- Akár 60% rakeback
100% 600$-ig vagy 100$ C$ & ticket bónusz
C$8 000 Exkluzív Pont RaceGGPoker - 5% Extra rakeback
€200 befizetési bónusz
Akár 65% VIP cashback
Unibet Poker - $2,000 (€1700) bónusz
35% VIP Rakeback
10-15% Exkluzív Chase
€50,000 Twister RaceRedStar Poker - 25% rakeback
Befizetési bónusz: Akár $500 összértékű ticket
Instant cash bónusz: Akár 1000% Instant cash bónusz
Welcome quests: Akár $635 extra jutalom
Extra ajánlat: Pro DealJackPoker - 100% max. $1000 bónusz
$8 no deposit bónusz
Akár 50% VIP rakeback
888Poker - 8-13% extra rakeback
$2000 bónusz
VIP KlubPokerKing - Gyenge mezőnyök
Kellemes forgalom
Kiemelkedő ajánlatSzegregált piacok - Akár 50% Rakeback
Spin&Go
Bad beat JP
Overlay-es versenyekVBet - 100% €600-ig Első befizetési bónusz
30% cashback
Exkluzív chase 10-18% extra RBBetsson Poker - Akár 60% cashback
Üdvözlő bónusz: 100%, 600-ig + $30 értékű jegyek
partypoker
Elmélkedés a kártyáról, palóc módra.
2010. február 11., csütörtök 09:45A koczkázás keleti virtus, s valószínűleg benne van az a vérében a magyar embernek, magával hozta még Ázsiából bizonyos fatalizmussal keverve, s mikor a czivilizáczió megteremtette a kártyát, s egy bizonyos rendszerbe szedte, vagyis harminczkét garádicsra osztotta föl az utat, mely a pokolba vezet, a nemes nemzetes karok és rendek minden gondolkodás nélkül tömegesen indultak el rajta.
A régi magyar nemesi élet kedvező talaj volt a játéknak. Egy félmillió unatkozó úr, kinek mindene bőven, és mégis legtöbb az ideje. Nem dolgozik semmit, nem foglalkozik semmivel, vagyonban gyarapodni nem vágyik, mert azt sem bírja elkölteni, amije van, szellemiekre nem gondol, mert azokat nem ismeri, a nemzet összes évi irodalmát megveszi nyolcz garason a kassai kalendáriumban s elolvassa egy fél nap alatt. Már aki tud olvasni. A restorácziók ritkán esnek, azon kívül pedig egyéb világmozgató eszme sem háborgatja őket; arra való a nádorispán, hadd gondolkozzék ő mindnyájunk helyett; ebben az időben, mondom, valóságos jótétemény volt kitalálni azt a harminczkét levelű könyvet, amelyet sohasem lehet megunni, mely mindig ugyanaz legyen és mégis mindig új, mely fogyassza az időt, izgassa a vért s szaporítsa a nemes urak mulatságát.
Még az egyes bíróságok is úgy voltak szervezve, viczispán, szolgabíró és esküdt az úrbéli bíróságnál, szolgabíró és két esküdt a közönséges pörökben, egyszóval mindig és mindenütt hárman, hogy ha virrad, ha esteledik, mihelyt a dolgukat végezték, minden körülmények között ki legyen a tarok kompánia.
Tolna megye közgyűlésén még 1814-ben is, midőn az országutak csinálásáról szóló indítványt tárgyalták, Bód János, a gyűlések akkori vezérférfia így szólt:
"De mire valók nekünk az utak? Nyáron úgyis járhatni mindenfelé, télen pedig, mikor sarak vannak, senki sem szeret mozdulni otthonról. Aki pediglen mégis kártyakompánia okáért mégyen a harmadik, negyedik faluba, arról föl lehet tenni, hogy fölösleges pénze van. S lévén nekie fölösleges pénze, bizonyára van előfogata is, mely őt a sáron át kivonszolja, amennyiben pedig nem lenne, szerezhet."
Ily élet, ily viszonyok mellett nem volt egyrészt csodálatos, hogy oly gyors és nagymérvű elterjedést vett a kártyajáték szenvedélye Magyarországon, míg másrészt nem is volt következményeiben oly kárhozatos, mint az most, midőn szerencselovagok légiója életmódnak tekinti a kártyát. Ami mulatság volt azelőtt, most jóformán üzlet lett és iparág, még pedig a legrettenetesebb, mely a fölkorbácsolt ferde emberi szenvedélyekre van alapítva.
