Mi az élet értelme?

2013. június 12., szerda 15:18
Szentimentális bejegyzés!

...„Attila” középkorú, 56 éves, jól szituált, biztos egzisztenciával rendelkező úriember. Hosszú évtizedek óta, ismert multinacionális cégeknél dolgozott/dolgozik közép-felső vezetői szinteken. Jelenleg a munkatársam, közvetetten a főnöke vagyok. Az irodában egy légtérben van mindenki. Úgy kell elképzelni, mint az amerikai filmekben, amikor egy tipikus irodai helyszín van. Egy nagy alapterület, aztán mindenkinek megvan a saját kis intim szférája, hogy még véletlenül se keveredjünk beszélgetésbe egymással a meló helyett.

12:16, ebédidő.

Attila szól,

- megyünk kajálni?

- menjünk! – válaszolom gyorsan és egyértelműen. Sokszor észre sem veszi az ember, hogy mennyi az idő, csak dolgozik. Jól esett felállni végre, a testem szinte felsóhajtott a reggel óta tartó görnyedésből. Kilépve a „mátrixból” érzem a megmagyarázhatatlan feszültséget és szorongást, mintha minden pillanatban készülni kellene valami váratlanra, valami támadásra. Stressz. Emlékeztet az érzés arra, amikor gyerekként valami rosszat csináltam és anyám nagy ritkán rám kiáltott, vagy leszidott, nekem pedig hirtelen összeszorult a gyomrom és már sírásra görbült a szám. Az idők során test igyekszik alkalmazkodni a férfi psziché elvárásaihoz és a sírást természetesen teljes egészében elhagyja, helyébe lép a már-már megszokott, feszültség okozta szorító érzés, a szív körüli szúrás, ami szinte olyan természetessé válik, mintha tüsszentenénk.

Kértünk egy-egy „menüt” mind a ketten.

-          hogy ment a megbeszélés? - kérdezi Attila. (éppen itt van a német nagyfőnök, aki persze meg akar felelni a még nagyobb – talán már nem is halandó – főnök elvárásainak, miszerint 3 év alatt duplázzuk meg a forgalmat.)

-          egész jól! – válaszoltam fancsali fejjel, nem titkolva ezzel véleményemet. Nagyszerű dolog valamit úgy előkészíteni az elvárásoknak megfelelően, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy azt lehetetlen elérni, viszont mivel a „nap végén” mégiscsak nekem kell megmondani, hogy hogyan fog teljesülni, engem kérnek természetesen számon rajta, amikor valóban nem teljesül! J

-          fáradtnak tűnsz!

-          az is vagyok baszki! Érzem, hogy tele a tököm és megöl a stressz.

-          óóóóóó ne aggódj az előző munkahelyemen két munkatársam is meghalt, valószínűsíthetően túlhajtották magukat. Nekem is volt infarktusom! – mondja Attila teljes természetességgel, majd folytatja,

-          az egyik egyszerűen csak leesett a székről munka közben és annyi, a másik meg valami megmagyarázhatatlan keringési probléma miatt „ment el” 2 hét alatt. Ebben az időszakban döntöttem úgy, hogy lassítok a tempón. Annyiból könnyű dolgom volt, hogy 14 éve már bruttó 1,2 milliót kerestem, így anyagi problémáim nem voltak. Könnyebben tudtam független döntéseket hozni.  

-          Nagyon jó döntés volt! – helyeselek azonnal, miközben rögtön a saját életemmel hozom párhuzamba  gondolataimban… Mivel ez is egy multinacionális cég és jelenleg a munkatársam – még ha nem is olyan felelős beosztásban van – felmerül bennem a kérdés,

-          És most nincs rajtad akkora nyomás, mint akkor?

-          De! – válaszolja és elgondolkodva maga elé néz.

A témát lezártuk és visszamentünk dolgozni.

A fenti beszélgetés és egyéb inputok adták az ihletet, hogy a filozofálgatásaimat megosszam veletek.

