VI. rész - Mexikóváros és környéke

2019. január 23., szerda 18:53
Egy picit sokat váratott magára ez a bejegyzés, aminek első sorban az a drámai oka, hogy időközben hazautaztunk.
Gyorsan elröppent ez a kicsit több mint két hónap. Ezúttal az utolsó nagyobb körútunkat mutatnám be, ami Mexikóváros és környékén történt. Még nem tudom, hogy lesz-e egy összefoglaló/lezáró rész… Illetve lezárni nem szeretnék semmit, mert már most tervezgetjük hogy akár az ősz folyamán visszamegyünk. Azonban most vágjunk bele Mexikóvárosba, remélhetőleg tudok újat mondani a térséggel kapcsolatban!

Egy családi/karácsonyi kikapcsolódás keretében érkeztünk a városba, hogy eltöltsünk három baromi hosszú napot a környéken. Jártam már itt korábban, nem voltam oda nagyon az ötlettől hogy a világ legnagyobb és egyik legveszélyesebb (a szmogról már nem is beszélve) városában fogunk napokat tölteni. Nagyobbat nem is csalódhattam volna pozitív értelemben.

Nevado de Toluca
Kezdeném ott, hogy első nap mindjárt elhagytuk a várost és keletnek vettük az irányt, hogy megmásszunk egy közel 4700m magas vulkánt, ami egyben az ország negyedik legmagasabb hegye is. Nem kell óriási hegymászó expedíciót elképzelni, először is mert a tengerszint felett kb. 2400m-ről indultunk, ti. Mexikó középső része egy hatalmas fennsík. A másik nagy „csalás” pedig, hogy azt az összesen 14km felfelé vezető utat különböző kiszuperált pick up-k hátulján tettük meg. Kb. 15-18-an bezsúfolódva, de a kényelem nem szempont a 6 órás „séta” megspórolására. Illetve nézőpont kérdése, valószínűleg kényelmesebb volt így.

Nevado de Toluca - látkép a vulkán lába felé

Felérve már csak egy igazán kis szakasz volt hátra, ami valóban túrázást jelentett. Megfelelő ruházatot vittünk, de azon kívül hogy meleg holmi és strapbíró cipő kell hozzá, különösebb felkészülést nem igényel. Családok, kisgyerekekkel ugyanúgy mennek fel, mint fiatal társaságok. Mivel karácsonyi szünet volt, az átlagosnál talán kicsit zsúfoltabb is volt a hegy. Aztán úgy 20-25 perc, akarom mondani lépés után meg kellett állnunk. Nem viccelek, elfogyott a levegő… Még sosem éreztem ilyent, pedig járunk síelni is, voltam már más hegyeken is (persze nem ilyen magasan). Nem mentünk gyorsan, a csúcsra felvezető út nem lehetett több pár száz méternél, mégis baromi fárasztó volt. Mint mondottam, kisgyerekek is voltak fenn tehát egyáltalán nem a teljesíthetetlen kategória, de nagyon érdekes élmény volt.


A kráter belülről

A kráter tetejére felérve konstatáltuk, hogy még vezet egy hegygerinc a végső csúcshoz, ahova kb életveszély felmenni a leomló szikladarabok miatt és mert majdnem függőleges az út. Másrészt semmivel sem lehet többet látni onnan. Se erőnk se kedvünk nem volt abba az irányba menni. A lényeg előttünk volt; a kráter belülről, két tóval (Laguna del Sol és Laguna de la Luna), valamint a kissé havas hegytetővel ékesítve. Megindult az ereszkedés, ami szintén kalandos volt. Én 45-55 fokos lejtőnek mondanám, de igazából fogalmam sincs hogyan kell ezt pontosan megfogalmazni. Apró sziklás ösvény vezet lefelé, ami csúszik ki az ember lába alól. Megint csak nem egy nagy ördöngösség, de figyelni kell hova lép az ember és a nap végére garantált az izomláz is.


