Legutóbbi
blogbejegyzésemet ott hagytam félbe, hogy tervbe
vettük, hogy lemegyünk a Csendes-óceánhoz. Ez
így is történt, béreltünk egy Toyotát
a reptéren és két és fél órás
autóút után megérkeztünk az általunk
eltervezett úticélhoz, Jaco városához.

Costa Rica
Szállást
nem foglaltunk előre az interneten, ezért ott helyben
érdeklődtünk néhány hotelben az árak
és a színvonal iránt. Épp az egyik
hotelben érdeklődtünk és mentünk vissza a
kocsihoz, mikor egy biciklis helyi fickó megállt
előttünk és megkérdezi, hogy nem akarunk-e venni
marihuánát. Gyorsan közöltük vele, hogy
kösz most nem, mire odajön egy másik fickó is
és közli, hogy inkább tőle vegyük az árut,
mert nála olcsóbb. Őt is visszautasítottuk,
majd tovább álltunk és végül
megszálltunk egy barátságosnak kinéző
hotelben, ahol mint extra szolgáltatás meleg víz
és internet is volt.

Szállás Jacoban
Costa Rica egyébként
nem veszélytelen hely, este nem tanácsos egyedül
az utcára menni, sőt a fővárosban még nappal
is meggondolandó. Az amerikai gyorséttermek és
autószalonok előtt mindenütt fegyveres biztonsági
őr állt, ami európai szemmel elég szokatlan.
Azonban kinntlétem alatt semmi különöset nem
láttam, ami ezt indokolná, de hát jobb félni,
mint megijedni.


Csendes-óceán partja
Jacoban bőven volt
lehetőség különféle kirándulásokra
menni. Egyik nap raftingolni mentünk, ami nagyon jó volt,
főleg ott volt élmény, ahol a víz gyorsabb
folyású volt (ezt rapidnak nevezik), ilyenkor lehet jól
kiesni a csónakból, amit nekem a túra vége
felé sikerült is. Szóval fürödtem egyet
a vízben, de szerencsére gyorsan kihúztak.
Egyébként a mi csónakunkból Vikin és
még egy amerikai lányon kívül mindeki
megfürdött, sőt a másik csónakból is
bőven voltak, akik megmártóztak a vízben. Ha
legközelebb megyek olyan helyre, ahol lesz rafting, akkor biztos
nem fogom kihagyni.

Kávéültetvények
Jacói ottlétünk
során a 3. nap elromlott az idő és onnatól
egész nap esett, túl sok mindent nem lehetett csinálni,
ezért napközben a szállodában maradtunk,
este pedig lenéztünk a helyi kaszinóba, de ott
csak 1-2 asztalon volt póker és csak $1/$2 dolláron,
ezért nem sokat játszottunk ott, nem pazaroltuk az
időnket. Végül arra a döntésre jutottunk,
hogy ha úgy se tudunk mit csinálni az eső miatt, csak
pókerezni, ezért inkább visszamentünk San
Joséba és ott vertük a blattot.
San José nem egy
pókeres fellegvár, összesen 3 kaszinóban
van játék és a legmagasabb tét is csak
$2/$5, az is csak hétvégén van, egyébként
$1/$2-t játszanak a főként amerikai – egy két
helyivel és kínaival kiegészülő -
szerencsejátékosok. A játék színvonala
nem üti meg az internetes 5/10 centes játék
nívóját, de hát a játékosok
többsége nem is azért megy oda, hanem hogy jól
érezze magát. Volt olyan asztalom, ahol 10-ből 7 olyan
játékos ült, aki drawt nem dobott, turn
overbeteket simán megadtak húzóra – többnyire
sikerrel.
A házszabályok
is egészen egyediek voltak, pl. benne volt, hogy aki nyerőben
van, az egy óráig nem állhat fel az asztaltól.
Ezt cselesen egy emberke úgy kerülte ki, hogy miután
nyert egy nagy kasszát, gyorsan elment 40 percig sitoutra,
majd 20 percig dobálta a lapokat és távozott.
Másik érdekesség, hogy itt láttam először
11 fős asztalt, mert itt így is játsszák.
A játékosok
egyébként barátságosak voltak, szinte
minden nap ugyanaz a fishekből álló társaság
volt lent. A vicc az, hogy van olyan fish, aki nyerőben van, mert a
tőle sokkal nagyobb fisheket azért még ő is megveri.
Mikor megkérdezték, hogy hova valósi vagyok és
mondtam nekik, hogy magyar, akkor rögtön a „Budápest”
„gulás” és „Puszkász” szavakkal
kapcsolták össze Magyarországot. Na persze aki
tudta, hogy hol van...
Nekem még ilyen
nagyszerű társaságban sem sikerült nyernem,
amellett, hogy túlhúzták a lapjaimat, azért
hibáztam is párszor illetve kijött az élő
játék rutinhiánya is, egy-két jó
readdel egy beülőt megspórolhattam volna. Végül
4 nap alatt kb. $1000 veszteséggel hagytam ott a kaszinót.
Nem is maga az összeg zavart, hanem inkább az, hogy pont
egy ilyen „jó” asztalon nem tudok nyerni. Hosszútávon
biztos kasza lett volna.
Indulás előtti
utolsó este végül korábban visszamentem a
hotelbe, biztosra véve, hogy esélytelen vagyok a helyi
gamblerekkel szemben és inkább visszamegyek a hotelbe
és..... a neten visszanyerem, amit élőben elbuktam. A
hotelben levő egyetlen publikus számítógépére
letöltöttem az ipoker klienst, beléptem és
megnyitottam két 10/20-as és pár 2/4-es asztalt,
amiken egy óra alatt sikerült is visszanyernem amit
élőben 30 óra játékkal elbuktam.
4 óra alvás
után már indultam is a repülőtérre és
végül 3 nap utazás után haza is értem.
Mivel kinntlétemet egy héttel meghosszabbítottam
és előzőleg csak a Frankfurtig módosítottam a
repülőjáratokat, Frankfurtból végül
busszal jöttem haza, mivel aznap nem volt közvetlen járat
Budapestre vagy csak irreálisan magas áron. A sok
utazás elég rosszul esett, főleg a vége, a
buszút. Nem csak a kialvatlanságtól és
időeltolódástól szenvedtem, de még San
Joséban a reptéri légkonditól egy jó
kis megfázást is összeszedtem. Szóval
Pestre már mosott sz*rként érkeztem, most
regenerálódom a hosszú út után,
napi 12 órás alvásokkal. Ebből az a tanulság,
hogy inkább venni kell egy repjegyet 150-200k-ért, mint
szenvedni a 16 órás buszúton.
Összességében
elég jó volt a ez a kis közép-amerikai
kirándulás. Már van elképzelésem
arról is, hogy legközelebb hová megyek :) De ez
már csak nyár után lesz...

A magyarok Luigi győzelmének estélén - jobb oldalt a bajnok