Mi az élet értelme??  (42)

A modern közgazdaságtan, a bankok által irányított abszolút pénzügyi hatalom, melyek a legnagyobb államokat is úgy kezükben tartják és irányítják, mint a marionett bábút, a fogyasztói társadalom és az ezzel együtt járó, televíziókból és a médiából áradó szenny és mocsok, arról győz meg minket, hogy csak és kizárólag akkor leszünk boldogok, ha megvesszük az új lcd tv-t, új autót. Mindent, ami kell ahhoz, hogy gyakorlatilag a mesterségesen irányított árfolyamok miatt, sohasem törleszthető hiteleink miatt rabszolgasorsba taszítsanak minket. Vajon boldogok vagyunk e valóban attól, hogy megvásároljuk a 20. cipőt és a 15. nadrágot is? Eszembe jut két idézet (az egyiket lehet, hogy én mondtam)

„addig amíg egészséges az ember, majdnem mindent megtesz azért, hogy minél több pénze legyen, amikor pedig beteg, akkor minden pénzét elkölti, hogy egészséges lehessen!”

„az ember képes rengeteget dolgozni azért, hogy legyen pénze azt csinálni amit szeretne, miközben azt veszi észre, hogy nem azt csinálja amit szeretne!”

Az eddigi tapasztalataim alapján azt hiszem én személy szerint megtaláltam az élet igazi értelmét! Azt hiszem számomra az okoz igazi boldogságot, ha úgy élem az életem, hogy azt az értékrendet, amit eddig összeszedtem és helyesnek találok, igyekszem megosztani másokkal is. Boldogságot okoz önzetlenül segíteni másokon, és boldogságot okoz rámosolyogni valakire ahelyett, hogy a gondokkal terhelt rusnya pofámmal vonulok végig az utcán. Eddig talán nem éreztem ilyesmit, de mára teljesen biztos vagyok benne, hogy a gyerek, az utód – ha mondhatjuk így – az egyik, és talán legfontosabb értelme az életnek!

Üdvözlettel:

„a szentimentális” 

Hozzászólások

  • jak12013. június 12., szerda 15:48
    avatar

    A lényegi kérdés, hogy vajon érdemes e hajtani a pénzt, ha van rá lehetőség, vagy inkább nyugodtan, de csórón élni?! Ezt még nem tudom sajnos...

  • bellaurora2013. június 12., szerda 15:54
    avatar

    +++++

  • iKeksz2013. június 12., szerda 16:49
    avatar

    hanyadik hónapban van a barátnőd/feleséged? :D

  • zoltanh2013. június 12., szerda 16:52
    avatar

    Erről egy vicc jut eszembe amit nemrég olvastam.

    A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
    - Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
    - Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
    - Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
    Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
    - És azután? - kérdezi a halász.
    - Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
    - Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
    - Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
    - És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
    - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
    - És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
    - Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...

  • Orang3J3ws992013. június 12., szerda 17:32
    avatar

    Átérzem a feelenget, én is toltam multinál 5 évet. Nem éri meg, tök mind1 mennyit keresel. Napi 10-12 óra, este mailezni a főnökkel, hogy ilyen xcel tábla, meg olyan report....
    A fogyasztói társadalomról írtak meg teljesen igazak. A plazma tvért gürizzek? Normális vagyok? Azt kell csinálni, amit szeretsz, lehetőleg azzal, akit szeretsz = boldogság :)

  • benyo87h2013. június 12., szerda 18:29
    avatar

    +1

  • S0nnyB1ack2013. június 12., szerda 18:55
    avatar

    Rèszemről hatalmas +1.

    Vàrom a következő szentimentàlis bejegyzèst, ez nagyon tetszett.

  • thomyca2013. június 12., szerda 19:23

    Jó bejegyzés nagyon igaz.

    Azért azt hozzá tenném, hogy a boldog, gondtalan élethez szükség van egy minimális keresetre is. Azt, hogy ez a kereset mekkora, a saját és környezeted (pl: feleség, társadalom, stb.) igényei határozzák meg. Ezt az igényt próbálják befolyásolni a gyártók, hogy többet vásárolj. Ezt az igényt próbálják befolyásolni a multi-k (és egyébként önös érdekből minden munkahely, azaz munkáltató), hogy többet dolgozz.

    Ha ezeket az igényeket a te életedben le tudod szorítani egy normál szintre, akkor jóval több időd marad a munkán kívül más értékesebb tevékenységek végzésére (pl: emberi kapcsolatok, család). Amúgy az érték egyén függő. Valaki a munkájában találja meg a boldogságot (karrierista). Ezzel sincs semmi baj, amíg az illető néhány (10) év távlatából - idősebb korban, megváltozott értékrenddel - vissza nem tekint.