Azelőtt e játékban is némi ártatlanság és naivság volt, a jó, becsületes "kauflabet", meg "durák" és a "királyosdi" vagy a tarokk és whist bizony nem igen tett tönkre senkit s nem is volt egyéb a jó táblabírák közt, mint egy kis tréfálódzás a szerencsével, hogy ugyan kinek kedvez jobban. Fortuna istenasszony kipróbálása képezte a legnagyobb vonzerőt. Az pedig szeszélyes egy menyecske volt már akkor is, de nem tett tönkre senkit. Aztán volt benne mégis egy kis tekintet: azokat pártolta legjobban, akik szerencsétlenek voltak a szerelemben, (hogy még az istenasszony is milyen hiú!) sokat adott arra nagy kegyességében, hogy ki mit fogott, mielőtt kezét neki ajánlá föl szövetségre, azt is megnézte, ki ül pártfogoltja háta mögött, mint "gibicz", annak is rokonszenvesnek kellett lennie.
A régi kártyásokat egy állandó fatalizmus vezette, mindig az istenasszonnyal kötekedtek, az ő dolga volt, ha nyertek, ha vesztettek s éppen azért volt noblesse oblige: szótlanul eltűrni, ami sorsot ő reájuk mért. Hanem mennyire megváltozott azóta, ez a szép istenasszony. (No persze öregebb lett!) Nincsen már benne poezis, semmi kedélyesség, semmi méltányosság. Mint a kiaszott vén banya, szétszórt hajjal, bizonyos fúriával osztja kegyeit az embereknek, s jaj azoknak is, kiket megszeret... Most már nem lát jól, siket is, vak is, a háta görbe, az egyik vállapoczkája ki van nőve. Szemfényvesztők, hamis játékosok kierőszakolják kegyeit, sőt diadalmaskodnak azok fölött, akiket a sóvár szenvedély láza gyötör.
A kártyajáték szenvedélye annyira elharapódzott már napjainkban, hogy társadalmunk rákfenéjének mondható. A legégetőbb seb, mely megsemmisítéssel fenyeget. Hadseregek, melyeket vérszomjas királyok összetoboroznak, öldöklő harczokat arranzsirozva velük, nem öltek meg még ennyi embert, mint az a négy festett ember lóháton és az a másik gyalogjáró nyolcz, akiket „király”-oknak, "alsó"-knak és "felső"-knek nevezünk.
Ha boldoggá akarjuk tenni az emberiséget, ezeket a királyokat semmisítsük meg előbb az alattvalókkal együtt!
A magyar középosztályt a kártya tette tönkre, a főurakat még inkább. Mint ahogy a franczia író mondja, hogy "minden drámában keresd az asszonyt", épp úgy elmondhatjuk, hogy minden tönkrement család történetében keresd a kártyát és megtalálod.
Hát még hagyján, ha csak vagyonilag menne tönkre a kártyás, a vagyon meglenne még egyebütt, daczára, hogy örök igaz marad azon közmondás: "ebül gyűlt szerzeménynek, ebül kell elvesznie", hanem a kártyásban tönkre megy minden, ami emberi, a szenvedély, mint a polyp, kiszívja összes életerejét, kiszívja belőle a munkakedvet, aztán a kedélyt. Majd meglankasztja benne az erkölcsöket, eltompítja, megdermeszti, érzéketlenné teszi minden benyomás iránt, körmeit belehasítja a szívébe, nemesebb indulatait kivájja, és a társadalom nyomorult söpredékévé teszi.
Mint úr, mint gavallér, mint jellemes, becsületes ember ül le valaki kártyázni, s mint ahogy harminczkét levele van az ördög bibliájának, mindenik levél egy-egy passzus a süllyedés harminczkét grádicsán. A szenvedély, mint a kedvező láng, lassan kiöltött nyelvvel körülnyaldossa, csiklandozza, s azután elnyeli, összecsap fölötte fokról-fokra, mindig beljebb-beljebb hátrál s a harminczkettedik fokon a gavallér ott áll becsületes fényes nevével, vagy társadalmi nyomoréknak kidobva a világ szemétdombjára, vagy pedig mint sikkasztó, csaló a vádpadon, a börtön küszöbén.
Egy történet, mely napról-napra ismétlődik, mely össze van forrva szorosan az ezer és ezer szomorú történettel, mely hazánk úri osztályának tönkremenetelében a megrázó lánczszemeket képezi. De hát a polgári osztály? Hát a nép? Ebben is megvan a halálos veszedelem magva, s ha idejekorán nem tépi ki, ha észre nem veszi magában a pusztító férget, az egész magyar társadalom existencziája fenyegetve van.