Az ereszkedés


Ilyen a látvány leérve

Az egész táj, a jéghideg tavakkal együtt gyönyörű. Mivel a szél is fújt, a hőérzetünk még inkább azt súgta, hogy nem fogjuk sokáig bírni. Amúgy a hőmérséklet évszaktól és napszaktól függően -12 és +12 fok között mozog. Ennek ellenére sokáig maradtunk, már majdnem kezdett sötétedni amikor elindultunk lefelé. A hegyen a vihar is elég gyorsan érkezik, így amikor kezdett felhősödni neki indultunk először a kráterre felfelé, aztán a hegy oldalán lefelé. Még vagy 600 másik emberrel egyidőben, ami azt jelentette hogy hosszú várakozás a túra „buszok”-ra és irány le. Hullafáradtan és leégett arccal(!) érkeztünk a hegy lábához. Olyan élmény ez, ami egyrészt váratlanul jó volt, másrészt nagyon különleges helyet ismerhettünk meg.


Kráteren belülről pedig ilyen


A két tó között vezető út

Laguna del Sol

Tepotzotlán
Másnap Tepotzotlán volt a reggeliző úticélunk, ami a fővárostól nem messze található kis pueblo magico. A fő attrakció a főtér és egy katedrális-kolostor-múzeum volt. Nem csak vallásos, hanem a koloniális érára jellemző tárgyak is kiállításra kerültek. Nem vagyok múzeumba járó ember, de ez a régi és hatalmas épületegyüttes lenyűgöző volt. Sajnos nem sok időnk jutott végigjárni, mert a társaság már a nagy múzeumozáson nyüzsgött.


Egy hatalmas fekvő Jézus szobor Tepotzotlán főterén

Ott tudtam meg hogy az ún. Tolerancia Múzeumba megyünk. Számomra ez volt a túra mélypontja, ugyanis én arra készültem, hogy valamilyen nemzeti, antropológiai vagy hasonló tematikájú múzeumba megyünk. Ehhez képest a náci Németországra felhúzott történelem lecke volt, hogy tanulni kell az emberiségnek ezekből a hibákból és hogy manapság milyen területeken folyik népírtás, hasonló gyűlöletkeltő diktátoroknak és csoportoknak köszönhetően. Nem szeretnék érzéketlen lenni a témával kapcsolatban, egyszerűen csak nem tartalmazott számomra semmi új információt (mivel alapvetően történelem szakirány beállítottságú is volnék). Láthatóan a mexikóiaknak kevesebb ismerete van az egészről és mivel napi társadalmi problémákat is egybemostak a „tolerancia” mint vezényszó alatt, őket jobban megfogta ez az egész. Egyébként nagyon jól van kialakítva a hely, látványos és modern is, de ott és akkor nem nekem szólt.

Belváros CDMX
A város hatalmas, attól függően hogy ki mit szeretne statisztikailag beleszámolni akár 21 millió lakost is említenek a vonzáskörzettel (tehát két Magyarországnyi!). Ez a vonzáskörzet pedig gyakorlatilag egybeépült, így én legitimnek érzem ezt a számot. A szigorúan vett város egyébként csak 9 millió fős. Ebből következően hatalmas kiterjedésű és több központja is van a városnak.
A nap főbb részét a belvárosban töltöttük és a kötelezően megnézendő látványosságokat jártuk végig. Ezt tudnám a város valódi központjának mondani, kicsit fura így fogalmazni de remélem értitek mire gondolok. A Bellas Artes a kulturális élet központja volt az első cél. Itt működik színház, szépművészeti és építészeti múzeum is. Na ide nem mentünk be J köszi.


Bellas Artes

Ugyanitt található az úgynevezett Torre Latinoamericana, ami jól látható digitális órával mutatja állandóan a pontos időt és persze gazdasági központként funkcionál. Hosszú ideig az ország és Közép-valamint Dél Amerika legmagasabb épülete volt. Ráadásul túlélte az 1985-s 8.1-s híres nagy földrengést is.


