PókerAkadémia.com

Konkrét uticélunk még nem volt, én egyszer, 3 éve voltam tengeparton, mondjuk szintén a horvátoknál, de csak úgy vittek, nem emlékeztem hol voltunk pontosan. Ámde barátosnééknek volt egy jól bevált helyük, ahova már többször is visszajártak régebben. Nevezetesen Rab szigeten lévő Lopar, ahol elmondásuk szerint van egy nagyon jó kamping és azon kevés helyek egyike a horvátoknál, ahol homokos a tengerpart. Mondom okés, nekem mindegy, hamár úgyis ennyire profin fel vagyunk szerelkezve legyen ez. GPS-be bedobtuk a helyet és egy laza 8 órás út után délre már ott is voltunk. Az út Bp-től a tengerpart előtti hegyekig gyakorlatilag végig autópálya. Viszont ami utána jön az elég durva az alapjáraton síksághoz szokott fejünknek. Kemény hegyi szerpentín elég szűk úton, jobbra a hegy magaslik, balra a szakadék.. A helyiek persze nyomatják neki keményen, de mi első nekifutásra azért megfontoltabbak voltunk, főleg hogy barátosné nővére vezetett, előszőr a kis totoyát. Aztán a hegy tetején egyszercsak kibújik a tenger, az valami csodálatos. Az alapjáraton világos köves tájban ott terül a sötétkék tenger. A hegyet követően a parti szakasz se sokkal jobb. Bár mostmár csináltak korlátot az út szélén, de nem volt megnyugtató lenézni akár a több 10m-es mélységbe még mindig. Állítólag régebben a korlát előtt otthagyták a szakadékokban a lepottyant autókat elrettentő példaként.. Valóban többet érhet, mint bármilyen sebességkorlátozó tábla. :) De mondjuk talán az autópályára felhajtásnál is volt egy, az óvatosságra figyelmeztető tábla, alatta egy üvegkalitkába zárt TK-s Polo-val... Úgy néz ki arrafelé máshogy működnek a dolgok..

Már lelkileg fel voltam készítve, ha véletlen Rab-on kötnénk ki, hogy előszőr egy "mi a retek ez" gondolatok fognak a fejemben járni, aztán mikor idaérünk egy "aztaaa mindenit". Ez pont így is történt. Odaérvén a komphoz és átnézve a szigetre egy hatalmas kopárság látszódott, csak kövek meg sziklák, nem mondom hogy ronda, de egy hetet nem ilyen helyen képzelnék el. Aztán átkeltünk és ahogy haladtunk a sziget másik vége felé már kezdett kezdett normalizálódni a helyzet. Kisebb, nagyobb falvak, egyre több növényzet és egyre barátságosabb környezet fogadott. 

Lopar előtt egy tengerparti pihenő/kilátóból a tájkép (tenger felé nézve) és a naplemente:

Végül odaértünk a kampingbe. Ekkora kampinget még nem láttam sehol. Hatalmas volt és rengetegen voltak. A tengerpart mellett húzódott, érzésből a fél város a kampingből állt. Egyszerűen úgy lehet elképzelni, hogy kb. 3 részre volt felosztva a parttól való távolság függvényében. Tehát a szerencsésebbek közvetlen a parton sátrazhattak ésvagy lakókocsizhattak, mi a második zónába kerestünk helyet. Ez a parttól egy kicsit távolabb volt már, kb. 1 percre.. 

Végig jellemző volt, hogy egész normális "szomszédjaink" voltak. Már a sátorállításnál is a sok szerencsétlenkedésünket látva átjött egy olasz csávó, hogy adjon egy kicsivel masszívabb kalapácsot és olaszul elmagyarázta, hogy elég nehéz a betonba beleverni azokat a tartó pöcköket.. Én magyarul és angolul válaszolgattam és bólogattam, tehát jól megértettük egymást. :) Aztán utána mindig jó nagyokat köszönt meg benézett hozzánk, hogy meg vagyunk e még.

