Balatoni nyaralásom

2012. december 27., csütörtök 02:54
Az első blogomban megígértem, hogy szót ejtek róla...

 Egy egész olcsó 7 emeletes hotelszállóban éltünk (annak az első emeletén egy 3 ágyas erkélyes szobába 1 mini TV-vel)  2 az egyesületemből ismert sráccal. Nevezzük őket "Sanyinak" és "Bélunak" akik testvérek voltak."Sanyi" 19 éves, öccse "Bélu" 15. Mióta megismerkedtem a sakkal,7 éve ismertem őket Sanyival mindig nagyon jól kijöttem,(vele már általánosban is sokat hülyültünk,ő volt az aki egyszer a csajok öltözőjébe beöntött egy iskolatejet,majd miután rajtakapták az iskolatej szavatosságának lejártával indokolta tettét. Normális ember nem hinném, hogy ilyesmit művel :D) Béluval viszont annál kevésbé,sokszor eléggé felhúzott a mindig mindent jobban tudok stílusával, de ki lehetett bírni. Mint a vodkát fantával :P

 

0.nap:

 

Aznap rettenetesen nagy vihar volt, hatalmas széllel. Unalmas napnak néztünk elébe (ugyanis másnap kezdődött a sakkverseny, minden nap 1 forduló, és ezt 9 napig). Szerencsére mikor lementünk nevezni az aulába összefutottunk a régi sakkedzőnkkel, nevezzük Gyulának akiről úgy tudtuk,hogy nem is fog eljönni, de végül elkísérte 2 tanítványát. Gyuláról tudni kell, hogy nem vetette meg az alkoholt,körülbelül minden egyes nap amikor befejeztük a partinkat annyit láttunk,hogy Gyula már a 6-7. kisfröccsével is végzett,aztán annyit mondott kicsit sem józan állapotába, hogy: „Na menjünk,kielemezzük a partidat!” :D Elképesztően nagy forma,rettenetesen bírtam.

 

1.nap:

 

Jött az első forduló, elég hamar meg is nyertem. Az idő valamennyire javult már. Miután Sanyi befejezte arra a napra való partiját (Sanyi elvesztette, Bélu erőnyerő volt [játék nélkül nyert]) leugrottunk kicsit kiszellőztetni a fejünket, megnézni a Balatont, gondoltuk meglessük a fürdőruhás csajokat:D Sajnos nem jártunk az ezen a téren szerencsével ugyanis az előző napnak köszönhetően a Balatonnak hihetetlen nagy hullámai voltak még a mólókat is teljesen elmosták a nagyobb hullámok. Eléggé untuk magunkat, mikor Sanyinak támadt egy „briliáns” ötlete, mégpedig az, hogy rohanjunk ki egy móló legvégére, és vissza. Így hát rávettük magunkat, erre a kicsit sem épelméjű ötletre.

Az oda úttal nem volt semmi probléma, viszonylag szárazon „átkommandóztuk” magunkat a móló végére azonban a visszaút már nem volt ennyire zökkenőmentes. Mikor megpróbáltam volna visszarohanni, Sanyi mindig visszatartott és üvöltötte, hogy: NE! Most jön a legnagyobb… (ami természetesen kamu volt) majd mikor elengedett akkor kapott oldalba az egyik legnagyobb közülük, majdnem be is estem a Balatonba:D:D. Természetesen jót röhögtek rajtam, csurom vizesen mentem vissza a hotelba, kicsit furán néztek rám, és még a mobilom is elromlott…  Fasza napot tudhattam magam mögött...

 

2.nap:

 

A második fordulót is akadályok nélkül vettem,megint csak hamar nyerni tudtam, és a gyors győzelmemre való tekintettel Gyula meg is hívott egy sörre. Le is ültünk a büfében,dumáltunk sok mindenről, majd egyszer csak a versenyigazgató bejött a büfébe és valami bunkó megjegyzést odaszólt Gyulának,már nem emlékszem pontosan mit mondott de az sértő volt. Gyula nem nagyon foglalkozott vele, a fröccsével már annál inkább. Mikor megkérdeztem Gyulától ez mégis mi volt akkor csak annyit felelt,hogy fogalma sincs ez egy hülye barom. Láttam rajta, hogy nem mondott igazat, vagy csak valamit nem akar elmondani.

Nem nagyon tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget, hamar feledésbe merült a részemről az egész. A srácok elveszették a partijukat, mindketten egy nyerő állást nem bírtak még egy x-re se hozni, így a nap 2. fele elég rossz hangulatba telt.

