Az elmúlt héten nagyon eltűntem blogolás szempontjából, de szerencsére nem ostromolták síró iskoláslányok sem a pókerakadémia szerkesztőségét, sem az én elérhetőségeimet újabb postokért könyörögve. Lehet azonban, hogy csak nem jutott el hozzám a kiáltásuk, ezért most extrahosszú post következik. Nos, történt sokminden leginkább nem póker terén, de természetesen abban sem állt meg az élet.

Súlyosan elborult, de fülbemászó

Póker

Péntek reggelre már majdnem sikerült nullába hoznom ezt a hónapot (-12BI volt a negatív csúcspont eddig a hónap során), azonban szombaton egy szinte nullás sessiont zártam minimális nyereséggel, vasárnap viszont sikerült 2,5 BI-t eltapsolnom. Játszottam a szokásos játékomat, de egy kedves amerikai kolléga kitalálta, hogy ha én ráemelek az ő preflop emelésére, akkor biztos blöffölök, és egy allinnel majd elriaszt. Elsőre nem sikerült neki, így a KK-im egy AJ-vel találták magukat szemben, amire természetesen ott figyelt az A már a flopon. Sebaj, felderült az aarcom, amikor ugyanezt eljátszotta akkor, amikor AA-t szorongattam, nála pedig ott virult egy 99. Természetesen itt is erősebbnek bizonyult, de a chatben annyi kommentet fűztem az egészhez: "Sebaj cimbi, a vizilabdához is ennyire értetek." Ő nem találta humorosnak és anyukám emlegetése után lelépett. Kár, biztos képes lett volna még néhány beülőt lehúzni rólam 79 típusú lapokkal. Ezután még sikerült egy szép nagy zakóba szaladnom, ami után úgy döntöttem, hogy felfüggesztem az oroszrulettet aznap estére. 66-al emelek buttonról a körfold után, kisvak megad, nagyvak dob. Flop AK6. Felkiáltok:"Hohó, ezt most lesztekkelem". Barátunk vígan emel előről, Polacheck kolléga vígan visszaemel, barátunk ollé, én call. Mutat AA-t. Set-overset wp.

Egyébként ettől a naptól eltekintve jól alakul a játékom. Igyekszem nem betenni a pénzem határeset lapokra (bár azért átlagosan minden második sessionben van olyan, amikor nem tudom megállni, hogy ne próbáljak meg totál blöffel megnyerni egy-egy potot és ez néha a teljes beülőmbe is kerül, ezen még szigorítani kell). A játékom kezd összeállni, sokkal nyugodtabban tolom, mint korábban. Lassan elérem a gödör tetejét is (egyébként rakebackel már plusszos a hónap, de az igazi az lenne, ha a nélkül is az lenne) és már szépen kacsintgatok kifelé. A tervem az, hogy a héten még egy videót csinálok, hogy látszódjon, hogy milyen irányba fejlődtem és mennyire jó ez az út.

Off

Na, off szempontjából tartalmasabb hetem volt.

Kezdjük a lakással. A jó k... életbe, hogy nem dolgoznak normális szakemberek az építkezéseken. A most épülő lakásom még mindíg gány állapotban van, amin a kivitelező elmondása szerint nem is nagyon kívánnak javítani, mert szerintük ez rendben van. Szerintem meg nincs, mert egy fal legyen már normálisan kiglettelve, egy csempe pedig legyen már párhuzamos, egy ablak meg ne nyíljon már ki magától és a falból ne álljanak ki riasztócsonkok, ha én nem kértem ilyesmit. Na sebaj, a héten a beruházóval kell már üvöltöznöm, mert az építettővel nem jutok előrébb. Egyébként van még egy hónapjuk és utána még azt is el tudom képzelni, hogy élek a szerződés adta jogommal és úgy elállok a vételtől mint a sicc és tejelhetnek, mint a katonatiszt.

Péntek során kis kikapcsolódásképpen meglátogattuk a mogyoródi aquaparkot, ahol lassan egy éve nem jártam. Hát, sok minden nem változott, a versenycsúszdán továbbra sincs ellenfelem (vagyis van, a medence végi lépcsősor, ugyanis általában csak az fog meg), kár, hogy nem rendeznek az olimpián ebből versenyszámot. Apropó olimpia. Mondja már meg nekem valaki, hogy mi a franctól olimpiai versenyszám a BMX meg a mountain bike? Hülyék ezek, komolyan mondom.

Szombaton esti levezetésnek a borfalut vettük célba. Jó szokásomhoz híven vörösborokat kóstolgatta, méghozzá leginkább a küvé és Cabernet Franc vonalon és leginkább Sopron-Villány-Szekszárd témában. Hát, a borászok hozták a megszokottat. Dúzsi Tamás Görgöszója továbbra is olyan, hogy majd megszólal, egyszerűen nem látok hibát benne. A Pfneiszl pincészt megint ott volt a topon (ráadásul melléjük telepedtünk), az Impression Rouge továbbra is üt. Meglátogattam egyik kedvenc Villányi borászatomat is, Szendééket, itt megint nem csalódtam, a legjobb ár/érték arányú borokba futottam a környéken. Az estére a koronát egy pohár Malatinszky Szűretlen Villányi Cabernet Franc-al tettem fel, ami a legfinombabb, legzamatosabb, legszebb Franc amit valaha ittam. Meg is kéri az árát a borász, 1900 Ft egyetlen deci belőle, de megéri és ilyet úgysem iszom a munkás, szürke hétköznapokban. A Gere-Bock vonalat idén kihagytam, tavaly náluk töltöttem egy egész hétvégét és gyakorlatilag mindkét helyen felülről lefelé végigittam a borlapot.
Sikerült egyébként durván szétáznunk a fesztivál alatt, igazi özönvizet fogtunk ki, így az emberek beszorultak a sátrak alá, ahol az áramszünetnek hála, igazi fesztiválhangulat alakult ki és ennek hála jókat lehetett beszélgetni a borászokkal. Hamarosan folytatás, fent a várban. Más körülmények között, mást fogok kóstolni. Talán a Merlot irányra nyomulok rá, egyre nagyobb szerepet kap ez a bor is mostanában, jó lenne megkóstolni néhány igazán nagyot belőle (mondjuk Shirazt sem nagyon ittam idén, nehéz a döntés).