A sátor végülis felállt és kibírta az egész hetet:

Utána következett a jól megérdemelt csobbanás a parton, ami így nézett ki:

Ezek a képek az utolsó előtti napon készültek, akkor előző éjjel szakadt le az ég. Személy szerint nem izgultam túl a dolgot, bevágtam a szokásos pár sört majd a szunyát. Aztán reggelre sütött a nap szokás szerint, viszont a nagy szélnek köszönhetően az eddigiekkel ellentétben egész szép hullámok voltak! :) Még érdekes a túlpart. Egyrészt mert ott jöttünk végig és egy ilyen hegyen kellett átjönni másrészt brutálisan szép volt a hegyen felakadt felhő, amely még másnap is ott volt. 

Hamár úgyis egy pókeres blog, akkor érdemes elgondolkozni a szerencse fogalmán, mármint hova dől az esti viharban a fa.. Ez most csak egy csónakot amortizált le..

Még első este körülvittek a csajok a faluban. Annak ellenére, hogy alapvetően nem egy partis hely, inkább családos és nyugis, egész nagy élet volt a központban. Azért találtunk egy parti koktélost is, amelyet később sem vetettünk meg:

Loparon kívül egyedül a sziget "fő"városában jártunk még Rabon. Ez is nagyon tetszetős a kikötőjével, a szűk utcáival és az óvárosi jellemével.

Egy kihagyhatatlan pálmafás kép:

"Ez az én jachtom" kezdetű szánalmas kép"alírás" akár még kihagyható is lett volna.. De tény, hogy ez egy brutálisan szép jacht volt. Ezután volt még egy ilyen méretű hasonlóan szép is. Be is indult a fantáziám, hogy vajon hol vannak egy ekkora hajó "határai", azaz meddig képes elmenni, bírja e az óceánt? Pl.: egy Európa - Dél Amerika távot? De ha csak a környező tengereken működik az se katasztrófa. Mindenesetre elindult bennem egy veszek egy jachtot (hosszabb távú) projekt! :)

Végül Rab a tengerből:

Menetközben felmerült, hogy jó lenne körülnézni a szigeten kívül is. Szemeztünk kicsit É-NY-ra lévő Olaszországgal is akár, de az alattunk D-K-re lévő PAG félsziget és Zadar irány is szimpatikus volt. Ezeket az ötleteket végül elvetettük többek közt a komp elég húzós árai miatt. Viszont Rabon belefutottunk egy horvátországi magyarba, mint utóbb kiderült művészlélekbe, aki hajóutakat szervezett. Asszonyékkal korábban már szóba jött, hogy anno ők is voltak egy ilyen túrán és rettentően unalmas volt az egész, ezért nem is erőltettük direktbe, de az egyik út nagyon szimpatikusnak tűnt. Mondjuk 3-ból lehetett választani. :) Az egyik külön halászhajóval ki a tengerre valahova, kidobják a hálót, majd abból készítenek kaját amit fognak. Ez is érdekes lehetett, de barátosné enyhén szólva nem rajong a tengerű herkenytyűkért, ezért ez kapásból kiesett. A második útvonal (mint később kiderült ezen voltak anno) a Rab feletti Krk szigetre ment azon belül is Baska városába és egy ún. "rab" szigetre. Nah ez az, ami halál unalmas, tehát ezt sem erőltettük. Baska még állítólag egész szép, de akkora hering feeling van a strandon, hogy már csak ezért is inkább kihagytuk. A harmadik út, amely felkeltette az érdeklődésemet Losinj szigetére vezetett, azon belül is két mediterrán (kicsit már olaszos) feelingű városba Mali- és Veli Losinjba, majd visszafelé az egyik lakatlan sziget mellett még csobbanhattunk is egy fél órát. Tehát ez utúbbira beneveztünk.

