„Ooops, I did it again…”

2008. augusztus 01., péntek 14:01
Nagyon-nagyon komolyra sikerült a buli, ez után nyugodtan vághatok neki az augusztusi melónak, merthogy másra úgysem lennék képes.

 

A következő sorokat ne olvassa, aki pókerről akar olvasni.

Amennyire tudok, részletes élménybeszámolót írok a tegnapi/mai buliról.

Először is, reggel fél hatkor felkeltem és elmentem futni. Én. Egyedül. Igen. Nézett is tesóm, hogy normális vagyok-e vagy megzavarodott az elmém. Azt hiszem utóbbi. Nagyon durván meghaltam már másfél km után, de ez várható is volt. Semmi gond, megyek majd egyszer ismét, ha rendbe jövök.

Délután negyed háromkor indult volna elméletileg a busz, de mivel ez Magyarország, ezért 20 perc késéssel kezdtünk. Sebaj, túléltem, ráadásul a buszsofőr áthágta a sebesség-távolság összes fizikai összefüggését, mert nem ment 50nél többel az tuti, és egy negyed órával hamarabb beért, mint kellett volna. Még mindig nem bírom ezt felfogni, de nem is ez a gond, hanem, hogy tegnap sem bírtam, pedig akkor még teljesen jól voltam. Hehe.

Nos, miután beértem, irány az ital-nagykereskedés, ami kb rohadt messze volt a buszmegállótól ahol leszálltam, viszont megérte elsétálni… zárva volt. Ok, akkor egészséges életmód. Irány visszafelé, és be az első normálisabb boltba. Vettem egy kis whiskyt, bombát, vodkát, Hubertust, valamint kólát, majd mentem az állomásra egyik kedves nőnemű barátom elé. Ja a pénztárnál jó volt. Fiatal csaj, mondom neki, hogy „adjam a személyim?” Elkezd röhögni, majd: „ha már így kezded, akkor nem kell”. Tudom ajánlani mindenkinek, aki esetleg még kiskorú, ezen vásárlási módot. Szóval irány az állomás. Egy idő után, mikor már mentünk a bulihely felé, erőteljes ingert kezdtem érezni, hogy káromkodjak, mivel a táska meglehetősen nehéz volt. Nagyon. Mindegy, odaértünk, kevertem egy kis whisky-bombát, aztán irány a másik hölgyemény elé. Hehehe. Beugrottunk valami kocsmába, ahol meg tudtam nézni a Sharapova meccset, utána pedig elhatároztam, hogy megkeresem a harmadik ismerős barátféleséget, viszont már ekkor is kezdtem érezni a meleg és a whisky együttes romboló hatását. Sebaj, futás ismét. Érdekes módon sokkal jobban bírtam, mint hajnalban. Lehet, hogy be kéne vezetnem a reggeli whiskyzést?

Szóval szépen futottam, de csak egy utcanév és egy házszám volt a fejemben. Hát, akkor keressük meg. Meg is találtam az utcanév jelző táblát, aztán boldogan befordultam… mint nem sokkal utána kiderült, egy teljesen más utcába fordultam be. Összezavart a tábla. Lol. No mindegy, visszafordultam, aztán nem sokkal később rájöttem, hogy már a keresett utcán téblábolok régen. Nos elindultam balra… ez nem jó irány, csökkennek a házszámok, visszafordultam, aztán boldogan elkönyveltem, hogy megvan a keresett ház. Hajnalban kiderült, hogy ismét tévedtem. Nem az volt az. Mindegy végül is, telefon… „jössz ki?” válasz: „hát majd egy óra múlva kb.” WÁÁÁÁÁ. Mindegy visszataláltam az eredeti helyre, persze kicsit eltévedtem, de megoldottam, aztán elindultunk boltba. Ott felejtettem a táskámat, szóval ismét futás vagy 500 métert. Azt hittem elhagytam, de bezártam egy szekrénybe… Csomagmegőrző szolgáltatás… Mik vannak. Mire visszaértem, telefonált a „keresett személy”, hogy elindult. Ismét futás. Aztán el voltunk, jó volt a dolog, csak kár, hogy átestem a várfalon telefonálás közben, és fáj mindenem. Véletlenül összetörtem két üveg majdnem teli piát is szerencsére, bele se merek gondolni mi lett volna, ha azok megmaradnak...illetve elfogynak. Szereztünk mondjuk helyette egy üveg tekilát, szerintem nem gyengén lefárasztottuk a pénztáros csávót. Főleg én.Mindenesetre nagyon nagy arc volt ő is... Párbeszéd (a lényege):

-Tekila van?
-Van.
-Citrom?
-Az nincsen.
-Miért nincs?
-Hát, mert az nincs... vegyetek citromos fantát...

Vettünk...jó volt.
Aztán hajnal sok körül még nagyon jól szórakoztunk a "kedvenc Dórámmal" a városban... Viszont miután hazament (eltántoríthatatlan volt a szándékától sajnos), leült a hangulat, beállt a punnyadás. Eztán még találkoztunk két csávóval...Az egyik nagyon-nagyon nagy face volt. Hihetetlen csávó, annyit röhögtem rajta, hogy az már sok egy hétre is. Mr. Dzsí.

Tovább nem részletezem a dolgot, mert nem bírom már nyomkodni a billt. Aki ott volt, ott volt, aki nem, annak meg innentől úgysem lehet szavakba foglalni. Mindenesetre: fáj. Reggel a buszon pedig elaludtam, még szerencse, hogy ismernek…Sofőr: HÉÉÉJ! Felvigyelek, vagy hol szállsz le? Kinyitottam a szemem, fel sem fogtam a kérdést elég sokáig, aztán kinyögtem, hogy menjünk fel. Simán elvihetett volna a végállomásig, ha szemét. Köszi buszsofőr! És köszi mindenkinek, aki eljött

Végül egy jó cucc:

http://www.youtube.com/watch?v=z1zsRRt1FWE

nem tudom megoldani a videot

A jövőben ismét igyekszem majd rendszeresebben blogolni, addig is sok sikert mindenkinek. Megyek fájni…

Hozzászólások

  • darklol2008. augusztus 01., péntek 14:19

    jó detoxikálódást, nekem is kell már egy hasonló party augusztusban :)

  • dodi892008. augusztus 01., péntek 14:41
    avatar

    csak te ne verd szét magad, mint én:D

  • sakkos002008. augusztus 02., szombat 07:03

    4kor zár az italnagyker.ezt még nem tanultad meg?:)

  • dodi892008. augusztus 02., szombat 10:31
    avatar

    de hogy a francba ne tanultam volna, viszont kb fél 4re ott voltam...:D rohadt lusta népség

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!