Végül is az eredetileg tervezettnél 1 nappal később mentem ki, mivel csak az 1B napon kezdtem. Varsóba már ismerősként érkeztem, a vonatról leszállva egyből a szállásra mentem, ezúttal egy egyszerűbb hotelben szálltam meg a belvárosban. Ahhoz képest, hogy nem volt térképem és csak a google earthes emlékeimre hagyatkoztam, simán odataláltam.

Másnap kezdődött a verseny, 1 órával a kezdés előtt lementem a hyattbe, hogy találkozzak Team RedKingses csapattársaimmal és az ongame hálózat tudósítójával Gareth-tel, aki az theongamezone.com oldalra készíti a közvetítést.

Majd elkezdődött a verseny, sikerült elsőre egy nagyon kemény asztalt kikapnom. Arcról senkit nem ismertem fel, de ült két nagyszájú srác az asztalnál, a helyi hangulatfelelősek, akik végig beszéltek a játék során. Először semleges dolgokról folyt a társalgás, majd azt veszem észre, hogy a tőlem jobbra ülő elővesz egy köteg 500 euróst és ebből egyet odadob a másik srác elé közölve vele, hogy megnyerte a tegnapi sidebetet.

Ezután nem sokkal ráterelődött a szó, hogy a tőlem jobbra ülő srác miért nem játszik az ongame hálózat egyik termében, mire jött a flegma válasz, hogy azért nem, mert nincs megfelelő tétű játék. Erre a másik: „Hiszen minden este megy 50/100-as Holdem és szokott menni 50/50-es omaha is” Rá a kontra: „Na pont ezért nem játszok ott, mert csak ilyen asztalok vannak”. Ekkor balra néztem és megpróbáltam elolvasni a nyakában levő játékoskártyára ráírt nevet és sikerült is kivennem a Roland de Wolfe nevet (Dublini EPT győztes). Míg a másik srácot, mint később megtudtam Nicholas Levinek hívták.

Az asztal többi tagja sem tűnt rossznak, ült egy fiatal netes német srác a kettesen, aki elég aggron játszott, bár élő tapasztalata 0 volt, mert minden egyes nagy handnél remegett a keze, a zsetont alig bírta megfogni ilyenkor. A játéka viszont jó volt, sokat 3betelgetett és jól játszotta meg a lapjait.

Az én asztalomnál volt az első kieső az 1B napról, az egyik srác már az első partiban allin került sorral full ellenében, amivel Levi felduplázott.

Az asztalt egyértelműen Levi és Roland irányította, láttam érdekes mutatások, pl. Roland egyszer úgy gondolta, hogy a 35s jó lesz nagyvakból egy emelés megadására és milyen igaza lett, amikor a turnre lejött a színe és allin ment ellenfele király setje ellen. Rolandtól még később láttam pár fura mutatást, valószínűleg úgy gondolta, hogy a stackméretekhez képest az elején még olyan keveset kell csak megadni, hogy érdemes benézni mindenféle lapkombinációval.

Egyszer elég csúnyán kiblöffölt, nálam KJ volt, amivel preflop emeltem, ketten adták, köztük Roland is, flop J23, én raise, Roland call, 3. ember dob, turn 9, de lejött a boardra ezzel egy harmadik szín is. Én bet továbbra is, ő call, river egy semleges 3. Itt check/callt terveztem, tehát elcheckeltem, mire Roland nyitott egy 1/3 potot. Ez nagyon gyanús lett, hogy miért hív ekkorát, hisz ez se nem blöff, se nem valuebet. Aztán az az érzésem támadt, hogy azért hív csak ekkorát, hogy még megadjam és lehet, hogy pont emiatt kéne dobnom. Végül arra jutottam, hogy ennyiért már csak azért sem dobom el, nyúltam a zsetonért és már dobtam volna be, amikor Roland tett egy olyan mozdulatot, mintha fel akarná csapni a lapját. Ez a mozdulat megzavart és ebből a tellből arra következtettem, hogy mégis megvan a lapja, úgyhogy dobtam. Erre ő kaján vigyorral az arcán megmutatta a besült 45-jét. Nh, neten tuti calloltam volna.

Ezen az első asztalomon 2 viszonylag gyengébb játékos ült, az egyik egy ultra-tight játékos volt, aki alig volt partiban, a másik pedig az az olasz úriember volt, aki Budapesten kiejtett, rá nem is blöfföltem, mert tudtam, hogy úgyse dob.

