Az a bizonyos Pofon!!!!

2013. augusztus 04., vasárnap 19:17
“A tapasztalat nehéz tanár, mivel először jön a teszt, és csak utána a lecke.”
Ahogy itt az akadémáin olvasgattam mások blogjait és az azokhoz szólt kommenteket, láttam egy olyan blogot ahol egy kezdő játékos akart elkezdeni 10$-ból "megváltani a világot". Majdnem mindig annyival játszott amennyi a számláján volt, hogy minnél hamarabb elérje a kitűzött célt. Mások pedig eléggé támadták, hogy most ezzel arra akaraja-e ösztönözni a kezdőket, hogy csapjanak a dolgok közepébe és bukjanak el mindent?  (Nem írtam neveket és blog címet, ez a bejegyzés nem személyeskedés lesz és nem az ebben részt vett embereknek szól, csupán erről a helyzetről jutott eszembe a dolog fontossága.)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mindig azt hallgattam kiskoromban, amikor szomorú voltam és csalódás ért, hogy ne aggódjak mert az igazán nagy pofonokat az élettől fogom kapni. Elég bíztató. Aztán megjöttek azok a bizonyos pofonok....

Sokat gondolkoztam az ágyamon ülve, vajon mire jó a csalódás? Hiszen ha erőt is ad, de idővel lemondok a dologról ami okozza, az újjabb fájdalmat elkerülve. DE akkor feladom, és utálom feladni. Akkor szembe jut, hogy a remény hal meg utoljára. Ezzel nyugtatom magam és elkezdek reménykedni....

A remény = esély. Esély arra, hogy valamit megváltoztassak az életemben, vagy elérjem a célom. Erőt ad ahhoz, hogy NE adjam fel.

" A remény ad erőt, hogy felkelj az ágyból az érettségi bál reggelén, ha még egy fiú sem hívott el. A remény csalja elő a lepkét a bábból, és az hajtja a lazacot árral szemben. Talán kicsik a melleid és vastag a szemüveged, de a remény nem nevet ki érte. A remény az örök cél, mely felé haladunk, és csak a félelmeinket hagyjuk hátra. Álmaink talán sosem teljesülnek, de a remény ment meg attól, akik valaha voltunk."

Reménytelen pillanatokban amikor már azt gondolja az ember, hogy nincs esély, az a bizonyos belső hang ad reményt ami azt suttogja, "meg tudom csinálni!". Ezek azok a pillanatok amikor a dolgok nem a terveink szerint alakulnak. Amikor a megszokott és már-már tökéletesen rendszervezérelt életünkbe beköszönt valami olyan tényező, ami ráébreszt, hogy az idilli életünkről kialakított téves kép hazugság. A valóság sokkal keményebb ennél. Amikor minden nap hazamész, van étel a hűtőben, a lámpa ég ha felkapcsolod a villanyt, a csapból folyik a víz ha megnyitod és a fejed felett lévő tetőnek köszönhetően nem ázol el, az egyébként kint szakadó esőben. Amikor reggel felkesz, megiszod a kávédat, elszívod a reggeli cigit, elmész dolgozni majd munka után hazaérsz és bekapcsolod a tévét ha épp nincs otthon más dolgod, hogy lazíts egy kicsit. Amikor....   Ez mind egy "a tökéletes" életről kialaított kép, álom amiből egyszercsak felébredsz. Akkor amikor a munkahelyeden bejelentik, hogy sajnos létszámleépítés miatt meg kell vállniuk tőled, pedig nagyon jó munka erő voltál, de a főnök több pénzt szeretne spróloni mert kevés neki a 600.000 ezres fizetés. Aztán hazamész leülsz az ágyra és a "bazdmeg kirúgtak" gondolatokon kívül még más nem kavarog a fejedbe. Fel se fogtad még igazán. Aztán ahogy nap nap után elkezded keresni a munkát, de nem hívnak vissza viszont a fizetni valód meg gyűlik kezded érezni, hogy ezt itt nem lesz jó. Aztán eljön a "végső" pont, amikor már a villany nem ég, a víz nem folyik és 3 levél vár a póstaládában "fizetési felszólítás" címen..... Akkor újra leülsz az ágyra és kétségbe esel, urrá lesz rajtad a feladás. Azt mondod mindennek vége és nem bírod tovább. Éhes vagy de nem tudsz mit enni és ez sajnos így marad. Itt már elhiszed, hogy a világ amiben éltél keményebb, mint aminek látszott...... Aztán a következő pillanatban felnézel és a kislányod szemeibe kell pillantanod, aki így szól: "apa, most mi lesz?" Ez az a pillanat amikor könnybelábad szemmel felállsz arról a rohadt ágyról és elindulsz, mert megszólalt benne az a bizonyos hang miszerint "meg tudod csinálni!" de mellette már te is tudod, hogy meg KELL csinálnod, mert nem teheted meg, hogy feladod......

"Miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle...."

Ha mindenünk megvan, vagy mindent megkapunk az elején erőfeszítés nélkül, nem fogjuk tudni értékelni azt amit nehezen tudunk csak megszerezni. Azonban ha mindent elveszítünk, elég lesz utána csak kicsit is kapni, de azt megfojuk becsülni. És küzdeni fogunk....

Mindannyian csalódtunk már az életben és elvesztettünk sokmindent. Az azonban, hogy ezt miképpen éltük meg változó. Volt aki feladta és nem ment tovább, inkább visszafordult és volt aki erőt vett magán és csak azért is tovább ment. A csalódás kell ahhoz, hogy megtudjuk mennyire vagyunk erősek, a fájdalom pedig ahhoz, hogy ráébredjünk, erősnek kell lennünk!

"A vereség csak egy pillanatnyi állapot, a feladás teszi állandóvá."

"Emlékszem olvastam valami tudósról, imádta a cicákat meg a dobozokat, úgyhogy fogott egy cicát és egy dobozba zárta. Aztán, csak, hogy kicsit érdekesebb legyen, berakott mellé még egy gépet is ami mérges gázt bocsátott ki. Na most, a tudós voltaképpen sosem tudta a gép mikor bocsátja ki a gázt és mikor nem. Erről csak úgy bizonyosodhatott meg, ha bekukkantott a dobozba. És most jön a tudományos rész. Amíg ki nem nyitotta a dobozt feltételezte, hogy a cica él és halott. Mert ügye, ha bármelyik lehetséges akkor mindkettő lehetséges. (...) Eltartott egy ideig de azt hiszem rájöttem, miért zárta a tudós a cicát a dobozba. Valamit közölni akart ezzel. Mind életben vagyunk, és mind halottak vagyunk. Mint az a cica. Rajtunk áll a döntés, vagy mosakszunk dorombolva és várjuk a mérges gázt, vagy visítunk és kaparunk és áttépjük magunkat azon a rohadt dobozon."
........

Hozzászólások

  • limisus2013. augusztus 04., vasárnap 22:34
    avatar

    Szép írások,főleg az utolsó tetszik.

  • Dvidoff2013. augusztus 05., hétfő 08:54
    avatar

    Ty! :D

  • tiltgabor2013. augusztus 05., hétfő 09:40
    avatar

    az utolsó egy metafizikai elmélet, melynek neve: schrödinger macskája. elméletének az volt a célja, hogy megkérdőjelezzen fizikai kutatásokat. Amikor a tudósok vizsgáltak egy atomot, ami "jobbra" mozgott "3m/s" sebességgel, majd elkezdték konkrétan leírni, hogy erre meg arra az atomra ez meg az jellemző, akkor schrödinger egyszerűen megkérdőjelezhette annak a valóságtartalmát, mivel a lényege az, hogy oké, hogy jelenleg ezek az adatok állnak a rendelkezésünkre, de nem tudhatjuk azt, és nem zárhatjuk ki, hogy azért kaptuk ezeket az adatokat, mert valóban ez jellemző rá, vagy azért mert épp vizsgáljuk. (és pl.: a lézer miatt, amivel vizsgáljuk, az mozdítja abba a bizonyos irányba és azzal a sebességgel)

