EGÓ

2011. március 15., kedd 12:39
felszíni kapargászás

Régóta terveztem ezt a bejegyzést, talán mostanra állt össze bennem nagyjából a kép miről is szóljon illetve hogyan tudom a gondolataimat közérthetően leírni.

Ebben a bejegyezésben az EGÓról fogok írni. Ez EGÓ amelyet talán csak jelen korunkban nevezünk EGÓnak, nem egy új dolog, gyakorlatilag ahány kulturkör annyi megnevezése van a dolognak. Én Echhart Tolle után hívom egónak, ezt  a bennünk élő kis lényt entitást, hangot ki-ki hívja ezt a saját szájja íze szerint. A kabbala ellenfélnek nevezi, a kereszténység sátánnak, egyes ezoterikus felfogás anyag angyalainakvagy pl.  a STAR WARSba a sötét oldalnak hívják.

Mindenhol megjelenik mindenki tud róla de ahány kultúrkör annyiféle megnevezése van.

Mi is ez pontosan?

Talán úgy egyszerűbb megérteni ha megnézzük először milyen az egó nélküli cselekevés. Ezt talán Yoda mester fogalmazza meg a legjobban a Dagobah rendszerben:


Érdemes figyelni nagyon egyébként a kis lény mondanivalójára, mert nagyon durván magas szintű, és alkalmazható a világunkban.

Nagyon jól megfogalmazza ugyanezt Qui Gon Jinn is, abban a jelenetben amikor Anakinnál ebédelnek, remekül összefoglalja az erő mivoltát.

A filmben ugye ERŐnek hívják ami szerintem egy szenzációsan név arra az állapotra amikor az ember a jelenben van és az egója nem létezik.

Az én véleményem szerint az ERŐ legyen veled = Az egód ne legyen aktív.

Ekchart Tolle erről így ír:

A legtöbb ember még mindig teljesen azonosul az elme szakadatlan gondolatáramával, a kényszeres gondolkozással, ami javarészt ismétlődő jellegű és céltalan. Náluk nem létezik a gondolatfolyamon és a gondolatot kísérő érzelmeken kívüli „én”. Ezt jelenti spirituálisan tudattalannak lenni. Ha azt mondják nekik, hogy a fejükben hang szól amelyik megállás nélkül beszél, azt kérdik: „Miféle hang?”; vagy mérgesen tagadják, ami persze maga a hang, a gondolkodó, a megfigyeletlen elme. Szinte azt mondhatjuk: őket egy lény szállta meg.

Sok ember sohasem felejti el az első alkalmat, amikor nem azonosult a gondolataival, és így rövid időre identitásváltást tapasztalt meg. Átélte, milyen élmény, amikor az elméje tartalma helyett ı a háttérben meghúzódó tudatosság. Mások esetében ez finoman, szinte észrevétlenül történik meg, vagy csupán öröm- és békességérzet beáramlását veszik észre anélkül, hogy tudnák annak okát.  (…)

Az ego: a formával való azonosulás, az önmagadnak a valamilyen formában történő keresése és ezért elvesztése. A formák azonban nem csupán materiális tárgyak és fizikai testek. A külső formáknál – dolgoknál és testeknél – alapvetőbbek a gondolatformák, amelyek a tudatmezőben folyamatosan keletkeznek. A gondolatformák energiaképződmények, amelyek ugyan finomabbak és kevésbé sűrűk, mint a fizikai anyag, de attól még ugyanúgy formák. Amit a fejedben hallható, folyamatosan karattyoló hangként megfigyelhetsz, az a szüntelen és kényszeres gondolkozás áramlása. Amikor minden gondolat teljesen leköti a figyelmedet, amikor oly mértékben azonosulsz a fejedben szóló hanggal és az azt kísérő érzelmekkel, hogy minden gondolatban és érzelemben elveszel, akkor teljesen azonosultál a formával, s ezért az ego a markában tart. Az ego visszatérő gondolatformák és kondicionált mentás-emocionális (gondolati-érzelmi) minták halmaza, amely énérzettel, éntudattal ruháztatott fel. Az ego akkor keletkezik, amikor Létséged, a „vagyok” – ami formamentes tudat – összekeveredik a formával. Ezt jelenti az azonosulás.

