Rövid leszek és velős, mert az alábbi kép magáért beszél, nekem pedig nincs hangulatom a beszédhez. Miért van az, hogy akkor, amikor már a feljebblépés lehetősége is látszik a messzi távolban és a tudásában is kezd biztosabb lenni az ember és a kedve is visszatérőben van, sőt úgy gondolja, hogy van halvány lila fogalma az egész póker témáról, akkor beleszaladjon hatalmas pofonokba?

Ma volt az a nap, amikor a nyitott sor nem egészült ki sosem. Amikor a párokból sosem lett set. Egyszer sem. Sőt, ma volt az a nap, amikor az overpárjaimat magasabb overpárok verték. És igen, ma volt az a nap, amikor a fullomat megverte a póker. Ma volt az a nap, amikor a kézbe KK vagy AA emelésemre mindenki dobott. Négy hatalmas pofont kaptam ma az élettől, hogy megtanuljam, hogy hol a helyem és egy kissebb ötödiket azért, hogy eszembe ne jusson legközelebb az NL25 szó. Ez nem csak engem érintett keményen, hanem az ingatag bankrollomat is megviselte. Igen, és ma volt az a nap is, amikor nem tartottam magam az előre meghatározott maximum -2BI-s tervemhez.

9 napja kezdtem újra pókerezni. A tiszta bevétel -0,45$.  Engedtessék meg nekem, hogy egy basszameget elengedjek ezúttal: Basszameg!