Az első órában 1-2 jó lap ellenére kezdőzseton alatt voltam mindaddig, amíg fel nem bomlott az asztalom és át nem ültettek egy új asztalhoz. Ezen az új asztalon pedig még rosszabbul ment, mint korábban, a zsetonjaim egyre csak fogytak, egészen 2700-ig lementem a vacsoraszünetben. Innen egy AK vs A10-zel és egy AA-val sikerült egészen 17k-ig felmennem, de a nap végén mégis csak 11.6k-n zártam. Az utolsó órában Kravchenkot is az asztalomhoz ültették, de ő sok vizet nem zavart, mert nagyon ss volt.

A 2. napnak az átlag felényi zsetonnal kezdtem neki, tudtam, hogy dupláznom kell valahogy. A nap elején még összefutottam a másik magyar indulóval, Sanyival, aki rajtam kívül a másik magyar induló volt (amúgy egy $7.5-ból jutott ki a versenyre), ő is ss volt és sajnos nem sokkal később kiesett.

A 2. nap egy viszonylag jó asztalon kezdtem és a szerencse is mellém állt, mikor egy TT-vel preflop allin kerültem egy JJ ellen és turnre jött a tízesem, majd egy másik ss akkor jelentett allint, amikor AA-m volt és ezt is megnyertem, így feljöttem átlagra. Ahogy fogytak a játékosok, jöttek az összeültetések és átkerültem Elky asztalához, ahol szerencsére 1 vakszintnél többet nem kellett eltöltenem. Ezen az asztalon úgy nézett ki egy átlag parti, hogy raise – opcionálisan 1-2 call – majd egy squeeze, szóval elég veszélyesek voltak az ellenfelek, akiken látszott, hogy nem félnek feltenni a zsetonjaikat.

A nap utolsó harmadát a 4-es asztalon játszottam, ahol két francia profi, egy német, egy két svéd és egy spanyol és egy helyi társaságát kellett élveznem. Többek között a tavalyi prágai EPT győztes, Arnaud Mattern is a mi asztalunknál ült. Ezt az asztalt átlagzsetonon kezdtem, de pár rosszkor meghozott 3betnek köszönhetően, ismét nagyon megfogyatkoztam, az átlag 3-án voltam csak. Aztán egy 88 vs. 22 csatában dupláztam, de ezzel is még átlag alatt voltam, tudtam, hogy valamit lépnem kell, a pénzbe éréshez még 10 hely kellett. A szituáció ideálisnak tűnt, amikor 99-cel emeltem cutoffból és erre Arnaud Mattern ugyanúgy ss-ként, mint én visszatolt egy allint. Ezt kötelező ilyen helyzetben megadnom, hiszen nagy részében coinflip, de sokszor dominálom az ellenfél lapját. A KQJ flop egyből kivégzett, bár a turn Q után még reménykedtem, de riverre nem jött a fullom és 34.-ként búcsúztam.

A mezőny egyébként elég erős volt ezen az EPT-n, sok profi játékos jött el és ehhez képest az indulók száma meglepően alacsony volt, mindössze alig több, mint 230-an neveztek. A dolgomat az is nehezítette, hogy az 1B napon indultam, ugyanis a összes Master of Classicsról érkező profi az 1B napon kezdett.

A kiesésem miatt azért nem bánkódtam annyira, mert a realitás alapján már a nap elején ki kellett volna esnem. A nap hátralevő részét a player loungeban töltöttem, kipróbáltam a guitarhero nevű játékot, ami legalább van olyan jó, mint a wii. Ebből a jűtékból Gareth volt a legprofibb, aki a legnehezebb pályát is könnyedén gitározta le. Miközbene én guitarheroztam, mögöttem olyan nevek játszottak egy 20 zlotys (1400 HUF) sng-t egy-egy ital társaságában, mint a budapesti EPT győztes William Fry vagy Kara Scott és a rendezőgárda épp nem dolgozó tagjai.

Majd a nap végén összefutottam a magyarokkal, Sanyival, haverjával és a helyi rendezőgárda magyar bloggerével és velük beszélgettem, illetve low-stakes rulleteztem a kaszinóban. Mire a Hyattből elmentem már a reggel 7 felé járt az idő. Gyorsan felvettem a hotelben a csomagomat, majd rohantam az állomásra, hogy elérjem a reggeli vonatot.

Következő élő versenyem a BPO lesz, majd közvetlenül utána a prágai EPT, valamelyiken jó lenne megcsípni egy jó helyezést.