Nos, vége a betegállománynak, lejárt, megszűnt, elmúlt. Visszatértem a munkahely melegébe pihengetni és tovább szövögetni a világmegváltó terveimet. Ezekből azonban a múlt hét folyamán sem volt hiány, ugyanis betegség alatt filmnézés, olvasás, háztartásikeksz-rágcsálás és pókerezgetés mellett leginkább gondolkodni van ideje az emebernek.

Patika

Igazából az orvostól való hazatérésem alatt pattant ki a fejemből, hogy bizony gyógyszertárat kellene nyitni. Lehet, hogy azért született ekkor az ötlet, mert az orvos előtt és után is meglátogattam eme jeles intézményt, és elcsodálkoztam rajta, hogy mi is folyik ott. Nos, a legdurvább, hogy a Pest melletti híres-neves városban, Gödön (ami leginkább arról híres, hogy ott nőttem fel), ahol hétköznap a fű sem nő, a gyógyszertárba belépve szembesültem azzal, hogy itt bizony sorszámot kell húzni. Nem semmi, tekintve, hogy van összesen két pult és gyakorlatilag ugyanazok a nyuggerek járnak be napról-napra, de bizony eljutott idáig a haladás és a technika ördöge, ráadásul a nyugdíjasok mindennapjait is kicsit feldobják vele. Engem meg sokkolnak. A legkeményebb viszont az, hogy nyitás után egy órával a sorszámomra pillantva láttam, hogy 80. vásárló vagyok aznap. Miután sikerült 5000 körül fizetnem standard gyógyszerekért (és még 3k körül másodszorra azért, amit a doki felírt) kis fejszámolás után leesett, hogy ezek itt bizony hatalmasan és kegyetlenül durván kaszálnak. Mondják nekem, hogy az egészségügyben nincs pénz, holott az a legnagyobb biznisz. Szóval eldöntöttem, hogy gyógyszertárat kellene nyitni. A pénz mellett több előnye is van a dolognak, mivel a patikus általában legalább annyira kivételezett ember a falukban, mint a kocsmáros, vagy a polgármester (erről speciel van egy kegyetlen jó sztorim. Egy barátom egy határ melletti kis faluban lakik az Ipoly partján, ahol rajta kívül még kemény 150 ember tengeti éltetét. Na, ők nem szaroztak, megválasztották a kocsmárost polgármesternek, hiszen eddig is ő volt a legbefolyásosabb ember a faluban). Gondoljunk csak bele. A patikus mindig tudja, hogy kinek van kankója, ki köszvényes, ki szedett össze valami frankó nemibetegséget, és ki vett éppen gumit, annak ellenére, hogy felesége van régóta. Szóval a patikus egyrészt befolyásos ember. Másrészt már messze nem annyira nehéz a dolguk, mint régen. Akkoriban csak az mehetett gyógyszertárosnak, aki el tudta olvasni az orvosok macskakaparását, mostmár ezt is kiváltotta a kompjúter (vicces egyébként, hogy még mindig egy DOS-like progi fut az orvos gépén), úgyhogy semmi extra skillre nincs szükség az egészhez, csak kell némi indulótőke, egy frankó falu sok öreggel és már dől is a lé. Ezt megint remekül kitaláltam, csak az a gond, hogy valami normális nevet kell majd kitalálnom, és egy jó cégért alkotnom, ugyanis a Polacsek patika már foglalt. Egyrészt lelőtték valami filmben (ami nem rólam szól, mert akkoriban még a világmegváltás helyett az érettségivel kapcsolatos terveket szövögettem), másrészt a valóságban is létezik. Lehet, hogy mindkettő gatyáját leperelem majd, mert a nevemmel reklámozzák magukat.

Cápák

Úgy alakult, hogy a múlt héten az orvos utasítására (és a saját lustaságom hatására) igen sokat voltam ágyban, és ilyenkor a legjobb szórakozás a tévézés. Az mondjuk tény, hogy a teleshop már a második alkalommal is unalmas, és a "telefonálj most" típusú műsorok sem kötnek le hosszútávon, de azért találni gyöngyszemeket a magyar televíziózás tengerében. Legújabb felfedezésem a címben szereplő vetélkedő. Annyira magyar a dolog, hogy ha külföldről vették volna a franchise-ot, akkor is biztos lennék benne, hogy magyar volt a kitaláló. Adott három kedves játékos, akiknek együtt kell kérdésekre válaszolni, minél hamarabb, és lehetőleg jól. Eddig semmi extra, 100 ilyet láttunk. Azonban amikor nyernek egy összeget, akkor jön a java (és igazából csak ekkor éri meg idekapcsolni, mert innentől  jön a kabaré) . A három arc nyer együtt mondjuk 6 millát. Jól hangzik, de ezt a számítógép szétdobja három részre, és nekik meg kell egyezniük arról, hogy ki mennyit vigyen haza. A trükkös az egészben az, hogy 6 millát általában 3,5-1,5-1 millára dob szét nekik a gép, és ilyenkor mindannyian a legnagyobbat szeretnék elvinni. Az igazi szépsége a dolognak ott jön be a képbe, hogy amennyiben nem sikerül elsőre eldönteniük (10-10 másodperc alatt), akkor elkezd csökkenni a cash szépen, másodpercenként.  Közben folyamatosan fűzik egymást, és általában mindannyian hazasétálnak nulla forintocskával. Ami igazán megfog az egészben, az az emberek érvelése. Olyanok hangzanak el, hogy leginkább sírnék a nevetés helyett a butaságokon, például: "nekem szükségem van erre a pénzre, van három gyermekem/unokám/testvérem", "én most kezdem az életet, nektem mindannyiotoknak van már mindenetek" és hasonló észérvek. Tényleg öröm nézni, ahogy marakodnak a pénzen és csinálják ezt addig, amíg szépen elfogy az orruk előtt. Igazi, szórakoztató magyar valóság, dögöljön meg a másik ember tehene is alapon. Nekem való, jókat szórakozok a szánalmasságon. Nézzetek bele megéri.

Nos, ennyi fért a mai blogbejegyzésbe. Ezúton is midnenki figyelmébe ajánlanám a szerdai pesti kessgémet (amelynek van valahol topikja) és ígérem, hogy pókeres témával is jelentkezem hamarosan, amiből majd kiderül, hogy a matematika mennyire is nem barátja az igazi pókeresnek.