PókerAkadémia.com

Párizs

Augusztus vége felé 1 hetet töltöttem a barátnőmmel Párizsban. Már nagyon régen terveztük, hogy összehozzuk ezt az utazást és végre összejött. Habár a drágaságom már kb 6x járt Párizsban, én meg nem voltam, úgyhogy nagyon vártam, meg persze azért is, mert végre együtt nyaralhattunk édeskettesben. Nagyon jól éreztük magunkat, sok minden történt, amiről regényt tudnék írni magamhoz hűen, de mivel ezen túl is sok dolgot kell papírra vetnem, próbálom rövidre fogni + a lényegre (pókerre) fókuszálni. Egyébként tényleg nagyon jól telt az az 1 hét! Közvetlen a Champs-Élysées melletti utcán volt a szállásunk, tehát igen jó helyen és mindenhez közel. Próbáltunk annyi nevezetességet megnézni, amennyit csak lehetett, ugyanakkor egészséges egyensúlyt tartva a meghitt romantikával. Többnyire lejártuk a lábunkat, aztán kinéztünk valami jó kis helyet ebédelni/vacsorázni, fogyasztottunk némi alkoholt bor/sör vagy koktél formájában stb stb. Egyik nap megnéztük a párizsi Disneylandet (mikiegér már a könyökömön jön ki, de azért próbáltam élvezni…), + egyik nap még el akartunk menni megnézni a versailles-i kastélyt, de erre már nem jutott idő. Next time…

Aviation Club de France

Viszont szombaton beneveztem egy versenyre a szintén a Champs-Élysées-n lévő Aviation Club de France-ban, vagyis az ACF-ben:

http://www.aviationclubdefrance.com/home_uk.html

A gond ott kezdődött, hogy ahhoz, hogy játszon az ember, regisztrálni kell, playerscardot igényelni stb. Ez mondjuk normális, csak az a baj, hogy 100 euróba kerül 1 évre, ami viszont már nem annyira normális. Még akkor sem, ha biztosított a csávó, hogy most már egész évben bármikor jöhetek játszani. (Remek, gondoltam is, hogy most már minden hétvégén jövök…) Ráadásul még ujjlenyomatot is vettek, meg csak ilyen zsilip rendszeren keresztül lehet ki-bejárkálni.

Aznap 300 eurós freezout volt, ami így nekem viszont 400-ba került, de gondoltam, nem hagyhatom ki. Valamit magyarázott egyébként a floorman az élőpókerre vonatkozó rendszabályokról, amit nem nagyon értettem, de azért az átjött, hogy ott sem egyszerű az élőpóker helyzete és valószínű trükközni kell a lebonyolításával. Viszont – amiben mondjuk nem vagyok biztos – fee-je nem volt a versenynek, 300 eurósnak van hirdetve és sztem az egész ment a díjalapba. A hely egyébként a fekvésének megfelelően egy megehetősen patinás épület, közel a Diadalívhez, ami – túljutva a plexizsilipen – belül még inkább impozánsnak hat.

