi

  • tegla812012. október 03., szerda 12:07

    Szerintem is kezd átmenni valami filmmé! Vagyis egyre inkább egy forgató könyvhöz hasonlít! Olyan nincs hogy (állandóan) az utolsó 10vagy5$-ból csinál magának 20000esetleg 30000$ :)!! Kész vicc szerintem!
    De hát mi olvassuk és ez a lényeg! Kíváncsi vagyok mikor derül ki hogy ez csak valami mese! Mert egyszer ki fog derülni az tuti!

  • Cream2012. október 05., péntek 19:09
    avatar

    tényleg nem lehet megunni

  • Cream2012. október 05., péntek 19:10
    avatar

    tényleg nem lehet megunni

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!