Mert nem tréfa az többé, a kártya a legveszedelmesebb emberirtó, rosszabb a pálinkánál, ártalmasabb az uzsoránál és fenyegetőbb minden más társadalmi bajunknál. A karaktere az, ami a szerbtövisé, terjed, nem lehet kiirtani, s ahol gyökeret ver, minden más növény elszárad, mert elfojtja. De radikális eszközök még tán segíthetnének. S ezek között a legradikálisabb egy szemer józan gondolkozás, hogy amit keserves munkával szereztünk, ne bízzuk a szerencse pillanatnyi szeszélyére, egy kis józanság, belátni, hogy a kártyaasztal megfertőzteti az embert, megfoszt önbecsülésünktől és a mások becsülésétől s a kártyaasztalnál szerzett pénz nem szerez tisztességet, mint a becsülettel szerzett vagyon, hanem lealacsonyít mások szemében. Gondolja meg minden ember, hogy mikor a kártyaasztalhoz lép, akkor már lemondott mindenről. Az már a pokol előszobája.
A magyar nemzet kedélyes s jó kedve fényes zománczával bearanyozza önbűneit is. Nálunk a kártya, aki jól játszsza, virtus, s még amellett, hogy kifosztják, kinevetik a gyenge játékost, a "balek"-ot, míg ellenben a "kozák" bizonyos tekintélyre tesz szert a társaságokban. A szenvedélyes játékost, ahelyett, hogy megvetnék, mint veszedelmes mételyét a társadalomnak, még a kedélyesség dicsfényével övezik; a doktort, ki így olvassa betegének ütérverését: "egy… kettő… három... hat... hét... nyolcz... kilencz… tíz... alsó... felső... király...", a papot, ki álmában tarokkozik, a járásbírót, ki játék közben fogdossa össze a disputáló ügyvédektől a perrendtartás paragrafusait s ezeknek mindegyike egy-egy nevezetesebb játszma emlékeihez van hozzácsatolva, mindmegannyi adomahőst csinálva belőlük, sőt a par excelence politizáló nemzet addig-addig mesterkedett, míg egyszer csak kiállott az ő kártyáival ütni a politikában és egymás után említve az egyes kártyákat, lelkesedéssel éneklé, hol a hetestől kezdve a disznóig fölfelé, hol a disznótul lefelé. Hanem ez a furcsa idő már régen volt! Lehet, hogy nem is igaz.
Az író dedikál
A mi kezünkben bizony, fájdalom, gyakran az arany is sárrá válik: legalább így vagyunk a kaszinókkal, melyek a közszellem, közműveltség ébresztésére lettek szervezve. Ha a nagy Széchenyi feltámadna s be-belátogatna egy ilyenbe, megbotránkozva látná, hogy közönséges kártyabarlangba jutott, mely társadalmilag degenerálja azt az országot, amelynek „azután kell még lennie”, mely fogyasztja, tönkreteszi azon tőkét, amelynek megszaporítási eszközeit egész élete tanulmányává, feladatává tette, mely megöli azokat az embereket, akik közül még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, mert oly kevesen vannak.
Pusztul, vész a nép, mely azt hitte magáról, hogy isten választottja; mindenféle ragályos betegségek melegfészket találnak nála, - és minden gyengeségét felhasználják.
Az álmaira adót vetnek, a lutri által maga az állam pusztítja, valamint sok más káros szenvedélyéből hasznot igyekszik vonni, a többiben pedig zsebmetszők kezébe kerül s azok szabadon zsákmányolhatják ki becsületességét s ártatlanságát. Bámulva beszéli egy szemtanú, hogy a székely huszárok olyan piszkos kártyával játszottak a táborban, mely tízféle hátú kártyatuczatból volt összehozva s a veres hetesnek el volt szakítva a füle, a makk hetesről lemállott a felső kéreg, a zöld alsó meg a közepén volt összevarrva czérnával, de azért a jó fiúk mégis úgy játszottak, mint igazi gentlemanok, mert soha sem csalták egymást, - míg ellenben egy nagyvárosi kaszinóban (hol pedig nagy urak ülnek s ahol sok olyan történetnek játszódnak le első jelenetei, amelynek a vége egy pisztolygolyó), nem régiben ki kellett utasítani egy urat, ki tükörrel ellátott gyufatartóján, mely eleibe volt helyezve, mikor osztott, mindig meglátta a kártyákat.