Kb. az egész könyvet lehetne idézni, mert minden lényeges, de a legfontosabb az hogy ezt a bennünk élő hangot megpróbáljuk lecsendesíteni, amire a legjobb technika hogy észre vessszük hogy ez az egó. Abban  a pillanatban ha ez megtörténik akkor veszít az erejéből.

Igenis legyünk tisztában azzal, hogy az hogy meg „akarunk” nyerni egy versenyt, azt nem mi akarjuk, hanem az egónk akarja, mert azonosult a végtermékkel, beépítette a tudatunkba. Mi valójában csak egy jót szeretnénk játszani, élvezni szeretnénk a játékot, jaaa hogy az azt hozza magával hogy egyébként megnyerjük a versenyt… persze, de nem azért mert azt mi meg akarjuk nyerni, hanem mert élveztük a játékot aminek az eredménye az hogy mi vagyunk a legjobbak.

Egós céloknál figyelhető remekül meg az izgulás, mint jelenség, valójában szinte semmilyen esetben nem kéne izgulnunk, de mi mégis izgulunk, mert az egónk aktív.

Nem hiába mondja sok spirituális ember hogy a szerencsejáték a sötét oldal. Igen bizonyos fokig igazuk is van. A tipikus függő szerencsejáték, az ténylegesen a sötét oldal az egó birodalma, onnantól azonban hogy mi elemezzük a játékunkat, megfontolt, átgondolt döntéseket hozunk, amelynek pozitív a várható értéke, fényt vittünk a sötétségbe. Hiszen itt már nem arról van szó, hogy elhamarkodottan, a belső hangra hallgatva feltesszük az utolsó pénzünket a lapra, mert a belső hang azt mondta hogy „tuti jó lesz”, „ezzel sokat nyersz”, „most majd megmutatod neki”, ez a sötétség. Világosan ez ugye úgy néz ki, hogy számba veszem az összes értékelhető információt és ezek alapján higgadtan hozok egy döntést.

Ehhez kapcsolódik a tilt fogalma, tilt esetén az erő nincs velünk, az egó aktív, az anyag angyalai megérkeztek, és mi pedig racionális döntésektől mentesen pusztán az érzelmi állapotunkra támaszkodva hozunk döntéseket… rátoljuk mert jó lesz, stb.

Azért nehéz egyébként a kártya, mint tevékenység mert alapvetően a sötétség területén tevékenykedünk, kvázi egyensúlyozunk egy lámpával, amiben néha elemet kell cserélni és ezért néha eljönnek hosszabb rövidebb sötét periódusok… nyuszis elemet használók előnyben. J))

A sötét oldal mindig ígérget, a világosságban nincsenek ígéretek, csak tudatosság, éppen most amit csinálok az jó, azt elfogadom, azt élvezem, vagy azért lelkesedem, nincs meg bennem az hogy ezzel a mostani cselekedetemmel majd milyen frankó dolgot érek el, ez már az egó. J Bennem csak az van hogy éppen most amikor ezt írom élvezem amit csinálok, nem gondolok arra hogy mennyi melóm lenne, vagy hogyan fizetem be a számlákat, vagy hogy áll a bankrollom, ezek mind félelem, sötét oldal = egó. J

