Debreceni wellness

2018. május 27., vasárnap 23:14
Velence kipipálva. Következett Székesfehérvár, azonban itt sem mentek simán a dolgok. Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek

Több, mint másfél éve írtam az előző blogbejegyzést. Próbálkoztam azóta lejegyezni a történéseket, de valahogy a tollból mindig kifogyott félúton a tinta.

Most jött el az ideje annak, hogy képes vagyok leülni, és megírni az elmúlt időszak eseményeit. Nem volt egy könnyű korszak. Az utolsó bejegyzés még arról szólt, hogy EFOTT-on fotóztam, és a fesztiválkártyámon ragadt sikeresen egy kisebb összeg, mivel elnéztem a határidőt.

A történet még mindig 2016-ban játszódik. Velence után egy kis pihenő következett majd jött az újabb bevetés, a kölcsönbe kapott 700d-vel. Az útvonal hasonló azonban kicsit tovább kellett menni a déliből, Székesfehérvár volt a célállomás. Életem első FEZEN-e, ahol, úgy, mint Velencén, itt is fotósként vettem részt az eseményen. A zenei felhozatal itt már közelebb állt hozzám.

Szerdán kezdődött a móka, és a mostani tudásommal röhögök a másfél évvel ezelőtti énemen. Nem is értem, hogy mertem vállalni, hogy fotózok, amikor még életemben nem volt a kezemben tükrös gép. (Velence óta nem sok időm, és alkalmam volt gyakorolni). Fogalmam nem volt arról, hogy lehet manuális beállításokkal jó képeket lőni, így az automatára és a kit obi-ra bíztam magam. Több-kevesebb sikerrel abszolváltam ezt a pár napot.

Na de hagyjuk a szakmai részt. (valahol el kellett kezdeni a fotózást, tesztnek meg tökéletesnek bizonyult ez a két fesztivál) Itt már voltak egész jó koncertek, amik végre érdekeltek is. A szerdai napon este egy jó Children of Bodom koncerttel kezdtünk.

Csütörtökön volt szerencsém meghallgatni Yngwie J. Malmsteent. Elismerem a tudását, tényleg jó gitáros, de valahogy sok volt, amit művelt, így 40 perc után inkább kerestünk egy helyet, ahol sört lehet kapni. Előtte lépett fel a DIO Disciples, akiket még sose hallottam, de ők kellemes meglepetést okoztak.

Velencén is sikerült rommá áznom, Fehérváron sem kímélt meg az időjárás. Eljött a péntek, és a káosz. A Powerwolf még simán lement, akikről megállapítottam, hogy ez tulajdonképpen a farkasos Sabaton, úgyhogy nálam teljesen nyerők voltak. Este viszont az időjárás nem kegyelmezett, és szélvihar kíséretében lecsapott egy kellemes vihar, jól megkavarva a programokat. A Within Temptation következett volna, azonban az időjárás miatt csúsztatták a kezdési időpontot. Egy bő órát kellett várni a kezdésig, és sajnos emiatt nem tudtak teljes koncertet adni, csak 40 perc játékidőhöz jutottak. Ami ezután feldühített, hogy elvileg az utánuk következő Tankcsapda is szintén 40 percet kapott volna, ám ők kihúzták több, mint egy órán át.

Az utolsó, szombati napon végre hallhattam élőben a Finntrollt. Ezzel véget is ért a 2016-os fesztiválszezonom. Jó buli volt, és ekkor döntöttem el, hogy meg kéne végre tanulni fotózni normálisan.

Augusztus hátralévő része meló kereséssel telt. Sikerre nem jutottam, és egy váratlan fordulat keresztbe is húzta az előzetes terveimet.

Szeptember 21-én tűnt úgy, hogy végre felvillan a fény az alagút végén. Este kimentem a REAC-Siófok magyar-kupa meccsre, amiről összefoglalót kellett írnom, mivel ez volt a próbacikkem az új álláshoz. Látszólag minden simán ment, kimentem, lőttem pár képet, megírtam elküldtem és vártam. Pénteken jött a visszajelzés, hogy mégse engem válaszottak, és ekkor már két napja gyötört valami megfázás szerű kórság.