Itt a különbség a régi s a mostani kártyajáték közt, a régi mulatság volt, bár nem mondható az sem nemes mulatságnak; oly szomorú következményei nem voltak, mint a mainak: ma már iparág a kártyajáték s lovagjai hasonlítanak azon rettenetes állatokhoz, akik hullákon táplálkoznak."
ivan41 legfrissebb blog bejegyzései
- Névnapi-szülinapi buli, élő cash game. Tárgynyeremény !?...
- Légből kapott információ!!!
- Most a pókerről írok! 1 rész.
- Perlekedő hamiskártyások
- Nagy veszteség esetén
- Elmélkedés a kártyáról, palóc módra.
- Mennyi az annyi, és kinek éri meg?
- A jó Palóc Három Királya
- Fotók a kártyáról, és Párizs szemétől
- Az evolúció, a texas holdem és a fajok veszélyeztetettségé...
ivan41 blogjának legfrissebb kommentjei
- WoodooKilla: A befejezés még mindig érdekelne.. :)
- Triccianus: Ivan, hol a befejezés? Már türelmetlenül várjuk :D
- Dromedar00: Miért nokedlivel? Túrós csuszával az igazi. :)
- geryhun: sztem fruzsi a splitnek szurkolt :) valszeg set van jocinál
- ChipleaderCsaba: Örülök, hogy kedvenc bloggerem visszatért! ;) Ezért az írásért kisfröccsöt neki!
- zeal: 1., Köszi a receptet. Ki fogom próbálni. 2., Tóparton egy stég és egy faház. Ha nem fogsz semmit akkor is hűha' az egész. 3., Bor.. jégen? Inkább a sört választanám. 4., Cigányzene? Szintén nem az én világom. 5-6., tipp: 7d9d lenne, de mivel az nálad van ezért passz. 79o-nak van értelme. Talán... DE! 102o viszont a lehető legrosszabb lapok egyike. Ha le akarnám pattintani az asszonyt akkor én azzal tenném :) ps.: Fruzsi kinek szurkolt?
- Desert: Remélem Split akkor a Fruzsi is jól jár :) várom a folytatást ....
- Ágicápa: A betyárját! Hatalmas a tét. Ehhez képest egy WSOP karkötő kutya füle. Ezen a partin sok minden múlik. Mikor lesz a következő rész? Én pecázom. Milyen halak vannak ott?
- Lili6: Nekem minden féle képen meghozta az étvágyamat, a harcsapaprikás nokedlivel. Főleg így ebédidő közepette. Szívesen elcserélnem az ajándék suhsimat valami fini magyarosra. Nem ér a népet ilyen kételyek között hagyni, úgyhogy minél hamarabb várjuk a folytatást!:)
- chubbyhun: Agi: remélem nem a "Split: szétrepeszt" szótár szerinti jelentésén gondolkozol. Ivan: akkor nagy a baj, még fontos info lenne, hogy az te Asszonyod is szokott verekedni? Mert akkor addig ok, hogy valaki a reverendát ledobná, de fogsor azért kényesebb, nem? Sőt nálam egyéb retorzió is szóba jönne.
You're the best blogger!
Ez jó volt!
A játék iránti szenvedélyemet (nem csak kártya) apukámtól örököltem. Nehéz is lett volna anyutól, akit annyira a kártya ellen neveltek, hogy az már félelmetes.
Nagypapám el is mondta, hogy miért van az, hogy mint az ördög bibliájára, úgy néznek. Az ő nagy apja, valamikor az 1800-as évek közepén tehetős gróf volt, de ha nem is gróf, nagy vagyonnal rendelkező nemes, aki persze óriási kártyás volt. Mindenét (teljes vagyon) elveszítette kártyán. Innentől kezdve a gyerekek, annyira erősen a kártya ellen lettek nevelve, hogy még csak beszélni sem volt szabad róla. És milyen érdekes... Anyukám négy testvére közül egyik sem "játékos" semmilyen téren. Talán még csak nem is lottóznak, vagy ilyesmi.
Csak a fenti cikk hitelessége miatt írtam le...
Bravo Ivan.Hazmestert neki!!!
Gratulálok, ismét egy kiváló bejegyzés!
Csupán egy technikai jellegű megjegyzés, a tarokknak szerintem nincs 32 lapos változata és négy játékos szükséges hozzá.
Ó, megtréfáltál. :)
Ezt itt Mikszáth követte el, te csupán idéztél tőle. Így persze az előbbi hozzászólásom értelmét veszti.
Kedves Dromedar00:
Semmi tréfáról nincs szó. Ott a jelzés:"palóc módra" és a két kép az alkotóról.
Épp ezen okok miatt írtam tréfát és nem plagizálást, hiszen saját figyelmetlenségemen múlt a dolog.