Pillanatképek Iránból

2013. augusztus 31., szombat 09:54
néhány történet egy nem mindennapi országból
Nehéz szavakba önteni Iránt. Már többször futottam neki ennek a bejegyzésnek, és mindig arra a következtetésre jutottam, hogy a beszámolóm nem adja vissza azt az érzést, ami itt minket magával ragad. Az apró szívességek, amikre ha nem kérdeznék rá ki sem derülne. Elképesztő, mennyi mindent tesznek meg értünk gyakorlatilag annak az igénye nélkül, hogy mi azt észrevegyük. Az elképzelésük az életről, meg ez az egész ország annyira különleges, hogy pár nap után elfoglalta az első helyet az összes utazásunk rangsorában. Néhány pillanatkép Iránból. 
---------------------------------------------------------------------------------------
Hosseinnel autózunk a városban
-Ő a legjobb motoros a városban. Versenyzik is. A rendőrök sosem kapják el, és minden lány telefonszámát meg tudja szerezni. 
-De ha ő a legjobb, és rendőrök elől menekül, akkor miért nem visel sisakot.
-Nem. Itt senki nem visel sisakot. 
-És akkor mi van ha elesnek a motorral?
Rám néz.
-Hát meghalnak. - nevet.
---------------------------------------------------------------------------------------
Hosseinnel beszélgetünk.
-Este sokan versenyeznek, néha részegen, néha kábítószer alatt. 
-Ez nagyon veszélyesnek hangzik. 
-Az, egyszer felborultam, de be voltam kötve, és nem esett bajom. Másnap eladtam az autót és kicseréltem, hogy a szüleim ne is tudjanak róla. A rendőrség sok mindent megtilt nekünk, mi pedig szeretnénk, ha tudnák, hogy mi azt csinálunk, amihez kedvünk van. Ha többet tiltanak meg, nekünk annál többet kell csinálnunk. Így mutatjuk meg, hogy szabad emberek vagyunk.
-Ez valmilyen féle lázadás az emberek részéről?
-Az.
---------------------------------------------------------------------------------------
Rendőrök érkeznek a parkba, ahol vagyunk.
-Miért jönnek ide a rendőrök?
-Tudják, hogy ma munkaszüneti nap van, és az emberek ide jönnek jól érezni magukat, ők pedig nem szeretnék, hogy az emberek jól érezzék magukat. Ha megkérdezik, akkor a nővérem barátai vagytok Londonból látogatóban.
-Miért, mi történik, ha megmondjuk az igazat?
-Kérdőre vonnak engem, hogy beszéltem-e veletek politikáról, és hogy mit mondtam Iránról. 
---------------------------------------------------------------------------------------
Hosseinnel és barátaival egy parkban.
-Ő a barátom. Birkózó. Iráni bajnok is volt. 
-Gratulálunk!
-Azt mondja nagyon kedvesek vagytok. Ő is elhagyná az országot azonnal, ha tehetné.
-Miért?
-Mert a városban tudják, hogy ő bajnok, és a rendőrök mindig zaklatják, hátha rosszban sántikál.
-De hogy-hogy nem tud elmenni az országból?
-Azért, mert kihagyta a kötelező két éves katonaságot, és így nem kapott útlevelet?
-De miért hagyta ki a katonaságot?
Hossein olyan arcot vág, mintha azt kérdeztem volna, hogy miért zöld a fű.
-Hát mert a katonák bántják a lakosságot, ő pedig nem akar bántani senkit.
--------------------------------------------------------------------------------------
Hosseinnel és barátaival egy parkba mennénk sütögetni. Indulás előtt a két autó vitázik egymással pár percig, majd elindulunk.
- Miről vitatkoztatok?
- Hogy hova menjünk este. Ők a Sofe parkba mennének, de mi azt szeretnénk, hogy a Nazhvan parkba menjünk.
- Miért?
- Mert ott még nem voltatok, és mivel vendégek vagytok, szeretném, ha olyan helyre mennénk, ahol még nem jártatok. 
- És akkor most ők morcosak emiatt? Miattunk?
- Nem. Mindenki boldog, mert jöttök velünk.
---------------------------------------------------------------------------------------
Az egyik nap az autóban Hosseinnel. Mutat nekem a telefonján egy fényképet.
-Ő volt a barátnőm.
-Nagyon szép. Hogy-hogy szakítottatok, elmúlt a szerelem?
-Nem, még mindig szeretem, és ő is engem.
-Hát akkor mi történt?
-A családjaink nagyon különböznek. Az ő családja vallásos, az enyém nem. Az apukája nagyon szigorú. Rákényszerítik a fekete leplet, és kényszerítik, hogy imádkozzon. Rugdossák, ha nem. Az apukája letesztelt engem, hogy tudok-e rendesen imádkozni. Nem tudtam.
-És semmit nem lehet tenni?
-Talán ha ki tudnék menni angliába a nővéremhez, dolgozni egy kicsit, és ő is ki tudna jönni, akkor.
-És ennek mi akadája?
-Minden testvérem kint van külföldön dolgozni. Én itthon kell, hogy legyek a beteg apukámat gondozni. 
-És akkor most mi lesz? Nem tehettek semmit?
-De. Tovább kell lépnünk.

Hozzászólások

  • TitusPullo2013. augusztus 31., szombat 11:30

    Nem hittem volna, hogy bárkitől az életben azt hallom, hogy Irán az egyik kedvenc helye. Tanulságos történetek, főleg, ha a dolgok mögé tudsz látni. Megható és szomorú egyszerre. Személy szerint várok még hasonló sztorikat!

  • Fedayn722013. augusztus 31., szombat 14:07
    avatar

    Egy mutatós perzsa lányt hozhatnál főni!

  • Matt Coburn2013. augusztus 31., szombat 19:06

    Robbanásveszélyes most a térség, haza kellene jönni szerintem.

  • iKeksz2013. augusztus 31., szombat 19:32
    avatar

    érdekes, de ez mindegyik bejegyzésedre igaz :P

  • svajcifiu2013. augusztus 31., szombat 20:59
    avatar

    Mézeshetekre választhattatok volna biztonságosabb úti célt is.

  • Maxxxika2013. augusztus 31., szombat 21:43

    tetszett!

  • vadallat2013. augusztus 31., szombat 22:19
    avatar

    az életben nem mennék arra a környékre

  • thomyca2013. szeptember 01., vasárnap 15:05

    Engem kirázott a hideg a sztorik olvasása közben. Azt hiszem a mi alapvető problémáink meg sem közelítik nehézségben az ő problémáikat. Most örülök, hogy itthon élek és nem Iránban.

    Kiváló írás volt, azt hiszem ezekkel a rövid történetekkel jobban visszaadtad az érzést mint 10 oldalas bloggal lehetett volna. Tényleg elég veszélyes lehet most kint lenni (az elmúlt években mikor nem?), de ha komolyabb gondok nélkül megússzátok egy életre szóló élmény marad...

    Vigyázzatok magatokra!

  • Dinicsek2013. szeptember 03., kedd 09:35

    Jó történetek, köszönjük, hogy bepillantást kaphattunk a szemléletükbe! Szerencsére nem vagyunk egyformák, és engem nem is riasztott el a Kelettől a blogod olvasása. Meg különben is, abban mi érdekes van, ha mézeshetekre a szállodába vonul az ifjú pár, áztatja magát a tengerben és csak azokkal érintkezik, akik ugyanabban a szállodában laknak és a "desztinációról" az utazási iroda brossúrájában látottakon kívül egyébként fogalmuk sincs...

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!