 

3.nap:

 

A fiúk lenyugodtak, mindhárman hoztuk a saját partinkat így én a 3/3al rendelkeztem a 3. nap után. Póker hasonlattal élve chipleader voltam az átlag stack 1,5pont volt:D

Mikor mindhárman végeztünk a srácokkal az ebéd után lementünk a Balatonra ahol Sanyival összeismerkedtünk két velünk egy idős csajjal, ha jól emlékszem unokatestvérek voltak akiket meghívtunk egy sörre, Bélut meg valahogy leráztuk. Elég gyorsan sikerült befűznöm a fiatalabbikat, hívjuk Anettnek. Anett nagyon közvetlen volt, eléggé itta a szavaim, meg a sörömet is aminek annál kevésbé örültem… :D Telószámot váltottunk, majd mondtam neki, hogy mindenképp akarok még vele találkozni. (nem árulok el nagy titkot azzal,hogy csak akkor jutott eszembe, hogy elromlott a mobilom amikor már elváltunk a csajjal…)

Mikor visszamentem a hotelba, azután még lementem megnézni a másnapi párosításokat olyan este 10 11körüli időtájban, de mikor leérkeztem lifttel a földszintre hatalmas veszekedésnek lettem szem és fültanúja. Természetesen a versenyigazgató üvöltözött Gyulával aki atom részeg volt. Aztán Gyulát felkísértem a szobájába mielőtt még nem szabadultak el jobban az indulatok.

 

4.nap:

 

Ezt a napot vesztéssel zártam, az ellenfelem is jóval erősebb volt nálam, meg amúgy is Anett körül jártak a gondolataim. Sajnos aznap nem ért rá így hát a másnapot beszéltük meg. Úgy tűnt, hogy lesz egy üres délutánom, unaloműzés képpen elkezdtem gyártani vízibombákat amiket otthonról hoztam magammal, hátha lesz velük valami. Hát lett. Annyira a csajon járt az eszem, hogy mire megérkeztek Sanyiék addigra azon kapták magukat velem együtt, hogy 200-250db vízibombát legyártottam, amik a fürdőkádban nyugodtak.

„Kéne velük kezdeni valamit…” –mondta Bélu ami talán az én szememben élete legértelmesebb mondata volt. Az idő gyönyörű volt, rengeteg ember ment a hotelből a Balatonhoz így hát úgy döntöttünk, hogy ezt a tömérdek mennyiségű vízibombát betettük a bőröndömbe és felvittük a 7.re. Minden emelet folyosójának végén volt egy kis erkély ami nyitva volt így hát nem okozott gondot, hogy honnan fogjuk hajigálni a népet.

A legjobb az volt, amikor csajokat kezdtünk dobálni, azt a sikoltozást amit műveltek, ááá felejthetetlen :D:D Persze őket 3x annyi vízibombával dobáltuk. Bélu annyira élvezte, hogy ő egyszerre 6-8 vízibombát dobott másodpercenként .
Ezután jött az a rész amit mi élveztünk kevésbé, valakik kiszúrták hogy a 7.ről dobálódzunk (Sanyi elmondása szerint masszívabb emberek kb. 3-man) és elkezdtek a hotel kapujához rohanni (ami után már csak néhány lépés volt a lift). Bélu és Sanyi majdnem behugyozott a röhögéstől, én már nem annyira, inkább gyorsan hívtam egy liftet, gondoltam, nem akarom agyonveretni magam a nagy nap előtt. Sikeresen visszaértünk az elsőre, még vízibombák is maradtak, úgy tűnt senki se tudja, hogy mi voltunk…

 

5.nap:

 

Egy kiadós reggeli után mit sem sejtve néztem a párosításokat a terem előtt hatalmas nyüzsgés közepette, majd arra lettem figyelmes, hogy a versenyigazgató (Gyula „nagy haverja”) az én nevemet szajkózza egy mikrofonba, és azzal fenyeget, ha még egyszer akár 1 vízibombát is el merészelek dobni akkor azonnal ki leszek zárva a versenyről. Mondom magamba, na nekem is már csak ez hiányzott, már rám is rám fog szállni ez a brokifej iga. Szerencsére nem tudta, hogy Gyulával jóba vagyok, mert különben egyből repülhettem volna..  

