Madeira 3. rész

2020. július 04., szombat 19:37
Cabo Girao, Ribeira Brava, meg egyéb vegyes írnivalók.
Sziasztok!



Ehhez a bejegyzéshez a Parlotones zenéjét választottam, mert nemrég volt szerencsém hallgatni tőlük élőben egy jó kis koncertet. Persze csak a közvetítés volt élő, amíg ő Dél-Afrikában zenéltek, addig én Londonban ültem a székemben, fröccsöztem és pörgettem a slotokat. Nyilván ez nem ugyanolyan, mint résztvenni egy rendes eseményen, de kellemes pótlék volt, a jegy olcsó, és nincs sorbanállás a pultnál ebben az esetben. :)

Egyéb hír, hogy már 3 éve ütöm a különféle szerencsejátékokat, ennyi idő után kb. 25k font profitot könyvelhetek el belőle. Ez önmagában nem kifejezetten sok ilyen hosszú idő alatt, de érdemes hozzátenni, hogy csak másodlagos jövedelemként szolgál, amíg többynire főállásban dolgozom, és kiegészítésnek egész kellemes. A játékokban lévő potenciál érzehetően egyre csökken, de még mindig van kitermelendő profit benne egy ideig. :)

Most pedig térjünk vissza egy újabb rövid beszámoló erejéig Madeirára. Igaz lassan már a nyaralásomat kezdem meg, amiről szintén volna mit írni, de idén csak ilyen döcögősen és szakaszosan megy ez az írás. Na nem mintha tavaly jobb lett volna. :D

Cabo Girao:

Ott hagytam abba, hogy a 3. napi terv Cabo Girao volt, ami egy jó magas kilátó a tengerre nézve. Pontosabban 580m magas, ezzel a világ második legmagasabb, tengerbe szakadó sziklafala. Busszal mentünk, jöjjön egy pár kép az útról:




A kilátás odafentről:








A minigolfos weboldal tájékoztatása szerint van itt egy pálya ahol játszani lehet, ami egy hotelnál található, elmentünk hát a hotelhoz érdeklődni. Itt kiderült, hogy emiatt hiába fáradtunk, a játéklehetőséget csak a hotel lakóinak tartják fent. Fizettem is volna érte, de a hölgy elutasított minket, úgyhogy nem maradt más hátra, mint továbbindulni Ribeira Bravaba.

Ribeira Brava:

Uberrel jöttünk, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Itt igazából nem volt más cél, szintén csak a minigolf, amit egy hatalmas sportkomplexumnál találtunk meg. A pálya elég lehangolóan nézett ki, de ez nem állíthatott meg minket abban, hogy kipróbáljuk. Fura módon itt nem játékonként, hanem óránként fizet az ember, végül 1 óra alatt 2 kört nyomtunk le. Egészen különleges érzés a hegyek között játszani.




A játék után beültünk enni, és úgy éreztem itt az ideje megkóstolni a madeirai nemzeti italt, a ponchát.


Ha őszinte akarok lenni, nekem nem jött be annyira, eléggé erős volt, ezt a problémámat még egyes helyiek is osztják. Egyikük a mandarinos verziót javasolta inkább, de azt végül nem próbáltam ki. Az ebéddel végeztünk, a kajára nem volt panasz. Utána végigsétáltunk a városon, egészen a partig.

Ott felejtett karácsonyi díszítés:


Szerettem volna komppal visszamenni Funchalba, de a partszakasz erős felújítás alatt állt, úgyhogy itt nem állt meg semmilyen hajó... :) Maradtunk az Uber mellett. Mára ennyi, én szóltam, hogy rövid lesz.... A következő részt (Szent Lőrinc-félsziget), megpróbálom nem 5 hónap múlva leközölni. :D

Reklám:
https://www.facebook.com/scigaphoto/
Végre van szponzorált tartalom is itt, igaz, olcsón dolgozom, csak egy sört kértem a megjelenítésért cserébe. :D Scigát fotósként bátran ajánlom a figyelmetekbe, az esküvőmön is ő készítette a képeket. :)

Hozzászólások

Még senki nem szólt hozzá ehhez a bejegyzéshez
    Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!