PókerAkadémia.com

A kezdőasztalom viszonylag erős volt, megafish nem volt, sőt kifejezetten többen is jól játszottak. 3 lengyellel, egy spanyollal, egy olasszal, egy svéddel és egy franciával ültem egy asztalon (a 9. játékos nemzetiségét nem tudom). Folyamatosan mentek a preflop emelgetések és gyakoriak voltak a multiway potok is. Az első pár vakszinten túl nagy partiba nem keveredtem lap nélkül, így a 4-5. vakszintre, mire már kezdtek nőni a vakok, kialakult rólam egy kellően feszes imidzs.

Ezt kihasználva próbáltam egy-két 3bettel  zsetont gyűjteni. Pechemre egyik 3betemre egy mögöttem ülő short allin ment, hogy már commited lettem, így egy T8-cal le kellett játszanom egy pf allint egy AJ ellen és nem mákoltam. Ezt követően már csak resteal stackem lett. Itt kifogtam egy rusht és egymás után 2x is sikerült dupláznom, mindkettőt coinflip partiban és ezzel egész jól álltam.

Ezt követően átültettek egy új asztalra és ott az első partik egyikében nem sikerült dobatnom (kiblöffölnöm) egy 2A928 boardon egy A5-t és ezzel zsetonjaim nagyrészét elvesztettem. Ez az egy parti meg is pecsételte a sorsomat, utána még shortként küzdöttem egy darabig, de végül már nem sikerült felállni. Kiesésem után ideges is voltam magamra, végig jól játszottam és egy 1 parti alatt az egész addigit tönkrevágtam... Lehet, hogy az élő póker rutinhiánya, mert már nem először estem ki így.

Maga a versenyszervezéssel elégedett voltam, az osztók jók voltak és minden flottul ment. A szállásra sem lehetett semmi panasz, de mondjuk az meglepő is lenne, ha a Hiltonban kifogásolni kéne bármit is (az árakon kívül persze). A verseny utáni pár napban egyszer bementem a városba körülnézni, egyébként meg igyekeztem a grindelési lemaradást pótolni.

Máltán most jártam másodszor, egy érdekes kettősség jellemzi az országot. Bizonyos tekintetben mintha 30 évvel le lennének maradva a világtól, míg egyéb dolgokban viszont követik a trendet. Érdekes például a tömegközlekedés, a buszhálózat főként 70-es,80-as évekbeli buszokból állnak, de  van világháború előtti példány is. Ezt a feelinget muszáj voltam kipróbálni és leutaztam Valettába, a fővárosba kemény 47 eurocentért/irány. A busz komfortérzete finoman szólva sem tökéletes, mintha nem lett volna rugózása a busznak. A motor hang alapján azon sem lepődtem volna túlságosan meg, ha útközben neadjisten menetképtelenné vált volna, de ez szerencsére nem történt meg.

Az épületek szinte mind hasonló stílusúak, sárga köves épületek. Az állapotuk azonban hagy kivetni valót maga után, néhány modern negyedet leszámítva alapvetően le van pukkanva az épületek, utcák zöme, felújításra szorulnak. Ezt az itteniek is észrevették persze és emiatt rengeteg felújítás, építkezés zajlik, mindenhol darukat látni.

Málta 1964 óta független, de a brittek nyoma erősen rajta maradt az országon. Legszembetűnőbb a baloldali vezetés, illetve a rengeteg angol mintájú söröző, kisvendéglő, természetesen Guinness sörös reklámtáblával. Az emberek (szinte) mindegyike beszél angolul, de létezik saját máltai nyelvük is. Az angolt erős helyi akcentussal beszélik. Illetve, ami még feltűnt, hogy erősen vallásosak, rengeteg templom van mindenfele. Kaszinóból is sok van, pl. az erkélyről pont rálátni egyre, míg a verseny egy másik, a hilton kaszinójában volt.

Zárásképpen beszéljenek szavak helyett a képek:

Kilátás az erkéyről

Kilátás II.

Szállás (végre egy olyan hely, ahol nem szakadozott a net!)

Külvárosi negyed

Újépítésű lakonegyed

Egy "régebbi" járgány

Buszvégállomáson pihen

Valetta főutcája

St. Paul templom Valettában

Turistákat kalauzoló lovassszekér

Kilátás Valettából a szomszédos erődre