Sci-fi blog

2019. július 11., csütörtök 12:57
Az előző bejegyzésem elején már érintettem a sci-fi témakört, most pedig kibontom bővebben azokat a kapcsolódó érdekes kérdéseket, amik igencsak elgondolkodtatók. Elmélkedős, gondolatébresztős poszt.

Alapvetően a tudományos fantasztikumban 3 nagyobb témakör az ami különösen érdekes, amik azonban erősen össze függ(het)nek.

1. az ember múltja és jövője
2. a földönkívüli intelligens élet
3. az ember és a technológia/mesterséges intelligencia viszonya.
 
Ha kicsit belegondolunk, akkor könnyű belátni, hogy a 3 pontban felsoroltak nagyon könnyen összefüggésben állhatnak egymással. Véleményem szerint olyannyira, hogy a 3 külön pont mindenféle variációja érvényes lehetett a múltban és az lehet a jövőben is. Nézzük szépen, sorban.
 
Múlt.
Az ember a földön a mai formájában kb 80 ezer éve él. Ez azt jelenti, hogy már világos(abb) bőrűek, két lábon járók, szőrtelenek, eszközöket készítők és használók, intelligensek, nyelveket beszélők voltak az elődeink akkoriban, tehát mai szemmel nézve is olyasmik mint mi. Ez a 80 ezer év is egyszerűen olyan hosszú idő, hogy jóval több mindenre képes lehetett ez a faj a múltban, mint azt jelenleg tudni véljük, vagyis tudni véli a mainstream tudomány és történelem. Ha csak azt nézzük, hogy az informatika (és ezáltal rengeteg más is) mennyit fejlődött 15 év alatt, vagy pedig azt, hogy 200 év alatt mennyit fejlődtünk technológiailag, akkor hány % esélyt adnál annak, hogy 80 ezer év alatt korábban nem jutottak el az elődeink akár a maihoz hasonló technológiai fejlettségi szintre, aztán valamiért eltűntek azok a civilizációk?


Ma sem történik másként, hiába növekszik folyamatosan az emberiség létszáma, közel sem mondható fejlődésnek az amit leművelünk. Sokkal inkább valami rákos sejtburjánzásnak, vagy fertőzésnek tűnhetünk kívülről nézve. A következményei a jelenlegi életünknek mindenre és mindenkire károsak a földön, és jól behatárolható a pusztulás a közeljövőben. 2050-től távolabbról egy tudós sem mer nyilatkozni, mert konkrétan semmi garancia nincs arra, hogy akkor még a mai értelemben vett normális emberi életet lehet majd élni a földön. A legnagyobb valószínűsége egy Mad-max féle poszt apokaliptikus világnak van, lehet pont ezért is dolgozik most mindenki a mielőbb megvalósítható Marsi letelepedésen. Ma már nincs rizsszem, amiben ne lenne egy mikro műanyag darabka, nincs egy csepp anyatej sem, amiben ne lennének vegyszerszármazékok, a környezet pusztul, az élettér csökken, az oxigén fogy, pár év és az eszetlenül használt antibiotikumoknak hála teljesen elterjednek a rezisztenssé váló baktériumok, amivel gyógyíthatatlanná válik számos ma bagatell problémát jelentő betegség. Sokaknak már ma is nagy probléma ez (pl nemi betegségek), csak valamiért nincs ezekről szó a hírekben.

Ha 5000 év kellett ehhez, hogy eljussunk erre a szintre és elpusztítsunk mindent magunk körül, akkor a 80 ezer év alatt bőven megvolt minden feltétele ugyanezeknek a folyamatoknak. És ez csak a 80 ezer év, amihez ha hozzá vesszük az előző 3-6 millió évet, amikor már szintén az ember volt a csúcsragadozó a földön, bár kicsit szőrösebb, görbébb hátu és valamivel ostobább, akkor én kizártnak tartom, hogy korábban ne alakultak volna ki fejlett emberi civilizációk. Érdemes Erich von Däniken (aki vallja és bizonyítani igyekszik, hogy a földönkívüliek korábban technológiai támogatást adtak korábbi emberi civilizációknak) munkásságát tanulmányozni, mert nagyon érdekes kérdéseket feszeget a faszi. Pl hogyan lehetséges az, hogy az Egyiptomiak és a Dél-amerikai indiánok is piramisokat építettek, ha őket egy óceán választotta el, és soha sem láthatták a másik civilizáció építményeit, hajókkal, repülőkkel pedig nem rendelkeztek? Valahogyan átjutott az információ az óceánon. :)