Péntek este leültünk sörözni, és ekkor tűnt fel, hogy irtózatos módon viszket a nyakam, egy gyors ellenőrzés azt is kiderítettem, hogy a vöröses árnyalat, amiben pompázik nem igazán természetes. Különösebben nem ijedtem meg, úgy voltam vele, hogy biztos csak kivakartam, és majd elmúlik. Ennek a tudatában feküdtem le aludni.



Reggelre még rosszabb lett a helyzet, szinte fel sem tudtam kelni, de erőt vettem magamon, és elindultam pestről haza, vidékre. Este első kör az ügyeletre vezetett, ahol megállapították. hogy ez bizony herpesz, és kaptam is rá kenőcsöt. Lefekvés előtt rá is kentem a vörös felületre, de vasárnap reggelre nem enyhült semmit, sőt rosszabbodott a helyzet. A viszketés erősödött, és be is lázasodtam, így egyenes út vezetett másnap Debrecenbe, szintén az ügyeletre. Itt megállapították, hogy ez a herpesz bizony fertőző, így felajánlanak nekem egy hét „ingyen” wellnes lehetőséget a Klinikán.

Hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzet, a doktornő, miközben vizsgálata a nyakamon a kiütést, a hátamon felfedezett egy anyajegyet, amire rámutatott, és közölte, hogy ezt amilyen hamar csak lehet meg kell műteni, mivel ez melanóma (vagyis bőrrák). Az első sokk után, azon kezdtem el gondolkodni, hogy végrendeletem sincs, kéne írni egyet, ha már ez a helyzet.

Elfoglaltam az új szálláshelyemet. Visszagondolva tiszta luxus volt. Volt ágy, konnektor, és csak 3 ember volt egy szobában. Először a herpesz elleni hadművelet indult meg. Első nap lekenték krémmel a fejemet (mivel ez a csoda a nyakamtól teljesen a fejem tetejéig terjedt el). Annak megelőzése érdekében, hogy mindent összekrémezzek, bekötették a fejem. Első nap úgy néztem ki, mint egy Ninja. A skinek pedig naponta változtak. Ezen akkor legalább jót röhögtem.







Az első két napra nem is igazán emlékszem. A magas láz, és a kapott gyógyszerek miatt, csak ilyen rémálomszerű képeim vannak a bennlétemről. Harmadik naptól tisztult ki a kép. Azt hittem, hogy egyhangú lesz a „wellness” és csak fekszem egész nap. Ez a tervem hamar kútba esett, mivel folyamatosan menni kellett valahova. Először csak vizsgálatokra, utána pedig orvostanhallgatók (mivel az Egyetemhez tartozik a Klinika) próbálták kideríteni, hogy milyen kórság támadta meg a csigaházam. Az egyetem tele van külföldi diákkal, így volt szerencsém sokféle emberrel beszélni. Dél-Afrikától kezdve Japánig volt itt mindenki. Mint kiderült örültek neki, hogy végre van alaki, aki tud angolul (mivel a beteg nagy részével, a nyelvtudás hiánya miatt csak mutogatva tudták megértetni magukat), és lehet vele néhány szót beszélni. Például az izraeliekkel, miután gyorsan kiderítették, hogy mi bajom van egész jól eltársalogtunk a fociról. Az afrikaiakról sunyiban akartam egy képet lőni, viszont csodásan lebuktam, de legalább belenézetek a kamerába. (Ha olvasnátok a blogot, akkor hello :D, és a személyiségi jogok megsértése miatt bocs).

Szóval két szálon futott a vizsgálat. Ugye, egyfelől a diákok sportoltak azzal, hogy rájönnek-e miféle kórság támadott meg. A másik vizsgálat pedig a hátamon lévő anyajegy sorsát döntötte el. A főorvosnővel való első beszélgetésem után jól beparáztam, mivel szépítés nélkül elmondta az esélyeket Mr. bőrrákkal kapcsolatban. Annyi szerencsém volt, hogy viszonylag időben derült ki, hogy gáz van, így 80%+ túlélési eséllyel indultam harcba.

Szerencsére az anyajegy sorsa is eldőlt. A diákok pedig vagy a herpeszt, vagy a hátamon lévő anyajegyet vizsgálták, és próbáltak rájönni, hogy ezeknek mi a gyógymódja. Utóbbiról egész jó dolgokat tudtam meg, miközben ment a diagnózisfelvétel. Például azt, hogy kivágják, de erre sugarat nem adhatnak, így más utókezelés kell majd. Csütörtök magasságában, amikor picit már jobban voltam, és az első beszarás is elmúlt a történtek miatt, már azzal szórakoztam, hogy mennyi idő alatt vesznek fel diagnózist, és nem lenne-e egyszerűbb, ha elmondanám nekik, hogy mi a bajom, és hagynának nyugodtam aludni.

