Unibet Open Varsó - még az órámat is elvesztem (9.rész)

2012. október 08., hétfő 08:19
Körülbelül egy hete randiztam Helenával, amikor el kellett mennem az Unibet Open-re Varsóba.
A magazin miatt mentem, bár nem volt konkrét sztori, amit írnom kellett. Volt ott egy másik riporterünk is, akinek már megvolt a témája, és nekem gyakorlatilag annyi dolgom volt, hogy megjelenjek. Ingyen utaztam, és három éjszakát töltöttem egy menő hotelben. Nem rossz, mi? 
Úgy döntöttem, hogy Helenát is magammal viszem. Nem hiszem, hogy már hivatalosan is együtt voltunk akkor, de sok barátom ment Varsóba, és tudtam, hogy az Unibetnél mindent nagyon jól szerveznek (körülbelül 50 élő tornát jártam meg, és az Unibet szervezésével vagyok a leginkább megelégedve. (És nem, ezért nem kapok pénzt, vagy ilyesmi) Gondoltam, hogy Helenának be fog jönni, ha látja, milyen jó helyekre megyek a póker miatt, a hotelek, kaszinók, meg minden. Vettem neki egy jegyet, és már úton is voltunk. 
Úgy emlékszem, ekkor kb. 15.000 euróm volt. Valamilyen eszeveszett okból kifolyólag az összes pénzemet magammal vittem, kivéve az online pénzem, ami háromezer dollár volt. Nem tudtam a Main Eventen játszani, mert túl sokan jelentkeztek. Akkoriban egyébként sem voltam nagy tornajátékos, és nem akartam deep-en játszani, hiszen az első számú célom Helena szórakoztatása és a partizás volt. 
Délután érkeztünk a hotelbe. Helena mondta, hogy szüksége van egy kis időre, hogy rendbe tegye magát, úgyhogy én addig lementem a kaszinóba találkozni pár barátommal. Az egyik srác épp kiesett valami versenyből, és a kaszinóban persze volt egy rulettasztal is. Mondta a haverom, hogy szívesen kiengedné a gőzt egy kis rulettezéssel, én pedig csatlakoztam hozzá. 200 eurót tettünk fel az első körben. 400-at a másodikban. Ezret a harmadikban. Csak fekete számokra tettünk, egészen addig, amíg mendkettőnk pénze elfogyott. A srác mondta, hogy van még pénze a szobájában, de nem akarja elveszteni. Én is így voltam ezzel, úgyhogy megegyeztünk, hogy több pénzt nem költünk rulettre Varsóban. Később kiderült, hogy ezt külön-külön mindketten megszegtük, csupán pár órával később. Mekkora lúzerek vagyunk. 
Nekem nem is kellett sokat rágódnom a dolgon. Csak felszaladtam a szobába, fogtam még egy kis pénzt, és visszamentem. Csak a feketére tettem, de egy darab fekete szám sem jött. Végül megint elvesztettem az összes pénzt, amit levittem, így már körülbelül €10K mínuszban voltam. Volt még kb €3k a szobámban, és majdnem azt is elvertem erre a hülyeségre, de amikor odaértem, láttam, hogy Helena fel van öltözve, én meg el is feledkeztem róla. Akkor eszembe jutott, hogy miért is vagyok ott, és ez rögtön elterelte a gondolataimat a rulettről. Többet nem is játszottam Varsóban. 
Az első esténk nem volt annyira vad. Legalábbis szerintem nem, mert semmi különösre nem emlékszem belőle. Volt kb 15 finn grinder velünk, és valószínűleg elmentünk valami klubba, bár nem emlékszem, hova. Emlékszem viszont, hogy hajnali négykor, amikor eljöttünk a helyről (vagy kidobtak minket), Helena, én, meg pár srác akit nem szeretnék megnevezni, kitaláltuk, hogy elmegyünk egy sztriptízbárba. Fogtunk egy taxit, és megkértük, hogy vigyen el minket az egyik ilyen jellegű létesítménybe. Egyáltalán nem beszélt angolul a taxis, és már majdnem feladtuk, hiszen csak azt tudtuk mondogatni: strip. Aztán valaki kimondta a varázsszót: "sex". "Sekkkkkkksssss" ismételte meg a taxis, közben vigyorgott, és fura pedofil módon kacagott. Elindultunk. 