  • Maxxxika2013. június 12., szerda 19:24

    ez jó volt

  • Prof.B.2013. június 12., szerda 20:50
    avatar

    Néha elfilózok azon, hogy milyen érdekes az emberi faj. Gyönyörű dolgokat képes alkotni, de képes bármit elsöpörni. Milyen jogon taposok el egy bogarat, aki csak az utamban van és akár ki is kerülhetném? Miért vagyok én kiváltságosabb fajhoz tartozó, mint egy cserebogár. Mi jogosít fel arra, hogy kalitkában tartsak egy madarat?
    Az emberek különböznek, mindenkit más tesz boldoggá. Szerelem, család, pénz, karrier vagy hogy egyszerűen csak túléld a mai napot. De van ezer dolog. Ha valaki tudja az életében mi az, akkor megvannak a céljai. A célok eléréséért meg a különböző utak. Bármelyiket járod, járd úgy, hogy önmagad maradsz!

  • hokuszpoker2013. június 12., szerda 22:53
    avatar

    Ellentmondasos bejegyzes. Olyan embere, aki utalja a munkajat, ott rooszkedvu es a halallal szembesul. Majd eljon a munkahelyrol es mosolyog masokra, meg az elete ertelmere, a gyerekeire. Mindez a boldogsag eltart masnap reggel 7ig amikor szol a vekker es lefagy a mosoly egeszen este 7ig. Sz.r elet ez igy, menekulne de nincs hova, hajbokolni kell a nemetnek ha jok akarunk lenni, nehogy kiallj magadert hiszen ugy mst rugnak ki, ha a cel nem teljesul, akkor jovore... Sz.r elet ez igy!

  • jak12013. június 12., szerda 23:08
    avatar

    Nincsenek gyerekeim, se feleségem. Karrierem van. Pont erről szól a filozofálgatás, valószinűleg akkor nem értelmesen.

  • geri1732013. június 13., csütörtök 08:56
    avatar

    Ez a "rendszer", bár már elég ingatag lábakon áll, és eléggé undorító, azért tök jól ki van találva.
    Média-Népbutitás-Reklámok-Cuccok-Hitelek-Versengés-Társadalmi elvárások-Fogyasztás-Gyárak-Munkahelyek...

    Szerencsére nem muszáj teljesen beállnia sorba, de addig örüljünk, amíg így megy, mert utána lesz ne mulass. Legalábbis szerintem ezen, egyedül egy hatalmas világméretű katasztrófa tudna változtatni. Legyen az természeti katasztrófa, vagy háború. És jobb megoldást sem tudtak még igazán kitalálni, mert ugye tökéletes társadalom nem volt, nincs és nem is lesz.

    Én szívem szerint nem állnék be a sorba és egy nyugodt, békés életre törekednék, mint a halász. :) Viszont ilyen életet inkább valamelyik harmadik világi országban, leginkább Ázsiában tudnék elképzelni, mert itthon lenéznek, leköpnek, megköveznek, eltaposnak egy olyan embert. Ja és persze ott nem fagysz meg. :D

    Amíg nem tartozol felelősséggel senki iránt, addig bármit megtehetsz. :)

  • ferkocse2013. június 13., csütörtök 09:36
    avatar

    király bejegyzés, elgondolkodtató.
    kösz, ilyenek jöhetnek!

  • fairlane122013. június 13., csütörtök 10:22
    avatar

    Anna and Barbies:Kezdjetek el élni.

  • Romsy2013. június 13., csütörtök 10:50
    avatar

    mindenkiének más

  • tomy1232013. június 13., csütörtök 12:50

    Romsy a tiédnek mi az értelme?

  • Romsy2013. június 13., csütörtök 13:07
    avatar

    megnyerni az internetes szóváltásokat

  • anspro2013. június 13., csütörtök 13:39

    A halászos story nekem ott sántít, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy napi szükséglet miatt kell menni naponta halászni, vagy csak kievezel kicsit, ha éppen van kedved.
    Egészen más, hogy nincs semmid és kell csinálnod, ha fúj, ha fagy, ha beteg vagy ha nem, vagy kvázi anyagilag független vagy, és látszólag ugyanazt csinálod, mint a halász - kedvtelésből.

    Óriási különbésg van a kettő között, ezért igenis van értelme életed erejében jobban odatenned magad, "karriert építened", hogy - lehetőleg bőven a nyugdíj korhatár előtt, mondjuk 40 körül - visszavonulhass és a hobbidnak élj. Ez egy valamit valamiért szitu... Irigylem, akiknek ez már 25 éves korára sikerül... :-) Sokaknak sohasem.

