Február 14-én indultunk a Ferihegyről, 2 barátommal. A finn
légitársaság gépével utaztunk, az út 2 óra 15 percig tartott. Földet érés után
egyből elkezdtük keresni a buszmegállót, ugyanis Tikkurilába kellett mennünk,
hogy elérjük a vonatot, ami a leszállás után 1 órával indult. Szerencsére
mindenki segítőkész volt a reptéren, illetve a buszon is, így elértük a
vonatunkat. A vonaton a jegy nem volt olcsó, 53euro 400km-es útra(1 irány).
Érdekes volt, hogy a jegypénztárnál is 
sorszámot kell húzni, sőt mint később kiderült a supermarketekben is ez
a rendszer működik.

A vonatozás kellemes volt, emeletes vonattal utaztunk, ami
kijelezte az aktuális sebességet is, ami esetenként 200km/h-t is elérte. Így
cirka 4 órás út után megérkeztünk Kokkolába, ami egy kisváros, Finnország
nyugati részén a tengerparton. Ott már vártak minket és busszal mentünk a VillaElba
faházakban laktunk, ahol legalább meleg volt. 4 napot itt töltöttünk, a helyi
ifjúsági szervezet által szervezett trainingen. Az utazásunk 70%-át
visszatérítették, illetve a 4 napi szállást és ellátást azt fizették. A program
itt nem volt túl érdekes, előadásokon vettünk részt, illetve workshopok voltak,
ahol csoportokban dolgoztunk. Mi is tartottunk egy előadást bemutatva a Pontus Iuventa Alapítványt

Esténkét szaunáztunk, majd a
hóban hemperegve hűltünk le, ami érdekes élmény volt. Egyébként itt mindenhol
van szauna, a táboron belül is volt 3. Egyik nap szabad délután volt és akkor
elmentünk egyet túrázni a tábor mellett fekvő víztoronyhoz. Akkor már kellemes
idő volt. Az ellátás teljesen korrekt volt, olyan is előfordult, hogy napi 5x-i
étkezés volt, mert volt kávé süti napközben. Sőt a szervezők teljesítették a
kérésemet, és utolsó vacsorára rénszarvashús volt. Nekem nagyon ízlett, lekvárt
adtak hozzá.A vége felé azért már vártuk, hogy vége legyen ennek a 4 napnak, a
társaság sem volt összességében jó. Voltak spanyolok, írek, szlovének, bulgárok
és finnek. A spanyolok jó fejek voltak, de alig tudtak angolul szokás szerint.
18-án hajnalban aztán végre elindultunk vissza Helsinkibe, ahol végre már senki
nem szabta meg a programunkat. Egy hostelben foglaltam szállást 2 éjszakára,
ami a Katajanokka nevű félszigeten található. Vettünk 3 napra szóló bérletet 12
euroért, ami minden helyi tömegközlekedésre érvényes volt, így eléggé megérte
az árát.Pláne, hogy 80 euro a büntetés, és azt mondták ezek durvábbak mint a
BKV-ellenőrök:)

Helsinkiben már sokkal kellemesebb idő volt, 2-3 fok körül.
3 villamosmegálló távolságra voltunk a központtól így mindenhova hamar sikerült
eljutnunk. 3 nap alatt sikerült bejárnunk a várost, a fontosabb látnivalókat
mind megnéztük. Nagyon szép volt a két katedrális, .Bementünk a postamúzeumba,
itt az unalmasnak hangzó témát tényleg érdekesen és interaktívan dolgozták fel,
érdemes volt megnézni. 2.nap elmentünk Suomenlinnára, ami egy szigeten fekvő
erőd, amelyet a svédek és az oroszok is be akartak venni az 1.vh-ban. Ide komppal
mentünk át. Nagyon érdekes volt, egy turista út vezet végig a szigeten, ami a
legfontosabb helyekre elvisz, de mi természetesen letértünk az útról és
fényképezgettünk.

Ez egy jó fél napos program volt. Délután megnéztük a
sziklatemplomot, aminek a falai sziklából vannak kivájva, és erre van ráépítve
a kupola, különleges látványt nyújtott kívülről és belülről is. Este pedig a
Nemzeti Múzeumba mentünk be, 6 óra után ingyenes volt a belépés. Majd utána
sörözés, jó kis finn Lapin Kultával és Karjalával, mivel akkor volt a
szülinapomJ3.nap
szakadt a hó egész nap, így végre már nem volt minden annyira szürke. Ekkor
elvillamosoztunk az olimpiai stadionba, ahol 1952-ben rendeztek olimpiát, és
magyar szempontból az volt az eddigi legsikeresebb ötkarikás játék az érmek
számát tekintve. Ezt követően szuvenírkutatásba fogtunk, illetve a bevásárlást
ejtettük meg. Hoztam haza egy csomó Fazer csokit, ami az egyik legfinomabb
csoki amit valaha ettem.

Családnak meg hoztam rénszarvas-agancsból készült
kulcstartót.
Az egyik villamoson épp beszélgettünk, amikor leszólított
minket egy 90+ öregúr, hogy milyen nyelven beszülünk, mert ismerős neki.
Mondta, hogy ő tud magyarul. „Kicsi kenyér, kerek vizet, hús.”
Azt mondta ahol ezeket tanulta: „Not a nice place,
Auschwitz”. Hát érdekes volt, sokat nem tudtunk vele beszélgetni, mert hamar
leszállt.

Helsinki amúgy rettentő drága város, elsősorban ez a sör
miatt volt számunkra szomorúJ. Boltban 2.5 körül van a sör, bárokban, étteremben
4.5-5EUR.

A kaják is nagyon drágák, a legolcsóbb kebab amit első nap
találtunk is 6 euro volt. Kávé 3EUR.A szállás amúgy korrekt áron volt, 24EUR
volt/éjszaka, reggeli nélkül, 3 ágyas szobában.

Összességében jól éreztük magunkat, de azért nagyon jó, hogy
beterveztük ezt a +3 nap Helsinkit, mert egyébként valószínűleg rossz szájízzel
jöttünk volna haza.

Röviden ennyi jutott most eszembe:)