PókerAkadémia.com

Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet innen írni egy bejegyzést és hát remélem átjön majd az inspiráló környezet előnye!

Eléggé szét voltam esve az elmúlt időkben…. de ezt leginkábbb igyekeztem a szobán belül megvalósítani, mint minden mást is ugye amit elvártak a népek akkor .. Eléggé tré szitu volt,.. mert sikerült a pesti albiban ragadnom egyes egyedül, mivel lakótársam barátnőjével „vészelte át” a karantént-nem hibáztatom érte, én is ezt  tettem volna.. :D nekem maradt a jól bevált magány magammal és a depresszív lehúzó  egyhangú gondoltaörvényemmel, ami napról napra egyre mélyebbb és méééélyebbbbbb méreteket öltött, tekintve, hogy az volt a napom fénypontja, hogy kimentem a helyi vegyesboltba! És az meg már egyenesen élményszámba ment ,ha láttam egy-egy VIP vendéget is közben (olyan korban hozzám illő esztétikus hölgyet, akit szívesen meghívtam volna egy zombie koktélra!) DE a legtöbb napom sajnos nem így telt,  csak kaja poker, kaja, poker, film, depi, poker, rinyálás a kimaradt élmények után , edzés és megint szunya, poker.. és kezdtem előlről az egészet!

Egyik meghatározóbb élményem edzés után született.. bár nem tudom hogy hogy ,mert az abszolút nulla fok, az abszolút semmi állapotában voltam…

Nekem az edzés és a futás egyfajta meditáció. Ott beszélem meg magammal az éppen aktuális gondjaim, bajaim, vagy csak ott tervezem meg a jövőmet, ott állítom fel a céljaimat, éppen ami van. J Ennek köszönhetően edzés végén mindig születik valami konklúzió, valami egyetértés magammal, valami olyan amire edzés elött még nem tudnék rájönni..

DE ebben a kurva időszakban egyszerűen elfogyott minden! Nem volt olyan dolog amiről már ne értekeztem volna másokkal vagy magammal legalább 5x! Nem volt új cél, nem volt új csaj.. végtelenül kiszárított ez az egész karantén… és ha már azt érzed és tapasztalod, hogy nincs semmi amit egy edzés megoldana, vagy nincs senki akin túledz magad, vagy épp ellenkezőleg.. akkor nagyon üressé tud válni az egész élet, és nem csak fizikális szinten..

És én ez t éltem át kb. áprislis közepén mikor ballagtam haza a bálnánál full kiégve, full fáradtan..

ennél üresebbnek még sosem éreztem magam..

Már elképesztően elegem volt, hogy nem tudok feltöltődni.. és álom mezőny ide.. álom mezőny oda.. alig vártam , hogy ismét normális programmookkal éljem a normális emberek életet! Mivel akkor már ez is extrém sportnak  számított! :D

Elég tré mikor nincs senki és semmi akire és amivel foglalkozhatnék.. nincs senki aki motiváljon, hogy márpedig én is megcsinálom ezt és ezt.. márpedig én is elérem ezt és ezt. vagy vajon hogy kéne viselkedenem a következő randin…mert ennek még csak a délibábától is fényévekre éreztem magam..

 megkattanásokba

Tökéletesen átéreztem minden momentumát... Én is ilyen kétségbeesetten próbáltam kihúzni magam a magány sivatagából mint a jó öreg Jack! Még jó hogy pesten viszonylag kevés a kecske.. lol

Azért karantén timeban még váltottunk pár szót a pókeres csajszival. Engem már az is teljesen megnyugtatott, hogy egyáltalán messengeren visszaír a történtek után. J Az újabb találkozóra viszont már nemet mondott, amit azzal indokolt, hogy nem tenne valami jót az önbecsülésének, amit meg tudok érteni.

De azért csak le sikerült szervezni egy live találkát egyik matchemmel a Margit szigeten. Mikor mennem fel hozzá és beszéltünk a vonaton  offolta másnaposság miatt…… ebből azért gondoltam h jó fej csajszi lehet és passzolunk majd egymáshoz.. elvégre az vesse rám az első követ aki még nem járt így.. szóval el lett halasztva egy pár nappal a várva árt karantén utáni első meet up..