    Akinek ez nem megy, annak pedig maradnak a "A Paradicsom nem más, mint a Paradicsomhoz vezető út..." típusú nagy mondások. Ami szintén nem hülyeség, a többség valószínűleg ezt kellene, hogy kövesse. Harmóniát teremteni a mindennapokban, az egszintáciához szükséges munka mellett.

  • Palesz762013. június 13., csütörtök 15:39
    avatar

    Van egy teóriám , hogy ha nyernék a lottón mért nem lennék boldog!
    A rengeteg pénz megváltoztatna engem és az asszonyt is!
    A pénz miatt szabadabban élnénk és a pénzvadász csajoknak sem tudnál mindig nemet mondani, ha kiderül - válás-osztózkodás után a gyerekekkel sem lehetsz bármikor. Felborulna az eddigi boldog életem. Ha pedig azt mondod hogy a jelenlegi életed sem boldog akkor pénzel sem leszel boldogabb!
    Én is középvezetői állásban dolgozom, és megélem ezeket a gondokat amiket Jak ir le,de megszoktam és elfogadom. A család sokat segít ebben és a póker mint hobby is sokat segít a kikapcsolodásban!

  • jak12013. június 13., csütörtök 16:28
    avatar

    Csak gondolat ébresztés volt a célom! Köszi a hozzászólásokat!

  • handsome joey2013. június 14., péntek 20:10
    avatar

    En lehuztam 2 evet Azsiaban meg vay 10 ezet az Usaban es 6 honapja ezen filozok....

  • Maxxxika2013. június 14., péntek 20:14

    És hazajöttél???

  • petozso2013. június 14., péntek 23:55
    avatar

    Érdekes bejegyzés volt, én is elgondolkozok néha ezeken a dolgokon, meg úgy az egész rendszer "működésén". Sokat lehetne erről írni, de talán nem ez a legtalálóbb oldal ezeknek a kérdéseknek a megvitatására.

    Elég furcsa trendet mutatnak mostanában az akadémiás blogok. Egyre több bejegyzés áll versekből, történetekből vagy ilyesmi filozofálgatásról, míg a "vérbeli" pókeres naplók szinte teljesen eltűntek a sok grafikonnal meg stattal... Félreértés ne essék, bárki azt ír a blogjába amit akar, ezeket is sokan olvassák, de kár, hogy olyan időket élünk, hogy már sokan nem merik megosztani az eredményeiket, mert bajba kerülhetnek miatta. (elég csak megnézni, hogy a 2-3 évvel ezelőtti 'nagy' bloggerekből hányan vezetnek még naplót)

    De GL, jó hogy Te legalább megtaláltad azt amiért érdemes élned! :)

  • Maxxxika2013. június 15., szombat 01:11

    Lehet, több értelme van egy ilyen írásnak, minthogy egy pro megosztja az eredményeit.

  • JuhaAasz2013. június 15., szombat 06:29
    avatar

    A lényegi kérdés, hogy vajon érdemes e hajtani a pénzt, ha van rá lehetőség, vagy inkább nyugodtan, de csórón élni?! Ezt még nem tudom sajnos...

    csórón élni nem nagyon lehet nyugodtan...bár kinek hogy. tetszik a bejegyzés, én is rengeteg gondolkodok néha az élet értelméről...nemcsak a sajátoméról, hanem másokéról is, akiket jobban átlátok, ismerek.

  • hokuszpoker2013. június 15., szombat 12:39
    avatar

    Szomoru, hogy az emberek itt nem az eredmenyeikrol irnak, mint regen. Ez harom okra vezetheto vissza: egy, felnek az apehtol meg az akademias tarsakrol. Ketto nincsenek (vagy kevesen vannak) itt mar olyanok akik nem mikroteten grindelnek, lezullott a szinvonal, a mikrotetrol elemzest irni meg lassuk be, ciki, hogy hogy eleg-e a tizezer forint NL2re a nit bankrollmanagement miatt. Harom: az a par ember akinek van mirol, az vagy nem itt blogol vagy nagyon ritkan, akkor sem a pokerrol az elso ok miatt.
    Jak, nagyon nem tetszik a bejegyzes, tipikus utat vesztett embere, akinek nem jo hogy van munkaja, jo fizetese, mert stresszben el. Szornyu ez a mentalitas, legyen meg azert minden, de ne kelljen stresszelni meg napi 10 orat dolgozni. Megsugom, aki igy gondolja, annak a csalad sem megoldas, csak menekules. Meghogy gondolatebresztes volt, inkabb segitseg es onigazolas keres. Mindazonaltal valoban az elet egyik legfobb ertelme a csalad, de ha csak az okoz oromet, a munka a stresszel egyutt sem, akkor kezdodik a kiut kereses. Lehet, mas munka kell neked, de akkor be kell latni, csalad sem lesz ha nincs mibol eltartani oket.