    Tehát az az atom, amit vizsgálunk, végtelen számú létállapotban fordul elő körülöttünk, és azzal, hogy elkezdjük vizsgálni, belehelyezzük azt az egyik létállapotába, amely nem lesz jellemző az összes többire, így tehát nem jellemezhető általánosan. A macskánál pedig, amíg nem nyitjuk ki a dobozt, a macska egyszerre van a két létállapotában: él és meg is van halva. Akkor pedig, amikor kinyitjuk a dobozt, belehelyezzük valamelyik létállapotba, de akkor se dönthetjük el pontosan, hogy meghalt volna-e a macska, ha nem nyitjuk ki a dobozt.

  • vadallat2013. augusztus 05., hétfő 09:48
    avatar

    schrödinger egy kib*szott zseni volt :)

  • Dvidoff2013. augusztus 05., hétfő 09:59
    avatar

    Az biztos! K*va nagy igazság :D

  • Prof.B.2013. augusztus 05., hétfő 14:01
    avatar

    Középiskolában az előttem ülő srác kínozta az állatokat. Cigi a béka szájába, macska kiakasztása a szárítókötélre... s így tovább. Voltak kaficántos sztorijai, de ez a dobozba zárt macska mérgesgázzal tuti nem szerepelt közöttük. Nem is lett híres, se a szárítóköteles cicája. Bár a kék fényt jó ideje nem láttam. :)

  • Dvidoff2013. augusztus 05., hétfő 14:05
    avatar

    Hát lehet az állatkínzás nem tartozik a metafizikai elméletek közé :D:DD

  • vadallat2013. augusztus 05., hétfő 18:44
    avatar

    itt nem a macska bántása a lényeg, Schrödinger gondolatkísérlete bár morbid, de zseniális a mondanivalója :)

  • Dvidoff2013. augusztus 05., hétfő 18:50
    avatar

    Bezony :)

  • vadallat2013. augusztus 05., hétfő 19:02
    avatar

    elképzeltem ahogy Schrödinger torz hangon mondja a macskának: "cica, lenne itt egy játék:" :D :D

  • Dvidoff2013. augusztus 05., hétfő 19:27
    avatar

    @vadallat: Neeee :ASD:DAS:DSA És tényleg. Biztos 1 perc és nyerszt nézett aztán amikor eljött a reklám és a cica bejött a szobába... nha akkor játszunk valamit :D:D És HOPP, jár a Nobel-díj :D És az illusztráció:
    Itt a cica készségesen, segítő készen pozitívan állt a dologhoz:
    http://www.youtube.com/watch?v=DfdevnxXH2U
    Itt már beleszeretett a feladatba és nem akart kijönni a dobozból:
    http://www.youtube.com/watch?v=DfdevnxXH2U
    Majd Schrödinger itt közölte a macskával, hogy egyébként egy mérges gázt kibocsátó gép van mellette:
    http://dailypicksandflicks.com/wp-content/uploads/2011/01/crazy- cat-face.jpg

    :DDD:D:D::D:DDD

  • Maxxxika2013. augusztus 05., hétfő 19:54

    GL!

  • YOLO2013. augusztus 05., hétfő 21:29
    avatar

    Mekkora jó már, hogy minket egy macskához hasonlítanak :) De teljesen igaz :)

  • Dvidoff2013. augusztus 05., hétfő 22:16
    avatar

    Jobb lenne ha kutyához hasonlítanának ? :P

  • möster2013. augusztus 05., hétfő 22:37
    avatar

    a tudóssal eljátszadoznék én is! :)

    am GL!