Péntekig élveztem Debrecen vendégszeretetét. Ekkora dőlt el, hogy Mr. Herpesznek még legalább kell 4-6 hét, amíg végre könnyes búcsút vesz tőlem (külön öröm volt, hogy a hajam alá is beköltözött, itt szidtam magam, hogy ezelőtt vagy nem volt, vagy nagyon kicsi hajjal éltem, természetesen most felejtettem el levágni), és az is kiderült, hogy pesten fognak megműteni valamikor október folyamán.

Zárásként egy fél mondatot írok a WC-ről. Rájöttem, hogy a kórházban figyelni kell a zsinórokkal. Elvégeztem a dolgom, meghúztam, és a víz csobogása helyett azt hallom, hogy nyílik az ajtó, és jön a nővér, és kérdezi, hogy mi a gond. Mint kiderült nem figyeltem, és a budi lehúzója helyett a nővérhívót sikerült megrántanom.

A következő fejezet már pesten játszódik. Abban a hitben mentem fel, hogy Debrecenből szépen átküldtek mindent, és már csak azt kell kisakkozni, hogy ki és mikor műt meg. Hát ez nem így történt. Első körben fel kellett menni, és elküldtek ugyanazokra a vizsgálatokra, amiket Debrecenben már egyszer megcsináltak. Csak a következő körben ültünk le arról beszélni, mikor is lesz a műtét. Természetesen az eredti időpont, ami október elején lett volna csúszott, mivel meg kellett várni, amíg a nyakamról teljesen eltűnik Mr. Herpesz.

Október 18-ra esett a választás. Ez igazi felvágós nap volt, igaz, hogy csak a csigaházamat vágták fel. Bennem volt a para rendesen, mivel ez volt az első komolyabb műtét. „Szerencsére” nem altatásos volt, így mindent élőben élvezhettem és szemlélhettem végig. Az érzéstelenítő injekció annyira jól működött, hogy csak annyit éreztem már a végén, amikor az orvos a sebet varrta össze. Kijöttem, kb. 15 perc volt az egész hadművelet, és minden szép és jó volt, mivel be voltam gyógyszerezve. Bő 1 óra elteltével éreztem azt, hogy most azonnal el fogok pusztulni, olyan erővel tört rám a fájdalom, mivel a pirulák hatása a végéhez ért. Szerencsére egy kiadós alvás és egy újabb adag bogyó segített visszaállítani a viszonylag normális állapotot. A probléma csak annyi volt, hogy meg kellett tanulni az oldalamon aludni, mivel a hátamon lévő seb gátolta a többi pozíciót.



A szövetmintát elküldték a laborba, és következett a gyógyulás és a várakozás szakasza. A játék kétesélyes volt, vagy vége itt a történetnek, és miután begyógyult a seb, én is rendbe jövök teljesen, vagy rosszindulatú a daganat, és vár rám egy következő körös, nagyobb műtét.  

Hozzászólások

  • Riddler19882018. május 28., hétfő 14:28
    avatar

    Brutál sztori. Jobbulást. A kialakulás okairól mondtak valamit?

  • scigabacsi2018. május 28., hétfő 15:30
    avatar

    Eleve nagyon fehér a bőröm. Annak ellenére, hogy 50 faktoros kremmel kentem magam, előjött. Konkrét okot nem tudtak, de azt mondtàk, hogy nagy valószínűséggel a fentebb említett ok játszott szerepet. Szerencsére időben kiderült.

  • hpiste2018. május 28., hétfő 16:11

    Jobbulást! A herpeszt,hogy szedted össze?

  • scigabacsi2018. május 28., hétfő 19:03
    avatar

    Mr Herpesz szerencse, hogy jött. Legyengült az immunrendszerem, es ő nyert. Sanszos, hogy Mr. Bőrrák kisvakja volt (bár ez az állítás nem bizonyított)

  • van Gerwen2018. május 28., hétfő 21:48

    Tényleg kemény, szerencse, hogy rendbe jöttél. Én is fehér bőrű inas vagyok, emellett lassan 10 éve éjszakai életmódot folytatok, konkrétan már allergiás vagyok a napra. :D Szóval én nyáron is sokkal inkább a híves, poros, setét söntésekben iszom és nézem a meccseket, mintsem 40 fokban napon szabadban az óriásmegvetítőn. Tegyél te is így, bár ha te is feszt ivál és fesztiválokra jársz, emellett fotózol úgy nehezebb lösz.