A zsúfolt bevásárló utca, háttérben a Torre Latinoamericana

Viszonylag hamar ránk sötétedett, mire a főtérre értünk és átvágtunk magunkat a fő bevásárló utca tömegén. Szerintem mind a 9 millió ember ott volt, de ha nem, akkor is kicsit többnek tűnt, mint a lánchíd-foglaló tüntetők osztálykirándulásos csoportja. J Így viszont egy esti buszos túra lett a hátralevő nevezetességek megnézéséből, amit nem bántunk meg. Kivéve azokat akik nem öltöztek be rendesen, mert nagyon hideg tud lenni esténként. A buszút a szokásos nyitott-emeletes busszal a főbb látványosságok megtekintését foglalta magában. Ennek csúcspontja a felhőkarcolók között elérni a híres Ángel de Independencia szobrához. A város legszebb oldalát, igazi turista programot kaptunk és nagyon jól szórakoztunk.

Chapultepec

El Castillo de Chapultepec

Az utolsó napunkra is akadt még program bőven; ellátogattunk Chapultepec városrészbe. Ez egy hatalmas park (nagyobb mint a Central Park és ha jól tudom a New Yorkiak innen másolták a park ötletét), amit erdőnek is hívnak. A park tele van szabadtéri programokkal, sportpályákkal, állatkerttel, utcai árusokkal, standokkal és szabad zöld területtel. A közepén pedig áll egy kastély egy domb tetején, ami korábban katonai akadémiaként és elnöki rezidenciaként is funkcionált. Manapság pedig nemzeti múzeumként működik. A kastély hatalmas, gyönyörű bútorzattal, festményekkel és korabeli ereklyékkel. A várkertben is el lehet tölteni egy kis időt, a látvány külső teraszról pedig fantasztikus.

Chapultepec és a látvány a teraszról - háttérben az Avenida Reforma és a városközpont


Képtelenség mindent megmutatni a kastély belsejéből, így álljon itt példának csak ez az ablak

Az elnöki rezidencia, a mexikói Fehér Ház pedig a Los Pinos szintén itt az erdő szélén található. 2018 év végén Mexikóban új elnököt iktattak be, aki a „nép gyermekeként” és szociális programokkal került az elnöki székbe. Ennek részeként lemondott az épület használatáról és múzeumot alakított ki belőle. Óriási szépséghibája, hogy az előző elnök egy szerencsétlen szemétláda volt, aki még távozásával minden mozdíthatót elvitt az épületből és eltűnt az országból (hát ilyenek itt a viszonyok, amikor a korrupcióról mesélek). Így kicsit meglepődve tapasztaltam, hogy 6-800 méteres 4-5fős sor állt sorba, hogy megnézhesse belülről a fehér falakat, mert azon kívül semmi más nincs abban az épületben jelenleg…

Xochimilco
Xochimilco színes bárkái

A nap és utazásunk végpontja pedig Xochimilco-ba vezetett. Ez a városrész egy kis velencei koppintással a város egyik szórakoztató negyede, persze jóval szerényebb stílusban mint olasz társa. Ugyanúgy egy csatornahálózat alkotja a központját, egy kicsit pici, kicsit nomád, de szerintem jól lehet szórakozni. A fő attrakció egy bárka/gondola kibérlése a családdal (vagy még inkább a haverokkal) és evés-ivás ameddig jól esik. Ami nagyon tetszett, hogy nyugodtan felviheted az otthonról hozott kaját is, a bolti áron megvásárolt piát is (és a saját zenéd is), nincs rád kényszerítve hogy mindent felárasan helyben kell megvenni. Viszont járnak árusok a kis csónakjaikkal, meg tudsz állni a parton az ott lakó árusoknál és ha elfelejtettél hozni, akkor hangfalat is tudsz bérelni J


Bizarr látvány - Isla de las Muñecas

A másik fő attrakció, hogy mariachi zenekarok is járják a csatornát és nem is túl nagy összegért átszállnak hozzád zenélni. Itt nagyon nagy hagyománya van az ilyen zenekaroknak, de abszolút nem a mindennapos kategória. Egy-egy esküvőre, fontosabb születésnapra, nagyobb eseményre szokás őket felbérelni, illetve vannak ilyen helyek ahol megtalálhatóak (pl Guadalajara, nagyobb városok főtere, stb.) Az idő nagyon gyorsan repült, mivel délután érkeztünk ránk is sötétedett, nem maradt más hátra, mint hogy lezárjuk ezt a kis túrát és elinduljunk Puebla felé.