Nem sokkal később már egy autópályán voltunk, Varsón kívül. Nem tudom, mennyire volt messze a város, de 20-30 perc biztos lehetett kocsival. Az út nagyon sötét volt, szerintem egyáltalán nem volt kivilágítva. Aztán az autó hirtelen lekanyarodott egy keskeny útra. Az út végén volt egy ház. Körülötte már olyan sűrűn voltak a fák, mintha egy erdőben lettünk volna. A ház csak 50 méterre volt az autópályától, de nem lehetett látni a fák miatt. Teljesen normálisan nézett ki, csak minden ablakon rács volt. A rács mögött pedig nők. A taxi pont olyan messze állt meg, hogy a lányok arcát is lehetett látni a rácsok mögött. Volt ebben valami, amitől rosszul lettem. Nem tudom már, mi volt az, de a rácsok mögött lévő nőkről az jutott eszembe, hogy talán nem is maguktól voltak ott. Persze lehet,  hogy ez hülyeség.
A két srác kiszállt a taxiból, és elindultak a lépcső felé. Egy nagydarab ember ajtót nyitott, és beengedte őket. Helena nagyon részeg volt, és elkezdett kiabálni, hogy ő is be szeretne jönni. "Sosem voltam még bordélyházban, látni akarom, milyen!" Mondtam neki, hogy ez nem jó ötlet, mert a hely elég ijesztő, és hogy nem tudom, mit csinálnának egy ilyen lánnyal ott bent. Kinyitotta a taxiajtót, és megpróbált odaszaladni, de vissza tudtam húzni. Mondtam a taxisnak, hogy vigyen vissza minket a hotelbe. A két srácot otthagytuk, de később hallottam, hogy minden rendben volt. Olcsón lecumizták őket (30 euró volt, azt hiszem).
Mindenesetre ez volt a józanabb esténk. Másnap délutánig aludtunk. Amikor felébredtünk, már csak pár óránk volt, hogy körülnézzünk Varsóban. Aztán el kellett mennünk az Unibet játékosoknak rendezett vacsorájára, majd a buliba. De mielőtt beszámolok erről, kitérnék egy random finn srácra, akit pénteken ismertem meg. 
Amikor a hotelbe érkeztünk még első nap, minden finn a szalonban lógott. Volt köztük egy srác, aki nagyon részeg volt, annak ellenére, hogy körülbelül délután négy lehetett. Alacsony volt, vékony, és senkivel nem barátkozott. Többen is mondták, hogy ő egy őrült high stakes-es, aki csakúgy eljött élőben játszani. Megkérdeztem a nevét, de sosem hallottam róla. Azt mondta, hogy PLO5000-et játszik. Így sem tudtam, ki ő, mert akkoriban rengeteg random finn volt, aki PLO-t játszott magas téteken. Én pedig nem játszottam ilyesmit, így nem is ismertem ezeket a játékosokat. 
Volt nála egy boríték 500 eurósokkal tele, amit állandóan elejtett. Ha tisztán emlékszem, 17 ezer euró volt benne. Kért egy italt, aztán a borítékot otthagyta a pultnál. Voltak emberek, akik követték mindenhová, és ha elejtette, odaadták neki. Ez elég volt ahhoz, hogy elhiggyem a sztoriját. Ismerte a blogomat, és az elejétől fogva szívesen beszélgetett velem. Mindenféle üzletről beszéltünk, hogy majd ő stake-el engem (ez pont a TowerGaming-es szerződés előtt volt, úgyhogy természetesen érdekelt a dolog). Úgy tűnt, hogy egy csomó pénze van, és szívesen fektetne belém, tehát biztosra akartam menni, hogy szimpatikus legyek neki. Szombat délután még egy új mobilt is vettem neki ahelyett, amit pénteken elhagyott. Hívjuk ezt a srácot J-nek (természetesen ez nem egyezik a korábban előfordult J-kkel). 
Elmentünk a vacsorára, ahol nagyon sok olyan ember volt, akit ismertem. Voltak celebek is, mint például egy lengyel Eurovíziós énekes, aki mindenkinek megmutatta a pénisz-piercingjét. Csakúgy elővette, amikor ültünk az asztalnál, félfiak és nők is, és megkérdezte, hogy nekünk tetszik-e, mintha ebben semmi különös nem lenne. "Ezt most csináltattam, tetszik?"