  • scigabacsi2018. május 28., hétfő 22:35
    avatar

    Mr Gerwen, készülsz már a foci vb-re? :D

  • van Gerwen2018. május 28., hétfő 22:46

    Jaja, most a szokásosnál is jobban várom, mert pár hete részegen megtörtem a bokámat és nagyjából akkor fogják levenni a gipszet, amikor kezdődik. Bár azt még nem tudom, hogy kinek szurkoljak, így hogy nem indul se Gerwen, se a Pats, se a Real, csak azt, hogy kik ne nyerjék, argentinok, spanyolok, franciák semmiképp sem, inkább a brazilok vagy a németek, esetleg Szenegál.

  • zo12345li2018. május 29., kedd 11:10

    Szexi blog.:) Nekem is meg kellene nézetni az anyajegyeimet. Van egy pár.

  • Riddler19882018. május 29., kedd 14:46
    avatar

    + Azért a gyakornok hölgyeket lehetne szépen büntetni. :D Ilyen szempontból jó dolgod volt. Egyedül talán a Fiona Gallagher hasonmás a határeset, de azt is meg lehet oldani. Az immunrendszered meg tuningoljad sok vitaminnal, gyümölcsel sörrel és pálesszel, ,unicumal és az se árt ha mozogsz valamit heti 2-3 alkalommal. GL

  • CsabiST2018. május 29., kedd 19:50
    avatar

    Uhh ez kemény. Nekem is volt egy ilyen kivágós anyajegy. De én nem gondoltam így bele. Összevarták aztán jóidő.mehettem a dolgomra. Melanoma vagy mi a fasz volt az. Jóindulatu bőrrák. Persze én is vámpírtestű fehérember vagyok.

  • scigabacsi2018. május 30., szerda 12:29
    avatar

    Riddler Úr: Másfél éve tiszta :D Na jó csak vicc, de a betegség óta tényleg egy korty alkohol se csúszhatott le a torkomon, de ez legyen a következő bejegyzésem spoilere :D

    CsabiST: Üdv a klubban, szerencséd volt tényleg. Én is bíztam benne, hogy csak egy körös lesz, hát sajnos visszatapsoltak :D

    Gyakornok hölgyek jó arcok voltak. Azt elfelejtettem kérdezni, hogy kártyázik-e valamelyikük :D

  • scigabacsi2018. május 30., szerda 12:52
    avatar

    Gerwen Úr mielőbbi jobbulást. Egy Szenegál vagy Németország végső győzelemben én is kiegyeznék

  • ltacsi2018. május 30., szerda 23:36
    avatar

    A Bodom sajnos elég gyenge volt, eddig csak jobb koncerteken láttam őket. A Malmsteen koncerten, én csak tátogtam annyira élveztem, tiszta őrült az a forma. Egy lenéző, nagyképű fasz lehet, de egy zseni. Mondjuk nekem amúgy is a Malmsteen-Satriani-Vai trió a minden és abban az évben volt szerencsém látni Malmsteen-t és Steve Vai-t is, idén pedig végre Satriani-ra is eljutok. Én viszont veled ellentétben a Powerwolf koncertet hagytam ott és mentem inni :) Bár különösebb bajom nincs az ilyen Sabaton stílussal nekem unalmas 30perc után.

  • van Gerwen2018. május 30., szerda 23:43

    Hű Itacsi, nekem aki Ámokfutókon meg V-Techen nőtt föl, s most is Demjén Rózsit meg Jimmyt hallgat igencsak kínaiul hangzik ez, mint amikor én random söntésben idegen inasoknak elkezdek Gerwenről, 9 nyilas megszállókról meg amerikai fociról beszélni.

  • ltacsi2018. május 30., szerda 23:47
    avatar

    Pedig ezeket még én is ismertem, csak nem hallgattam, nem ezen nőttem fel. Helyette ment a Metallica meg Slayer kazetta másolgatás :D

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!