66 játékos gyűlt össze az egész jó struktúrájú versenyen. Kicsit tartottam attól, hogy a franciák nem lesznek túl kedvesek velem, mint külföldivel, de a gyanúm teljességgel alaptalannak bizonyult. Eleinte nem sok minden történt, de ahogy fogytak az emberek és emelkedtek a vakok, oldódott a hangulat. Megkaptam a nyár 2. élő AA-ját, amik ismét kitartottak, és majd’ háromszoroztam vele a 3-way partiban. Bubble környékén volt egy kemény blöfföm: 22 párral flopon betettem a sztekkemet. Egyáltalán nem azért, mert kettes párról volt szó és azt szeretjük ugye, hanem azért, mert kezdett rászokni 1-2 játékos arra, hogy 3beteli az emelésem és én meg dobok. Szóval, amikor ezt egyszer BB-ből csinálta meg a srác, akkor adtam az emelését, majd Q magas flopot kaptunk. Nagy nehezen elcsekkelte, láttam, hogy nem nagyon tudja, mitévő legyen: nem talált a flop, egy cbet-foldhoz már kicsi a sztekkje és inkább nem akart kockáztatni. A flop ugyan enmgem sem talált nyílván, viszont hosszas gondolkodás után az overbet ollé mellett döntöttem és bevált! Nagy nehezn dobta a srác az AK-ját én meg megmutattam a lapom és hát lett nagy zúgolódás! Ezután ha emeltem, egy csávó mindig megkérdezte, hogy 22-om van-e. Szóval vidáman mentek a dolgok. FT-n persze 10-15 BB-vel közdöttem, vagy 20x tettem be a sztekkem szebbnél szebb lapokkal JT-től AK-ig, de sosem találtam vállalkozó szellemű játékosra. Így nem sikerült dupláznom, csak tartottam magam. Amikor öten voltunk, egy nagy sztekk indokolatlanul allint mondott (vagy 30BB-vel), amit a mögötte ülő CL insta allinje követett. Mutatás: TT vs AA, én meg örültem, hogy 4-en maradtunk, mivel a csávó kiesésével kb 500 játékeurót ugrott a kifizetés. A river tizes persze betett az 500+ iránti naív vágyamnak, maradtunk öten, én meg nem sokkal később SB-ből betoltam a sztekkem K9-cel, a BB pedig szépen megadta A9-cel, nem sok esélyt hagyva a túlélésre. Ötödikként távoztam, egész pontosan 1250 pénzzel, ami azért csak jól jött, mert Párizs brutálisan drága… Sajnáltam a kiesést, mivel több mint 6K euró volt az első hely és az FT-n is kedves-gyenge játékosok ültek, akiktől szépen be lehetett volna gyűjteni a zsetonjaikat, ha némi szerencse is mellém áll. Persze nem panaszkodom, megint ITM jutottam élőben, + meg voltam elégedve, mert úgy éreztem, hogy kihoztam a maximumot magamból. No meg persze egy nagyon jót pókereztem!

Budapest + Miami tilt

Szerdán korán reggel indultunk haza, drágaságomat felraktam a debreceni IC-re Ferihegyen, én meg Pesten megkerestem a szállásomat. Szerdától szombatig ugyanis volt ez a konferencia, amin meg kellett jelennem.  Viszont mivel estére nem volt programom, kigondoltam, hogy játszok a Miamiban a 30K „pontos” deep FO versenyen, mert hát szeretek pókerezni. Ezt a versenyt nem részletezném különösen, mivel messze ez volt a legrosszabb élő pókeres élményem egész nyáron! Mélységesen elszomorít és végtelenül szégyellem is, hogy ezt pont Magyarországon kellett átélnem! Gondolkoztam rajta, hogy leírok egy pár dolgot, hogy mik is történtek, de igazából teljesen lényegtelen, meg nem is akarom felidézni. Konklúzió: soha többet nem megyek oda játszani, hacsak rám nem tör valami végtelen mazochista hajlam. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a versenynek egész jó a struktúrája, sztem semmi gond nem volt az osztókkal (néhány gyökér ezt mondjuk másképp gondolta), brutálisan csinosak az osztó + pincérlányok és persze a jónéhány nagymenő játékosnak csak az arca nőt meg leírhatatlan mértékben, szerencsére a pókertudása meglehetősen alacsony szinten ragadt… Természetesen nem akarok általánosítani, volt egy csomó szimpatikus játékos, olyan is akivel szívesen megismerkednék, meg látszott, hogy képben vannak. Azonban minden asztalra jutott pár olyan egyed, akik sikeresen tönkrevágták az egész estémet és néha úgy éreztem, hogy felállok és itthagyom az egész szánalmas helyet ezzel a primitív belterjes társasággal együtt, még ha (szerencsére!!!) engem közvetlenül nem is ért nagyobb inzultus. Sajnálom, de valahogy olyan igazságérzettel vagyok megáldva, hogy nem bírom elviselni, ha valakivel (pl osztó, vagy kevésbé „hangadó” játékos), úgy beszélnek/viselkednek, mint egy kutyával, vagy egy-egy szerencsétlen leosztás után az asztal mellé köpnek és toporzékolnak mérgükben. Na mindegy, sajnálom, ha a véleményem sért valakit, de ez az álláspontom és fenn is tartom! Hozzáteszem: 3 európai + 3 amerikai kaszinóban játszottam a nyáron összesen 11 hasonló nevezési díjú versenyt, de egyiken sem volt szerencsém összeakadni egyetlenegy (!) ilyen szarházi alakkal sem, amiből itt viszont átlag 3-4 akadt asztalonként. Na mindegy, nem az én helyem, az biztos, járjon oda az, aki oda be tud illeszkedni! Lényeg, hogy 72 indulóból 4. helyig jutottam, lehetett volna jobb is, csak volt egy leosztás, ahol második párral elherokoloztam közel a sztekkem felét az ellenfél sora ellen és onnan már nem sikerült visszajönnöm. Végül megint SB vs BB csatában estem ki: A5-tel toltam kisvakról AQ-ba és 209K-t kaptam a 4. helyért, amiből 9-et hagytam az osztóknak. Legalább így is kerestem némi „pontot”…