Ekkortájt kezdtek még első fecskékként újra nyitni a kiülős, kerthelységes helyek amit mi már ennyire várhattunk:

https://www.facebook.com/watch/?v=545062573047932


Sry, de ehhez még úgy látszik IT fish vagyok, hogy a facebookról szúrjak be videót.. Ha valaki esetleg tudja ne tartsa magába! :) Addig is ott a link!

Eszméletlen jó volt végre kiszabadulni és egyáltalán új embereket látni, nem csak magamat a tükörből meg a nyúzott pénztárosokat..

A karantén óta nálam hihetetlenül felértékelődtek ezek a hétköznapi dolgok. Legalább jó hatása is volt rám ha nem sok szempontból is. 

Szóval iKeksz és Marcow kollégákkal megcéloztuk a BP Garden-t és már verettük is a fröccsöket meg az aperol-t futószalagon ahogy az elvárható volt egy ilyen ínséges időszak után. (Már odáig fajultunk, hogy egy hónappal előtte skype live bebaszást is kellett tartanunk, ami eléggé veszélyes tud lenni ha 3 üveg rozé után rájössz, hogy most elérhető a pokerkliens, mert nem egy kocsmában vagytok! Úgy hogy be is ültem step spinezni szépen a két újdonsült drunk coachommal! 50-et is ütöttük párszor, szóval szerencsére épp jól kaptam realbe legalább azon a pár darabon, így a busto helyett még plusszoltam is picit! xD)

Szóval nagyon éltük végre már az open eeeer-t és mivel a nyitunk-zárunk stratégiát követtük így este 10 –re már eléggé le is sikerült aljasodni. Emlékszem Keksz valami 4km-t sétált oda vissza mert elfogyott a cigije, de még ezután a túra után se sikerült annyira kijózanodnia, hogy észrevegye amint csirke szárnyakkal dobálom hogy  jöjjön egyen valamit, mert ha így halad még a végén be fog b@szni! xDD Eső után köpönyeg volt ez már erősen akkor. :D

Mivel akkor tájt még elég hamar zártak a helyek, így korán kezdődött az after amit Marcowék hostoltak egy reggelig tartó fröccsözés formájában! Úgy kellett már ez a kiszabadulós iszogatás mint egy falat kenyér!

Na de vissza a Margit-szigetre! :D

Pár héttel később végre találkotzunk a Margit szigeten.. emlékszem mikor vártam rá..  mondta h a karantén miatt nagyon rövid lett a haja és hogy majd fel ismerem-e..  Ezek a sorok nem éppen nyugtattak meg és hogy  mint ne mondjak amúgy is jobban rá voltam pörögve most erre a randira így a hosszú kihagyás után. Kicsit olyan volt ez is mint mikor pár napig vagy hétig nem játszol és érzed hogy kicsit tompa vagy, nem mennek olyan simán és magától érthetődően a move-ok. (pld. mikor sikerült missreadelnem egy mondatot amit a szövegkörnyezet miatt én egy bóknak szántam, de neki nem éppen úgy jött le elsőre az hogy azt mondtam neki hogy : -Hát Te sem vagy éppen egy insta modell!)  :D  Ezért amíg vártam rá kb ..239 olyen nőnek mondtam köszönetet magamban hogy nem a barna nadrágos fekete pólós srácot keresték  fehér zacskóval a kezében… :D
De végül úgy fél órás késéssel csak befutott a csajszi. Mondtam is neki egyből, hogy ha még 5 percet késett volna elmegyek a szintén mellettem várakozó lánnyal! :D Ezen jót nevetett amiből már tudtam, hogy nem lesznek itt gondok! Emlékszem miközben mesélt valamit a parton kicsit hátraléptem kettőt fejben és nyugtáztam, hogy IGEN! Ezekért a pillanatokért volt érdemes kitartani! Ezért csináltad végig, hogy újra egy csodás helyen fröccsözhess egy csodás csajszival! WP!
Ennek a kis self supportnak annyira megörültem, hogy még relatíve józanul lekaptam a csajszit, ami eddig rám kevésbé volt jellemző.. :P De ez a hirtelen move neki is nagyon bejött, mert majd letépte közben a pólómat és hát a többi utcán is jól alakultak számomra a dolgok, mert olyan jól éreztük magunkat, hogy ő közben lekéste az utolsó villamosát én meg voltam olyan mártír, hogy felajánlottam „hogy ha már így alakult” nyugodtan aludhat nálam! :D Persze alvás az nem sok volt és a hazaút is igen csak hosszúra sikeredett, mivel túl sok kapualjban álltunk meg bekötni a cipőfűzőnket.. :P

