Egyiptom I.

2008. február 05., kedd 03:20
Utazás és az első napok
Az elmúlt hetet Sharm-el-Sheikben töltöttem a Cardozagames szponzorált játékosaként.

Innen, Budapestről Sharm-el-Sheikh-be a „nagyszerű” BpTel-AvivAmman―Sharm-el-Sheikh útvonalon utaztam Petivel. A gép este indult, már a gép indulásakor is fáradt voltam, amit az út még tovább tetézett. Megérkezve Tel-Avivba már rögtön az elején kiszúrtak, mint gyanús egyént. Az első határőr még csak-csak átengedett 5 perces kérdezősködés után, de az útlevél-ellenőrzéskor nem lehettem túl szimpatikus, mert nem engedtek át, hanem egy külön szobába vittek, ahol épp egy másik delikvenst faggattak. Az íróasztal mögött ülő nő végül a rutinkérdések után megkegyelmezett rajtam és belenyomták a pecsétet az útlevelembe, amivel papíron bejutottam Izraelbe. Az érdekes az volt, hogy Petit rögtön átengedték mindenféle huzavona nélkül. Papíron benn voltam az országban, de a reptérről nem tettük ki a lábunkat, pedig volt még 2-3 óra az ammani járat indulásáig. Jól tettük, hogy rögtön elkezdtük a becheckolást, mert eltartott legalább 2 óráig. Ilyen biztonsági intézkedéseket még sehol nem láttam, számtalan fémdetektoron kellett átmenni, több röntgengépen átmentek a csomagok, majd ezután az összes táskát, bőröndöt kinyittatták és egy vattapamaccsal mindent végigtapiztak, majd a vattát betették egy analizáló gépbe vizsgálatra. Megkérdeztem, hogy mit keresnek ezzel, de azt mondta a fickó, hogy nem mondhatja meg. Két táskavizsgálat között pedig mindenféle fura dolgot kérdeztek a határőrök, többek között olyat, hogy nem kaptam-e könyvet idegentől, mivel az esetleg egy álcázott bomba lehet. Először azt hittem, hogy viccel, de aztán Peti azt mondta, hogy szerinte komolyan gondolta. Végül bejutottunk a váróba, ahonnan pár óra késéssel indult a gépünk Jordánia fővárosába. Ammanban minden Tel-Aviv ellentettje volt, talán ha egyszer megnézték az útlevelet. Sharm-el-Sheikben a reptérről kilépve leszólított egy fickó, hogy nem kell-e taxi. Nem a fickó volt a taxis, hanem egy másik arab, aki nem tudott angolul, ő csak fordított neki. A taxisofőr elég lerobbant állapotban volt, még a sötét bőrén is látszódott a kosz, ruhája is elég viseltes volt, állítólag nem volt lakása és a kocsijában aludt. Miután kialkudtuk az árat, indultunk is a kocsival, amit átjárt a benzingőz. Először arra gondoltam, hogy itt biztos erősebb szaga van a benzinnek, ennek köszönhető ez a kis aroma, de később semelyik taxiban nem volt ilyen bűz, szóval valószínűleg a kocsi motorjával lehetett valami probléma. Pár kilométerenként pedig reccsent egyet a karosszéria, mintha le akarna válni a fémszerkezetről. Szerencsére ezt nem akkor tette meg, amíg elértünk a hotelig. A Sharm-el-Sheikh-i közlekedésről annyit érdemes tudni, hogy nincsenek szabályok. Mindenki úgy és annyival megy ahogy tud. A mi sofőrünk még azt is megengedte magának, hogy 100-as tempónál a lehúzott ablakon keresztül beszélje meg a napi aktualitásokat a másik taxival, mellettünk menő kollégájával. A városban rengeteg taxi van, amik állandóan rádudálnak az utcán sétáló turistákra egy fuvar érdekében, ami pár perc után elég idegesítő tud lenni.

Az idő kellemes 20 fok körüli volt, egész héten nem esett az eső, egyedül este volt hideg, de olyankor úgyis a kaszinóban játszottunk. A szállás egy egyszerű, kis kétágyas szoba volt, egyetlen hátránya, hogy a takarító dél körül mindig felébresztett a kopogásával, de ennek ellenére nem okozott különösebb problémát a visszaalvás. A reggeliket rendszerint lekéstem, de ezt nem sajnáltam túlságosan, nem voltam lenyűgözve a reggelire felszolgált silány minőségű péksütiktől. Rendszerint a Starbucksban reggeliztem, egy közeli libanoni étteremben ebédeltünk és a mekiben zártuk a napot póker után. Az egyiptomi kaja nem nyerte el a tetszésemet ottlétem alatt, pedig nem vagyok finnyás. A kaszinó a szállástól 7-8 km-re lehetett, oda-vissza taxiztunk. Első nap nem mentem le a bemelegítő cash-gamere, annyira fáradt voltam. Második nap egy 50 € -s torna volt, amiből a második szünet előtt kiestem, már nem emlékszem mivel, de nem álltam jól. Az első versenyen elég gyors vakstruktúra volt, amit naponta változtatgattak, így a hét végére már játszhatóak lettek a versenyek. A kieséseim után beültem cash-gamezni 2-4€-ra, amit az első nap 300€ mínusszal zártam a gyenge mezőny ellenére. Egyszerűen nem volt játszható lapom, illetve ha volt valamim, akkor valakinél még jobb volt. Volt egy idős arab, aki mindig mindent megadott a riverig. Mi csak „bajszosnak” hívtuk. Ha már volt egy bottom párja, akkor még a riveren is megadta a value betet. Egyszerűen nem lehetett lerobbantani egy potról sem. A recept egyszerű volt, ha volt valamim, akkor potot emeltem, sajna olyan sokszor nem volt. Második nap volt egy partim, amikor A9-em volt vakból, 6-7 flopnézővel, board AJ9 két egyforma szín, checkelek, gondoltam úgyis belenyit valaki, a dealerben ülő bajszosig mindenki checkel, ő nyit 25-t, azaz potot, amire én visszaemeltem 80-ig, ő call. A bajszos elég passzívan játszott, preflop még a KK-val is belimpelt korábban a dealerből, viszont ha már legalább egy lyuksora volt, akkor mindent megadott. Turn K, amivel lejöhetett a sora, ha nála Q10 van, de arra nem emelt volna, tehát emltem 200-at, ő call, riveren pedig a maradék 80-at rátoltam, a river lap valami kicsi volt, a szín nem jött le. Nála AK volt, lejött a 3 outja. Pár körrel később egy amcsi srácot húzott le 29 offal :). Ennek a partinak köszönhetően második nap is mínuszban zártam a cash gamet. Előtte a 100€ -s tornából 1010vs AJ preflop allin kiestem. Jól játszó fiatal svéd emelt, én vakból rátoltam, úgy gondoltam egy ilyen kaliberű lapot még el tud dobni, mert ultratight imagem volt, alig voltam előtte partiban, de mivel nagy stackje volt, ezért megadta. A casino sajna mindig bezárt fél ötkor, ezért nem maradt túl sok idő a cash gamere. Az osztók kritikán aluliak voltak, sokszor elszámolták a potokat, rosszul osztottak vagy nem tolták odébb a dealer gombot. Amikor játékban voltam, erre is kellett figyelni, hogy jól számoljanak.