Körülbelül 30 barátom lehetett ott a vacsorán, ami sokáig tartott, és volt ingyen pia, úgyhogy elkezdtünk megint inni. Mire a buliba értünk, már elég részegek voltunk. Valami menő helyen volt a parti, és volt bárpult, de 300 pókeres akart egyszerre inni, úgyhogy nem nagyon működött a dolog. Mi végül rengeteg tálcányi vodka-red bullt kértünk. 
Varsóban az első estén
Itt találkoztam a későbbi legjobb pókeres barátommal is. E-nek fogom hívni (nem az Entourage miatt, persze). Pár hónappal később ő volt a másik srác, akit szétvertek a rendőrök Portugáliában. Végig az asztalunknál ültünk a klubban - én, E, egy pár haver és J, a high-roller. 
PLO flipeket játszottak, és mivel nálam volt a maradék pénzem, csatlakoztam én is. J osztott. Azt hiszem, először elég kicsi téteken játszottunk, talán 100 euró volt egy flip, és négyen-öten voltunk. Aztán valamiért mindenki kiszállt, csak ketten maradtunk J-vel. Először 200 euróban játszottunk, aztán 500-ban, amíg el nem vesztettem mindent, €200-t kivéve, amire még szükségem volt. J meglátta az órámat, és kérdezte, hogy nem tesszük-e be azt is tétnek. Ez az a drága óra volt, amit Vegasban vettem. Játszottunk egyet: a turnön pontosan egy darab outja volt (6632 szívárvány volt nála, nekem négy fölé lapom, amiből pár és flösshúzó lett, az egyik hatost blokkolva). Valahogy sikerült kiosztania azt a hatost, ami neki kellett, és így az órámat is elvesztettem. Amekkora lúzer voltam, játszottam még kölcsönpénzből, mondván, hogy visszaadom, és ilyen módon termeltem 3000 euró adósságot is. Remek, már órám sem volt, és tartoztam is. Helena is ott volt, de azt hiszem, ő  az ivásra és a táncolásra koncentrált, így nem nagyon vette észre, mi történik. 
Mindenki meghívott italokra, hogy ne szomorkodjak a veszteségeim miatt, meg Helenát is, hogy még jobban érezze magát, így irdatlanul berúgtunk. Amikor a klub már zárt volna, egy pár high-roller megkérdezte, hogy mennyibe kerülne még pár óráig nyitva tartani a helyet. Nem emlékszem a részletekre, de abszurd összegeket fizettek pár óra extra nytivatartásért. 
Aztán, körülbelül hajnali ötkor elindultunk a klubból. Megint kitaláltuk, hogy elmegyünk egy sztriptízbárba. Helena megint izgatott volt: "Sosem voltam még sztriptízbárban, látni akarom, hogy néz ki!" Az egyik srác tudott egy állítólag szuper helyet, úgyhogy oda mentünk. 
Az egyik legjobb sztriptízbár volt, ahol valaha megfordultam. Kicsi volt és diszkrét. Voltak szobáik az emeleten, amelyek funkciója valószínűleg a prostitúció volt, bár arra nem jártam. Csak pár táncosuk volt, a többi inkább escortnak tűnt. Itt is teljesítettük a kb 5 vodka-redbull/fő mértékű alkoholfogyasztást, és Helena kezdett megint Charles Bukowski-módba kerülni. Egyszer mondta, hogy elmegy vécére, és egy idő után aggódni kezdtem, mert nem jött vissza. Egy fiatal lány egy sztriptízbárban; sosem lehet tudni, mi történt vele - gondoltam. Lassan kinyitottam a mosdó ajtaját. Ott beszélgetett az egyik táncossal. Azt mondta, megtalálta az új legjobb barátnőjét. A csaj azt mondta, hogy Helenából remek táncos lenne, és már meg is beszéltek egy próbatáncot, de végül erre nem került sor. 