Jövő
Ahogyan most állnak a dolgok, az emberiség jövője minden, csak nem rózsás. Az, hogy tönkre vágjuk a bolygót az csak egy dolog, a Csernobil melletti lezárt zóna a bizonyíték arra, hogy a környezet villám gyorsan tud alkalmazkodni és regenerálódni. A növények különösen jól, de ami meglepte a tudósokat, az állatok is. Pár évtized kellett csak ahhoz is, hogy spontán megjelenjen az óceánokban egy műanyag faló baktérium. A föld pár száz, de maximum pár ezer év alatt is eltakarítja magáról az emberi élet utolsó nyomát is, miután mi már kipusztítottuk magunkat akár egy globális atomháború keretében, vagy esetleg áttelepítettük magunkat egy másik bolygóra, óriás űrhajókra stb. Na de innentől kezd érdekessé válni a dolog. Mert mi van ha…? :)

Földön kívüli intelligens élet
Sokak szerint a bizonyíték arra, hogy rajtunk kívül is van a világegyetemben intelligens létforma, mi magunk vagyunk. Hiszen ha mi ki tudtunk alakulni így vagy úgy, akkor ugyanezek a folyamatok lejátszódhattak máshol is, máskor. Amíg még csak megsaccolni sem tudjuk, hogy mekkora az univerzum, meg úgy alapjában is szinte még semmit sem tudunk róla, hülyeség azt hinni, hogy egyedül vagyunk. Érdekes kérdés, hogy melyik lenne a nagyobb para? Ha bebizonyosodna, hogy teljesen egyedül vagyunk a világegyetemben, vagy pedig az, ha biztosan tudnánk, hogy vannak még mások is? :) Ha egyedül vagyunk, akkor nekünk annyi, mert kinyírjuk magunkat. Ha vannak más fajok is, akkor szintén végünk, mert előbb utóbb ide talál egy ragadozó faj. :) Ha már a Marson is életre utaló jeleket találtak, és a kiszáradt folyómedrek egy a jelenlegitől jóval kedvezőbb életkörülményekre utalnak, akkor mi lehet távolabb? A variációk száma szinte végtelen, az élet egy hibernálódott mikróba formájában pedig könnyen eljuthat egy aszteroidán akárhova. Idő, tér, lehetőség adott.


Szerintem nem is kérdés, hogy nem vagyunk egyedül (eleve a világegyetem méretéből következő lehetőségek miatt) és az sem, hogy ez nem véletlenül nincs a köztudatban. A mindenkori vezetőknek akik a köztudatot formálják, egyszerűen nem áll érdekében minden tudást átadni a népesség minden tagjának. Pl mit kezdenének a vallási vezetők a ténnyel? Át kellene írni az egész történelmünket stb. Erre még nem érett meg ez a civilizáció, hiszen még ma is ott tartunk, hogy fegyverkezési verseny van a nagyhatalmak között. Hiába, hogy jelenleg ez garantálja a békét, de ha egy kívülálló szemével nézzük, ez hülyegyerekek gyülekezete ami ma zajlik a földön. Sokkal jobb, ha értelmetlen célokért dolgoztatják/lefoglalják az embereket, addig sincs velük probléma. Ám a dolgok elfajultak.

Emberi technológia, mesterséges intelligencia.
Elérkeztünk az igazán érdekes részhez, amihez szükség volt a fenti két főbb témakört is megemlíteni. Ma már a technológiai vívmányaink teljesen meghatározzák az életünket, konkrétan életképtelenek lennénk nélkülük, vagyis inkább a helyes megfogalmazás az, hogy életképtelenekké váltunk nélkülük. De ez a jelen. A jövő kérdése pedig az, hogy a mesterséges intelligencia (AI) hogyan és milyen mértékben határozza meg a jövőnket? Mert a variációk száma könnyen behatárolható. :) Vagy jobbá teszi az életünket, vagy pedig rábaszunk. :) Témába vágó film ajánló,

Szerintem már eléggé rábasztunk így is, mert ha most, még kezdetleges AI-vel is életképtelenek vagyunk (pl elektromos áram nélkül), akkor mi lesz akkor, ha elszabadul az AI és már nem lesz, nem lehet felette kontrollunk?