Másnap eléggé viseltesen néztünk ki, de azért kikísértem a villamoshoz és miután elköszöntünk egymástól és felszállt az égre nézve ösztönösen csak ennyit tudtam mondani: Fuck off corona! I’m living my life again! ;)

A nagy újraindulásokban kiderült, hogy a nyári orfűi spartan event még sem marad el, így amint lehetett átírattam a tavaszi nevezésemet és már kezdődhetett is a felkészülés! Az alábbi review-t egy spartaon csoportba írtam, így kissé sok lesz benne a szakzsargon, de gyertek el egy versenyre és majd megértitek!
Nem hiába az a szlogenjük, hogy you'll know at the finish line! ;)

 Orfű Sprint vééééégre már!! :D

 Mondanom sem kell mennyire vártam már, hogy újra meghalljam Jácint hangját a távolból (Ő a már megszokott kihangosított felkomf, hopp mester és warmupot levezénylő arc a spartan fesztiválokon)  és ezáltal tudjam, hogy nem lehetek jobb helyen! :D Eléggé demotivált ez a karantén időszak és hát gondolom nem vagyok vele egyedül. Mikor megtudtam hogy Veszprém elesett ez az orfűi rendezvény még távolibbnak tűnt és hát tudjuk mekkora pluszt ad, ha a naptárra nézve látjuk, hogy minden nap egyre közelebb és közelebb vagyunk a rajthoz. Nos bevallom e nélkül az érzés nélkül egy kissé visszább esett a felkészülésem lendülete is. (Edzegettem 2-3 naponta, mivel a karanténban mást nem lehetett csinálni, de a Gellért-hegyi futásokat és az alkoholmegvonást csak akkor kezdtem el újra, mikor 11.-én sikeresen átírtam a veszprémi nevezésem az orfűi sprintre. :D ) Nagyon jó volt újra érezni magamon napról napra, hétről hétre a fejlődést. Legalább annyira élvezem a versenyek előtti intenzívebb felkészüléseimet mint magát a versenyt. Na jó azért a versenyeket egy fokkal jobban! :P Szóval most is alig vártam a rajtot és ahogy megérkeztünk Orfűre már egyből tudtam, hogy a mai nap legnagyobb akadálya a hőség lesz. És ha már lúd legyen kövér! :D 11:25-kor rajtoltunk! :O