Ez viszont csak azért történt így, mert Helena kiütötte magát. Nagyon gyorsan történt a dolog. Az egyik pillanatban pörgött, mint egy Duracell nyuszi, körbe-körbe mászkált a helyen, mindenkinek magyarázta, hogy milyen jól érzi magát itt, meg a táncosokkal beszélgetett. Aztán leült mellém, és a következő pillanatban már aludt. Az egyik escort/pincérlány odajött, és megkérdezte, hogy kér-e egy kávét. Mint ahogy mondtam, ez tényleg egy előkelő hely volt. Ahelyett, hogy megkért volna minket, hogy távozzunk, megkérdezte, hogy hozhat-e egy eszpresszót. Helena motyogott valamit, amit én igennek vettem, és mondtam a lánynak, hogy hozzon egyet. 
Helena feje az ölemben volt, és én egy finn gyerekkel beszélgettem; nem nagyon figyeltem rá. Azt hittem, alszik. Nem emlékszem, mennyi idő telt el, de amikor a pincérlány visszaért, majdnem elejtette a kávéját. Rémült arccal nézett. Én ránéztem, aztán Helenára. Halálsápadt volt, és hányás bugyborékolt a szájából. Életem egyik legrosszabb pillanata volt. Eszembe jutottak a túladagolós képek a Ponyvaregényből. Jimi Hendrix, a gyerekkori idolom, amint a hányását böfögi fel. 
Az oldalára fordítottam. 
"Kérlek, Istenem, ne legyen baja".
Öt másodperc néma csönd következett. Majdnem összecsináltam magam. 
Aztán megint köhögött, hányt, a padlóra is, és megint eszméletét vesztette. Lélegzett meg minden, csak halálosan sápadt volt. Még ekkor sem dobtak ki minket, az egyik escort odajött, és mosolyogva feltörölte a padlót. Még mindig nagyon meg voltam rémülve, és eldöntöttem, hogy visszaviszem a hotelbe. Sokáig vizsgáltam, hogy mi lehet vele, de azt sem tudtam, milyen tüneteket keressek. Túl részeg volt, vagy más volt a baj? El kellene vinnem kórházba? 
Szerencsére pár srác szintén aggódott, és mondták, hogy visszajönnek velem. Fogtunk egy taxit. Helena közben folyamatosan magára hányt, és teljes önkívületben volt. A szemei nem reagáltak, gyakorlatilag alva hányt. Nagyon rosszul éreztem magam. Én rángattam el Lengyelországba, és én hagytam, hogy annyit igyon. Már a gondolattól, hogy valami történik vele, kijózanodtam, és a kb 20 elfogyasztott ital ellenére úgy éreztem, tisztán tudok gondolkozni. 
Kiszálltunk a taxiból az ötcsillagos hotelünk előtt. Én vittem Helenát az egyik sráccal. Nehéz volt vinni, mert a lábait egyáltalán nem használta. Nem is emlékszem, hogy csináltuk; azt hiszem, én fogtam a kezénél, a haverom meg a lábánál. Valószínűleg úgy nézett ki a helyzet, mintha egy ájult prostit akarnánk felcibálni a hotelszobánkba megerőszakolni. Csak ő pluszban még le is volt hányva. A recepciós lány majdnem sikoltozni kezdett, amikor meglátott minket, és fenyegetőzni kezdett, hogy hívja a rendőrséget. Szerencsére eléggé kijózanodtam, hogy elmagyarázzam a helyzetet, és a lány továbbengedett minket. Felvittük a szobába, aztán mondtam a srácoknak, hogy menjenek aludni. Amint beléptem a szobába, csörgött a telefon; a személyzet érdeklődött, hogy minden rendben van-e. 
Minden rendben volt, kivéve, hogy a feje búbjától a talpáig hányás borította a barátnőmet, és nem tudtam, mit tegyek. Nem láttam még meztelenül, és most le kellett vetkőztetnem. Fura helyzet volt. Három-négy randin voltam vele előtte. Mire abbahagyta a hányást, meg kezdett kicsit jobban kinézni, már el is aludt. Nem reagált semmire, csak ha nagyon hangosan mondtam neki valamit, arra motyogott egy-két szót. Nem igazán volt magánál. Nagyon hideg volt a szobában, mert bekapcsolva felejtettem a légkondit. Megvizsgáltam a lehetőségeimet. Hagyjam a földön feküdni ezekben a ruhákban? Tegyem fel az ágyra, hogy minden tiszta hányás legyen? Sokat vacilláltam, és arra jutottam, hogy nincs más választásom, minthogy levetkőztessem. 