  • vadallat2013. augusztus 05., hétfő 23:07
    avatar

    Schrödinger ha élne és tudna pokerezni, szerintem nem sokan akarnának vele játszani :P

  • Dvidoff2013. augusztus 06., kedd 09:05
    avatar

    Hát az lehet. Kapna egy All-in-t és így kirakná a dobozt az asztalra. "Tessék?!" - Ellenfél: "Dobás!!!" :D

  • vadallat2013. augusztus 06., kedd 11:05
    avatar

    :D

  • thomyca2013. augusztus 09., péntek 09:47

    Schrödinger macskájához ez a komment az ászpár:

    „Schrödinger macskája tehát élet és halál kvantummechanikai szuperpozíciójában lebeg, mivel sorsa összefonódott egy potenciálisan macskagyilkos α-részecskéével. … Ilyen szuperpozíciók létrehozása igazi macskával nyilvánvaló képtelenség, csak éppen nem igazán tudjuk, hogy miért.”

  • Dvidoff2013. augusztus 09., péntek 10:17
    avatar

    Amikor Koppenhágában találkozott pár tudós és Niels Bohr vezetésével egy új megközelítésben akarták értelmezni a részecske mozgással kapcsolatos nézeteiket. A hagyományos mechanikában úgy tekintjük, hogy bármilyen dolog leírható a saját "állapotával" - van egy sor mérhető fizikai változó (pl. ismerheted egy test sebességét, hőmérsékletét, méretét stb.), és ha ezeket ismered akkor pontos képed van arról, hogy hogy valami hogyan viselkedik, mert a dolog állapota és pillanatnyi tulajdonságai közti kapcsolat feloldhatatlan. Amire rájöttek hogy a részecskék valamiért nem írhatóak le ugyanezzel a megközelítéssel. Bármilyen bizonyos méret alatti dolognak nem lehet tudni az összes tulajdonságát egy időben; valójában minél jobban igyekszel megmérni egy tulajdonságát (pl. a helyét), annál pontatlanabbak az adataid egy másik tulajdonságáról. Ezt hívják úgy hogy a "bizonytalansági elv". Ezért jött létre ez a találkozó. Alapvetően kimondták, hogy nem foglalkoznak vele milyen állapotban van egy részecske mielőtt megfigyelik. Ehelyett minden részecske legyen leírható egy ún. hullámfüggvénnyel, egy matematikai képlettel ami tartalmazza a kiszámított valószínűségét hogy hogyan fog viselkedni valamilyen helyzetben. És majd ha meg akarjuk figyelni konkrét helyzetben, akkor elővesszük ezt az egyenletet hogy kiszámítsuk a konkrét adatait. (Ezt hívják úgy hogy "a hullámfüggvény összeomlik".) Ennek az a fura következménye van, hogy a kvantummechanikában minden részecske egyszerre több állapotban létezik - amíg egy megfigyelő elő nem veszi.

    Erre ez a Schrödinger nevű tudós, aki egyszer azt mondta:
    Nagyon szép, hogy találtunk egy módszert amivel modellezhetjük a részecskemozgást. De mi lesz ha majd megpróbáljuk összehozni a klasszikus fizikával? Vegyük ezt a példát. Fogok egy macskát. Berakom egy dobozba együtt egy radioaktív részecskével. A részecske ha feleződik (mint hasadóanyag) olyan sugárzást bocsájt ki ami megöli a macskát. Namármost. Hogy a részecske feleződött-e, nem tudom meg, amíg ki nem nyitom a dobozt és meg nem vizsgálom. Amíg ezt meg nem teszem, addig az Önök értelmezése szerint, a részecske el is bomlott meg nem is. Eddig rendben van, de a macskára nem mondhatom, hogy amíg ki nem nyitom a dobozt, egyszerre eleven és halott! Kell, hogy legyen valami módja hogy az apró és a nagy dolgok fizikáját összehozzuk.

    :D:D:D

  • vadallat2013. augusztus 12., hétfő 20:52
    avatar

    Dvidoff írtam üzenetet, de valami hibát írt ki ami egy ezredmásodperc alatt el is tűnt, így lövésem sincs hogy megkaptad-e :D a lényeg hogy megvan a mailcímed, majd arra írok tesó.

  • Dvidoff2013. augusztus 13., kedd 16:49
    avatar

    Most már minden oké :D

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!