Aki lelkesedik és élvezi azt amit csinál az tuti jó lesz benne, előbb vagy utóbb, de inkább előbb mert az élvezet feltételezi azt hogy a jelenben van és arra koncentrál 100%osan amit éppen csinál. Egósan is lehet csinálni valamit ekkor azonban a minta úgy néz ki hogy ” mikor lesz már készen ez a bútor, mert minél előbb el akarom adni hogy pénz csináljak belőle” „Minél többet akarok legyártani hogy minél többet keressek.” stb.  Nincs összhangban a mester a vésővel meg a kalapáccsal mert az elméje a jövőre vonatkoztatott dolgokra van kondicionálva. Ezt látjuk mindenhol a világban, egy olyan szakács étele aki lelkesedik a munkájáért mindig jobban fog esni mint az elkalandozott társáé… Lehetne reggelig sorolni a példákat, az biztos hogy mindenkinek úgy kéne léteznie hogy amit naponta művel azért lelkesedik, tutira egy boldogabb világ lenne kevesebb természeti katasztrófával. :)

Nagyon ajánlom mindenkinek a Star Wars filmek újranézést, mert az egész film telis tele van ilyen magyarázatokkal, sokszor hátborzongató módon. Én elsőre kb. ennyit írtam élvezettel, a többi már csak karakterbővítés meg egós növelés lenne. :)

 

 

 

Hozzászólások

  • izé2011. március 15., kedd 13:43
    avatar

    Tényleg megnézem, de szigorúan csak kazettán, mert úgy az igazi:D

  • pilotkex2011. március 15., kedd 18:17

    Nem akarok hosszú kommentet írni, érzésre vhogy túl mű az egész egó-megmagyarázás. minden rossz ami az egó, és minden jó ami nem az - kb ilyen kicsengést érzékelek.
    Tollét is olvasgattam, más pozitív könyvekhez hasonlóan enyhén életidegen sztem. (kevés köze van)

    Ami viszont BIZTOS: (3 év stabil plusz után): nem attól leszel nyerő, ha kitalálod hogy most csakúgy élvezed a játékot, és majd-meglesz-a-jutalma, mint 'tanultuk'.

    A pókerben szimplán jártasság van ami fejleszthető.
    Ilyen gondolatra h 'rátolom mert megmutatom jó lesz' vagy stb idő sincs normál net CGben. maximum élő 1 asztalos unatkozásban lehet 'egózni'.

  • DMANX2011. március 15., kedd 18:17
    avatar

    Köszi. Jó írás.

  • Krono2011. március 15., kedd 18:44

    Persze létezik az a fogalom, hogy "ego", de szvsz közel sem azt jelenti, mint amivel a vallás, és a fent említett könyv írója felruházza...

    Azon meg nem is csodálkozok, hogy a keresztények sátánnak, a kabbalisták meg ellenfélnek hívják. Mondjuk ő dolguk...én is szoktam néha jelzőkkel illetni az egyházakat.

  • WaterMaker2011. március 15., kedd 18:50
    avatar

    Szerintem az Erő szimplán az Istent (vagy valami földön túli erőt) jelent a StarWarsban... Ha a filmben minden Erő szót Isten-re cserélsz a lényeg nem változik.
    (Pl ugye: Erő legyen veled vs. Isten legyen veled)

  • Péé132011. március 15., kedd 22:21

    pilotkex: Ez tiszta sor, max a tilteket tudja hasonló gondolkodás csökkenteni. De az hogy stabil nyerő vagy hidd el már egy durva egómentes állapot a "munkádban".

  • Péé132011. március 15., kedd 22:21

    WaterMaker: Természetesen!

  • Lucsi2011. március 16., szerda 02:42
    avatar

    ejj, pont most írtam erről én is. hmhm. najó azért lesz belőle egy rövid bejegyzés.

  • Jenobence2011. március 19., szombat 11:23
    avatar

    Egy ilyen bejegyzést követően -szvsz- a negatív hozzászólások nem vesznek el Tőled semmit, pozitív visszajelzésre meg nincs szükséged, mert jó irányban, jó úton haladsz.

    Szóval köszi, és ágyő.
    (no offense meant, you dig)

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!