Ezt az eseményt a jövőkutatók technológiai szingularitásnak nevezik. Úgy kell ezt elképzelni, hogy az AI lényegében már rég önmagát fejleszti, de elérte azt a fejlettségi szintet, amikor a fejlődése már számunkra lekövethetetlen és kontrollálhatatlan, mivel mi egyrészt már nem vagyunk képesek megérteni sem azt, hogy ő mit csinál, illetve ekkorra már minden eszköze is megvan ahhoz, hogy lényegében azt csináljon amit csak akar. Ma még csak ott tartunk, hogy a telekom telefonos ügyfélszolgálatában Vandának (AI) kell elmondanunk a mondókánkat, de hova vezet ez évtizedes távlatokban? Az jó lesz nekünk? Ha csak azt nézzük, hogy egy nagy globális multi miként cselekszik azokkal, akik a cég (a cég is egy AI bizonyos értelemben) érdekeivel szemben cselekszenek, akkor bizony sok jóra nem számíthatunk egy öntudatra ébredt AI-től a jövőben.


Lényeg a lényeg, nagyon érdekes folyamatok zajlanak ma a világban ilyen téren is, amelyek következményei nagyon meredekek is lehetnek. Szerintem az sem véletlen, hogy az összes sci-fi film apokaliptikus jövőt vázol fel nekünk. Különösen a mostaniak. Milyen jó is lenne, ha ezeket egy biztonságos környezetben, egy szimulációban lefuttatva lehetne tesztelni, különösebb kockázatok nélkül? Nagyon jó lenne. Adja magát a kérdés, hogy ha elméletben már az időutazás is lehetséges, akkor vajon mi itt és most hogyan bizonyosodhatnánk meg arról, hogy jelenleg itt mindannyian nem csak egy szimulált világ részei vagyunk?

Ez a kérdés már sokakban megfordult (pláne a Mátrix óta), de komolyabban Niklas Boström svéd filozófus szimulációs hipotéziseként híresült el. A fő kérdés az, hogy ha a tudomány és a virtuális valóság egyre inkább képes arra, hogy átverje az emberi agyat, akkor honnan lehetünk biztosak abban, hogy az agyunk épp nincs átverve?


Niklas Boström azt fogalmazta meg, hogy jelenlegi fejlettségünk, és a technológiai fejlődés gyorsasága alapján eljöhet majd egy olyan jövő, amikor szinte korlátlan számítógépes memória áll majd a rendelkezésünkre. Emellett a virtuális világalkotás képessége is olyan szintre fejlődik a jövőben, hogy a valóssággal teljesen megegyező, hatalmas szimulációkat fogunk tudni majd indítani. Ha elérjük ezt a kort (ha nem halunk ki korábban), akkor valószínűleg felmerül az igény, hogy szimuláljunk egy történelmi valóságot. Ezzel megtudhatjuk, hogyan éltek pontosan az őseink, vagy megnézhetjük, hogyan alakult volna a történelmünk, ha bizonyos dolgokat megváltoztatunk benne. Ha pedig elérjük ezt a poszthumán kort, és akarunk is szimulálni, akkor pedig csak két lehetőség marad:
  • mi vagyunk az elsők, akik elérik ezt a kort, és mi indítjuk elsőként ezeket a szimulációkat, vagy
  • ezek a szimulációk már régen elindultak, így pedig mi is csak benne élünk az egyikben.

Tekintetbe véve, hogy a poszthumán korban rendelkezésre álló hatalmas számítógépes kapacitás valószínűleg egyszerre több valóságszimulációt is elbír majd, valóságból pedig csak egyetlen egy darab lehet, Így kijelenthető, hogy valószínűleg mi magunk is egy szimulációban élünk.

Durva, de ha végig gondoljuk, ettől már csak pár évtized választ el. Ha pedig tényleg létre fogunk tudni hozni olyan szimulált világokat, amelyeket nem fogunk tudni megkülönböztetni a valóságtól (vagy nem fogunk tudni arról, hogy mi csak egy szimulációban élünk, mert azt szándékosan eltitkolják előlünk), akkor bizony könnyen lehet, hogy ma is mindannyian egy szimulált világban vagyunk, mert amíg szimuláció bármennyi lehet, valóság csak egy.