Borkóstoló

Másnap (aznap) kb 1.5 óra alvás után konferencia. A körülményekhez képest egész jól bírtam (nem aludtam el), de aztán délutánra csak engedélyeztem magamnak egy kis szunyókálást. Estére remek borkóstolót szerveztek a konferencia keretein belül, amit nyílván érdemesnek találtam a megjelenésre, már csak azért is, mert elég nívós, a szekszárdi Takler pincészet hozott borokat:

http://www.takler.com/uj/?page_id=12

Maga a pincészet tulaja mutatta be a jobbnál jobb borokat nagy odaadással. Nagyon kellemesen telt az este, még azután is, hogy a főnök odajött hozzám kontrollra. Első kérdés: „Na ReadElek-et is lehet látni?” Persze nem ért váratlanul a kérdés, mondtam, hogy persze, természetesen, főleg ha jó bort kínálnak… Második kérdésre is számítottam, amely a disszertációm állapotára vonatkozott, úgyhogy rögtön vágtam erre is, hogy „természetesen remekül halad…” Szerencsére ennyiben ki is merült vizit. Viszont ezek után kicsit elengedtem magam és valószínűleg elég jelentős mennyiséget fogyaszthattam a remek 2006-os Bartina Cuvée-ből, mert kezdtek összefolyni a dolgok. Csak azt tudtam, hogy mennem kell a Nyugatiba a barátnőm elé, mivel nálam alszik a szálláson és másnap 7-kor indul a gépünk Portugáliába. Valahogy sikerült elszakadnom a társaságtól + boroktól és indultam a pályaudvarra, de előtte azért útbaejtettem az Astorián egy kocsmában a pesti haveromat  (Bunderas) és együtt mentünk a barátnőm elé, hogy az előzetes terveknek megfelőlen utána együtt vígadjunk tovább. Na meg persze jött az a nem feltétlenül helyes gondolat, hogy az útra még vegyünk magunkhoz 1-1 sört nehogy megszomjazzunk… Ezek után kb fél óra késéssel érkeztünk a Nyugatiba, ráadásul én feltűnően instabil állapotban, amit a drágaságom nem fogadott éppen túlságosan nagy örömmel… Viszont rögtön – a feszültséget oldandó – lecsaptunk még 1-1 sört szemben a Nyugatival, amit nekem végképp nem kellett volna. Utána már nem maradtunk sokáig (feltételezhetően én voltam a gyenge pont), hanem elindultunk a szállásunkra és csak arra emlékszem, hogy valami hídon húzom át a kedvesem bőröndjét és hogy valami iszonyat széles folyó ez a Duna!

Inkább nem részletezem, hogy micsoda szenvedésen mentem keresztül, amikor 1 óra alvás után indultunk taxival Ferihegyre, onnan meg Münchenen, Liszabonon és Faron át Vilamourába, mert úgysem tudnám hitelesen átadni. Csak jelezném, hogy nincs is annál jobb kombináció, mint egy kiadós másnaposságot egy hosszú, többátszállásos repülőúttal összekötni. A sok viszontagság után azonban sikeresen megérkeztünk a csodálatos Vilamourába, az EPT helyszínére!

Folytatom…