Amolyan összefoglaló/zárásként amiről még nem ejtettem szót azt most zanzásítva megteszem. Ahogy már mondtam, hatalmas a város, felfoghatatlanok a méretei és ez az embertömeg. A programok és látottak pedig alig összefoglalhatóak anélkül, hogy ki ne maradna valami. Lehet beszélni az óriási forgalomról és szmogról. Hosszú távon nem tudom, hogy lehet elviselni illetve biztos vagyok benne, hogy extrém egészségkárosító hatása van. Cserébe van olcsó, jól szervezett tömegközlekedés, kiterjedt metró hálózat és rengeteg program, meglátogatható hely. Aztán ott van például, hogy város éjszakai látványa lenyűgöző.  Fotó nem adja vissza azt a végeláthatatlan fényárat, amit repülővel érkezve lehet látni. Szó szerint ameddig a szem ellát, nagyon távol már pislákoló, homályos fényfoltokat lehet csak látni. Próbálom mindig úgy szervezni, hogy éjszaka érjek oda, mert nem tudok betelni vele. Egy másik hasonló módja ennek a látványnak közúton is elénk tárul, ugyanis az egész város egy medencében és a környező dombokon/hegyeken terül el (a szmog is ezért reked meg ennyire egyébként). Megérkezve ereszkedünk le a szerpentinen és bontakozik ki a látkép - ezt is érdemes már sötétben megejteni.

Nekem nagyon nagy meglepetés volt és nagyon jól éreztem magam itt. Biztos más élmény egyedül vagy helyismeret nélkül bejárni, szerencsére nekem nagyon jól jött ki a lépés mind a társaság, mind az „idegenvezető” terén.

Ezzel zárom a sorokat! Mint említettem még nem tudom, hogy lesz-e egy valódi lezáró bejegyzés kimaradt dolgokról és összefoglalás gyanánt. Köszönöm, hogy követtétek ezeket a kalandokat és remélem sikerült ha csak egy kicsit is, átadnom valamit abból az élményből amit Mexikó jelent nekem!

2019.01.23.

Hozzászólások

  • SajtiEgon2019. január 24., csütörtök 23:24
    avatar

    Nem mentettek ki Teotihuacanba? Vagy csak elkerülte a figyelmem valami?
    A Torre Latinoamericananak amúgy érdemes lett volna felmenni a fenti kilátójába is.
    Plusz a Chapultepec parkban vagy ott valahol van egy nagyon jó civilizációs múzeum is.

  • daniboy2019. január 24., csütörtök 23:46
    avatar

    Sajnos ennyi fért bele az időnkbe, ezért is sajnáltam a tolerancia múzeumra az egészet... A helyzet az, hogy én már többször is voltam, illetve a társaságból mindenki és próbáltunk olyasmiket megnézni ami a legtöbbünknek újdonság.

  • Lefty Gekko2019. január 25., péntek 11:21
    avatar

    Chicipukiban is van egy jo kolbasz muzeum, ott se voltal???!!!

  • daniboy2019. január 25., péntek 22:40
    avatar

    A callbász nem az én asztalom, így erre érdemben nem tudok válaszolni... ne haragudj :)

  • suta2019. január 30., szerda 11:40

    Gyönyörű hely!!!

  • Welcomethelamboland2019. január 30., szerda 19:47
    avatar

    hely gyönyörű!!

  • Izékebigyó2019. február 01., péntek 15:34

    Köszi a képeket :)

  • mrg96e2019. február 12., kedd 11:00

    Gyonyoru helyen jartal

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!