Ha tetszett a bejegyzés, támogasd a szerzőt egy T$-al, növelve így az esélyét a folytatásnak, ugyanebben a szimulációban. :)
lecso10

Hozzászólások

  • dr.drogba2019. július 12., péntek 22:43
    avatar

    Nekem tetszett bár sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba,olyan balószinütlem az egész

  • lecso102019. július 13., szombat 04:50
    avatar

    Pontosan mit tartasz valószínűtlennek, és ez mit jelent neked százalékban kb?

  • lecso102019. július 13., szombat 08:15
    avatar

    https://444.hu/2019/07/11/nem-hozzak-nyilvanossagra-a-facebook-pokeralgorit musat-mert-felnek-hogy-az-egesz-online-pokeripart-bedontene

  • titcar2019. július 13., szombat 12:16
    avatar

    szerintem ezek a fejtegetések ott buknak meg, hogy eszméletlenül kicsi valószínűségeket szorzunk eszméletlen nagy számokkal (élet kialakulásáshoz szükséges feltételek megléte * lehetséges naprendszerek száma pl) így egy hihetetlen széles skálán tud mozogni az eredmény.

    az hogy a múltban volt a földön hasonló fejlettségű civilizáció, az szerintem egyértelműen felejtős, valami nyomát megtlaáltuk már volna, az, hogy pont piramis szerű építményeket kezdtek, építeni az azért sovány bizonyíték.

    más értelmes fajok: ha a sok milliárd évhez viszonyítjuk, hogy gyakorlatilag úgy tűnik lehet, hogy itt egy pár száz éves ablak lesz, amikor már elég értelmesek vagyunk hozzá, hogy felfogjuk, de még nem pusztítjuk ki magunkat, akkor ez más fajjal is simán előfordulhat, és megint bejön egy nagyon kis szorzó tényező (pl. dínós meteoros sztori 500 évvel később van, akkor még a középkorban lennénk, ha 50 000-el vgay 5 millióval (ami még mindig szinte semmi)?)

    MI téma: még mindig ott tartunk, hogy nagyon specifikus feladatokra nagy számítási kapacitással lehet algoritmusokat csinálni, ez az önállóan gondolkodástól nagyon nagyon messze van.

  • lecso102019. július 13., szombat 14:36
    avatar

    @titcar: az biztos, hogy megfelelő tényezők együttállásával az élet kialakul, onnantól pedig csak idő kérdése. Az meg bőven van. Azt olvastam valahol, hogy a Huble űrteleszkóppal kb 9 milliárd fényév távolságról fényképeztek le egy csillagot, és ez a legtávolabbi dolog, amit a teleszkóp érzékelni tudott. Ez azt jelenti, hogy az a fény, amit a teleszkóp így onnan érzékelt, az 9 milliárd évig száguldott mire ideért, fénysebességgel. Mindenféle előképzettség nélkül ez olyan távolság, aminek még a léptéke is felfoghatatlan a számunkra.

    Ha azt nézzük, hogy normál állapotukban (de még így is, hogy teljesen szét lettek baszva) a hatalmas óceánok is dúskálnak az élettől, valószínűleg a világűrben sincs ez másként. Amúgy nem szükséges mindig külön, önállóan kialakulnia az életnek. Számtalan meteorit darabkában találtak megkövesedett mikrobákat, amelyek olyan bolygókról származhattak, amik fölrobbantak valami miatt (pl összeütköztek egy másik égitesttel vagy nagyobb meteorittal) és így indultak útjukra. Sokan eleve a földi életet is innen eredeztetik.