  • jak12013. június 15., szombat 13:09
    avatar

    hokuszpoker, szeretem amit csinálok és szeretem a munkámat. Az az érzésem, hogy nem igazán találkozott az "adás" és "vétel" az esetünkben. Vagy Te nem érted, hogy miről szól a bejegyzés, vagy Én nem értem összefüggésében amit írsz.

    Egyébként pedig ez itt egy "kis" közösség, ahol - még ha virtuálisan is - de megismerünk embereket, és nekem személy szerint igényem van az ilyen jellegű blogokra, ha mástól olvasom, akkor is. Ettől függetlenül elfogadom a véleményt, hogy nem feltétlenül ide való.

  • S0nnyB1ack2013. június 15., szombat 15:13
    avatar

    Hokuszpoker: szerinted mièrt ciki mikrotètről elemzèst ìrni?

    Vagy mièrt ne ìrhatnà le az ember a blogjàba a gondolatait?

    Ahogy jak1 is ìrta ez egy kis közössèg ahol a közös pont mindenkinèl a pòker. De a felhasznàlònevek mögött nem equity kalkulàtorok ülnek, hanem hùs vèr emberek emberi èrzèsekkel amit sokszor jò kiìrni magunkbòl.

    Szàmomra èrdekesebb egy ilyen mint önfeledten tapsolni ahhoz hogy egy NL5k reg 27/24-et jàtszva 17k hand alatt nyert 9 BI-t. (nem leszòlva ezzel egyetlen mid vagy hs reget sem)

    Kicsit olyan szaga van a hsz-ed első rèszènek hogy az alacsony tèten jàtszòknak legyen kuss, de a magasabb limiteken jàtszòknak igyuk meg a làbvizèt is.

  • vadallat2013. június 15., szombat 20:11
    avatar

    nem értem azokat az embereket akik valamit elolvasnak, nem tetszik nekik, majd fél oldalban leírják, miért nem tetszik. :D akkor miért nem kattint tovább az ilyen? amúgy nekem tetszett az írás.
    jak1: +1

  • jak12013. június 16., vasárnap 14:59
    avatar

    Én szeretem azt is, ha leírja, hogy miért nem tetszik. Azzal, hogy az ember közzétesz valamit - pláne, ha abban vannak mondjuk érzelmek, vagy vélemények - akkor ne lepődjön meg, ha vegyes fogadtatása lesz. Jelen esetben egy kicsit az az érzésem, hogy hokuszpokerrel elbeszéltünk egymás mellett.

  • Thorles2013. június 16., vasárnap 14:59
    avatar

    Érdekes bejegyzés és szerintem mindenki arról ír amiről csak akar

  • hokuszpoker2013. június 16., vasárnap 17:23
    avatar

    En ugy latom, hogy az orszagban az emberek tobbsege penzt akar keresni. Es ebben nagyon zavarja legtobbjuket ha ezert kemenyen kell megdolgozni.

  • vadallat2013. június 16., vasárnap 22:04
    avatar

    Thorles: +1

    jak1: na jó, de én se nyitom meg Justin Bieber fb oldalát és írkálom tele azzal hogy mennyire nem érdekel, és mennyire sz*r amit csinál. pont azért mert nem érdekel :D

  • jak12013. június 16., vasárnap 23:58
    avatar

    vadallat, magabiztosan állíthatom, hogy egyetértek azzal, amit mondasz! :) Ezzel együtt, hokuszpoker elolvasta a bejegyzést - mint ahogy sok inaktív olvasó is, bízom benne - és ezért tiszteletben tartom a véleményét! Jó éjszakát! "a bebaszott szentimentális"

  • jak12013. június 17., hétfő 00:01
    avatar

    Ja, egyébként pedig a hokuszpoker legutóbbi hozzászólásával maximálisan egyetértek! A pofa az nagy, hogy "mit hogy kéne csinálni", de tenni a saját boldogulásért az büdös...

  • Fluxxxi2014. június 30., hétfő 11:55
    avatar

    Szimpatikus írás :)

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!