Ennek fényében jogos volt a feltételezésem miszerint biztos már hőgutát kaptam és hallucinálok mikor megláttam egy srácot a „fennsíkon” vastag hosszú mackónadrágban és fekete pólóban! :D Ehhez a hőgutához nagyban hozzájárulhatott, hogy már a balancenál nyomtam gyorsan egy 30-ast a tűző napon, csak hogy rákapjak az ízére. Emlékszem a szomszédos pályán épp nyílt törést szenvedő versenyző esete eléggé megingatta a hitemet, hogy nekem ez most sikerülni fog. (Innen is jobbulást!! Remélem annyira azért nem vészes!) fingerscrossed  És az sem segített miközben figyeltem, hogy egyeseknek 4-5-szöri próbálkozás után se ment (és még akkor is úgy kellett utána szólni az önkénteseknek, hogy sok szeretettel várja a burpee zóna).  :P Plusz nem álltam meg a sandbag carry-nél hanem pihi nélkül „végigszaladtam” vele, majd barbed wire után jött két mumusom: a hercules hoist és a Z fal. Az elöbbi tavaly Kanizsán sikerült csak eddig (ez volt a 4. versenyem) de ott is úgy hogy a tenyereim azóta is emlegetik! :D Ehhez képest most kesztyűben úgy felrántottam mint ha csak tollal lett volna töltve a zsák! Lehet az is számított, hogy most nem 12km sípálya után próbálkoztam vele, vagy hogy nem ázott egész nap az esőben! :P Örömmel konstatáltam, hogy végre a a könnyebbik verziót kaptuk a Z falból, mert eddig a foghíjasabb változat egyszer sem ment. Ez után megint rámtört az a jóleső érzés amit akkor érzel ha egy olyan akadály sikerül ami eddig még soha! Hihetetlen örömöt és energiákat tud felszabadítani bennem egy egy ilyen élmény!



(és ez ugye nem csak a pályán lévő akadályokra igaz ;) )
Nem is volt megállás! Jött a kedvenc monkey bar-om amin most is nagyon jó volt végigmenni, majd egy immár árnyékos lejtmenet fogadott amin lefelé szaladva egyszer csak megláttam Kercsó-t aki elől sorjában álltak félre az emberek olyan tempót diktált!

Aki nem ismerné annak itt egy videó róla:

 :O Nagyon motiváló volt látni, így én sem állhattam meg és mivel megelőzni meg nem sikerült így mögötte haladtam. Elvégre a Die Hard 3 után megtanultuk, hogy csatár után a legkönnyebb kapura törni! xDD Aztán az inverted wall elött leintették egy interjúra de az én lendületem kitartott, még pedig olyannyira, hogy az első frissítőpontot ki is hagytam a nagy rohanásba! xDD Emlékszem mikor megint megláttam a „next water station 1km” táblát nem volt a legőszintébb a mosolyom.. xD Már összeesküvéseket szőttem, hogy kispórolták, vagy épp cserélik, vagy elpárolgott, közben csak én voltam olyan bamba, hogy lazán elfutottam mellette! xDD A másodikat már szerencsére megtaláltam. Jól is esett az a 4-5 pohár víz így 2 napszúrás és kiszáradás között! xDD Emlékszem még poénkodtunk is az önkéntesekkel, hogy rozét vagy gin tonic-ot adjanak-e? :D

Ezután a csatorna utáni slip wallnál pedig folytatódott a tanításom miszerint nem mindig a könnyebbnek látszó utat kell választani! :D Eddig sosem okozott problémát ez az akadály, de most ahogy vizesen nekiálltam méregetni a lehetőségeim feltűnt, hogy az egyik kötél egy kicsivel hosszabb a többinél és így nem kell nekifutni sem ahhoz hogy elérjem. Igen ám, de a kötél felső végén lévő jó 30 centis slagdarabbal nem számoltam! xDD És ahogy azt kell, az utolsó fogásnál szépen lecsúszott róla a kezem és utána én is majdnem egyenesen vissza a tóba mint egy meztelencsiga! xDDD  Na ekkor voltam kb. tetőtől talpig sáros! :D Na de nem adjuk föl! Lemostam a kezemről a sarat gyorsan a tóban és egy másik pályán abszolváltam az akadályt! ;) Utána másztam egy kötelet és a következő tó már kész wellness volt! :D A multi riget meg úgy döntöttem meghagyom Veszprémre, vagy legkésőbb Miskolcra, mint egyetlen olyan akadályt amin még nem sikerült túljutni! :D  

Mindent összevetve baromira hiányzott már hogy ismét rajthoz álljak és együtt küzdjek a spartan családdal! Lássam az elszánt arcokat a bemelegítésnél vagy az egymás nyakában zokogó finishereket a célban!

Kis csapatommal már büszkén pózolva:

 Köszi hogy olvastad, de most már inkább menj és élvezd ki a nyarat!

Ameddig még lehet! ;)