Aznap az egyik kiemelttel játszottam, és annak ellenére, hogy nem teljesen voltam ott, ellenfelemet sikerült belevinnem egy olyan variba, ami az én pályám volt. Nem vagyok egy gyorsan lépkedő típus, ezért időzavarban (Kb másfél percem volt, hogy még lépjek 10et) amikor megtaláltam az egyetlen vesztőt a táblánál. 6lépéses fonalas vezérvesztésen állt ellenfelem amit nem találtam meg, így hát borzalmas csalódott voltam emiatt, természetesen elveszetettem.

Ebéd után még összefutottam Sanyiékkal, mondta, hogy ez már 4. zakója volt, így hát elmennek Gyulával a sarki kocsmába, aztán meg kielemzik Gyulával a partit,Bélu meg pingpongozni megy pár arccal.Na mondom süti, a kecó is üres lesz akár még fel is vihetem a csajt magamhoz,gondoltam. :P

Anettal való találkozás előtt és az eleje alatt is elég ideges voltam, de aztán sikerült egész szépen egymásra hangolódnunk és gond nélkül előjött a laza énem. Nem akarom tovább részletezni, sikerült elérni a célom, mégpedig, hogy feljöjjön az üres szobámba.

Mikor a szobám ajtaja előtt álltunk, eléggé remegett a kezem alig sikerült kinyitni azt a rohadt ajtót, de miután kinyitottam elképesztő látvány fogadott minket Anettal.

Az előtér merő hányás, Gyula a széthányt ágyamon mozdulatlanul fekszik (KO-ra itta magát nem meglepő módon), majd egy nesz ezt megkoronázta. Sanyi wc-n kihallatszó erőlködései, ahogy próbálja magát hánytatni. Mesésen romantikus, filmbe illő jelenet volt, köpni-nyelni sem tudtam.

Anett csak annyit mondott:
-Azt hiszem jobb, ha most elmegyek...

Meg akartam valahogy magyarázni de a csaj egyszerűen lepattintott és hazament. Sanyit kérdezgettem, hogy mégis mi a szent szar volt ez de ő nem felelt semmit, csak bedőlt az ágyába és elkezdett aludni. (Utólag kiderült, Gyulával nálunk próbálták kielemezni az aznapi zakót, [minden nap kielemezték, csak nem nálunk])

Megdöbbenve álltam a szoba közepén, majd kínomba elkezdtem röhögni. Dugás helyett takaríthatok hányást. Szuper!

Aznap este még volt egy utam nekem is a kocsmába…

 

6.nap:

 

Aznap reggel eldőlt bennem, inkább visszalépek a versenyről. Lelkileg sem voltam a toppon, kedvem se volt játszani az előző napi bad beat miatt, és inkább megpróbálom megbeszélni a dolgokat Anettal. Ja és legalább megdobálom vízibombával a népet, legalább elterelődnek a gondolataim, gondoltam :D. Anettal végül sikerült megbeszélni a dolgokat, de aztán a későbbiekben nem történt semmi komolyabb, később a távolság miatt meg is szakadt a kapcsolat.

A nap végén úgy voltam vele, hogy körbenézek a városba, elmegyek valamilyen szórakozóhelyre, legalább nem vagyok se időhöz, se nőhöz kötve. Aznap este ismertem meg a mai napig legjobb barátomat. Kiderült, hogy csak pár km-re lakik ahol én lakok, így viszonylag gyakran összefutunk. Ilyen téren nagyon megérte, és talán a sors akarta így, hogy ez legyen.

 Az utolsó pár nap nagyon jól telt, erről már nem tervezek beszámolni, nem is történt sok minden alatta, kivéve, hogy valamelyik este botlottam bele pár pókeresbe aminek hatására én is elkezdtem vele foglalkozni.

 

Még Gyula akciózott egyet pár hónappal később egy másik sakkversenyen, ugyanazzal a faszival, akinek végül behúzott egyet (Balatonon csak azért nem, mert nem akarta kizárattatni a 2 tagot akik elhívták) szóval annak a történetnek is pont került a végére, ahogy az enyémre is.

 

B.U.É.K. mindenkinek és kösz, hogy elolvastad

Hozzászólások

  • NAFNAF2012. december 27., csütörtök 08:40

    Elolvastam és neked is B.U.É.K. :)

  • Atazzz2012. december 27., csütörtök 10:23
    avatar

    Jó kis történet volt:DDD BUÉK!

  • Holdenper2012. december 27., csütörtök 12:28
    avatar

    LoL...elolvastam, és most mérhetetlenül öregnek érzem magam. Legalább 10 éve nem jutott eszembe vízibombázni :)

  • thomyca2012. december 28., péntek 15:46

    Én még életemben nem vízibombáztam, de azt hiszem megleszek nélküle :)

    Jó post.

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!