Egyébként a cardoza öt játékost szponzorált, két magyart, egy svédet, egy finnt és egy francia srácot. Ötünkön kívül még Viki és Manus is ott volt, plusz a cardoza managere tehát összesen 8-an voltunk. Kötöttünk egy egyezséget még az első nap, hogy a tornában a helyezettek a nyeremény 30%-t szétosztják a többi játékos között, ami utólag jó üzletnek bizonyult, mivel a francia srác 1x, Peti 2x, a finn srác 2x került be a pénzbe. A svéd srác 2 versenyt is megnyert, az egyik a 100€ omaha, a másik az 500€ főverseny volt és ezen kívül még egyszer pénzbe ért. A manager pedig a 200€-s versenyt hozta, én pedig a főversenyen épphogy elértem az első fizető helyet, 9. lettem.

Folyt köv.


Hozzászólások

  • Skiboy2008. február 05., kedd 04:07
    avatar

    Érdekes beszámoló, várjuk a folytatást.

  • naggeri2008. február 05., kedd 11:15
    avatar

    Váóó. Irigyellek, de szerintem nem vagyok egyedül. :)
    Sok sikert, és hasonló élményeket kívánok.

  • Zoleee2008. február 05., kedd 12:26

    Nagyon jó a beszámoló! Máris meghozta a kedvem egy kis élő pókerre. Spiri, valamit üssünk össze! Ha mást nem a WSOP-ét :-) Addig én is összeszedem magam egy kicsit....

  • peterpanic2008. február 05., kedd 14:07
    avatar

    én is voltam egyiptomban, a helyedben továbbra is elkerülném a helyi kajákat, volt olyan hogy négykézláb mentem a szálloda étterméből a szobámba, annyira fájt a hasam:)
    gl!:)

  • kanrich_2008. február 05., kedd 15:42
    avatar

    Én is várom a folytatást! Nagy élmény lehetett.

  • want2push2008. február 05., kedd 19:22
    avatar

    Ami az izraeli útlevél- és csomagellenőrzést illeti, azon nincs mit csodálkozni. Ez ott természetes és abszolút indokolt is. Két éve én is voltam egy kisebb bridzses csapattal a Tel Aviv-i Nemzetközi Bridzsfesztiválon. Az országba történő belépés viszonylag simán ment, viszont kilépéskor hozzád hasonló procedúrán mentünk keresztül. Minket például két csoportra bontottak, majd külön kikérdeztek (igaz a csomagok mellett, külön kihallgató szobába azért nem vittek) - megkérdezve például tőlünk is azt, hogy kaptunk-e bárkitől ajándéktárgyat -, ezt követően pedig egyeztették a két részről érkezett válaszokat.

    Ami a beszámolód egyiptomi részét illeti, ahhoz azt tudnám hozzáfűzni, hogy én személy szerint nagyon bírom az arab embereket és azok mentalitását. Rendkívül barátságosak és közvetlenek. Külföldön élőben is többször játszottam arabokkal és többnyire mindig jó volt köztünk a hangulat. Az Olaszországban dolgozó unokahúgomnak is van egy csomó arab haverja, akiket szintén nagyon korrekt srácoknak ismertem meg.

  • medgypeti2008. február 05., kedd 20:13
    avatar

    Én is jóban vagyok az arabokkal.Február végén jönnek hozzám a török haverok:)

  • spirited2008. február 06., szerda 00:19
    avatar

    Zolee, én benne vagyok, Ausztriába úgyis ki akartam menni korábban. Ha van valami ötletet, szólj, jobb az ottani helyismereted, mint az enyém.
    Monte Carlo előtt majd még San Remoba is szeretnék kimenni, ha a főversenyen nem is fogok játszani, cash-gamere kimegyek.
    Ezek szerint akkor nem csak engem fejtek meg Tel-Avivaban, hanem az általános. Azért mostantól nagy ívben elkerülöm Izraelt.

    Arab mentalitás rulez :)

Ha hozzá szeretnél szólni, lépj be! vagy regisztrálj!