Reggel sikerült éppenhogy beesnünk a hajóra indulás előtt 5 perccel. Persze a jobb helyeket már elfoglalták, így előszőr csak beültünk, de aztán mindegy volt, mert úgyis mászkáltunk összevissza. Számomra nagyon pozitív volt a személyzet. Azon túl, hogy páran beszéltek is magyarul, indulás után fél órával egyik "matróz" körbe járt és kitöltött egy pohát pálinkát aki kért. Ezután legalább már nem csak a hullámzástól dölöngéltünk. :) A tervezett 1.5 óra helyett 2 óra alatt értünk Mali-ba, így csak 2.5 óra szabadprogram volt, mert utána várt a kaja a hajón. Úgy terveztük, hogy gyorsan keresünk egy strandot és fürdünk ebédig, de úgy belegabajodtunk a térképbe, meg a városba, hogy 1.5 óra gyaloglás lett belőle a déli tűző napon. Ekkor a csajok kicsit dulifulik voltak, de nekem még ez is belefért. :) Az alapproblémát már a kiosztott térkép jelentette, mert elvileg Mali-ban álltunk meg előszőr, de szvsz. gyakorlatilag Veli-ben (végülis a kettő között) egy kis öbölben és onnan kellett még sétálni tovább egyébként is jó sokat.

Mali - kikötő:

 

Mali - kikötőt megkerülve vissza a parton, ahol a strand is található:

A hajó az öbölben:

Egy kicsit jobbra az öböl, ahol végül fürödtünk is egy keveset:

Mire visszaértünk a hajóra már hozták is az ebédet. Egy szép nagy halat hoztak (talán makréla !?!) savanyúkáposztával és elég sok kenyérrel, így még amellett, hogy finomat ettünk még jól is laktunk. :) Majd ezt követően áthajóztunk Veli-be, ami ~10 perccel volt odébb. Itt már rutinosabbak voltunk, bár mondták, hogy a strand merre van, de mi inkább beültünk az egyik kávézóba és nézegettük a várost.

Érdekes volt, hogy a kikötő teljesen belenyúlt a város központjába:

Visszaúton már lélekben készültem, hogy fogok belemenni a teljesen sötétkék vízbe, de ahogy közeledtünk a lakatlan sziget fele egyszercsak hirtelen kivilágosodott a tenger, már látszódott is az alja. Szerencsére ilyen helyen álltunk meg. Az egyik "matróz" mondta, hogy csak a hajó hátuljáról lehet ugrálni.. Igen.. :) Pár perc múlva mindenki ugrált mindenhonnan. Nagyon állat volt. Mi az 1. szintig merészkedtünk fel, de páran lendületből a tetejéről is csobbantak! :) Erről érdemi kép nem készült csak videó.. Olyat meg inkább nem publikálok. :)

Ha az egész kiruccanás alatt csak a parton és a vízben feküdtünk volna, azt se bántam volna, de volt pár szórakozási lehetőség is. Pl.: Jetski, banán, hamburger, parasailing stb.. Kezdeti terv szerint ezeket végig akartuk próbálni, de a jetski és a hozzá gratisba kapott banánnan pont megelégedtünk. A jetski is hatalmas feeling. Elég húzós ára volt, főleg, hogy csak 15 percre béreltük, de szvsz. elsőre éppen elég volt. Előszőr barátosné vállalkozott a mókára, gyorsan el is magyaráztak neki mindent, aztán perc múlva már el is tűnt.. Aztán vissza is tért.. Gyorsan kérdeztem mit hogy merre, erre csak annyit mondott, hogy menjek minél messzebbre, mert annál hosszabb ideig tart a visszaút. Úgy tartják be a 15 percet, hogy ennyi idő után automatikusan leáll a gépezet és távirányítóval kapcsolnak vissza, akkor jöhetsz. Asszony tanácsát betartva 10 percig mentem csont egyenesen a túlpart fele. - Negyed óra alatt nem jöttünk rá hogy lehet kanyarodni, így általában a fordulás úgy nézett ki, hogy leálltunk, okosan belőttük az irányt és padlógáz. - Közben nézegettem mit tud a gépezet, 30 km/h körül teljesen kellemes utazó tempót produkált, 40 felett már erősen kellett kapaszkodni. 44-et tudtam kihozni belőle maximum, de az is nagyon brutál már! :) Ahogy nézem az órám már le is telt a 15 perc, szép lassan próbálok visszafele kanyarodni, meg egyébként is nem éreztem, hogy jól jönnék ki belőle - technikát nem ismerve -, ha 40 körül hirtelen leállna a gépezet alattam. Végre megtörténik a csoda leáll a motor. Próbálom újra indítani. Nem indul. Még egyszer még akkor sem.. Ejj mondom ez nagyon nem vicces. Ott vagyok a sötétkék tenger közepén és nem indul. Kb. 10 percig ültem mire beröffent és tudtam haladni vele kb.: 20 métert és megint leállt. Áááá ilyen a világon nincs. Persze nem volt még egy olyan idióta jetskis, aki odáig elment volna mint én.. Már azthittem kifigyott a benzin. Volt egy csomó használati utasítás rajta, már azokat is végig olvastam, sőt volt egy szerelő nyílás az elején, nem sokon múlt, hogy kicsit megtuningoljam a cuccot. :) Végül szép lassan pár 10 m-ként kijutottam valahogy, de már önmagában az is nagy öröm volt, amikor megláttam a strandot és melyik stégre kell egyáltalán visszamennem. Utólag mondták a lányok, hogy a távirányítós csávó egy ideig nagyon szenvedett, már elemet is cserélt meg minden.. Vagy csak lemerült, vagy túl messzire mentem.. :)

