A versenyt az 1B napon kezdtem, nagy várakozásokkal néztem elébe, szerettem volna egy jó játékkal előrukkolni és sokáig eljutni. Az előbbi úgy érzem sikerült, de sajnos ezúttal ez csak az első nap végéig volt elég.
A versenyt megelőzően együtt reggeliztem a RedKings terem képviselőivel és a másik két RedKingses játékossal, Jesperrel és Tonyval. A srácokkal most találkoztam először, mindenki nagyon szimpatikus volt, így jó hangulatban telt a reggeli is. A verseny folyamán ha bármi kellett nyugodtan szólhattam a RedKingseseknek, azonnal intézkedtek, szóval jó érzés volt egy ilyen csapatnak a tagja lenni.
Az asztalom egész kezelhető volt, szinte mindenki passzívan játszott, emelés csak elvétve volt. Az én asztalomnál rajtam kívül még 2 magyar ült, egyikük Kaló Dénes volt, másikuk egy számomra ismeretlen, de viszonylag jól játszó középkorú magyar úriember volt.
A lapjárásra nem panaszkodhattam, az első vakszinten kétszer is ászpárra tekinthettem le, azonban egyiknél mindeki dobott, másiknál pedig flop után volt dobás, tehát nagy kasszát egyikkel sem sikerült kialakítanom. Majd megjött a verseny első setje, én 66-tal limpeltem, amire dealerből a számomra ismeretlen magyar 4 nagyvaknyit emelt, amit én megadtam. Flopra 6 J K érkezett, elcheckoltam, mire ellenfelem belehívott kétharmad potot, amit én csak megadtam. Turnre egy Q esett le. Itt check/raiset terveztem, de tervem meghíusult, check-check lett. Riverre A jött, tehát egy 10-essel sor lehetett kint, itt már nem volt értelme emelni, elcheckeltem, ellenfelem emelését viszont megadtam, és ő elővillantotta a tízesét.
Az első szünetben kezdőzsetonnal ültem, egy AK-val vittem egy 3betelt partit, illetve néhány lopással szinten tudtam magam tartani.
Még sok zsetonnal
Szünet után ismét AA-t kaptam, vakok 75/150, én 400-ig emelek, amit ketten adtak, Dénes és a másik magyar. Flop 7-9-10. Előttem checkelnek, amire én kb. potot, 1200-at emelek. Dénes dob, a másik magyar srác viszont visszaemel 2500-ig, vagyis minraisel. A flopon nem volt színhúzó. Itt most két lehetőségem volt, megadom és ezesetben végig callolom a riverig az emeléseit vagy itt bedobom. Ezzel a minraise-zel nagyon erősnek éreztem ellenfelem, rengeteg lapkombináció ver, sor, set, kétpár, én viszont alig tudok valamit is verni, ezért inkább a dobás mellett döntöttem, nem akartam egy ennyire sérülékeny lappal tovább játszani egy ilyen veszélyes flopon.
Később 99-cel vittem egy nagyobb partit, amivel megerősödtem. A tőlem jobbra ülő középkorú olasz emelt 1200-ig 150/300-as vakoknál első pozícióból. Nem tettem nagy párra, mert korábban UTG-ből csak limpelt ász párral, úgyhogy megadtam és utánam még ketten tettek ugyanígy. Flop 5-7-8 lett, amire a kisvak és az olasz passzolt, így én meghívtam 2700-zal a kasszát, hogy megnézzem hol állok. Az emelést a dealerben ülő srác adta meg egyedül. Turnre 9 jött, tehát setem lett, de 6-ossal sora is lehetett az ellenfelemnek. Itt elpasszoltam és ha itt ellenfelem rám tolja, akkor neki eldobtam volna. Erről a srácról annyit kell tudni, hogy nagyon feszesen és alig-alig játszott, viszont, amikor jó lapja volt, akkor azt mindig erősen meghívta. Azonban ő is passzolt. A riverre leeső 7-essel fullom lett, ellenfelemnél még ~5k zseton, én 4k-ig emeltem, ő dobott.
Ahogy emelkedtek a vakok, úgy lettem én is egyre agresszívabb, elkezdtem 3betelgetni a lopásnak hitt emeléseket. Ez egész jól működött, felküzdöttem magam egészen 28k-ig. Itt azonban két 3betelt partinak köszönhetően visszaestem. Ez már az utolsó két vakszinten volt, talán mentálisan elfáradtam és rosszul értékeltem a helyzetet. Először egy J10s-sel 3beteltem a dealer emelését, amit ő adott. Flopra 454 jött, cbeteltem, ő visszatolta, én dobtam. A másik parti majdnem ugyanígy zajlott, dealer emel, olasz a kisvakon megad, így optimálisnak éreztem K7-tel a squeezet, dealer dobott, olasz viszont megadott. A 3-6-8 floppon ismét check/raisebe futottam, így dobnom kellett, az olasz pedig megmutatta dáma párját.
A végén bejött az ante is, így 9-10 nagyvakom egyre csak fogyott, egy KJ-re betoltam, amit egy 55 adott meg és nem javultam, számomra így ért véget a budapesti EPT.
A szervezésben voltak hiányosságok, pincér alig volt, így az 1 órás várakozás egy sajtburgerre teljesen megszokott volt. A vacsoraszünet hiánya számomra teljesen érthetetlen volt, miért nem lehetett az 1 óra helyett 12-kor kezdeni a versenyt és tartani később egy órás szünetet. Úgy éreztem, hogy a befizetett díjhoz képest a szolgáltatás nem ütötte meg az elvárt színvonalat, de lehet, hogy Monte Carlo után már csak nekem nőttek meg az igényeim. Arról a pincehelyiségről nem is beszélve, ahol a versenyt szervezték, összehasonlíthatatlan a Monte Carlo-i impozáns konferenciateremmel. És ekkor még az osztóhibákról nem is beszéltem, az asztalomnál az osztó szó nélkül hagyta, hogy egy olyan játékos is leüljön az asztalhoz, akinek nem is oda kellett volna ülnie (elnézte a papírját) Ráadásul ez akkor történt, amikor már csak 9 fős asztalok voltak és a játékos beült 10.-nek. Persze rengeteg EPT színvonalú osztó is volt, szóval tisztelet a kivételnek, de azért magasabb osztói színvonalra számítottam. Remélhetőleg a szervezők tanulnak ezekből a hibákból és jövőre egy sokkal jobb budapesti EPT lesz.
A verseny hangulata azonban ismét megfogott, a játék folyamán végig remekül éreztem magam, az utolsó órára talán elfáradtam és ennek voltak köszönhetőek a hibák. Már előre várom a novemberi varsói EPT-t, ahol remélhetőleg sikerül egy jobb eredményt elérnem.