Csak egy ruha és harisnya volt rajta,  úgyhogy gondoltam, hogy azoktól megszabadítom, és maradhat fehérneműben. Elkezdtem lassan leszedni róla a ruhát, és közben úgy éreztem magam, mint a világ legnagyobb patkánya. Amikor sikerült levenni a ruhát, elkezdett vacogni. És ráadásul a melltartója is tiszta hányás volt. Nem tudom, azt hogy hozta össze, de olyan volt. Annyira fázott, hogy bevittem a zuhanyzóba. 
Volt egy kis szék a zuhanyzóban, odaültettem, a falnak támasztva. De amint elengedtem, leesett a padlóra. Még a falnak sem tudott nekidőlni. Egyáltalán nem volt még magánál. Meleg vízzel elkezdtem mosdatni. Megpróbáltam a melltartóját is lemosni, de mivel tiszta víz volt, a szobában pedig hideg volt, ezért nem volt más választásom, minthogy levegyem. Ez volt az első alkalom, hogy láttam a melleit. Azt hiszem, ahogy ez az este lezajlott, szépen jellemezné az egész kapcsolatunkat. A bugyiját semmiképp nem akartam levenni, az már túl sok lett volna, akkor is, ha a jószándék vezérelt. Megtöröltem, megszárítottam a haját, és ágyba vittem. Megtámasztottam párnákkal, hogy mindenképp oldalt feküdjön, és ne tudja lenyelni a hányását. Én nem tudtam elaludni; három órán keresztül néztem, ahogy alszik, csak hogy biztos legyek benne, hogy lélegzik. Reggel kilenckor felébredt, és úgy tűnt, hogy rendben van. Még vizet is kért. Kicsit megnyugodtam, és elaludtam. De 20 percnél nem tudtam egyszerre többet aludni, mert folyamatosan rémálmaim voltak, amikben fulladozott. 
Végül, amikor mindketten felkeltünk délután, aggódni kezdtem, hogy mit fog gondolni rólam. Kiderült, hogy semmire sem emlékszik. Elmeséltem neki az egészet. Amikor annál a résznél jártam, hogy "és akkor levettem a melltartód", nagyon féltem, hogy biztos valami perverznek gondol. De nem zavarta a dolog, vállat vont, és megköszönte, hogy megmentettem. 
Ez után az este után rájöttem, hogy muszáj meggyőznöm, hogy hagyja abba az ivást, és hogy minden buliba vele kell mennem, hogy tudjam, biztonságban van. Ez később nagy, hétről hétre ismétlődő veszekedésekhez vezetett. 
Vasárnap küldtem egy üzenetet Ville Wahlbeck-nek, aki szintén ott volt, hogy adjon kölcsön háromezer dollárt, amivel J-nek tartoztam. J-t nem ismertem olyan jól, Villével pedig együtt írtunk a magazinnak. Kérdések nélkül adott €3000-t, amit odaadtam J-nek. Pár héten belül Villének is vissszafizettem a pénzt, kivéve hatszáz eurót, amiről teljesen megfeledkeztem. Azt még márciusban sem fizettem vissza, annak ellenére, hogy akkor már elég jó rollom volt. Sosem szégyelltem annyira magam, mint amikor Ville kérte a pénzt. Tudta, hogy nagy őrült vagyok, és valószínűleg azt hitte, hogy nincs semmi pénzem. Könnyen igaz is lehetett volna, de most nem ez volt a helyzet. 
Később megtudtam, hogy J egy csaló volt. Csak pár darab PLO5000 handet játszott egész életében. Egy csődbement degenerált volt, aki low stakes-en játszott, és valahogy egy tilt shot-tal nyert $15,000-t, és az a pénz volt nála Varsóban. Nem volt több pénze, és esély sem volt rá, hogy bárkit is stake-eljen. Azt hiszem, drogfüggő is volt. Később több forrásból hallottam, hogy sok embert próbált meg kicsalni a vagyonából, nem tudom, hogy sikeres volt-e. Már pár éve nem hallottam róla. Lehet, hogy amikor velem játszott, akkor is csalt, bár erre nincs bizonyítékom.  

