Egy kis csatangolás, képekkel

2011. szeptember 07., szerda 16:14
99% pókermentes bejegyzés, helyette víkend Larnakában
Nem versenyezni akarok Lucsival az utazós élményekkel (esélyem se lenne), de hátha jól szórakoztok ezen is...
Kezdésnek az a maradék 1%: megvolt az első WCOOP, a tri-stud event, köszönet a beruházóknak. Leültettek egy asztalhoz, majd még az első parti előtt másikra ültettek át. Hát ezt jól behúztam, csupa reménytelen fish-t kaptam. Balomon valami ElkY, az ő balján SixthSense, akit én nem ismertem, de szóltak a kollégák, hogy igen komoly regulár, asztal túlvégén ImaLucSac. Jó kezdés után nem sikerült nagyot villantani itt - nem mondom, hogy lett volna komoly esély, de nem támogatott meg a kártya, finoman szólva. A végén a 10. helyen végzett magyar kolléga vitte el a zsetonok maradékát, riverelt razzban.
Na szóval pókermentesen. Másfél hete vagyunk itt Cipruson, ahol az egyetemen dolgozok, de azért kicsit csavargunk is. Annál is inkább, mert asszonnyal kiszámoltuk, az utolsó három évben egyszer voltunk rendesen üdülni 3 napnál tovább... Minden egyes szabadság idején rohanni egyik családhoz, másikhoz (Franciaország), mire megvan, kell visszamenni. És a család szép meg jó, de nem igazi pihenés.
Úgyhogy ha már itt találtam ezt az egy féléves állást, nekiálltunk kompenzálni. Elsőre a legközelebbi tengerpartot vettük célba: Larnaka. Nagy helyismerettel rendelkezők biztos tudnak ezer jobb ötletet, de egyszerűen és gyorsan meg tudtuk szervezni, és autó sem kellett hozzá (engem célszerűbb nem engedni a kormány közelébe, az emberiség jobban jár vele, asszony meg nem szívesen vezet jobbkormányost).
Miután péntek délelőtt az egyetemi adminisztrációval sikerült elqrni három órát (cserébe három hanyattesésig gyönyörű hölggyel vitathattam meg a papírok meg nem érkezését...), ebéd után becserkésztük a larnakai buszt, és minden gond nélkül be is futottunk egy óra múlva Larnakába. Az egyetlen meglepetés a 2 eurós jegy volt - ugye Írországból jövünk, ahol egy ilyen buszút 10 euró környékén fájna. Larnakában strandon kidobott a busz, 3 perc múlva a hotelben voltunk, ami teljesen oké volt, kompakt orosz személyzettel (kivéve takarítók). Akkor még nem tudtuk, hogy az orosz zászlót is ki lehet rakni a városra: minden étteremben, hajókiránduláson stb. van orosz összekötő-ember, már ha a személyzet helyből nem orosz. Elég döbbenetes.
Elmentünk a városban csavarogni, becserkésztük a városbéli híres templomot, ami elég bejövős volt.
A templom mellett bizánci múzeum, de zárva. Kicsit bizonytalanul néztünk a "Today closed" táblára, mert mintha már egy ideje ott lenne. A Museum Shopban megkérdeztük, ki is derült, hogy az már ott van egy ideje. És még ott is lesz egy darabig, amíg a néni, aki a múzeumot őrzi, meg nem gyógyul. Mint tudjuk, a holnap sosem jön el...
Következő állomás a kis erőd volt, illetve mellett a mecset. A mecsetben nem mertünk fotózni, szép nagy terem volt, és mindenki nagy lendülettel sziesztázott épp. Az erődben megnézhettük, hol akasztottak az angolok 1948-ig - egy kis nyamvadt szoba, semmi romantikus tömeg előtti izé. Egyébként olyan játékvár-hangulata volt, de aranyos. Rengeteg irgalmatlan méretű gyík parádézott. Volt jó kilátás a mecsetre.
Immár késő délután volt, így eljött az idő, hogy megmártsuk habtestünket a tengerben. Amibe belelépve röhögőgörcsöt kaptunk. Ezt csak akkor lehet értelmezni, ha figyelembe veszitek, hogy Írországból jöttünk, ahol gyönyörű strandok vannak, csak a vízbe (kb.) lehetetlen belemenni. Többször nekiálltunk, és a lábujj belemártásáig jutottunk - mintha valaki két kézzel megragadná az ember lábát. Na ehhez képest kell elképzelni, milyen 29 fokos levegőben 27 fokos víz számunkra.
Esti menü egyértelmű volt: a múltkori blog megjegyzései után csakis egy 20 fogásos "fish meze" jöhetett szóba. Némelyik eleme átlagos volt, de a vörösboros polip és az egyik sülthal maradandó élményt okozott.
