Példaképek

2014. november 01., szombat 00:29
avagy ki a király?

 

"Apa te egy példa vagy nekem"

A lányomtól elhangzó megható mondat gondolkodtatott el a példamutatásról. Egy hat éves gyerek már sok dolgot tanul el, legfőképpen a szüleitől . Mi is  igyekszünk következetesen nevelni a gyerekeket. Talán a legnehezebb, de a legszebb feladat is egyben. Valójában az általános viselkedést már a mai világban nem is vesszük észre, sajnos hibásan . A kivételes vagy extrém tettek ejtenek minket ámulatba.

Gyerekkoromban Gyulai Zsolt  és Darnyi Tamás volt a példaképem. Miattuk kezdtem el sportolni! Az akkori média még másként állt hozzájuk, nem a bulvár tette őket még híresebbé. Posztereken , naptáron " követtük" őket.  14 évesen egy vidékbajnokságon pont  Gyuzso  adta  át az érmet. Mámoros élmény volt. Hetekig beszéltünk róla a társakkal és milyen kár hogy abban az időben még nem ismertük a selfiet. Van egy ember, aki sajnos már nincs velünk, de életútja , kitűnő sportteljesítménye a legendák közé emeli. Ő Kolonics György. 
 Az életemben mindig volt kiemelkedően szimpatikus versenyző, viszont sok bálvány is ledőlt : Farkas Peti, Lance Armstong vagy Pistorius. Nem akarok kitérni az általuk elkövetett tettekre! Nem is viselt meg a bennük való csalódás csak elmúlt a varázs irántuk! Talán Lance nem került ki a kedvencek közül mert a doppingolást az ő sportágukban nem tartom bűnnek , és amit magánemberként tett a rászorulókért az példás.

Valójában nehéz valakit folyamatosan bálványozni, mert emberként bárki hibázhat.
Az elmúlt évek hősei viszont már nem okozhatnak csalódást  és a történelem is csak a jó dolgokat jegyezte meg róluk!( update: most olvasom Dugovics Titusz nem is létezett, csak mítosz) Sajnos a magyar foci is még mindig a legendákról szól.

A mai világban a celebekből is kerülnek ki a példaképek. Semmittelen embereket majmolnak fiatal tinik, pedig még az általános értékeknek sem felelnek meg! Talán a tv - ben futó műsorban épp Madár tartotta meg emberi, normális , szimpatikus arcát.
Az általam felsorolt emberek mind sportolok, mi lehet az oka? Szerintem a sport iránti imádatom miatt . Valószínűleg másoknak zenészek, festők, művészek a kedvenceik. Pókeres körökből Iteopepét emelném ki- igaz őt sem csak a póker okán.

Véleményem szerint, ha példaképet választasz magadnak az már fél siker. Vágysz  és teszel azért , hogy jobb legyél.  Viszont Tibi atya is holtig tanul, nekünk is sokat kell fejlődnünk , hogy kilépjünk a lábnyomból. Mi alapján választunk példaképet? Genetikailag kódolva van a „majmolás”, vagy ez is velünk fejlődik mint a beszéd? Szerintem az utóbbi . A minket ért ingereket másképp értelmezzük, ami a személyiségünket alakítja,és a számunkra szimpatikus , és pluszban valamiben kiemelkedő egyént kezdjük figyelni. Ez akár lehet negatív példakép is , ha a környezetünkben ez az elfogadott.

 

My hero

Rengeteg ideálom volt, az aktuális olimpián mindig jöttek újak. De ki is az én igazi hősöm? Szeretném bemutatni a nagyapámat!

1928- ban született, árvaházba került, majd több nevelőszülő után egy rendes család befogadta és felnevelte. Cipészinasként Nagyváradra került és innen menekült haza a német-orosz front között . A háború után rendőr lett, majd elvégezte a katonai akadémiát és egészen alezredesi rangig vitte .

Családot alapított, házat, autót, nyaralót vett.  Egzisztenciát épített egy pár cipőből!  Lépésről lépésre. Mindenkit egyformaként kezel, és az értékrendje számomra megkérdőjelezhetetlen.  Mindig támogatott minket  és mindenkit.  A tettei és elbeszélései , valamint az ismerősei által adott visszajelzések nagyban hatottak a személyiségemre.

Nagymamám azt kérdezte: Nekem soha nem segítesz itthon , minek segítesz másoknak?
Mert nekik szükségük van rá. - volt az egyszerű válasz.

Szerencsés vagyok , sok emlékezetes pillanat marad meg az emlékezetemben, de ez gyakran eszembe jut.Sajnos az idő őt sem kíméli, az elméje lassan elkopik, de úgy érzem átadta számomra a legnagyobb örökségét: az emberséget.
 Biztos nektek is vannak ilyen példaképeitek. Azzal tisztelgünk az ilyen emberek előtt , ha folytatjuk az ő útjukat . Büszke lennék , ha 40 év múlva én is bekerülnék a "halhatatlanok "közé.