    "az hogy a múltban volt a földön hasonló fejlettségű civilizáció, az szerintem egyértelműen felejtős, valami nyomát megtlaáltuk már volna, az, hogy pont piramis szerű építményeket kezdtek, építeni az azért sovány bizonyíték."
    Figyelj, ha egyszerű bűncselekmények után mindenféle nyomot, vagy komolyabb pénzmennyiségeket is nyomtalanul el lehet tüntetni, akkor kár azt gondolni, hogy korábbi civilizációk nyomait nem tudják eltűntetni azok, akiknek ez érdekében áll(t). Pl a mi nemzetünk történelme/eredete is vitatott. A piramisok példáját csak egy érdekes kérdés miatt említettem, amire nincs válasz. Rég nem foglalkoztam Däniken kutatásaival, de régebben sokat olvastam és jó pár videót megnéztem tőle, és igazság szerint semmi értelmét nem látom annak, hogy azért utazta volna körbe a világot és kereste fel a legeldugottabb zegzugokat is, hogy hazudozzon. Márpedig nagyon egyértelmű faragásokat talált barlangokban, piramisokban stb, amik minimum megmagyarázhatatlanok a mai ismert történelmi tények fényében. Pl rakétán ülő szkafanderes emberek stb. Az a baj, ha elkezdi az ember beleásni magát ezekbe, beszippantja kegyetlenül. :D

    Az világos, hogy a mai MI-k még kezdetlegesek a mi agyműködésünkhöz képest. De ez konkrétan már csak évek kérdése, de adjunk neki évtizedeket, hogy egyszer csak önállóan tudjon gondolkodni és mefelelő döntéseket hozni. Már ma is saját magukat fejlesztik. Ha fogadnom kellene, hogy 30-40 év múlva lesz-e nyugdíjam ebben az országban, vagy pedig egy madmax féle apokaliptikus világban fogunk élni, amiben egymással és droidokkal háborúzunk, akkor én erre csak az utóbbira pakolnék pénzt. :D

  • bubo_rake2019. július 17., szerda 22:18

    Es ilyen, ha valaki a 'tudasat' asimovbol vagy a meg nevetsegesebb sci-fikbol szerzi.
    Omg, de nagyon

  • hokuszpoker2019. július 18., csütörtök 01:27
    avatar

    "Így kijelenthető, hogy valószínűleg mi magunk is egy szimulációban élünk."

    Ehhez képest Niklas Bostrom ezt mondja konklúziónak:
    "Unless we are now living in a simulation, our descendants will almost certainly never run an ancestor-simulation."
    = Vagy már most is szimulációban élünk, vagy ha nem, akkor viszont az emberiség szinte biztosan sosem fog szimulációt futtatni.

    Óriási különbség.

  • lecso102019. július 18., csütörtök 05:45
    avatar

    Hókusz! Mire tippelsz, ha már képesek leszünk ilyen szimulált világokat kreálni, akkor ezekre lesz igény, vagy sem?

  • Riddler19882019. július 19., péntek 01:38
    avatar

    Nincs kanál!

  • hokuszpoker2019. július 19., péntek 05:41
    avatar

    Ahogy fentebb írtam, ha ez már ma nem egy szimulált világ, akkor ilyet sosem fogunk csinálni bármennyire is jól hangzik. Kb. olyan ez, mintha azt mondanád, hogy már vannak gyors rakétáink, úgyhogy nemsokára a fénysebesség ezerszeresével fogunk száguldani.
    De nem fogunk.

    Hozzám sokkal közelebb áll - és megvalósíthatóbbnak tűnik - az Elon Musk féle Neuralink ötlet, épp tegnap volt a prezentáció róla https://www.youtube.com/watch?v=lA77zsJ31nA
    Ezt lehet majd továbbfejleszteni sok évtized vagy talán évszázad alatt, hogy az érzékszerveinkre küldenek jeleket amit az agy valósnak érzékel, kb. mint a mostani videójátékok VR szemüveg nélkül. Ez a fajta szimuláció nagyságrendekkel kisebb számítási kapacitást igényel mint a fenti.

  • Czupe2019. július 25., csütörtök 12:42

    Szia,

    Jó a scifis cikk, de a vállalkozós jobban megragadta az érdeklődésem :).

    Mi a helyzet az ötleteddel? Megcsináltad vagy megcsinálta más? Ha más, akkor jöhet a weboldal, érdekel mi volt az :). Ha sikerült akkor grat, ha nem sikerült a kivitelezés, akkor mit gondolsz miért? Volt esetleg retród, hogy mit rontottál el, mit csinálnál másképp? Szerintem ebből sokan tudnának tanulni!

    Köszi a választ!

  • lecso102019. július 26., péntek 18:29
    avatar

    Válaszoltam privátban.

  • Czupe2019. július 27., szombat 13:11

    igen, megkaptam, köszi szépen!

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!