PókerAkadémia.com

A bangkoki sztori az nagyjából megvan addig, hogy reggelre megvettük a buszjegyünket. Az irodák közül megnéztünk többet is, igazából 100 bhatos (800Ft) különbségek voltak a jegyárban, végül a hozzánk közeli helyen vettük meg, ahol 300 bhat volt. Az előző templomos utat is ők intézték, korrektnek tűntek. 

A vízumnak is utánanéztünk nagyjából, 25$-t találtam én, a nő azt mondta hogy annyi, viszont a határon el kell menni valami helyre, meg blablabla, lényeg, hogy 40$ért ők elintéznek nekünk mindent, mi csak ülünk egy étteremben a határon, és odaadjuk nekik az útlevelet. Mivel valószínűnek tartom, hogy a 10 órás buszút azért csak 2500 forint, mert ezen ők csinálnak valamennyit, mondtam, hogy 35$ért oké, ők meg rábólintottak egy telefon után. 

Az utazás gyakorlatilag simán ment. Én a határig történő furikázásból szerencsére csak annyit érzékeltem, hogy lehunytam egy pillanatra a szemem, és már keltettek hogy ott vagyunk. Na ezt már szeretem, olyan mintha teleportálnék. 

A határon minden úgy volt ahogy mondták, az intéző emberünk közben magyarázta, hogy mikre kell odafigyelni majd az országban, meg hogy nincs semmi para, meg meleg van meg ilyenek. Aztán mondta, hogy a pénzügyi szitu úgy néz ki, hogy azzal járunk a legjobban, ha még Thaiföldön kivesszük a pénzt bhatban, és azt beváltjuk a határon Kambodzsai pénzre, rielre, mert a dollár szarul váltják meg nagyon sokat rászámolnak, és a bankautomaták is levesznek sokat Siem Reapben, meg amúgy sincsen sok. 

Mi meg mint a kisangyalok felvettük az összes pénzünket bhatban, és mentünk szépen beváltani, az emberünk meg mondta, hogy ha 100 fölötti rielt kapunk egy bhatért az jó. Hát láss csodát, 103 rielt adtak egy bhatért a határon. Remek!

Aztán amikor odamentünk még odajött a srác mégegyszer és mondta hogy mindent váltsunk be amink csak van. Na mondom álljon meg a menet. Ez mostmár kezd necces lenni. Lillával összedugtuk a fejünket és beváltottuk a pénzünk egy tizedét, hogy legyen valamennyi helyi lóvé, de nem nagyon akartunk innentől kezdve megbízni az intéző emberünkben. Aztán amikor a nagy kavalkád közepedte egy pillanatra mérlegelni tudtam a helyzetet körbeszaglásztam és azt láttam, hogy a váltó 3800ért váltja a dollárt, 103ért a bhatot. A bhat dollár váltót szerencsére tudtam fejből, az körülbelül 30-31 lehet. 

Hopsz. Akkor itt turpisság van, ugyenis a bhat esetében 13 a dollár esetében kb 17 rielt kapunk a magyar forintunkkért. Még szerencse, hogy nem váltottuk be mindet. 

Sajnos még a váltás előtt az orrunk alá dörgölte a szállodás papírjait meg minden szart, és addig magyarázott, hogy végül az első napi szállásunkat is ő intézte. De az nem tűnt rossznak, plusz ingyen elvittek a hotelbe a buszállomásról.

Hát ez sem így történt. Az emberünk még a határon lelécelt, ő már nem jött velünk. Nyilván nem, mert fucsa is lett volna az, hogyha ő ottvan miközben konfrontálódunk a valódi helyzettel. 

Szóval a buszpályaudvar 7 kilóméterre van a várostól, és 100 bhat per fő a tuk tuk. Ez annyiban változott, hogy 3 kilóméterre van és 80 a tuk tuk. Nem nagy szám.

Transzfer a hotelbe=80 per fő a tuk tuk.

A hotel érdekes volt. Egy kicsit olyan volt az érzés, mint amikor a Titanicban feltárják a roncsokat, és így bevágják a képeket meg a videót arról, hogy milyen volt annó, mielőtt elsüllyedt. Hát ez is kb olyan volt. A makulátlan recepcióból meg a szép új hotelszobákból már csak a romok maradtak meg. A deluxe lakosztály és a sztandard szoba között az volt a különbség, hogy a deluxe lakosztálynál megkaptad a klíma távirányítóját, a másiknál meg nem. 

Öröm az ürömben, hogy a vócserünk érvényes volt, és a szobát ténylegesen megkaptuk érte. Üröm az örömben: 30 perccel a beköltözésünk után elromlott az a kulcsbedugós áramadós cucc, szóval az áram az elment. Mondták, hogy majd holnap megjavítják. Mondtuk hogy miattunk ne fáradjanak, inkább azt mondják meg hogy mikor kell kicsekkolni. Ja internet legalább volt. Csak a szobában nem. Sajnos a bhatot a Thai-Khmer paráknak köszönhetően 40bhat/dollárért váltják, és tele van a város ATM-el ami nem vesz le pénzt, és mindent dollárral lehet fizetni, sőt még jobb a dollár mint a helyi pénz.

Az első nap valamiért mindig egy kicsit necces. De szerencsére a második nap Siem Reapben feledtette velünk a problémákat.  A valutaproblémát megoldotta a hotel főnöke, aki volt olyan kedves és a rahedli bhatunkat átváltotta középárfolyamon dollárba, így ez megoldódott szerencsésen. Innentől kezdve havaj. De tényleg. Az emberek baromi kedvesek, mindig nevetnek meg viccelnek. A hely tök jó. Angkor elképesztő, de ezekről mind majd a következő bejegyzésben.

addig minden jót