Másnap először is irány a piac, minden utazás legjobb pontja. Néztünk valami izét egy zacsiban, kb. mint a darabokra esett Weetabix. Néni mutogatja, hogy vigyük, de kövésünk se volt, mi az és mire való. Angolul picit tudó bácsi besegít, mondja hogy sheep milk. Oké, de abból van, vagy azzal kell enni? Végül megkóstultunk egy-egy darabot, udvariasan megköszöntük, majd a sarok mögé siettünk sebesvágtatva, hogy kiköpjük. Nem tudni azóta se, mi ez, de valami erjesztett juhtej alapú izének tűnik, és nagyon büntet. Asszony a kaktuszgyümölcsöket nézegette, elkezdte szedegetni, néni rászólt, hogy ne tegye. Kiderült, hogy semmi bűnt nem követtünk el, csak nem ismerjük a gyümölcsöt, ami rengeteg apró tüskét hagy maga után - ezek egész napos szórakozást jelentettek valóban.
Megnéztünk a múzeumot, amiben van pár elég klassz tárgy (főleg rengeteg poilpmotívumos váza), mellette a romok hétvégén zárva. Elvergődtünk a turistairodáig, ahol kiderült, hogy ezen kívül zárva van a másik 3 múzeum is, kettő egyszerűen csak mert miért ne, a harmadik mert beázott. Elővettük a tartalékprogramot: egy közeli falucska temploma híres a mozaikról. Az nyitva van, menjünk a 417-es busszal, megálló 10 percre.
10 perc hosszú idő a külváros felé sétálva árnyék nélkül, délután 2-kor, de megcsináltuk - kiderült, hogy a buszállomás, az inkább a buszgarázs, ott utast nem nagyon láttak. A sofőrök a mediterrán országokban vallásos szenvedéllyel űzött backgammont játsszák, randomnak tűnő pillanatokban pedig útra kelnek. Kérdezzük (mutogatjuk), hogy hol a 417-es. Mondják, hogy majd egy óra múlva. Elővettük a turistairoda papírját: új menetrend tegnap óta, most kéne indulnia. Megnézték tisztelettudóan a papírt, kicsit tanácskoztak, majd kibökték: "Kosztasz!" Felajánlottak két széket az árnyékben, "three minutes!", várjunk. Vártunk. Minden mozduló buszra ráugrottunk, de mindenféle szám elment, csak a 417 nem. Aztán hatszor három perc múlva bejött egy autó, és kidobott egy fiatalembert - már sejtettük, ő Kosztasz. Be is tessékelt a kicsit viharvert buszba, indulás. Menet közben keresi a számot, hogy akkor ő a 417-es, de nem találja. Felvett pár utast is menet közben, majd lekanyarodtunk az útról, valami kertvárosba, ahol egy placcon egy másik busz mellett megállt. A másik buszban aztán meg is találta a 417-es táblát, mehettünk tovább. Egy sarok múlva megint megállt egy kertes háznál, berobogott, majd kijött, immár egyenruhában - készen álltunk az útra! Őszintén szólva csalódottak voltunk, hogy ezek után nem hívott meg kávéra, vagy álltunk meg felvenni a nagymamáját/barátnőjét/teknősbékáját is, de mindemellett (mivel nem siettünk) kiválóan szórakozunk.
Az illető templom szép volt, bár a mozaik az ikonosztáz mögött volt, oda meg ugye nem járunk be, szóval csak fele élmény. Este még megversenyeztettük a hajókirándulásos cégeket, és a győztesnél lefoglaltunk másnapra egész napos kirándulást. Már meg sem lepődtünk, hogy az utasok háromnegyede orosz, az idegenvezetés-szerűség oroszul ment, esetleges angol fordítással. A hajókázás jó volt, hajó oldaláról, az emeletről vízbe ugrálni főleg. Vannak mindenféle jópofa barlangok a parton, azokban lehet hülyülni búvárkodva.
A hajó után már ügetni kellett, mert várt vissza a minibusz, engem meg másnap a csillogó szemű (vagy nem...) tanítványok... De ezen a hétvégén is megyünk, ezúttal a törökök által megszállt/ellenőrzőtt/megvédett (attól függ, kit kérdezünk) részre.

Hozzászólások

  • akinho932011. szeptember 07., szerda 17:27
    avatar

    Nice post
    Igen szép asztalt kaptál...
    Sajnálom, hogy nem sikerült, pedig én szurkoltam:)

  • time4revenge2011. szeptember 07., szerda 18:58

    Amit még érdemes kipróbálnotok.Igaz a buszok arra felé is érdekesen járnak:)

    http://www.waterworldwaterpark.com/main.html

  • 1blackknight2011. szeptember 07., szerda 19:46

    Jó poszt,várom a folytatást!

  • Dinicsek2011. szeptember 08., csütörtök 09:03

    Jó poszt, ilyenkor adok igazat az Asszonynak, hogy még vissza kell mennünk Ciprusra, mert van még ott néznivalónk bőven:-)

    Megkérdezhetem, mit tanítasz?

  • ggabor19762011. szeptember 08., csütörtök 09:32

    A francia tanszéken agyalom a diákokat irodalomra.

  • Fenomeno9208102014. január 17., péntek 11:44

    Jó poszt, érdekes, szép hely! :)

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!