 
 

Hozzászólások

  • MADriD2012. október 08., hétfő 08:52

    Legközelebb nem reggelizés közben fogom olvasni ezt a blogot

  • Zoleee2012. október 08., hétfő 09:15

    Ezen a versenyen én is voltam. :-) A lengyel piros hajú idióta énekesre emlékszem :-) A felesége az elég jó bőr volt, az is valami celeb volt. Rendszeresen hozták őket az Unibet Open versenyeire.

    Akkoriban még közvetíteni is hívtak. http://www.pokerakademia.com/poker_akademia_videok/poker_versenyek/unibet_o pen_varso_2009/day_2/unibet_open_varso_2009_visszatekintes/

  • Harvey2012. október 08., hétfő 09:18
    avatar

    Ez most annyira nem sult...

  • Gy3pm3st3r2012. október 08., hétfő 09:19
    avatar

    madrid:)

  • kapitany102012. október 08., hétfő 10:05
    avatar

    na ez reggel pont kellett :D jót röhögtem :D jó blog :)

  • JuhaAasz2012. október 08., hétfő 12:09
    avatar

    bárcsak énis hipp-hopp kijózanodnék vagy 20 redbull-vodka után

  • Holdenper2012. október 08., hétfő 15:00
    avatar

    Most azért kicsit sajnálom, hogy elolvastam előre angolul...így már nem volt olyan izgi.
    Pedig ez egy elég jó rész, meg a Portugáliás is az lesz:)

  • dr.drogba2012. október 08., hétfő 17:29
    avatar

    És már megint elbukta mindenét......

  • Galambos Tarzan2012. október 08., hétfő 17:36
    avatar

    Nem, mert most hagyott otthon 3K dollárt.

  • JuhaAasz2012. október 08., hétfő 22:34
    avatar

    de elbukott mindent, mert 3k euró adósságot felhalmozott...ami már több mint 3k $...ja meg egy drága óra mínusz :D

  • dr.drogba2012. október 09., kedd 00:18
    avatar

    Gondolom 100 dodót majd kér kölcsön és nl10röl indulva fél év alatt megint lesz 40k.....

  • bigacsiga2012. október 09., kedd 01:46
    avatar

    Zolee - az a "piros hajú idióta" a lengyel póker szövetség elnöke egyébként ;)
    egyike azon kevés celebeknek akik támogatják Lengyelországban a póker legalizálását, mert EU-ban egyedüli országként büntethetően illegális.
    Nem egyszerű figura, de ő a háború jó oldalán harcol

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!