 We are a hero

Legyünk mi is hősök. Idén is rendeznek egy  akciót, ami egyben kiváló szórakozást nyújt. Novemberben a daganatos gyerekekért szerveznek jótékonysági pókerversenyt. Részletesen a jótékonykodjunk topicban  írnak róla , vagy nézzétek vissza a tavalyi beszámolómat. Játszunk egy jót egy jó ügyért! Legyünk minél többen , segítsük az alapítvány munkáját, hiszen tudjátok:" Mert nekik szükségük van rá"

Hozzászólások

  • Netrol2014. november 01., szombat 07:14
    avatar

    Nagyon jó ez a blog! Én is sokat gondolkodtam már ezen a példaképes dolgon és mivel csöpp gyerek korom óta sportolok nekem is onnan jöttek a példaképek. Első ilyen nagy példaképem Éles József volt a veszprémi kézilabda ikonja, aztán jött Michael Jordan aki szerintem az én generációm minden tagjánat lenyűgözte, mellette ott volt Denis Rodman a féreg életvitele nem volt fedhetetlen, de a sportteljesítménye máig megkérdőjelezhetetlen! Persze a példaképeim a sportágak váltogatásával csak bővültek. Ott van még Ronaldo (a fenomén, nem a portugál) vagy Arnold Schwarzenegger! Hirtelen ennyi jutott eszembe aki példa volt és hatást gyakorolt az életemre! Köszi ezt a blogot sok jó érzést keltett bennem!

  • Rezsó Pro2014. november 01., szombat 17:38
    avatar

    Az én példaképem Győzike és az IQ bajnok testvére:) https://www.youtube.com/watch?v=lbIwCOriStk
    /szódabikbakrónábó/ :) :) :)

  • hokuszpoker2014. november 02., vasárnap 07:48
    avatar

    Nekem egy dolog jutott eszembe. A mi korosztalyunkbol (35 felett) rendkivul sok embernek nem a szulei, hanem a nagyszulei kozott vannak a peldakepei. Ez nem veletlen, kivancsi lennek ra mi lehet ennek az oka.

  • Maxxxika2014. november 02., vasárnap 23:47

    gl44

  • Orang3J3ws992014. november 03., hétfő 01:24
    avatar

    Elgondolkodtató post volt. Nagyon tetszett.

  • Palesz762014. november 03., hétfő 17:20
    avatar

    Hokuszpoker: a kapitalizmus térhódítása miatt a 90-es évek elején a szüleink inkább a munkát helyezték előtérbe, ezért sokan a nagyszüleikkel voltak otthon, esetleg az egész nyarat náluk töltötte!
    A másik dolog, a nagyszülőknek nem kell a " gonosz" szülő szerepet játszani!
    Abban az időben a tisztelet sokkal nagyobb követelmény volt- mint manapság! Erről szólna talán a következő postom!
    Maxxxika: köszi , bármit is jelentsen a 44
    Rezsó: hát van baj bőven ott:)

  • jak12014. november 04., kedd 15:43
    avatar

    Szeretem az írásaidat!

  • Mágika2014. november 18., kedd 23:33
    avatar

    Szia Palesz,

    csodálatos ez az írás, és nagyon egyet tudok vele érteni! Nekem több területen vannak példaképeim, amit nem kevés gondossággal és meglévő tapasztalataim alapján választottam ki, és mutatják az utat. A példamutatásnak óriási jelentősége van.

    A hozzászólások is elgondolkodtatóak. Szerintem az lehet az oka hokuszpoker mert én is 35 év felett vagyok pár hónappal, hogy a szülők, bár minden tőlük telhetőt megtettek és megtesznek a mai napig is esetemben pl. az nem jelenti azt, hogy amit tenni képes egy szülő a gyermekéért az elegendő. Sok esetben a destruktív kritika vagy a szülő alacsony önbecsülése, félelmei is vezethetnek ahhoz, hogy a szülő-gyermek kapcsolat nem csak jó emlékekből áll.

    Az én esetemben is az anyai nagyapám (sajnos csak volt) az, akitől soha életemben egyetlen rossz szót, tettet nem kaptam, kizárólag azt a színtiszta, őszinte szeretetet, az utolsó pillanatáig. Én voltam az utolsó ember, aki el tudtam neki mondani mennyire szeretem, és mennyire hálás vagyok neki, hogy ő lehetett a nagyapám, aztán már senki nem tudott vele beszélni.

    Én már igyekszem úgy élni az életemet, hogy példaképe lehessek a 7 éves gyerekemnek, de ehhez tudatos döntést kellett hozni.

    Kicsit hosszúra sikerült.

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!