Aztán következett a banánozás. Áhhh, az brutális. Kb.: 7 személyes és már ráültettek egy 6 fős társaságot.. Végül legelőre berakták asszonyt is én meg csak álltam és néztem. Közben a srác tudtára adtuk, hogy én vagyok a boyfriend és nagyon jó lenne a girlfriend mellett ülni. Erre betuszkoltak ketten minket az első helyre, ahol alapból is a legrosszabb lenni, mert az első irányít és az ő szemébe megy az összes víz. Nem tudom mennyi ideig húztak jetskivel, de éppen elég volt. Legalább háromszor borultunk és állandóan visszamászni - kapaszkodni enyhén megterhelő..

Úgy érzem arckifejezésem mindent elárul. Egyszer jó volt, de másnap nem volt olyan testrészünk, ami ne fájt volna..

Egy utolsó estés kép a szomszédokkal való pálinkázás és sörözés előttről :)

Hazaúton a sziget kopár része és a komp:

Végül egész hamar haza is érkeztünk. Visszafele kevesebbszer álltunk meg, meg horvátoknál is nyomattam a szinte teljesen üres autópályán, nálunk meg pláne.. Remélem nem jön a csekk, hogy elhaladtam 170-nel egy rendőautó mellett.. :)

Összességében naggyon jó volt, minden nagyon frankón összejött az elejétől a végéig, csak ajánlani tudom ezt a helyet. És persze a spontán kirándulásokat is! :) Felesleges agyontervezni mindent, majd lesz valahogy...  Eddig is jópár spontán dologban vettem részt, barátosnével is így jöttünk össze (spontán esti balatoni kirándulás) és még sorolhatnám.. Viszont ezzel az egyik régi álmomat részben kipipálhatom. 

ps.: sorry, hogyha az esetleges előre megbeszélt dolgok elmaradtak itt is (és másutt is), de lényegében ez volt az oka. Most szopóka nyalókázok is egy kicsit, de majd lesz valahogy.. :) Lett volna lehetőségem netezni ott is, meg egy laptopot is levittünk, de jól esett egy antinotebbok hetet tartani..

Úgy érzem semmi akadálya, hogy jövőre ne csak egy hétre, hanem akár egy egész nyárra, akár több helyre is elmenjünk nyaralni. Hiszen játszani bárhol tudok! :)

Nem utolsó sorban abszolúte visszatért a játékhoz a motívációm. Egyrészt, mert látom, milyen élményekben lehet részem, ha nem csak a TV-t bámulom és a lábamat lógatom, hanem valami hasznosat teszek és van némi eredménye annak a sok sok átjátszott estének. Másrészt sikerült megszabadulnom egy lightosabb NL50-es BR-től, így ezt is mihamarabb vissza kéne állítani! :)